Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-19 / 115. szám

1957. május 19,' vasárnap KELÉI MAU» AKUHSÍ AO A párt bizton számíthat a szabolcs-szatmári értelmiségi dolgozók nagy többségére (1 oly tatás az 1. oldalról) kólákban. Rámutatott Nagy elvlérs arra is, hogy a fe­jekben meglévő zavaruk akadályozzák és késleltetik az oktató-neyelö munka szocialista irányú kibonta­kozását. Tehát a front át­törésére van szükség. Ezek után alaposan, a marxizmus—leninizmus ta­nításai alapján mutatta meg a forradalom és ellen­forradalom közötti éles kü­lönbséget, elemezte a klasszikusok tanításai alap­ján az ellenforradalmi ese­ményeket, amelyek tavaly októberben és november­ben robbantak ki hazánk­ban. Részletesen, összeha­sonlító számokkal bizonyí­totta be, — megyénk kul­turális fejlődését illetően — mit fejlődött, a régen sötét Szabolcsnak, Szatmárnak nevezett országrész a fel­­szabadulás óta 12 év alatt. Nem feledkezett meg a nagy átalákítómunka köz­ben elkövetett hibákról sem. Reális képet festett ezekről is. Majd' elemezte a bibá-'. kát kiváltó okokat, melyek között megjelölte elsősor­ban a Nagy Imre—Losonczi csoport, revizionista néze-' teil, tevékenységét októbert megelőzően, s a Rákosi-féle vezetés által elkövetett hi­bákat. Rámutatott arra, hogy a pártnak meg volt az egészséges magva, amely október elölt is képes lett volna a hibák kijavítására, őe az imperialista erők ak­namunkája, és .belső cirmo­saik szövetkeztek, mely az ellenforradalom kirobbantá­sában érte el tetőpontját. Ezek megakadályozták, hogy a párt által mutatott helyes ütőn tovább mehet­tünk volna. Az előadás második ré­szében alapos boncolás alá vette az ellenforradalom­nak az iskolára tett hatá­sát és a kulturális éleire való betörését. Megmutatta, hogy a pe­dagógusok csekély számá­tól eltekintve, többségük az események ellenforradalmi jellegét nem ismerték fel. Rámutatott, hogyan csúsz­tak ki az iskolákban a ta­nulók a nevelők keze alól, — bár ez a megyei hely­zetet értékelve, csekély szá­mú volt. Az ellenforradalom ide­jén a pedagógusok nagyjá­ból három csoportra osz­lottak — mondta Nagy élvtárs. !. „A kommunista peda­gógusok kicsiny csoportja felismerte az ellenforradal­mi veszélyt és becsületes helytállással küzdött el­lene.” 2. „A pedagógusok nagy többsége nem vett részt az ellenforradalmi események­ben, bár a nemzetinek, tő­­nő nacionalista jelszavákat nagy részük rokonszenvvei fogadta. A pedagógusoknak ez a része nem, vagy nem teljesen sajátította el a marxizmus—leninizmus vi­lágnézetét. Gondolkodásuk­ban még elevenen élnek a Horthy-rendszerben beléjük oltott burzsoá nacionalista szemlélet maradványai. Az októberi ellenforradalom pedig még jobban összeka­varta őket ideológiailag és politikailag.” Ezeket a pedagóguso­kat jellemezve rámutatott arra is Nagy elvtás, hogy helytelen nézeteik már ok­tóber előtt megvoltak, virá­gozták, s lényegében a Nagy Imre-féie revizionista irányzatra vezethetők visz­­sza. 3. „A pedagógusok egy része — az igazság ked­véért meg kell mondani, hogy elenyésző kisebbsége — a megyében még az 1 százalékot sem éri el, sár­ba tiporta a néphataiom zászlaját és megcsúfolta a pedagógus, a népnevelő magasztos hivatását is, és az ellenforradalmárok ol­dalára állt.” Ezek után alaposan rész­letezte, hogyan jelentke­zett az ellenforradalom ha­tása az iskolákban, a kul­turális életben és megha­tározta azokat a feladato­kat, hogyan harcoljanak el­lene. Beszélt a nevelők po­litikai és szakmai tovább­képzéséről. Ezek után rámutatott, hogy három irányból igye­keztek támadni az ellenfor­­radalmárok. 1. Ez jelent­kezett az idegen nyelvek oktatásában, az orosz nyelv­­oktatás felszámolásában, a nyugati nyelvek oktatásá­nak széleskörű bevezetésé­ben. 2. Az egyházaktól su­galmazva a hitoktatás fa­kultatív jellegének meg­szüntetésére törekedtek, s kötelezővé akarták tenni a hitoktatást. 3. A támadás harmadik iránya az ifjúsá­gi szervezetek megszünte­tésében nyilvánult meg. Majd foglalkozott Nagy elvtárs a jelenlegi helyzet­tel, az ifjúsági szervezetek munkájával, a nevelőtestü­letek problémáival s a 'en­nivalókat a következőkben nalározia meg. 1. „Sürgősen és elsősor­ban társadalmi utón keil megoiuanuriA 2ÖUÜ lel­kesnél nagyobb községed­ben az ovodák felállítását. A községi tanácsoknál meg kell taiálm a modot arra, hogy ilyen célra alkalmas épületet, vagy épületrészt biztosítsanak. Az eddigijei nagyobb ütemben kell a tantermi zsúfoltság meg­szüntetésére új tantermedet létesíteni.” 2. „Meg kell oldani a nevelők letelepedésének a stabilizálódását. Ennek első feltétele a lakásproblémák megoldása. A nevelők ház­táji földekre támasztott igé­nyét az eddigi 70 százalé­kos kielégítésről 100 száza­lékra kell emelnünk. En­nek a nem kielégítő meg­oldása lényegében a köz­ségi tanácsszerved meg nem értésén múlott. Meg kell adni a nevelőknek a szo­cialista államban őket meg­illető megbecsülést*” 3. „Ki kell dolgozni a nevelők ideológiai és szak­mai továbbképzésének a rendszerét.” A Nagy elvtárs által el­mondott beszámoló nagy érdeklődést váltott ki a kommunista pedagógusod­ból. Sokan .szólaltak fel a vitában. A magyarországi ellen­forradalomról még otven év múlva is beszélni fognak A pedagógus pártaktíva részvevői egyöntetűen ál­lapították meg, hogy me­gyénkben is ellenforrada­lom zajlott le a múlt év őszén. Vita csak azon ' volt, hogy beszéljünk-e erről most? Timkó István tisza­­szalkai pedagógus, elvtárs azt kifogásolta, hogy sokat beszélünk, hogy itt,, ellen­­forradalom volt, s valahány gyűlésen részt vesz mindig szó van erről. Timkó élv­­társ véleményével többen vitába szálltak. Horvatn Gabriella (Vásárosnamény) elmondotta, hogy még tőbe­­szőr is beszélni kell az' el­lenforradalomról, mert a nevelőtestületekben még nincsen ez a kérdés eléggé tisztázva. Meg kell szün­.teni bfcfeiéíordulást a Farkas Kálmán: A MILLIOMOS CSALÁD A liszadobi Táncsics TSZ életéből ii. Össze is fogott a kommu­nisták nyolcvan százaléka. A tagság létszáma most 135, s ennek csaknem fele kom­munista. — Az igaz. hogy nem ma­radt meg mindenünk, de nem is sok hiányzik. Egy nagy eredményt mégis ho­zott a „forradalom“ — s ma­ga is neveti. — A 72 lóból csak 40 maradt. Ez meg nem is baj. Tadja, olyan tervsze­rűen csináltuk ezt is. Van főbb mint 800 hold szántónk is. Szépen dolgoztunk. A 49 tehénből 30 fejősei hagytunk meg. A hízóállományunk az a 800 egynéhány darab tel­jesen megmaradt. Csak az hiányzik belőle, amit mi osztottunk ki munkaegység­re. Lehetett vagy 120—125 mázsa. S jnost hiába borús az ég, hiába paskolhatja az eső az épületek oldalát, az embe­rek homlokán kisimultak a ráncok, úgy mint Imre bá­­rsién. Van pezsgő élet a mil­liomos családban. Az imént még nagy robajjal zakatolt a fűrész gép, s a gépműhely­ből is nótaszót sodort a szél, most pihennek. Csak az elnök elvtárs meg néhány gépállomási szakember, az Igazgatóval az élen tana­kodnak azon, hová is he­lyezzék el a rádió adó-vevő állomás antennáját. Mert az Idei aratáson már ez is lesz. Csak Cs, Nagy Miklós zsörtölődik feleségével itta fűrészüzemben, mert ebédet hozott neki. — Az előbb fogyasztottam el, amit. reggel hoztam, s most újból egyek? — néz kérdöleg az asszonyra. — Ha már elhoztam, nem viszem vissza — mordul rá az. így aztán most kénytelen kétszer ebédelni. Ül egy szál fán és kanalazza a meleg le­vest. Szűcs Imre bácsi ez a ta­pasztalt tíz holdas gazda is törölgeti a bajuszát, s az üveg után nyúl, amelyet az imént töltött meg jó friss vizzel lánya, Irén, aki az ebédet hozta. Nézem ezeket az embere­ket, s erősödök tőlük. Azon gondolkodok, mi is fűzte a szövetkezethez Imre bácsit mindamellett,, hogy tudom: kommunista. Mert régi, na­gyon régi szövetkezeti tag. Még negyvenkilencben kezdte. Ekkor csak 600 holdjuk volt, s ötven család indult az új úton. Nagyrésze szegény ember. S Imre bá­csi a tíz hold földjével itt érezte jól magát ezek között. Igaz, 1952-ben volt egy kis nyomás, de aztán mégis egyenesbe jött minden fej­lődött a szövetkezet, s öt. venháromban már 440 csa­lád gazdálkodott itt több, mint 3000 hold földön. Az állattenyésztésben is kiváló eredményeket értek el. melyet bizonyít a sok el­ismerő oklevél, versenydíj, melyek ott függnek berá­­mázva az iroda falain. — 93 fejős tehenünk volt akkor — emlékezik vissza Cs. Nagy elvtárs, aki abban az időben állattenyésztési brigádvezetős.volt. Ötvenhá­romra 120-ra akartuk fej­leszteni. 80 anyakoca, 180 hízó. süldőből is vagy 120 és választási mglac legalább 90. Több milliót ér ma is a szövetkezet vagyona. Gyö­nyörű épület a 120 férőhe­lyes tehénislálló. Korszerű vilianyfejögépekkel felsze­relve. (Kár, hogy nem hasz­nálják!) Egy másik 60 férő­helyes tehénistálló, két fiaz­­tató, 120 befogadóképességű süldőszállás. No és itt van a szépen felszerelt fűrészte­lep. Vagyont ér. A dohány­pajtájukban 30 holdon ter­mett dohány tárolható, siló­gödrök. Igazi korszerű nagy­üzem. S hogy legyen hol szóra­kozni a tagságnak, a fiata­loknak, no meg a falunak, ezért építették kultúrházat, melyben mozi működik sa­ját felszerelésükkel. Bölcső­de és sok minden egyéb. A termelőszövetkezet nem fe­ledkezett meg azokról a tag­jairól sem, akik a gazdaság tanyáiban laknak. Részükre 6 lakást építtetett. — Mennyire becsülik va­gyonukat? — Négy és fél millió kö­rül lehet. Ha viszont bele­számítjuk a magtárat, gép­műhelyt és a többi- üzem­részt, akkor még több. — Hogy voltak megelé­gedve az emberek? Néz rám, s kis szünet után ezt mondja: — Kérdezzen meg itt akárkit. — Hej, haj — em­lékezik, s haragos szikrákat vet a szeme, ahogy beszédé­ben visszakanyarodik az 1953-as és a tavalyi októberi eseményekre. — Nagy Imre, Nagy Imre — ismétli felín­­dultan — bűnös volt akkor is, most is. — Kétszer is — nyomta meg a szót. — Két­száz család hagyott itt ben­nünket ötvenháromban .. . de visszajöttek, mert jobb­nak látták. És most októ­berben ... — Megint csak Nagy Imre. Betette a ka­put alaposan. Csóválja a fejét, csóválja dühében, s nagyokat nyel. S mér sorolja is a középpa­­rpsztok neveit, akik megba­rátkoztak a szövetkezettel, Nagy Imre elvadította őket. — Barna János, Ondó Mi­hály, Tóth Dániel. Hűsége­sek voltak ezek, de ... De ez nem elég. Még az sern, hogy velünk együtt szidják azt a fűzfapolitikust. Szimpati­zálnak, még annak ellenére is, hogy megzavarodtak ve­lünk együtt októberben. — Hogy ne mondjak mást, itt volt május 1. Meghívtuk őket. Vonuljanak a szövet­kezet zászlaja alatt ünne­pelni. Vagy harminc mene­telt velünk egy sorban. Csak hát... —: s itt is olyas­mit mond, amit ha hívő em­ber hallana, biztos bedugná a fülét. Jobb lenne, ha a munkában is ott lennének egy sorban velünk, s hogy nincsenek, annak megint csak „Ö” az oka aki becsapott bennünket, a pártot, a ma­gyar népet. Áruló lett. S mindezt az egykori kö­zépparaszt mondja aki szi­lárd ember, s megtalálta számítását a szövetkezet­ben. — Én és Irén lányom dolgozunk a szövetkezetben. Itt-ott segít néha a felesé­gem is. Nem panaszkodha­­tom, mert meg volt minden évben kettőnknek az az 1000 munkaegysége. Két szobás új házat építettünk. Üj bú­torokat vásároltunk. Minden új már, csak mi vagyunk a régiek — mosolyog bajusza alól. A fiam ... még csak Sándor hagyján, de Jóska az egyetemista — ... neki mór nem jó akármilyen ru­ha. Hanem olyan fővárosi szerű kell. Ügy öltözködik, ahogy az idő kívánja. Nem kell messze menni. Csak nézzünk szét a faluban. Hajdanában még a gróf gyermekei sem öltözködtek különbül, mint a lányaink most..; — Éppen valamelyik este számoltuk a leányommal. 35—40 ezer forintot keres­tünk egy-egy évben. Míg egyénileg gazdálkodtam, so­ha nem •> jutottam ennyire. Igaz a háztájink is rerős“, jól jövedelmez. Most is van 20 sertésem, másfél mar­hám, apró jószág, meg a fe­ne se tudja számát mennyi — legyint kezével. Mióta tsz tag vagyok, még egy fel kiló húst sem vettem a székben. — Persze voltak hibák is — vág közbe Cs. Nagy. — De azok eltörpülnek az eredmények mellett — vála­szol rá Imre bácsi. — Az biztos. Én hatod magammal vagyok. Egy kereső — hat evő, mégis kijövünk. Sokszor még én adok kölcsönt az; egyénieknek — magyarázza.; Szóval Cs. Nagy Is új la-; kásba költözött azzal a hu-! szonnégy családdal együtt,! akik állami támogatással! építettek új otthont. 1952! óta csaknem 100 új ház! épült itt Tiszadobon, s an.; nak nagy része a szövetke-; zet tagjaié. ; Lehet-e ezek után csodál-! kozni azon, hogy a termelő-! szövetkezetiek védték akö-! zös vagyont, a nagy család portáját, a milliókat, új éle­tüket, boldogságukat azok­ban a napokban, amikor sötét felhők keringtek fejük: felett. Az olyan középpa­rasztoknak, mint Szűcs Im­re bácsi, életelemükké vált a közös gazdálkodás, s lel­kűkből, gondolkodásukból nem téphette az ki onnan semmiféle ellenforradalom. Gyarapodnak, növelik a közös vagyont. Többszörös milliomosok akarnak lenni. Most vásároltak nem régen 82 ezer forintért Zetort, pótkocsit, meg egy bálázó­gépet a kombájn után. Szé­pen fejlődnek a vetéseik, megnézheti akárki, s a 70 hold gyümölcsösből is 45 hold terem szép piros jonat­­hán almákat a milliomos tagjainak. Jó közepes tér-! mésre számítanak. Csaknem! 100 hold kukoricát vetettek; négyzetesen. Gyönyörű a; szövetkezet földje. Az emberek elégedettek,; Minden hónapban 10 forin-; tot osztanak előlegként egy.! egy munkaegységre. A né-! gyedéves pénzbevételi tervet! is túlteljesítették 34 ezer fo­rintra. S mindez azért van,! mert egyetértés uralkodik a nagy családban. A pártve­zetőség szorosan együtt dol­gozik az igazgatósággal, amelyben a vezetők többse-1 ge kommunista. Mindent elvtársias módon vitatnak meg. s úgy csinálják, ahogy az a legjobb. Nincs zsörtö­­lődés, gondoskodnak közö­sen arról, hogy ne legyen egyetlen szövetkezeti tag­nak se panasza. így élnek a tiszadobi Táncsics milliomos tsz tagjai, akik nagy mun­kakedvvel. szorgalommal dolgoznak s nincs olyan erő, amelyik letéríthetné őket a közös gazdálkodás útjáról. kommunista pedagógusok­nál is, hogy a közhangula­tot megtudjuk változtatni, s mindaddig, de még ezután is beszélni kell az elleníor-­­radalomról, tetteiről. így foglalt állást Kecskés István tarpai igazgató elv­társ is, aki elmondotta, hogy már az első felvonulás al­kalmával azt kiabálták az elleníorradalmárok, hogy a kommunista családoknak még a csecsemőit is ki Kell irtani. Le -kell váltani a kommunista pedagógust. Az orosz nyelvórákat meg kell szüntetni és a hittan tanítását kötelezővé kéT- tenni. S mint ahogy Kecs­kés elvtárs elmondotta, nagy; | szükség van arra, hog'/j ! beszéljünk a nevelőiestül ; let nem kommunista tag­jaival is az ellenforrada­­; lomról, mert még ma is ! zavaros nézeteket Valinak ; egyesek. Urai Miklós elv­­! társ (Vásárosnamény) ró­­;mutatott arra, hogy az.esz­­!meí plattformot, de helyes alapon! biztosítani kell a ; nevelő testületekben, mert !csak akkor biztosítható, a ; helyes nevelés az iskolá­iban, s ezért is szükséges a ; nézetek tisztázása. | (Folytatjuk.) Dolgozókból mérnökök 1 A Kari Marx-Stadti szer, íszámgépgyári szakiskola 140 növendéke készül mér­nöki vizsgájára. Háromévi tanulás után állami üze­mekben kapnak felelősség­teljes feladatokat. Az isko­lát, valamint a 86 diákot befogadó diákotthont az el­ső ötéves terv folyamán lé­tesítették 2.5 millió márkás költséggel. A diákok 95 százaléka ösztöndíjban ré­szesül, amely átlagosan 150 márka.

Next

/
Thumbnails
Contents