Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-28 / 149. szám

R* MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja XIV évfolyam, 149. szám 1957. június 38, péntek Megkexdődőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete Kádár János elvtárs előterjesztette a Központi Bizottság beszámolóját Kádir elvtárs beszéde elején rövi­den áttekintette a párt hősi múltját, majd részletesebben értékelte az 1949—53 kö­zötti évek politikai vonalvezetését. Ki­emelte az ebben az időszakban végzett munka nagy pozitívumait és megállapí­totta, hogy már ekkor negatív jelenségek mutatkoztak. Mind a vezető, mind az alsóbb szervek funkcionáriusainál felül­kerekedett az a hamis illúzió, hogy mi­vel a hatalom minden eszköze a kezünk­ben van, a tömegek mindennapi meg­nyerése már nem olyan fontos. Ha eb­ben az időszakban épp úgy figyelemmel kísérték volna a dolgozók, különösen a munkások véleményét, mint 1945—48 között, akkor a hatalom meghódítása nem lett volna egyúttal a komoly hibák jelentkezésének kezdete. 1953 júniusában maga a Köz­ponti Vezetőség és nem Nagy Imre és csoportja tárta fel a párt gyakorlatában előforduló hibá­kat. Az akkori elemzés helyes volt, cs helyes volt a végrehaj­tás terve is. A végrehajtásba azonban hiba csúszott be. Az egyik hiba az volt, hogy Nagy Imre, noha arra teljesen alkalmatlan volt, rendkívül fontos szerepet kapott. Nagy Imre célja nem a párt és a népi hatalom tekintélyének helyreállítása és növelése, hanem annak gyengítése volt. A másik hiba az volt, hogy egyes elv­társak, élükön Rákosi elvtárssal, egyál­talán nem voltak képesek és nem tud­tak a kellő időben és a szükséges mér­tékben szakítani a régi hibáikkal és ez akadályozta a helyes elemzés alkalmazá­sát. Az említett hibák következtében az Í953 júniusa és 1956 júliusa között a párt politikájában jelentkezett szélsősé­ges kilengések bizonyos megrázkódtatá­sokat okoztak a - közvéleményben és bár a párt tekintélyét és bizalmát megőrizve lehetett volna dolgozni, mert a párt fel­tárta a hibákat és kidolgozta a kijavítás módját, az újabb és újabb irányváltozá­sok ezt megakadályozták. így 1956 ta­vaszán a párttagságban és az ország dol­gozó népének nagy részében mély és jogos elkeseredés élt, amelyet az ellen­ség — az itthoni osztályellenség és a nemzetközi imperializmus — saiát érde­kében hasznosított és mesteri módon kihasznált ellenünk. A Központi Vezetőség 1956 jú­liusában fontos és helyes hatá-Tegnap reggel az Országház kong­resszusi termében megkezdődött a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája. Pori.osan 9 órakor elfoglalták helyüket az emelvényen a Központi Intéző Bizott­ság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak és Fock Jenő elvtárs, a Köz­ponti Bizottság titkára. Münnich Ferenc elvtárs az Intéző Bizottság nevében fel­kérte Gáspár Sándor elvtársat, a SZOT főtitkárát, Haász Árpád elvtársat, a Köz­gazdaságtudományi Egyetem tanárát. Ke­lemen Lajos elvtársat, a X. kerületi IB. elnökét, Kiss Károly elvtársat, a szegedi városi IB elnökét, Komócsin Zoltán elv­társat, a KISZ Országos Szervező Bizott­ságának elnökét, Losonczi Pál elvtárs tsz elnököt, Major Tamás elvtársat, a j Központi Bizottság tagját, Manhercz An­­' tál elvtárs, Komárom megyei bányászt, Mező Imréné elvtársnőt, a lágymányosi Dohánygyár igazgatóját, Prieszol József elvtársat, Borsod megyei IB. ginököl, Ré­vai József elvtársat, az Elnöki Tanács el­nökhelyettesét, Révész Géza elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Rimóczi Pálné elvtársnő termelőszövetkezeti tagot, Sán­dor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Tatár Kiss Lajos elvtársat, a Hajdú megyei tanács VB elnökét, hogy foglaljanak helyet az elnökségben. Ezután az elnöklő Münnich Ferenc elvtárs megnyitotta a pártértekezletet. Beszédében röviden vázolta a konferencia célját, majd visszapillantást vetetA a párt­nak az ellenforradalmi zendülés fegyve­res leverése óta megtett nehéz útjára. Be­fejezésül kijelentette: minden alapunk megvan, hogy bizalommal nézhessünk a jövőbe, s hogy az előttünk álló nehéz­ségek lebecsülése nélkül még határozot­tabban építhessük a pártot, szélesítsük annak tömegkapcsolatait, s a dolgozók élén harcban és munkában építsük a szo­cializmust a marxizmus-leninizmus győ­zelmes lobogója alatt. Münnich elvtárs megnyitó szavai után Nyers Rezső eivtársat, a SZÖVOSZ elnökét a mandátumvízsgáló bizottság el­nökévé, Lénával Vilmos elvtársat, a He­ves megyei tanács VB elnökét, Veres József elvtársat, a XX. kerületi IB elnökét és Zárai Károly elvtársat, a Sopron városi IB elnökét a bizottság tagjaivá választot­ták. Ezután Jakab Sándor elvtársat, a Nógrád megyei IB elnökét, Kállai Gyula elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ Országos Szervező Bizottságának elnökét, Marosán György elvtár­sat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Nemes Dezső elvtársat, a Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetőjét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnök­­helyettesét, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Szirmai Ist­ván elvtársat, a Tájékoztatási Hivatal ve­zetőjét a szerkesztőbizottság tagjává vá­lasztották. Münnich elvtárs ezután szavazásra bocsátotta a pártkonferencia napirendjét: 1. A Központi Bizottság beszámolója a politikai helyzetről, a párt feladatairól. Előadó: Kádár János elvtárs. 2. Javaslat az MSZMP szervezeti sza­bályzatára. Előadó: Marosán György elv­társ. 3. Szervezeti kérdések. Előadó: So­mogyi Miklós elvtárs. — majd átadta a szót az első napirendi pont, a Központi Bizottság beszámolója előadójának; Kádár János elvtársnak. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük a há­rom és fél órás beszámolót. rczatokat hozott, amelyek meg­teremtették a hibák kijavításá­nak lehetőségét. A párttagok és a pártonkívülick pozitívan fogad­ták a júliusi határozatot és tá­mogatták annak végrehajtását. A Nagy Imre-féle revizionisták azon­ban, akik azt állították, hogy a hibák kijavítására törekszenek, nem támogat­ták a júliusi határozatot, hanem átmen­tek az ellenség táborába és segítették a fegyveres ellenforradalom kirobbantá­sát. Árulók férkőztek a párt felső vezetésébe Az 1956 október 23 és november 4. közötti időszakot elemezve Kádár elvtárs rámutatott, hogy bár az imperialisták, a Horthy-fasiszták, a jobboldali polgári pár­tok, a jobboldali Szociáldemokraták együtt támadtak a pártra és velük együtt a népi hatalom ellen fordultak megzavart­fejű fiatalok is, bizonyos számú megté­vesztett dolgozóval együtt, ez az erő nem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésben. Rá­mutatott Kádár elvtárs, hogy Nagy Im­­réék árulását csak az események mene­tében, lépésről-lépésre lehetett felis­merni. Az ellenforradalmi események kezdetekor a párt Központi Vezetőségé­nek volt harci programja, s ha a párt tartotta volna magát elvhez, az ellenfor­radalom nem okozhatott volna ilyen ká­rokat. Ezzel a programmal Nagy Imre egyetértett, beleértve a szovjet csapatok segítségének igénybevételét is. Fokról-fokra kiderült azonban, hogy Nagy Iniréék már előbb átmentek az ellenség táborába és amikor bekerültek a párt ve­zetésébe ottani fellépésüket kül­ső nyomás megszervezésével és igénybevételével kombinálva ki­erőszakolták saját áruló platl­­formjuk érvényesülését. Kádár elvtárs példákkal illusztrálta a Nagy Imre—Losonczy csoport áruló mód­szereit, de hangsúlyozta, hogy Magyar­­országon október 23. és november 4. kö­zött is nagyobbak voltak a szocialista forradalom erői a burzsoá ellenforrada­lom erőinél. Az ellenforradalom erői azonban szervezetlek és aktívak voltak és be tudtak férkőzni a vezetésbe, a szo­cialista forradalom erőit viszont dezor­­ganizálták a vezetésbe befurakodott áru­lók. Az ellenséggel nem alkuszunk, az árulélika! nem tárgyalunk A november 4-én megalakult Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány és az újjászerveződött MSZMP vezetősége — amely kirekesztette magából a Nagy Im­re-féle árulókat — azt a célt tűzte ki, hogy fegyverrel leveri az ellenforradal­mat, helyreállítja a népköztársaság al­kotmányos rendjét, elhárítja a bél­­ügyeinkbe való imperialista beavatko­zást. Üjjá kellett szervezni a pártot is. A pártvezetés és a kormány a magyar nép szocializmus hű erőihez fordult és segít­séget kért a Szovjetuniótól, a szócialista tábortól és a testvéri kommunista és munkáspártoktól. Kádár elvtárs leszögezte, hogy a párt és a, kormány álláspontja az volt, hogy az ellenséggel nem alkuszunk, az árulókkal nem tár­gyalunk és a tömegek minket fognak támogatni. Rámutatott arra is, mily nagy feladat volt november 4-e után összefogni az erőket s mily nagy harcot kellett vívni a helyes irányvonalért, a különböző hely­telen. sokszor jó elvtársaknál is jelentke­ző nézetek éllén. Rámutatott Kádár elvtárs arra is, hogy a párt régi vezetésének egyes tag­jai, akik úgy voltak ismeretesek, mint a dogmatikus és szektáns hibák elköveté­sének részesei, ma azért hiányoznak a vezetésből, mert a pártvezetésnek az volt az álláspontja, hogy ne legyenek a mos­tani vezetésben olyan elvtársak vagy csoportok, akiket, vagy amelyeket a regi hibák terhelnek és ezért vezető posztra állításuk esetén esetleg a szektarianiz­­mus irányában húznák a pártót. Meg­győződésünk — hangsúlyozta Kádár elv­társ, — hogy a jelenlegi helyzet a párt­ban, a párt vezetésében egészséges. A Központi Bizottság politikai irányvonala — amelynek jóvá­hagyását a Központi Bizottság kéri — nagyon nehéz körülmé­nyek között a gyakorlatban szü­letett és annak helyességét, illet­ve gyengeségeit az eredménye­ken lehet lemérni. Az ellenforra­dalomnak nincs hatalma az or­szágban. újjászerveztük állami szerveinket és fegyveres erőin­ket, megszerveztük a munkásőr­séget. Alapjában véve helyre­állítottuk népgazdaságunkat, Helyreálltak kulturális, közokta­tási, tudományos és egyéb intéz­ményeink is. Él a Magyar Népköztársaság, a munká­sok és parasztok állama, a proletárdik­tatúra állama, megedződött az ellenfor­radalom viharában, bizonyos vonatkozá­sokban most erősebb is, és ha jól dol­gozunk, még erősebb lesz. Újjászervez­tük a pártot, a munkásosztály, a nép fő harci fegyverét. Van Kommunista Ifjú­sági Szövetségünk, a magyar munkás­­osztály forradalmi pártja vezeti az ősz-' tályt, a népet, védi a népköztársaságot,; irányítja a szocialista társadalom épí­tésének munkáját. Kádár elvtárs megállapította, hogy az elért eredményeket a párt követke­zetes, marxista-leninista irányvonalának, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának, valamint a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi mun­kásmozgalom internacionalista támoga­tásának köszönhetjük. A párt egységes és aktiv Kádár elvtárs ezután a, párt feladat faival foglalkozott, rámutatott, hogy á szocialista forradalom ügye győzött, de ezt a győzelmet még biztosítani kell* mert az ellenség erői jelentékeny rész­ben még megvannak, az imperializmus még provokál, támad. A párt egységes és aktív — mon­dotta Kádár elvtárs. De a megrázkódta­tás a párt életében sem múlt el nyomta­lanul és a pártélet bizonyos elemi rend­je, fegyelme még sok kívánni valót hagy; maga után. Elbizakodottság jelentkezik a pártban, s a szocialista forrada­lom ügyéhez hű tömegekben is. Jelenleg ez a legfőbb veszély, mert az elbizakodottság magával hozza, hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatá­sának megnyerésére. Sokan el­feledkeznek a múlt hibáiról. Megemlítette Kádár elvtárs, hogy olykor civakodác és vita is felbukkan az (Folytatás a Z. oldalon) WlféÍQ ßXßJetArfal amt* tit jet el? f jÄ k mm *" Keletmaqyarorszaq ■

Next

/
Thumbnails
Contents