Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-25 / 146. szám
KEtETMAGT Aß ORSZÁG 1951, Június 25, kedd flz el nem pergett szemekből kifizeti a kombájnt ISehéx munka a kéziaratás — Gondolhassanak a szövetkezetek, hogyan járnak jobban ? jAz „America“ című folyóirat I és a valóság A Tiszavasvári Gépállomáson 15 kijavított kombájn és 9 aratógép áll munkára készen. Sajnos, a gépek nagyrésze állni fog két hét múlva is, amikor valamennyinek a kenysrefadó földeken kellene duruzsolni. Több mint 3000 hold gépiaratás elvégzésére elegendő kapacitással rende.keznek. A múlt évben 3100 holdat arattak. Az idén kombájnnal és kévekötővel, összesen 629 holdra van szerződésük. Igaz, hogy a tiszalöki járás termelőszövetkezeteiben az összes kalászos terület 1,570 hold, tehát a gépkapacitásuknak a felét tudnák csak hasznosítani, ha minden területre szerződésük volna. Etttől azonban messze vannak. A termelőkalászosaia negykötöttek szövetkezetek nak nem egészen ven százalékára szerződést. Számos termelőszövetkezet húzódozik a gépi aratástól. A tiszalöki Szabadság Termelőszövetkezetben 200 hold kalászos van és egyetlen holdra nem szerződtek, ugyanígy nem szerződött a tiszavasvári Petői! és még több szövetkezet. Szerződést elsősorban azok a szövetkezetek kötöttek az idén is, ahol a múlt években nagyobb mértékben igénybevették a gépeket, mint a tiszadobi Táncsics, ahol három kombájn dolgozik majd és teljesen gépesített kombájnszérű lesz, vagy a tiszavasvári Munka Tsz, ahol a 200 hold vetésükből 150 holdat szerződtek kombájn aratásra. Ilyen olcsón még nem dolgozott kombájn A Tiszavasvári Gépállomáson Morvái Miklós üzemgazdász tájékoztatása szerint egy hold búza kombájnnal való aratásáért a gépállomás 126 80 forintot kér a termelőszövetkezetektől. ök rögtön a kombájn után géppel végzik a szalmaeltakarítást is, a kazalozáshoz pedig elevátort adnak, ami mintegy 10 forintba kerül holdanként. A két munka — a szem és a szalmabetakarítás — össze, sen 136 forintot tesz ki holdanként. — Milyen szemveszteséggel dolgozik a kombájn?. — Egy százaléktól három százalékig. — És a kézi aratás? — Hordással, csépléssel együtt S—10 százalékra is rámegy. A számítás további részét a Tiszavasvári Munka Tsz-ben végeztük, ahol Köblös Sándor elvtárs a tsz elnökhelyettese és még vagy 5 tag bizonygatták, hogy az ő búzájuk 10 mázsán felül ad holdanként. Ez pedig azt jelenti, hogy a szemveszteség megtakarítás 70—80 kiló minden holdon, ha kombájn arat. A búza mázsáját 200 forintjával számolva, ebből a megtakarításból ki lehet fizetni a kombájnolást és a szalma kazalozási díját. ra volna szükség, a hordás és a cséplés körülbelül másik ennyi. A gépi munkát a pergési veszteségből kifizetik. A 700—800 munkanappal, amit megtakarítanak, végezhetik a gazoló kapálást, permetezhetik a szőlőt, kazlazhatják a takarmányt és dolgozhatnak a konyhakertészetben. Ennek a munkának az árán hatalmas anyagi előnyhöz juthatnak és még egyről ne feledkezzünk meg, az aratás-cséplés a legnehezebb munka és ettől menti meg a gép a szövetkezetben az embereket Van még £—10 nap az aratásig. Gondolkozzanak azok a szövtkezetek, ahol nem kötöttek szerződést a gépállomással, vajon hogyan járnak jobban? Csak még ennyit, a rendkívül olcsóság és előnyösség mellett a gépállomások olyan gépparkkal rendelkeznek, hogy a szövetkezeteknek egy-egy meghibásodott gép miatt nem kell nézni, hogy vajon mikor lesz learatva a búzájuk, mer ott a tartalék gép azonnal, sőt egyszerre több gépet is be tudnak állítani, hogy minél előbb végezzenek. Csikós Balázs Szép, gazdag, színes il- I lusztrációval ellátott folyótírat. Sok vidám, boldog arc és autók, autók, ue nát ; hol van ez az ország, ahol ; nem ismerik sem a bcnatot, •sem szenvedést? Ha hinni akarunk az America című folyóiratnak, ez az ország az Óceán túlsó partján terül el és Egyesült Államoknak hívják. Ha hinni akarnánk ennek a folyóiratnak, az Egyesült Államoknak nincsenek megsértett és elkeseredett emberek, sőt éhezők sem. Előttünk fekszik egy cikk, az egyik berbanki gyár (California) amerikai munkáscsaládjáról. A folyóirat azt írja, hogy ez a 4 főből álló munkáscsalád hetenként több mint 155 dollárt keres és nagyszerűen él. Szó sincs róla, a kereset elég nagy, és semmi okunk kételkedni a közölt tudósítás hitelességében. De vajon sok amerikai munkás él úgy, mint a szóbanforgó cikk hőse? A tények és a számok tagadó választ adnak erre, Az „átlagamerikai44 jövedelm( A 4 főből álló amerikai család hivatalosan megállapított létminimuma . heti 86 dollár, vagyis évi 4 470 dollár. Viszont a kaliforniai egyetem Heller bizottságának adatai szerint, (a bizottság az átlagamerikai család költségvetését tanulmányozza), a 4 főből álló család létminimuma heti 108 dollár, vagyis évi 5 600 dollár. Ugyanakkor az amerikai családnak majdnem 60 százaléka évi 5 ezer dollárnál kevesebb jövedelemmel rendelkezik és több mint 9 millió családnak évente kevesebb mint 2 ezer dollár a jövedelme, vagyis a hivatalosan megállapított létminimumnak a fele, vagy egyharmada. Az Egyesült Államokban másfél millió olyan farmer család él, amelynek jövedelme nem haladja meg az évi ezer dollárt. Többszázezer mezőgazdasági munkás évente 500-r-900 dollárt keres. A gyermekmunkával foglalkozó országos bizottság beszámolója rámutat, hogy 9 és fél millió gyerek évi 2 ezer dolláron aluli jövedelemmel rendelkező családok tagja. Az alacsony keresetű amerikaiak gyermekeit az éhség arra kényszeríti, hogy egészen ifjú korukban kereset után nézzenek. Az Egyesült Államokban 600 ezer 12 évnél fiatalabb gyerek teljes munkanapot dolgozik a mezőgazdaságban. Dingel az Egyesült Államok képvise '.öhó.zanak tagja kongreazusi felszólalásában kijelentette, hogy az országban 14 millió 65 évesnél idősebb ember él és „ezeknek csupán mintegy egyharmada rendelkezik évi ezer dollárnál nagyobb jövedelemmel". Tehát méntegy 10 millió öreg úgy szól-* van éhezik. Növekszik a munkanélküliek hadserege Amerikában Az America című folyóirat hallgat azokról a tét nyékről, amelyek súlyosak; Arról sem ír, hogy 4 millió amerikai polgár nem képes élelmet vásárolni magának. Többszáz amerikai várost ban hosszú sorok állnak az éhezőket megsegítő intézmények előtt. Csupán Pennsylvania államban — az amerikai acél és szén termelés központjában — több mint 800 ezer éhezőt tartanak nyílván, tehát ennék az államnak minden tizennegyedik lakosa éhezik. Az America című folyóirat szóbanforgó cikkében azt írja, hogy az áilagamerikaiként bemutatott Forrester munkásnak 5 szobád családi háza van. A Labours Daily című amerikai lap 1956 októberében rámutatott, hogy az ország lakosságának 33 százaléka (Folytatás a 3. oldalon.) Aratás alatt is jut ember a szőlőbe kertészetbe A kombájnhoz a gépállomás vezetőt és segédvezetőt ad a fenti díjért. A többi személyzetről a termelőszövetkezetnek kell gondoskodni. A termelőszövetkezetnek a szem és szalma eltakarításhoz, a termés mennyiségéhez, a szállítási távolsághoz, a szérű gépesítési fokához mérten körülbelül az alábbi létszámot kell biztosítani: kombájnra zsákolni 2 fő szalmagyüjtőhöz 2 fő betakarítás, kazlazás 6 fő szembehordás, szérűmunka 8 fő összesen: Ez egy hozzávetőlege szám, a helyi adottságok hoz mérten néhány fővel le hét több. vagy kevesebb. Első pillanatra a 18 fő mintha sok volna, de nézzük meg közelebbről. Molnár József, aki ötödik esztendeje arat kombájnnal a Munka Tsz-ben naponta 20—22 holdat szokott levágni. Mi csak 15 holdat vegyünk. A 15 hold kézi aratásához 45 főre volna szükség. Csak az aratásnál Farkas Kálmán: Harc a liberalizmus ellen ív 18 fő több mint 20 dolgozó szabadul fel más munkára. A kombájn reggel beáll egy táblába és másnap már magtárban a szem, kazalban a szalma, és feketlik a tarló, mert a gépállomás azonnal elvégzi a tarlóhántást is. A kézi aratásnál pedig még hátra van a hordás, a cséplés nagy munkája és a vihar, tűz Veszélye ami állandóan fenyegeti a termést míg a raktárba nem kerül. Okosan gondolkoznak a Munka iSZ-ben Mert Összegezve, a 150 hold betakarításához mintegy 180—200 kézi munkanapra van szükség, míg ha kézzel aratnának csak a learatáshoz 450 munkanap-Hazautazott a Szsvje? Mezőgazdasági és Begyűjtési Dolgozók Szakszervezetének küldöttsége A Szovjet Mezőgazdasági és Begyűjtési Dolgozók Szakszervezetének J. G. Ragocsava, a szakszervezet titkára vezetésével tapasztalatcsere látogatásra Magyarországra érkezett há romtagú küldöttsége hétfőn délben hazautazott, Vannak kommunisták, akik így gondolkodnak: „A dolog nem érint engem személyesen, így hát jó lesz, ha minél távolabb tartom magam tőle. Tudom, hogy ennek vagy annak nincs igaza, de mégis üdvösebb dolog hallgatni, legfeljebb egy-két szóval tessék-lássék módra véleményt nyilvánítani, ne mondják, hogy... Az okos ember hallgat, hiszen a közmondás is ezt mondja.” Ez sem más, mint a liberalizmusnak egyik megnyilvánulása. Ma, amikor szívós harcot kell vívni az intrika ellen, minden kommunistának kötelessége, hogy véle. ményt mondjon. Igazsággal szolgáljon az ügyek tisztázásában. Sajnos, ezen a téren is vannak hibák. „Tudom, hogy Pistának nincs igaza Péterrel szemben, de jobb lesz nem szólni. mert esetleg rám sütnek valamit. így meg nincs semmi bajom.” Az ilyen ember nem törődik a kollektívával, a pártszervezet közös ügyével, s elnézi, hadd szaporodjon a baj halomra. De van olyan is, aki kétféleképpen beszél. Ha Péterrel beszél neki ad igazat, ha Jóskával tárgyal, akkor az ö álláspontját helyesli. S manansás pártszervezeteinkben ez tapasztalható. Megyénk egyik Községében az iskola igazgatónőjét a taggyűlésen a kommunisták felvették a párt soraiba. Mellette szavazott a párttitkár is. Sőt a felvételét aláírásával támoeatta. Mikor azonban a járási pártbizottság különböző . indokkal kizárta a párt soraiból, megváltoztatta az álláspontját, s csaknem elieníorradalmárnak bélyegezte az illetőt. Később, amikor a felsőbb szervek kezdték az ügyet vizsgálni, mert túlzást, alaptalanságot véltek a járási pártbizottság döntésében, akkor már a titkár elvtárs jobbnak lattá nem szólni. „Nem az én ügyem — gondolta, — s most már jobb lesz ha hallgatok.” A párt újjászervezésénél sok új káder került felszínre, vezetőbeosztásba pártbizottságokon, pártszervezeteknél. Ű; arcokat lehet látni a pártvezetőségek soraiban a pártbizottságok tagjai között. Nagy részük járatlan a vezetésben, irányításban az ügyek intézésében. Ha nem segítjük őket, hibákat fognak elkövetni. Van bizonyosfokú ellentét a volt MDP-vezetőségi tagok és a mostani MSZMP vezetőségi tagok között. Elnézik a régiek, hogy az újak hibákat követnek el. Mi ez, ha nem liberalizmus? „Hallgatsz, azt hiszed, hogy így jobb, pedig nem, mert csak utat engedsz a hibáknak, nem érzel felelősséget elvtársartéri. a pártszervezetért. Közömbös vagy a párt ügyeivel szemben. A liberalizmus másik megnyilvánulása. amelyre ugyancsak Mao Ce-tung tanít, a következő: „Nem veted alá magad az utasításoknak, és rrindevk' máséval szemben a magad véleményét tartod helyesnek...” A párton belül a fegyelem mindenki szamára egyformár érvényes. — Mégis vannak, akik ezt megszegik, gondolva, nekik többet szabad, mint a többieknek. így gondolkodnak: „Amit szabad Plátonnak, azt nem szabad a szolgájának.” Az önkényeskedés, a kiskirályoskodás akárki kövesse is azt cl, árt a pártnak, a szervezet tekintélyén esik csorba, de akadályozza, vagy helytelen vágányokra viheti a párt egyes határozatainak a megvalósítását. Vannak ma is olyan párt, állami és gazdasági vezetők, akiK szavakban hangoztatják, hogy mindent megteszünk a határozatok megvalósításáért, a valóság azonban egészen mást igazol. Itt van például az ifjúság támogatásáról szóló párthatározat. Egyes gazdasági vezetők még mindig csak úgy tessék-lássék módra kezelik, anyagilag nem segítik a KISZ-szervezeteket. Az sem helyes, hogy egyes kommunisták pápábbak akarnak lenni a pápánál, s a kollektíva, a pártbizottság határozatát nem úgy, hanem a saját elképzelésük, egyéni szubjektív véleményük szerint hajtják végre. Voltak és még ma is vannak olyan pártszervezeteink, ahol az a döntő, amit a párttitkár mond. Senki másnak nem lehet igaza, helyes véleménye a szervezetben, csak neki. Ez történt az elmúlt időkben a záhonyi alapszervezetben is, amely odáig vezetett, hogy háttérbe szorult a kollektív vezetés, s egves eivtársak, akik nem tűrték, de féltek, s nem tudta* ellene védekezni,, meghálál rálva átjelentkeztek másik! alapszervezetbe. Amint látjuk, ez is káros hatással van a pártéletre, nem segíti elő a fejlődést, VI Nem fejlődtél kommal nistává, liberalista vagy, ha nem harcolsz a helytelen, nézetek ellen, ha nem küzdesz ellenük az összetartás érdekében, hanem személyes vádaskodással, pörösködéssel, egyéni leszámólássál, bosszúálló gondolat-' tál foglalkozol. Ezekkel a kérdésekkel! nagyon vigyáznunk kell. és egy jottányit sem szabad eltérnünk a marxizmus-' leninizmus tanításaitól. A* pártonbelüli ideológiai harcol ban az a legfontosabb, hogy szigorúan elhatároljuk a párttagok helyes vagy helytelen nézeteivel kapcsolatos kérdésektől a párt*« ba beszivárgott ellenforradalmi és más ártalmas ele-5 mek problémáját. Ami a pártba befurakodott és a párton belül aknamunkát folytató ellenforradalmárokat, osztályárulókat és más; erkölcsileg züllött, javíthatatlan elemeket illeti-, a pártnak könyörtelenül kit kell söpörni soraiból. Ezt minden kommunistának:1 nem csak feladata, hanem, kötelessége is. Ez a dolog egyik oldala, s nem léheő benne semmiféle megalkuJ vás. A dolog másik oldala és a helyes pártvezetés elengedhetetlen feltétele.. hogy, helyes magatartást tanúsít« (Folytatás a 3. oldalon)
