Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-25 / 146. szám

KELETMAGYARORSZAO Gratulálunk Cselle Jánosnak Mintegy két héttel ezelőtt lapunkban közzétettük a dögéi tanács végrehajtó­­bizottságának nyílt levelét Cselle Já­noshoz. Cselle elvtárs korábban a pénz­ügyi állandóbizottság elnöke volt. Az ok­tóberi eseményekig példásan látta el ta­nácstagi és állandóbizottsági feladatát. Az ellenforradalom után azonban — egé­szen a hozzá intézett nyílt levél megje­lenéséig — elhanyagolta közéleti tevé­kenységét, sőt állampolgári kötelezettsé­gének teljesítését is. A végrehajtó-bizott­ság levelében emlékeztette Cselle elv­társat felszabadulás előtti szegény sor­sára s arra, hogy a népi demokrácia föl­det és jó módot biztosított az egykori harmadosnak. Cselle elvtárs ennek el­lenére azon az úton haladt, hogy megfe­ledkezzék a proletárok államának kijáró hálájáról. Már-már úgy látszott, hogy inkább hallgat az ellenség lázító szavá­ra, mint községe vezetőinek baráti sza­vára De ez szerencsére nem következett be! Cselle elvtárs elolvasta a levelet és magára eszmélt. De hadd álljon itt a köz­ségi végrehajtó-bizottság újabb levele, amelyben erről az örvendetes fordulat­ról számol be: „Örömmel jelentem be a szerkesz­tőségnek, hogy a levél meghozta a várt eredményt. Cselle János a levél elolva­sása után nyomban jelentkezett a ta­nácsházán. Beismerte hibáját és meg­köszönte, hogy a végrehajtó-bizottság hanyagsága ellenére sem mondott le róla és őszinte bíráló szavaival igyeke­zett a jó útra visszatéríteni. A lelkében végbement őszinte fordulatot bizonyítja az, hogy a továbbiakban kész mindent megtenni a közösség érdekében, mert látja, hogy van aki figyelemmel kíséri az emberek munkáját, aki jó szóval figyelmezteti őket, mielőtt megcsúszná­nak a lejtőn. Cselle János feladatot kért a végrehajtó-bizottságtól, a helyi MSZMP alapszervezetbe pedig kérte felvételét és azt, hogy mint párttag a múlt évekhez hasonlóan együtt dolgozhasson a kommu­nistákkal a párt és a tanács vezetésével. A jó adófizetők helyeselték a Cselle Jánoshoz írt levél tartalmát. Sok hátra­lékos dolgozó pedig találva érezte magát. Tény, hogy a leyél hatására néhány nap alatt lényegesen megjavult az adófizetés. A levél megjelenése előtt naponta csak legfeljebb 2.000 forint adó folyt be. Mos­tanában pedig napi 9—10—11.000 forint adót fizetnek be a község adózói. A végrehajtó-bizottság köszöni a szer­kesztőség segítségét és kéri. hogy a jö­vőben is támogassa a község dolgozóit megfelelő cikkekkel." Mondanunk sem kell talán, hogy a szerkesztőség nagyon örül a jó ered­ménynek. Annak is, hogy általában meg­javult az adófizetés, annak is, hogy egy megtévedt dolgozó jó útra tért. Cselle elvtársnak külön gratulálunk, hogy a jószándékú bírálatot kommunistához méltóan fogadta. Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel bizonyította be már is, miként kell a bírálatra válaszolni. Re­méljük, még sokszor fogunk hallani Cselle elvtárs példás életéről és mun­kájáról... | Követeljük a próbarobbantások azonnali beszüntetését! 1957, június 25, kedd lenin Fim mwm • Fogd keményen a zászlónkat, Dicső vörös lobogónk. Védd a népet és pártunkat, Leninnel győzni fogunk! A folyó hó 20-án megtartott postai MSZMP párt­­~ taggyűlés egyhangúlag úgy határozott, hogy tiltakozá­sunkat fejezzük ki minden nyíregyházi postás dolgozó nevében a tömegpusztító atom- és hidrogén bombával való kísérletezéssel szemben. Mi az energiát a béke, a jólét, az emberi haladás szolgálatába akarjuk állítani. Követeljük az atom- és hidrogénfegyver eltiltá­sát, világviszonylatban a próbarobbantások azonnali beszüntetését. Sok még a posvány, a féreg: Álhonfiak, „bajnokok“ ,; j Üssön reájuk vasöklünk, Leninnel győzni fogunk! Hű proletárfegyelemmel i Harcra mi készen állunk, ; Munkásőri becsülettel, Lenin Síiai vagyunk! Nyíregyháza, 1957. június f 22. I Szövérfí Tivadar § munkásőr. £ CsaH az éra meg ne anion Lassan és drágán építik a kisvárdaí kórházat. A mun­kafegyelem hiánya lassítja és drágítja az építkezést. A megyei építőipari vállalat­nál erre csak akkor döb­bentek rá a vezetők, ami­kor a közel félmillió forint béralaplúllépás jelentkezett s a felelősség miatt egy kicsit megijedtek. Bizony az ellenőrzés hiánya nagyon hozzájárult ahhoz az álla­pothoz, amit a munkahe­lyen nemrég tapasztalhat­tak. Ereknaann, Émile — Chat­­rian, Alexandre: Therese kisasszony (Móra Ferenc). Kb. 200 oldal, kötve 14.— forint. Azt gyanították előbb, hogy nincs is élet a mun­kahelyen, talán már pétite­ken reggel megkezdték az építkezésnél dolgozók a szabadszombatot, Végül rá­­jok találtak. A szerelőcso­port tagjai egy szoba hősé­ben kártyáztak. Nem zavar­tatták magukat, azt vála­szolták az ellenőröknek hogy majd elvégzik a mun­kát később. Az ellenőrök Mándokra mentek és amikor vissza­tértek, még javában folyt a niueitriclö Crckmann: iherése kisasszony című könyvéből A két múltszázadi fran­cia író regénye a „Therése kisasszony” első ízben je­lenik meg most magyar nyelven. Kis elszászi falu­ban játszódik 1793-ban, amikor a forradalmi sere­gek győzelmesen harcoltak Ausztria és Poroszország ellen. Therése kisasszony, a francia hadsereg markotá­­nyosnője, súlyosan megse­besül, s mig a faiu dokto­rának házában visszanyeri egészségét meggyőzi a forradalom eszméinek igaz­ságáról a doktor egész kör­nyezetét. kártyaparti. Most már eré­lyesebben szólt rájuk a mű­vezető. Olyasvalamit mon­dott, hogy ..aztán ne pa­naszkodjanak, ha kevés lesz a keresete — Ne búsuljon szaki! — volt a válasz. — Mi órabér ben dolgozunk. Csak az a fontos, hogy az óra meg ne álljon! Vajon mikor fog ütni a cselekvés órája, hogy az 11 letékesek szigorú intézke­dést tegyenek az ilyen ügyekben? Kerezsi Endre: Vidám reggeli torna (Sport). Kb. 12 oldal. KEREZSI ENDRE Aratócsoportot szervez a most megalakult KlSZmsservexet Mérken Nagyban készülődnek az aratásra Mérken. A gazdák készítik elő a szerszámokat, méregetik melyik táblát le­het először kezdeni. A ta­nács nem feledkezik meg a tűzvédelemről, az őrség megszervezéséről, a föld­művesszövetkezet pedig az aratás-cséplési időre való ellátásról gondoskodik. A napokban alakult meg Mérken az ifjúság szerve­zete, a KISZ. Néhány napja működik csupán, de a fia­talok figyelme az ifjúsági élet szervezése mellett azonnal a legfontosabb fel­adat, az aratás felé irá­nyult. Elhatározták, hogy összeállítanak egy aratócso­portot, amelynek tagjai, míg a munka tart, dolgoz­nak, és ott, ahol legjobban szükség les" rájuk. I?Iíi vészek diploma nélkül Gergely Sándor arcképe. Most jelent meg „őszi reggel*? című könyve Gergely Sándor: őszi reg­gel (Szépirodalmi) 408 ol­dal, kötve. Több mint 30 esztendő elbeszélés-terméséből válo­gatott új kötetre valót Gergely Sándor. A novel­lák s kisregények Gergely Sándor művészet s világ­­szemléletének más-más fej­lődési szakaszán, de ugyan­abból a tőből fakadtak: szerzőjük hűségéből s sze­­retetéből a néphez. Ez az elbeszélés-gyűjtemény — amelynek sok remekbeíor­­mált darabja jóformán is­meretlen a mai olvasó előtt —, azt bizonyítja, hogy Gergely Sándor a szocialista magyar szép­próza egyik kiemelkedő képviselője, (Megjelent.) A szellemesen összeállí­tott gyakorlatokat még szel­lemesebb magyarázatok és Szenes Béla kitűnő karika­túrái szemléltetik. Az angol orvosokat már régóta foglalkoztatja az a jelenseg, hegy sok iskolai tanuló és pedagógus az is­kolaév idején köhög, de a szünidőben egyszerűen ab­bahagyja a köhögést. Hosz­­szas kutatás után megálla­pították, hogy ezt a köhö­gést az iskolai krétapor okozza. A tábla letörlése­kor sok krétaper kerül a tanterem levegőjébe, amit a gyermekek és a pedagó­gusok belélekzenek. Ezért vegyészek bevonásával '• | most olyan írószer utánj; kutatnak, amely nem por-;; zik és ezáltal nem ártalmas az emberi szervezetre, Az elmúlt héten tartotta évzáró vizsgáját a nyíregy­házi Állami Zeneiskola. Maga a vizsga és az ezt megelőző bemutató-hang­­versenyt-estek, melyeket az iskola növendékei adtak, hú bizonyságai annak, hogy a nyíregyházi iskola magas színvonalú oktatást nyújt növendékeinek. Dicséret il­leti ezért az iskola igaz­gatóját, Vikár Sándort és a tanárokat. Nem lehet elzárni azokat a szubjektív érzéseket, me­lyeket egy-egy ilyen hang­versenyen nyer az ember. Gondoljunk csak vissza az énektanszak hangverseny­estjére. Az ott hallott dal­csokor a népdaltól, az áriáig, illetve ezeknek a tol­mácsolása már a legtelje­sebb élvezetet nyújtotta a hallgatóságnak. A növendé­kek közül nem egy (termé­szetesen kellő gyakorlás után) megállná a helyét egy opera, vagy egy operett­színház színpadán is, eset­leg, mint főszereplő. Dut­­kiewitz Miklós lágy, ola­szos tenorja, Molnár Sán­dor zengő hős-tenorja, mely finom lágyságokra is képes, kulturáltságukkal különb­zenéi élményt jelentenek és jelenthetnek sok olyan ren­dezvény hiatásos előadóival szemben, akik csak ebben az évben is kiábrándíthat­ták a nyíregyháziakat él­vezhetetlen előadásukkal. Tóth István ugyan napköz­ben a pékműhelyben dol­gozik, de a nyíregyházi stú­dió adáséban énekelve per­cekig okozott töprengést a hallgatónak azzal, hogy találgatta, ki lehet az is­mertebb nevű, fővárosi énekesek közül. Hudacsek Aranka most érettségizik, árva kisleány, gyermek­­otthonban nőtt, tanítónő akar lenni, de jár a zene­iskolába s fellépésével, hangjával, megnyerő elő­adásmodorával bátran le­hetné a legjobb műkedvelő rso^ortok primadonnája: S itt olyan műkedvelő cso­-r?ra gondolunk. mely többszörösen t-liilfnuHa a nagy reklámokkal érkező, de alapjában gyenge vendég­­rendezvényeket. Szubjek­tív érzés, hogy büszkék va­gyünk a zeneiskolára, de egyúttal büszkék vagyunk haladó kultúránkra is. Büszkék vagyunk arra, hogy lart’pour lart, magá­ért a művészetért, neme­sebb célokért, minden anya­gi haszonra való tekintet nélkül, mely a műkedvelő együtteseknek legfőbb sajá­tossága, a zeneművészet te­rén megyénk szép eredmé­nyekre képes. Ez egyúttal egyébként fő jellemvonása a szocialista kultúrának. Be kellene látni végre egyszer, hogy sok feladat vár még megyénk közönsé­gének nevelése területén. Többek között, és talán el­sősorban, meg kellene mu­tant az egyszerű dolgozó embernek azt, hogy nem mindig az az értékes, amit nagy hírhang kísér, ami drága, egyszóval, hogy nem minden arany, ami fénylik. Jelen esetben pedig arany lehet az is. ami szürkének tűnik. A mi zene­iskolánk növendékei többsé­gükben drága fellévti díjak melleit mutathatnák be művészetüket. 16—20 forin­tos helyárakért, nyomat­hatnának öles plakátokat, dehát ezt szükségtelennek tartják. Amikor hangver­seny-esteket rendeznek, éppen az vezeti őket, hogy áldozatvállalással nyújtsa­nak kulturális élményt do'­­gozó embretársaiknak hi­szen maguk is egyszerv dolgozó emberek, akik semmiféle javadalmazást zenei munkájukért nem kapnak. Az iskola m.unkáját kü­lönben országos viszony­latban elismerik és méltá­nyolják. A Hajdúsági Zenei Hétre nyíregyházi zeneis­kolai tanárok is meghíást kaptak. A műsorban ott ol­vashatjuk Vikár Sándor. Aqiné Bocskai Ibolya és Straky Tibor neveit. Keve­sen tudják, hooy például Bencze Judit, aki ma az Állami Operaház tagja, fiaivá vö vendé1?" volt a zeneiskolában. Hoav csak az énektanszakosokról be­széljünk, áz elmúlt 16 én alatt (amióta Ági Cézáné vezeti) ?00 növen­dék 1került szárnyra az isko­lából. Ezeknek jórésze ének-szaktanár, kórusveze­tőként gazdagítja megyénk énekkulturáját, vagy külön­féle helyi ünnepségeken lép fel, s ugyanígy van az a többi tanszakokon is. Egy másik bizonyság az iskola jó nevelésére: a. színi-aka­démiára való felvétel so­rán megtartott debreceni selejtező alkalmával 66 jelentkező közül hármat en­gedtek csak. tovább, s e há­rom közül kettő a zeneis­kola növendéke: Kokénál Iván és Gallai Ildikó. E cikk keretében bőveb­ben nem foglalkozhatunk az iskola belső munkájával, így nem vethetjük fel a hi­bákat sem. Pusztán egyet még: nagyobb felelősséget kellene éreznie az iskola vezetőségének az iránt, hogy a növendékek fejlő­dését, lényegében művészi pályályuk alakulását, for­dulását figyelemmel kíséri jék. Hogy ne legyenek de­rékba tört szép ígéretek, hanem a növendékek va­lóban hazánk, megyénk kulturális harcosaivá, mun­kásaivá váljanak, ki hogyan, tehetsége szerint. Hogy a megtalált kincs, a tehet­­tég ne kerüjön visssza ki­dolgozatlanul, mint eldo­bott arany a földbe, hanem gazdagítsa népi kultúrán­kat. S. B. Borslegy 4fl értékű hulladékért karfiaté!

Next

/
Thumbnails
Contents