Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-30 / 151. szám
XIV. évfolyam, 151. szám 1957. június 30, vasárnap Gyermekeink érdekében Nem szabad elvonni senkitől a bírálat jogát, Népi demokráciánkban biztosítva van minden ember számára, hogy szabadon gyakorolhassa vallását, templomba mehessen, gyermekét vallásoktatásra írassa. Korábban kormányunk olyan intézkedést is foganatosított, hogy az iskolai oktatás is megvalósulhatott. Ezt az intézkedést azonban kénytelenek voltak visszavonni, mert rengeteg visszaélés történt az egyes iskolákban azokkal a gyermekekkel szemben, akik vallásoktatásban nem vettek részt. Ezek a papok, sőt szórványosan pedagógusok is. megfeledkeztek arról, hogy az éremnek két oldala van, s i hogy nem kapitalista államban élünk, ahol kötelező a vallásoktatás. Egyébként a vallásoktatás kötelező bevezetése nagyon kevés államban van meg, így hiányzik többek között az Egyesült Államokban is. A visszaélések durván beavatkoztak gyermekeink lelkivilágába. Egyes papok valósággal üldözték a vallásoktatásban részt nem vevő gyermekeket, ahogy már erről lapunkban is hírt adtunk év közben, — a gyermekeket kizárták a hideg udvarra, s igyekeztek körülöttük olyan légkört teremteni a többi iskolások között. melyben ezek a gyermekek szenvedtek. Ezen túlmenően, olyan jelenségekkel is találkoztunk, — mint például a tiszalöki iskolában, — hogy a r rendes órákon tanultakkal ellentétes eszméket igyekeztek a gyermekekbe plántálni. Meg-, zavarták a világosodó elméket, ködös magyarázatokkal nem segítették, hanem visszavetették gyermekeink fejlődését. Szükséges erről beszélni éppen a gyermekek érdekében. Nagyon sok szülő nem gondol arra, hogy ez az összeegyeztethetetlen kettős oktatás mennyi nehézséget. kétséget állít a tanuló elé, aki a fejlődő értelmével nem tud megbirkózni a kapott ellentétekkel és könnyen egész életére elveszíti önbizalmát. Néhol, bár szórványosan, előfordul, hogy erőszakos módszereket is alkalmaznak a vallásoktatásra való beiratások alkalmával. Ügy állítják be, hogy aki nem íratja be gyermekét, az szégyelnivaló dolgot cselekszik. Az egyszerű emberek! természetesen nem rendelkeznek ann-i szélcsUtókörrel, hogy kritikával tudják fogadni ezt a támadást, — a nagyobb baj azonban az, hogy elhallgatják. Pedig ez a törvényesség megsértését jelenti. Sok egyszerű ember, szülő engedelmeskedik ekként az erőszaknak, nehogy „hírbe“ keveredjék. Nem elég felvilágosító szó hangzott el általában a vallási kérdésről, a marxizmus-leninizmus jegyében, hanem annál több a másik oldalról, a papok részéről. Így az egyszerű emberek legtöbb esetben képtelenek védekezni a durva támadás ellen, s a vélt szégyen elől megfutva, szándékuk ellenére íratják a gyermekeket vallásoktatásra. Nincs szó arról, hogy nem lehet. Ebben az országban minden ember lelk.Ismerete szerint dönthet. Azonban necsak államunk, hanem a papok is tartsák tiszteletben ezt a lelkiismereti szabadságot, tartsák tiszteletben az emberek döntési jogát, s ne éljenek meg nem engedhető módszerekkel. A marxizmus-leninizmus már bebizonyította, hogy a leghaladóbb eszmét képviseli a földön. Napról-napra, úgy is mondhatnánk, hogy óráról-órára nő azoknak a száma, akik megismerik és magukévá teszik. Tények százai állanak rendelkezésre a legkisebb faluban is, melyek a szocialista államrend, s élet fölényét bizonyítják az elmúlt kapitalista államrenddel szemben. Csak meg kell látni ókét, s felhasználni a meggyőzés, a felvilágosítás érdekében. Az eevs’eWí nmberek érdekében, akik habozva állnak a döntés előtt. Ez ma minden bep-'"-‘—s, haladó gondolkodású ember feladata, s elsősorban a kommunisták feladata. (SB.) a rágalom jogát azonban nem ismerhetjük el Bz MSZMP országos értekezletének péntek délutáni ülése : Az MSZMP országos értekezletének 5 péntek délutáni ülésén az elnöklő Rónai ; Sándor elsőnek Révész Géza honvédelmi • miniszternek, a Központi Bizottság tagijának adta meg a szót. • Révész Géza felszólalásában elemezte •azokat az okokat, amelyek következtében • a hadsereg nem tudta leverni az ellen• forradalmat. A hadsereg képes lett volna 5 szilárdan helytállni. Bizonyíték erre, {hogy a hadsereg több egysége dereka; san harcolt az ellcnforradalmárok ellen. A hadsereg szétesésének alapvető oka nem a hadseregen belül, hanem a kormány és a pártvezetés bizonytalanságában, majd Nagy Imréék árulásában keresendő. • • Jellemző azonban a hadsereg állás• foglalására, hogy Nagy Imrééknek mindjennek ellenére sem sikerült a hadsereget !az ellenforradalom oldalára vonni és a •szovjet csapatok ellen felhasználni. S •amint megalakult a munkás-paraszt forjradalmi kormány, a hadsereg túlnyomó • része azonnal csatasorba állt, az alkotmá• nyos rend, a proletárhatalom helyreallíttására és megszilárdítására. ? Az újjászervezett hadsereg tisztikej rának gerincét éppen azok képezik, akik •a nehéz karhatalmi feladatokból becsúj lettel kivették részüket, j A következő felszólaló Jakab Sán-Sdor, a Nógrád megyei Intéző Bizottság í elnöke, a politikai tömegmunka íontossé•gáról beszélt. A meggyőzés és az eivi • harc nemcsak a szorosan értelmezett J meggyőző munkánál szükséges. Helyte4- Jlen lenne, ha például az intrika ellen ! megelégednénk adminisztratív rendsza•bályokkal és nem harcolnánk ellene es2-• mei síkon is. Félő, hogy ha az intrika eitlen csak adminisztratív eszközökkel küz{dünk, ezt egyesek a jogos kritika elfojílására is felhasználják. • A következő felszólaló Major Tamás, • a Központi Bizottság tagja, a Ne Ti/.eü • Színház igazgatója arról beszélt, hogy {egyes pártgyűléseken a pártszerű oíraló iszó nyomán valósággal átforrósodik a : terem. • Nem is szabad elvonni senkitől a bírálat jogát. A rágalom jogát azonban nem ismerhetjük el. • Pedig mostanában elég gyakori jelenség, • hogy olyan elvtársak, akik alkalma'latnok valamely tisztség betöltésére, oppor- Stunistáknak rágalmazzák azokat, akik nem {hajlandók őket kinevezni. • Az értelmiség egy része — folytatta • Major Tamás — önteltségében át akarta ívenni a munkásosztály és a párt vezető {szerepét. Az események azt igazolták, {hogy í aki haladó értelmiséginek tartja magát, az nem haladhat másho• vá, mint a munkásosztály felé és 5 a munkásosztály vezető ereje, a í párt felé. { Nem engedhetjük, hoo,r letagadják • nagy kulturális eredményeinket, de ha a fjövőben valóban jó kultúrpolitikát akarónak csinálni, akkor feltétlenül elemezjnünk kell azokat a hibákat, amelyeket {valóban elkövettünk és amely hibák nél- Skül nem alakult volna ki ilyen jobboldali jegvségfront íróink nagy többségénél. {Szükséges ez azért, mert ezeket a hibákat Í ‘többé nem akarjuk megismételni. Ha fen tartjuk az őszintességi igényt másokkal és elsősorban sajátmagunkkal szemben, akkor a mi kultúránk jövőjét szépnek és Ígéretesnek látom — fejezte be fels—1. lúsát Major Tamás elvtárs. Rápai Gyula elvtárs, a Tolna megyei Intéző Bizottság elnöke arról beszélt, hogy a politikai felvilágosító munka nemcsak általában, de különösen a mun-Ezután Nyers Rezső elvtárs beterjesztette a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. A pártértekezleten 348 küldött és 211 meghívott vesz részt. Foglalkozásuk szerint a küldöttek csaknem háromnegyed része eredetileg munkás, 31,5 százaléka már 1945 előtt, további 31 százalék pedig 1945 óta tagja a pártnak. Még kifejezőbb Biszku Béla elvtárs az Gl.nforradalmi szervezkedés felszámolásáról tájékoztatta a pártértekezletet. Elmondotta, hogy a Belügyminisztérium szervei egyrészt az ellenforradalom bűnöseinek felkutatásán, másrészt az új ellenforradalmi szervezkedések leleplezésén munkálkodnak. Mindkét feladat megoldása kiélezett osztályharc közepette folyik, hiszen az ellenség menteni próbálja embereit. Mindenekelőtt az ellenforradalmi szervezkedés vezérkarát és törzskarát semmisítjük meg és tesszük ártalmatlanná, hogy az ellenforradalom „közkatonái“ is lemondjanak terveikről, feladják a proletárhatalom elleni harcukat. Biszku Béla elvtárs ezután az ellenség megváltozott taktikájáról szólott. Az ellenség mély illegalitásba vonult és onnan támad a munkásosztály hatalmára. Amerikai útmutatás szerint állandó nyugtalanságban igyekszik tartani a dolgozókat, erre minden eszközt felhasznál. Az imperialisták céljaikra összeszedtek mindenféle söpredéket és újabb provokációkra készítik fel őket. Létrehoztak például egy „Magyar Szabadságharcos Szövetséget“. Azon is dolgoznak, hogy valamiféle „parlamentet“ létesítsenek, amelyben együtt van Király Béla, Kéthly Anna. Eckhardt Tibor, tehát a magyar munkásosztály, a magyar nép minden rendű-rangú ellensége. Az ellenforradalmi szervezkedés erői a „klasszikus” hortysta kategóriákból, a disszidensekből, a kispolgári, a nacionalista, a pártellenes erőkből rekrutálódnak. Aczél György művelődésügyi miniszterhelyettes, a Központi Bizottság tagi a néhány kérdésben vitába szállt Révai Józseffel. Beszélt ezután kultúrpolitikánk egyes kérdéseiről. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon óriási kultúrforradalorn zajlott le, amelynek eredményeként kulturális vonatkozásban magunk mögött hagytunk egy sor nyugati országot. Magasszínvonalú kultúrát adtunk a népnek, nem pedig a kultúrsznoboknak. Elismerte, hogy kultúrpolitikánk részleteiben nincs kidolgozva. Emlékeztetett azonban arra, hogy ez nem a legkásosztály körében rendkívül fontos. Szükségesnek tartja a párttagság körében a szocialista gazdálkodás előnyeinek helyes és rendszeres propagálását is. Természetesen nem „általános“ dicsérő jelzőkre van szükség, hanem olyan számok-: ra, tényekre és érvekre, melyeknek igaz-1 ságát a gyakorlat is bizonyította. a munkásmozgalomban való részvétel szerinti megoszlás. A küldöttek 6,3 százaléka már 1919 előtt, 28 százaléka 1940 előtt, 55 százaléka pedig már 1944 előtt bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését a pártértekezlet egyhangúlag elfogadta. Nagy hiba, ha eltúlozzuk az ellenség erejét, de nem kisebb az sem, ha lebecsüljük. A dolgozó nép legmagasabb fokú éberségére van szükség, mert a Belügyminisztérium szervei is csak így tudnak sikeresen harcolni az ellenséges elemekkel szemben. Felszólalása befejező részében Biszku Béla elvtárs hangsúlyozta, hogy az ellenséges aknamunka leküzdéséért folytatott harc szempontjából is óriási jelentőségű a pártegység. Elemezte, hogy az elmúlt esztendőkben milyen tényezők bomlasztották a párt egységét. Nagy szerepe volt ebben az 1953 után bekövetkezett huzavonának és a káderpolitikában elkövetett súlyos hibáknak. Az ellenforradalom kirobbanásában, mint ahogy a Központi Bizottság 1956. decemberi határozata megállapította, négy tényezőnek volt szerepe, s ez a négy tényező egységet képez, egymástól elválaszthatatlan. A magyar munkásmozgalom sa• ját tapasztalatai alapján tanulta meg, hogy le kell küzdenie a párt soraiban mindkét fajta elhajlást, a baloldali szektáns vonalat éppúgy, mint a revizionizmust, amely a munkásosztály elárulásához vezetett. A párt, miután felismerte mindkét elhajlás természetét, jelentőségét, káros voltát, következményeit — képes leküzdeni azokat, képes megerősíteni sorait, a párt egységét, s ennek alapján tovább fog erősödni a munkásosztály hatalma — fejezte be felszólalását Biszku Béla. utóbbi idők fogyatékossága — átgondolt, következetes kultúrpolitikánk jó néhány esztendeje nincsen. Segíteni akarunk sok éves kultúrpolitikai mulasztásainkon, kidolgozzuk a párt kultúrpolitikai irányvonalát. Az ideológiában nincs békés együttélés. Az értelmiség iránt türelmes magatartásra van szükség, érezze, hogy a pari és a kormány elismeri munkáját. Ehhez a vezetés részéről is több gesztusra van szükség. Ugyanakkor azonban kL (Folytatás a 2. oldalon) A mandátumvizsgáló bizottság jelentése Nagyfokú éberségre van szükség Biszku Béla elvtárs felszólalása a pártértekezleten Aczél György felszólalása tVitäq fu&Leiárial t^iiutfdek! Iléletmaqvarorszáq 1 Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja
