Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-18 / 114. szám

1957. május 18, szombat KELETMAGYARORSZAG Pál falvi Nándor: cA. üZjl ll A Kossuth Kiadó a közel- X múltban jelentette meg Pál­falvi Nándor: ,,Májusi eső” ri­port könyvét. E könyv a hód­mezővásárhelyi parasztok küz­delmeiről, örömeiről és gond­jairól szól. Az alábbi részletet a „Májusi eső” egyik érdekes fejezetéből közöljük. A címből ítélve itt valami vidám szó­rakozásról hallunk... A Zsuzsanna-estet az idősebbek tisztelték meg némi mula­tozással, anélkül, hogy a tsz-ben akár csak egyetlen Zsuzsánna is volna. De a rosszmájnak azt beszélik, hogy egész Hódmezővásárhelyen, de talán még Csongrád megyében sincsen ilyen neve­zetű nőszeméty. Ezt mindenesetre túlzás­nak könyvelhetjük el, s maradjunk annál a puszta ténynél, hogy a Dózsa tsz-ben nincs ilyen nevű asszony vagy leány. Hát akkor hogyan esett ez a névnap-ülés? Talán valamelyik jelesebb egyén ilyen nevű leánynak udvarol? Nem a'. Egészen máshol kell a dolog nyitját keresgélni. De hogy ez a keresgélés ne okozzon önöknek fáradságot, elmondom ez emlé­kezetes est történetét. Fehér tél volt még február 18-án nyúlj aggasztó hideg pirosította az arco­kat. Ezen a napon ünnepelték a Zsuzsan­nák névnapjukat szerte az országban. S nem is gondolták, hogy néhány vidám­­kedvű tsz-paraszt ezen a vasárnapon az ő egészségükre emelgeti a poharát. Úgy kezdődött a dolog, hogy még február elején összeadtak a tagok egy csomó pénzt borra. És ez a bcrr éppen ezen a napon érkezett meg. Szerencsére. Azért szerencsére, mert vasárnap lévén, kevesen tartózkodtak a tsz-ben. Hanem, crkik ott tartózkodtak, azoknak csuda gusztusuk támadt egy kis itókára. Ugye, ilyen hidegben is meg lehet szomjazni, vagy ha azt nem, akkor 'egy kis forralt bor mindenképpen jót tesz. Nagy Pali bácsi, Csáky Sándor meg ■még vagy hárman egyre unszolták Asza­lni Sándort, a brigádvezetőt, hogy szóljoni már az elnöknek egy kis lélekcsillapító ügyében. Ugyanis a kollektiven vásárolt bor kiosztása az elnök hatáskörébe tar­tozott. De az imposztor Aszalai sehogyan sem vállalkozott a közvetítő szerepére. Erre Nagy Pál gondolt valamit: — No hát gyertek — mondta a töb­bieknek. Ez a beszélgetés a tehén istálló­ban játszódott le, így hát megindultak Pali bácsi után az iroda felé. — Csak ne legyen már itt a párttit­kár — mondta bizonytalankodva Csáky Sándor. — Mér? — háborodott fel Nagy Pál — mi van abban? Aki a bort szereti, rossz ember nem lehet. Iszik ő is. így értek be az irodába. A párttitkár már nem volt ott csak egyedül az elnök, éppen valami folyóiratot olvasott. De az emberek még be sem léptek az irodába, amikor Pali bácsi elkezdett rettenetesen köhögni. — Ki akar itt meghalni? — nézett fel az elnök. De Pali bácsi csak még jobban köhögött. — Nagyon meghűlhetett szegény — mondta Csáky álszent arccal. — Te Mihály, ennek valami meleget kéne inni — emberelte meg végre magát Aszalai. — Csak mit? — Tán teát — mondta az elnök. — De honnan vegyünk? Hacsak nem hozol egy keveset Sándor — fordult Csákyhoz —, te laksz, legközelebb. — Te, nincs nekünk holnap hoz az asszony — ijedt meg Csáky. Pali bácsi meg úgy köhögött, mintha kilenc ördög bújt volna beléje. — Hacsak azokból az üvegekből — mondta tétován — mert a forralt bor az jó ilyenkor. Most már kár a szót szaporítani to­vább. Az iroda egyik sarkában hatalmas deminozsok álltak. Először felbontottak belőle egyet, egy ötliterest a Pali bácsi kontójára. Föl se forralták, mert ő azt állította, hogy hidegen jobban használ. Az első üveggel megitták csendben. A másodikat, amelyik tízliteres volt, már némi dalolás kísérte. A harmadik üveg szintén 7—8 literes lehetett. Az is elfo­gyott vidám nótázás mellett. De az idő haladt. Tizenegy óra körül az elnöknek eszébe jutott, hogy haza kellene már menni. Erre nagy nehezen föl is kereke­dett az a tucatnyi ember, aki a mulato­zás hallatára összeverődött. A tanyaiak könnyebben haza találtak. De akik a vá­rosba mentek, azoknak nehezebb dolguk volt. Csípős szél kavarta a havat. Össze­kapaszkodva nótázva imbolygóit haza a társaság, s bizony jócskán elmúlt éjfél, mire hazaértek. Otthon nem is történt egyiküknek sem baia. Az elnök, meg egy­két tag ki is szellőztette a fejét hazáig. Egyedül Nagy Pali bár.sit várta otthon csípőre tett kézzel a felesége. '■— Hát téged merre terelt az az áldott jó lelkiismereted? — kérdezte szelíden. — A ..., az elnök, vagyis a csoport­ban ... — Mi van elnökkel, te? — dobbantott az asszony. — Névnapot ültünk — vágta ki ma­gát Pali bácsi. — Az elnök keresztlányá­nak a névnapját. — loenl? — húzta a szót a felesége. — Azután hogy hívták azt a kislányt? — nézett rá szigorúan. — Hát, hát — nyögött Pali bácsi — te, én már elfelejtettem. — No jó — mondta vészjóslóan Nagy néni és leakasztotta a szögről a Kincses Kalendáriumot, — Te. de ha nem, leánv­­vévnap van, nem állsz meg többet a sze­mem előtt. Es lány névnap volt, Zsuzsánna. Másnap már mindenki tudott a Zsu­­zsánna-esti ivászatról, csak Pali bácsi tit­kolta nagyon az otthoni eseményeket. De hogy-hogy nem, mégis kitudódott. Azt beszélik, hoay az ivászaton résztvevő fér­fiak ünnepélyesen fogadalmat tettek vol­na: a születendő kislányuk vagy unoká­juk a Zsuzsánna nevet kapja. Mások sze­rint meg harmadnapra a magtár naay ajtaján ez állott felírva: piiyókások védő­szentje: Szent Zsuzsánna. A nyugatnémet helyzet A bonni hadseregnek máris 100.009 tagja van Strauss hadügyminiszter közlése szerint az első soro­zás után a Donni NATC- hudsereg létszáma ma már 100.000 főt tesz ki. A 9*4.836 katona magvát 30.000, az egykori Hitler Wehrmacnt­­hoz tartozó katona egészíti ki. Az április 1-én megtar­tott 9.733 fiatal besorozasa a hadügyminiszter Köztese szerint ^„minden súrlódás nélkül folyt le.” A nyugat­német hadsereg a követ­kező napokban még 7 726 önkéntessel növekszik. 7.000 fiatal behívása pedig nem­sokára megtörténik. Jelenleg három gránátos hadosztály, két páncélos hadosztály és egy hegyi és légi deszant hadosztály szervezése van folyamat­ban. A három gránátos hadosztályt a NATO ren­delkezésére bocsátják, még. pedig június 1-ig. A két páncélos hadosztályt 1957 december 31-ig, míg a he­gyi és légi deszant hadosz­tályt 1958 április 1-ig állít­ják fel. A 100.000 katona közül 30.000 tartozik a hadse­reghez, 17.000 a légierőhöz és 10.000 pedig a haditen­gerészethez. Mintegy 1.400 fő dolgozik a bonni had­ügyminisztériumban. Az itt nem említettek pedig a területi kötelékeknél dol­goznak. Első tananyag a hadkötele­zettek számára: propagan­dafilm a Szovjetunió ellen intézett náci agresszióról A Szovjetunió ellen inté­zett náci agresszióról szóló propagandafilm volt a hc­| gyi vadász hadosztályhoz bevonulok első tananyaga. Ez világosan megmutatja a bonni hadsereg agressziós szándékait. Hogy a náci Wehrmacht „hagyományait’’ megvédjék, a Mittenwald-i hegyivadász hadosztályt ugyanazzal az elnevezéssel látták el, mint a Hitler-i ■Wehrmacht hasonló had­osztályát, amely a második világháború idején a Kau­kázusban került bevetésre. A hadosztály jelenleg 3.500 hegyi vadászból áll. ezek­hez azonban 150 besorozott* katona jött. A személyzetit tiszt első szava a követ-* kező volt: Üdvözlöm ünö-j két a hagyományokban gaz-* dag első hegyi vadász had-J osztálynál. * A Csárdáskirálynö előadására készülnek Vásárosnaményban Az Esze Tamás járási kultúrház színjátszó cso­portja igen nagy fába vágta a fejszét. A har­minc-harmincöt tagú te­hetséges színjátszócsoport melynek tagjai katonák, tisztviselők, téglagyári munkások, diákok, magá­nosok, háziasszonyok és családapák, a Csárdáski­­rálynőt tanulják és leg­jobb igyekezetük szerint június 15-én elő is szeret­nék adni. A Csárdáskirálynőnek igen sok kedvelője és tisz­telője van Vásárosna­ményban, az igényes kö­zönség és a színjátszók közös elhatározása érlelte a tervet, hogy igen részle­tes előkészítés után hoz­záláttak, s immár , hu­szadszor próbálják a nagy­operettet. A színjátszó csoport lelke a kultúrház művészeti vezetője, a húsz éves Sánta Miklós, aki az idén jelentkezett színmű­vészeti iskolára ő alakít­ja, igen jól, Cecillia férjét. Fellépése és egész szerep­lése a természetesség és magabiztosság érzését kel­ti. Stázi mezében Deák Irén mutatkozik be szim­patikus eredeti alakítás­sal. Cecillia: Farkas Er­zsébet, a színjátszócsoport másik fiatal „csillaga”, Bóni gróf: Kiss Gábor, Miska: Horváth Ferenc, Feri bácsi: Fehérvári László, a főherceg: Deák Ferenc, Edvin: Benczik Sándor. A statiszták megválasz­tása és tanításuk az egyik legnehezebb feladata a csoportnak. Hiba, hogy * statiszta szereplők kicsi­nek és jelentéktelennek tartják szerepüket és nem jelennek meg a próbákon. Szilvia szerepével volt még bajuk, míg az ügyes Torzsásnéra nem bízták. Ű sikerrel kelti életre Szilvia alakját. A vásárosnaményi szín­játszók hetenkint kétszer próbálnak és a zenekar is résztvesz a próbákon. Vá­­radi Tibor kitűnően zon­gorázik és dr. Gáti László rendező és zenekarvezető úgy szorgoskodnak, hogy az előadás minél művé­szibb élményt jelentsen a nézőknek. A díszletek is készülnek és a jelmezek beszerzéséről is gondos­kodtak. A Csárdáskirálynő Pró­báival egyidőben tanulják a „Jégeső sem akadály”-t és i'övid, de tetszetős ka­­bíréműsorra] járják a já­rást. A színjátszók, mint mondottuk, műkedvelők. Szólhatnánk még arról, hogy bizony kicsit túl merésznek tűnik ez a vál­lalkozás. Bíztatóan gondo­lunk mégis rájuk, mert türelmes, szívós munká­val elérik a célt, P, G, «* I Irtsuk a bürokráciát! A vállalatoknál és hivatalokban nagymérvű raci­­onalizálás volt, mégis gyakran hallani olyan panaszokat, hogy a dolgozók egyrészének elbocsátása nem hozta meg a várt eredményt s a munka még nem elég ésszerű. A létszámcsökkentést a munka egyszerű­sítésévéi, a bürokratikus ügyvitel és munkaszervezés kiirtásának kellett volna követnie. Egyszerűbbé tenni a tervezést, a statisztikai és adminisztráló munkát, a termelőmunka szervezését és ellenőrzését, — ez nép­gazdasági érdek! A racionalizálás eredménye azért nem kielégítő, mert az erre vonatkozó határozatok egy részét az ille­tékes állami szervek nem. vagy csak részben hajtották végre. Azt várták, hogy felsőbb szervek mondják meg, mit és hogyan kell egyszerűsíteni. Nem kutatták, mit tehetnek a maguk erejéből, a maguk eszével, felsőbb utasítás nélkül. Itt-ott tapasztalni, hogy az egyik üzem­ből, irodából racionalizált dolgozót felveszik máshol egy ugyancsak racionalizált dolgozó helyére. Nehezen szabadulnak meg sok helyen a bürokrá­ciától, a kényelmeskedéstől, a felesleges adminisztrá­lástól, az agyonszervezett munkától! Pedig elsősorban a vezetőknek kell látniok, hogy a túlméretezett appa­rátusok szakadékot jelentenek a vezetés és a dolgozók között, a papírtenger, a bürokrácia nemcsak drága, de akadályozza a gyors és érdemleges ügyintézést, gátolja a párt- és kormányhatározatok gyors és jó végrehajtá­sát. Nézzenek csak szét egy kicsit kutató szemmel a vál­lalatok, hivatalok felelős vezetői, — meglátják, hogy van még tennivaló a munka egyszerűsítésében, a bü­rokrácia elleni küzdelemben. Ne mellőzzék, hanem igényeljék a dolgozók véleményét és javaslataikat elbí­rálva tegyék meg az intézkedést. A bürokrácia elleni harc, a munka egyszerűsítése, ésszerűsítése olyan fel­adat, amit a népgazdaság érdeke iránti felelősségérzet­tel szüntelenül folytatni kell. Ez a feladat úgy lesz iga­zán megoldva, ha nemcsak a vállalati igazgató törek­szik elvégzésére, hanem a vállalat szakszervezete és a kommunisták állandó figyelemmel vannak iránta: ha nem mennek el behunyt szemmel, szótlanul az észlelt hibák mellett. Jó, ha a pártszervezet kommunista szak­emberekből álló brigáddal megvizsgálja a racionalizá­lás eredményeit, az adminisztráció, a munkaszervezés, a tervezés, az irodákban és egyéb munkakörökben dol­gozók foglalkoztatottságát. Kutassák fel bátran a pénzt, időt, anyagot, munkát pazarló bürokratikus módszere­ket és ne késsenek azokat megszüntetni. Mutatkozzék meg a kommunisták felelősségérzete, a bürokrácia el­leni harc szüntelen folytatásában, vigyázzanak arra, hogy a termelést adminisztráló dolgozók száma ne ha­ladja túl a szükségszerintit, ne legyen aktatologatás és irathalmozás. Őrködjenek éberen afelett, hogy a bü­rokrácia sehol ne akadályozza egészséges munkánkat, ne törjön le jólétünk kenyeréből. > (—z A—) fJYlegjelent az Univerzum * sorozat második száma „Béka-emberek a Szuezi t csatornában” címmel meg­jelent az Univerzum köny­­[vek új száma. Az új szám ► címadó cikke a Szuezi csa­ptomén elsüllyesztett hajók ► kiemeléséről, a kiemelésen ► dolgozó búvárokról és bé­kaemberekről, valamint jmunkájuk technikai érde­­íkességeiről szól. Az új {szám ezenkívül számos ér­­fdekes cikkel, tudományos 1 hírrel és elbeszéléssel lepi ►meg olvasóit. Többi között az északamerikai indiánok ősi, sajátos kultúrájának maradványaival, az indián maszkokkal, a fájdalom el­leni évezredes harccal, a francia uránium finomító­val, a mestersges téli álorh­­mal, rozmárvadászattal is­merkedhet az olvasó. Igen érdekes az Oppenheimer, ügyről szóló cikk és Nicho­las di Minno: „Az első em­ber a holdon” című elbe-' szélese. I A Nemzetközi Szemle új száma : A Nemzetközi Szemle új száma többi között közli Lu Ting-i „A pártmunka helyes stilusáért”-mozga­­!om tizenötödik évfordulója című, Zsenminzsipao-ban megjelent cikkét, Paimiro Togliatti „Irodalmi Újság”, A. Lebegyonszkij professzor Az atom- és hidrogéníegy­­ver kísérletek következmé­nyei, Gerhart Ziller: For­duljunk szembe a közgaz­daságtudományban jelent­kező revizionista veszéllyel, Leopold Spira: A munkás­­mozgalom és az értelmiség című írását. Közli továbbá, az U. S. News & World Report — amerikai bur­­zsoá hetilap — a Brit Bi­rodalom „hanyatlása és búkása”? című cikkét. A folyóirat tartalmát több más cikk, dokumentum, munkásmozgalmi hír, folyó­­iratszemlc és eseménynap­tár egészíti ki (

Next

/
Thumbnails
Contents