Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-22 / 144. szám
4 KELETMAGTAFORS7AO !1957. június 22, szombat cAJttaq,i^a^(VA(ii& fiú slájúhé-L Ahol minden ember egyforma... Hazatérünk a világ végéről is! Az USA-ból Írják: „Egy pár sort szeretnék önökkel l közölni. Én a családom- j mai 1957. november 11-én hagytam el Magyarországot, ha őszinte akarok lenni, meg kell írnom, hogy hazámat meggondolatlanságból hagytam el. Először A dám hordája Bolgár játékfilm Erről az érdekes filmről először 1935-ban hallottunk magától az írótól, Anzsél Vágensteintól, aki a Bolgár Filmhét vendégeként töltött néhány napot hazánkban. Terveiről beszélve akkor elmondotta, — új téma foglalkoztatja. A házasságról, méghozzá a Bulgáriában élő mohamedán nemzetiségek házasságáról készül filmet írni. Hőse, — mondta Vagenstem — egy kis mohamedán lány, merész elhatározással és nagy akarattal letépi magáról népe maradiságának korlátáit, elhagyja férjét, akinek brutalitása már-már nem ismer halárt, s tanulni indul a nagyvárosba. Itt találkozik az igazi szerelemmel is. Vagenstéín filmje, az Ádám bordája most kerül bemutatásra a magyar mozikban. A film főszerepét, Zjulkert Emilija Radeva alakítja hitelesen. Meggyőző erővel tárja fel a kislány félénk, vívódó lelkivilágát, majd a városba szárnyakat kapó tanítónőt. Szerelmesét, Sztefán tanítót Ljubomir Kabakcsijev kelti életre. Az ő szerepe sokkal halványabb gyengébben megrajzolt, mint Zjulkeré, pedig a film szerint ő ébreszti fel a lányban a tudás iránti vágyat, ő gyakorolja rá a döntő hatást. Dicséretre méltó az operator Emil Rasev munkája, aki gyönyörű lírai képeket, fény és árnyékhatásokat örökített meg. Néhány kisebb hibától eltekintve szép film Anton Martinovics filmje, az Ádám bordája. Meggyőzően beszél a nők egyenjogúságáról, a Bulgáriában folyó új, szabad életről. Álruhában az ellenség között Kínai játékfilm Ausztriába, majd onnan Amerikába vándoroltam, amit már odaérkezésem első napjától fogva nagyon, de nagyon megbántam. Már január első napjaiban beadtam a kérvényt az Emigráció Hivatalához, amely azt tartalmazta, hogy rettenetes honvágyam van és semmiféleképpen nem akarok és nem tudok beleilleszkedni az itteni rendszerbe. Sajnos papírjaimat visszakaptam, hogy ez nem kellő indok ahhoz, hogy hazamehessek. Májukban ismét '»eadtam papírjaimat, akkor azt a választ kaptam, hogyha a hazautazási költséget fedezni tudom, akkor visszamehetek. Nekünk a bécsi amerikai követségen azt mondták, hogy másfél éven belül, ha vissza akaru ík térni szülőhazánkba, viszszavisznek. Most volt szerencsém meggyőződni arról, hogy mi az, ha Amerika igér valamit. Ami a hazautazási költséget illeti, azt még tíz év múlva sem tudnám előteremteni. Először is a magyarokat, ameddig egy kis munka volt, a legrosszabb munkába helyezték és a legalacsonyabb bérbe fizették. Másodszor, olyan munkanélküliség van. hogy sok százezer munkás van munka nélkül. Többek között én már négy hónapja nem dolgozok és rettenetes körülmények között élek, ebben az amerikai menyországban. Persze az amerikai k-.mány attól fél, hogy a hazatérők megmondanák a nyílt valóságot, mi van Amerikában. Velem együtt sok magyar visszatérne hazájába, de Amerika nem engedi, Csak azért nem tudom elképzelni, Amerika honn_n veszi azt a bátorságot, hogy a hazatérni akaró magyarokat visszatartsa. Vagy talán az a szándéka Amerikának, hogy a magyarokat étien pusztítsa, vagy az öngyilkosságba kergesse? Most pedig megkérem a Rádió vezetőségét, szíveskedjék ezt a levelet ismertetni híradásain keresztül Amerika ..elé. Valamint t tegkérem Önöket, ezt a levelemet szíveskedjenek éljuttatni a sajtó szerkesztőséghez és szer/tném, ha megjelenne levelem. így legalább meghallják az igazságot az otthoni magyarok a nagy Amerikáról. Másodízben pedig, ha úgy deportálnak is vissza bennünket, de sikerül visszatérni drága hazánkba, ahol minden ember egyforma, és minden embert a munkája után fizetnek. Itt sajnos minden embert nemzetisége után becsülnek és már maga az is nagy csorba a becsületen, ha valaki magyar. Sajnos akadnak ideki olyanok is, akik megtagadják hazájukat és nemzetüket. De remélem, ezekkel az emberekkel előbb-utóbb le fog számolni a sors. — Itt 1943 őszén a betolakodó japán csapatok heves tisztogató műveleteket kezdtek meg az egyik északkinai demokratikus támpont ellen. A fegyveres egységek azonban és a nép a Kommunista Párt vezetésevei heves ellenállást fejtétt ki. Li Hsiang-yang-ot, az egyik parti- Sáncsoport vezetőjét arra utasítja a katonai főhadiszállás, hogy embereit ve-í zesse abba a városba, amely az ellenség t által megszállott síkságon fekszik. Fel-i adata az, hogy űzze el az ellenséget ésl biztosítsa a város közelében fekvőt Lichuang falu gabonaraktárának vedel-1 mét. t csak az az ember, aki a kizsákmányolás i. tál föl tud mutatni egypár ezer dollárt, sajnos mi még centjeinkkel sem nagyon dicsekedhetünk. Előre is köszönöm sok magyar ne-Ig.y kezdődik a film, mely mindvégig izgalmas jelenetekkel pereg le. ;vében kát.” szíves támogatású-f<f(otejzlap egy újságíró feljegyzéseiből A vállalóinál is emberek dolgoznak... Ha vásárolni akarunk az állami áruházban, vagy a csemege boltban, nagyon természetesnek tartjuk, hogy előbb blokkot váltunk. Én még nem hallottam, hogy ez ellen valaki is felemelte volna a szavát. Sokan másként vannak az árammal kapcsolatban. Ég a villany, szól a rádió egész hónapban, s aztán, amikor megjelenik a Titász pénzbeszedöje, kellemetlen tolakodónak vélik, s van eset, hogy lefasisztázzák a vállalatot. Miért? Mert kéri az áramfogyasztás diját. Kapcsolódik ehhez számtalan más panasz is, például,. hogy rossz az árammérő, mert a szomszéd kétszer anynyit fogyaszt, mint ő, s mégis az fizet kevesebbet. És panasz az is, hogy miért nem elsején jön a pénzbeszedő. Furcsák vagyunk mi, emberek. Ha a tejes jön, s pénzt kér, nem dörmögünk, hogy kapitalista fenevad. Ha a szabó kéri a számla kiegyenlítését, még szégyenkezünk is, ha azonnal nem tudunk fizetni. Villamoson tolvajnak nevezik, aki ingyen utazik. S az áramszol\ gáltató vállalatnak már három pénzbeszedője betegedett meg az embertelen bánásmód miatt, amelyben mi, nyíregyháziak őket részesítettük. Minden pénzbeszedő a türelem, az egészséges gondolkodás végső határán szédeleg, s ezek sajnos — nem eltúlzott kifejezések. A szó szoros értelmében tönkrementek az idegeik. Ejnye no... hát a vállalat micsoda? Villanyszerelő, hivatalnok, pénzbeszedő ... emberek dolgoznak, igyekeznek, mosolyognak és szenvednek ott is. S hogy kapitalisták, vagy fasiszták lennének, amikor a közösségért dolgoznak? Ugye, nem? S méghozzá mostoha körülmények között. Mert mi másnak lehetne nevezni: három kicsiny helyiségben él, dolgozik mintegy harminc ember, s hozzá délelőttönként idegenek is növelik a jelenlevők számát. S ezek az idegenek néha az asztalt is verik méltatlan haragjukban. S itt éjszakázik három, szerelő is, akik a város zavartalan áramellátását biztosítják. Udvara, hol szolgálatos gépkocsit tarthatnának — nincs. Folyóvize, vécéje nincs. Gondolnak ugyan rá, '■ hogy a szomszédos udvart, s a volt fényképészműterem ; helyiségét, a sportkör helyiségével együtt elcserélnék az ; utcai három szobáért. Pénzük is lenne a másik épületet \ rendbehozni — de... dehát nem megy a dolog. Pedig. ! igen jó lenne, hogy végre emberi körülménye, között dolgozzanak. S mégsem verik az asztalt, s nem fasisztáénak senkit. Miért is tennék? Mindnyájan emberek vagyunk. Segítsünk egymáson, kedves szóval, megértéssel, kötelességtudással — éppen azzal, amivel kell. SIPKAY B. Filmvetítés as utcán Szerdán este érdekes aratás előtti tüzesetekkel látvány fogadta a nyíregyháziakat a Szabadság téren. Szabadtéri filmvetítést tartottak. A film oktató-nevelő tárgyú volt: a nyári és az üzemi tűzesetekkel foglalkozott. Az előadás egyike volt azoknak, melyeket a megye számos községében bemutattak, illetve be fognak mutatni. Orvosak, akik az utcái betonozzák... Ujzélandból akar hazatérni egy fiatal házaspár. A férj munkástanács tag volt és félelmükben mentek el. ,.Itt gondolkoztunk rajta, hogy talán nem is igaz, hogy baja lett volna hiszen még fegyvert sem látott. Azért kérem, hogy tisztán lássak ebben a dologban. mert innen hazamegyek. De sajnos ide elhoztak, vissza azonban saját költségünkön mehetünk, ami egy vagyonba kerül. Dolgozunk, mint az állatok, hogy a pénz összejöjjön. Szüleim, testvéreim munkások, azoktól nem kérhetünk, nagy családdal vannak. Saját erőnkből akarufik hazatérni a világ végéről. 1000 magyarSol, ami itt van, 800 hazamegy, az biztos. — Egy vigasztal, reggel 7 órakor hallgatom Budapestet fájó szívvel, könnyes szemmel. Csak mégesyszer hazamehetnék! — Vannak itt orvosok, mérnökök, akik az utcát betonozzák, diploma nem számit, nem ismerik el. Sokat írhatnék, ami fáj, de nem merek. Nagyon szépen kérem a Hchfjtársnöt, a nevet lessék titokba tartani, nem akarom, hogy itten baj legyen belőle, vagy afrikéba vigyenek, mert a szegény magyart hamar megbélyegzik.”
