Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-18 / 114. szám
19á?. liiájus 18, szombat KELET M AGYA nORSZAG a TÁJÉKOZÓDJUNK FRISSEN, GYORSAN... BELFÖLDI NAPLÓ A HAZÁNKBAN TARTÓZKODÓ egyiptomi oktatásügyi küldöttség sajtófogadása. Az egyiptomi küldöttség tagjai pénteken délelőtt a margitszigeti nagyszállóban fogadták a sajtó képviselőit és beszámoltak magyarországi tapasztalataikról, útjuk céljáról, eredményeiről. Helyesnek tartanánk és javasoljuk, hogy a magyar és az egyiptomi oktatók közvetlen kapcsolatot teremtsenek. egymást meglátogassák és megszerveznénk a küldöttségek cseréjét — hangoztatták többek között. ★ MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYVEZETŐK Értekezlete. Pénteken a Földművelésügyi Minisztérium épületében tanácskozásra jöttek össze a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályának vezetői és a gépállomások megyei igazgatói, hogy megtárgyalják a termelőszövetkezetek és gépállomások kapcsolatának megerősítését célzó intézkedéseket. A tanácskozást Keresztes Mihály földművelésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg, majd Szőke Mátyás földművelésügyi miniszterhelyettes tartott beszámolót. Beszéde elején hosszan foglálkozott az ellenforradalmi eseményekkel, s összegezte azokat a károkat, amelyeket a gépállomások és termelőszövetkezetek elszenvedtek az ellenforradalmi események miatt. ★ A MAGYAR FIZIKUSOK TILTAKOZÁSA a nukleáris fegyverek ellen. A napokban a Német Demokratikus Köztársaság fizikai társulatának elnöksége azzal fordult a Magyar Tudományos Akadémiához, hogy a Lipcsében megtartott taggyűlésük határozatához csatlakozzanak a magyar fizikusok is. A magyar fizikusok így válaszoltak a felhívásra: „Mi, a Magyar Tudományos Akadémia matematikai és fizikai tudományok osztályának fizikus tagjai, továbbá az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat nevében a társulat elnöke és főtitkára, csatlakozunk a Német Demokratikus Köztársaság fizikai társulatának az atom- és hidrogéntegyver kísérletek megszüntetését követelő, nekünk megküldött határozatához.” ★ MEGNŐTT AZ ÁLLAMI GAZDASAGOK lóhere vetésterülete. Országos viszonylatban az állami gazdaságok az elmúlt évek 30.000—35.000 holdas évenkénti vetésterületével szemben ebben az évben 70.000 holdon vetettek lóherét. Összehívták az OSZSZSZK Legfelsői Tanácsának ülésszakát Moszkva, (TASZSZ). Az ! OSZSZSZK Legfelső Taná- I csának Elnöksége törvény- I erejű rendeletet adott ki, ' amelynek értelmében 1957. május 28-ra Moszkvába | összehívta az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocia-1 lista Köztársaság Legfe.só j Tanácsának ülésszakát. 'Leleplezték a nyugati ügynököknek a berlini Hmnbold-egyetemen végzett aknamunkáját Berlin, (MTI). A berlini Lumboldt-egyetemen csü- 1 törtökön külföldi laptudót súók részére sajtóértekezletet tartottak. Hártke, az egyetem rektora, ismertette az újságírók előtt az államvédelmi minisztérium levelét, amely sz egyetemen nyugati körök által végzett -aknamunka leleplezéséről szól. Mint a levél mondja, az amerikai kémszolgálat az elmúlt év őszén ügynökeinek útján mozgalmat indított az egyetemen az orosz nyelv és a marxizmus-leninizmus tanítása ellen. Eközben három ügynökük, aki a-< egyetem hallgatója volt, provokációkat szervezett az egyetem állatorvosi karán. Egy diákgyűlésen azt akarták elérni, hogy az egyetemi hallgatóság mondja ki a szolidaritását a magyar ellenforradalmárokkal. Mivel ez a provokáció kudarcba fulladt, az ügynökök több diákot megkíséreltek rábírni arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaságból szökjék Nyugat-Németországba. Az egyetemeknek és az állambiztonsági szerveknek a sajtóértekezleten részvevő képviselői ezután közölték, hogy a Kaiser-féle nyugatnémet össznémetügyi minisztérium a Nyugat-Nénietországba látog_tó egyetemi hallgatókat hasonló aknamunka végzésére akarja megnyerni. Ezért az egyetem vezetősége kötelességének tartja ellenőrizni a jövőben a hallgatók Nyugat-Németországba utazását. Várható időjárás szom- j baton estig: változó felhő-; zet, többfelé, főleg nyugaton záporeső, zivatar, mér- j sékelt keleti—délkeleti lég.; áramlás. A hőmérséklet ( alig változik. Várható legmagasabb^ nappali hőmérséklet szom- ( baton: 23—26 fok között, KÜLPOLITIKAI KRÓNIKA VÖRÖSILOV, A SZOVJETUNIÓ Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke Sukarno indonéziai elnök társaságában Észak-Szumátra legnagyobb városába, Medanba érkezett. A repülőtéren a szovjet vendéget ünnepé.lyesen fogadták. A repülőtérről a kormányzósági palotáig, Vorosilov szállásáig vezető útvonalon a lakosok tízezrei üdvözölték a szovjet államférfit. JÓVÁHAGYTAK AZ UJ BONNI diplomáciai jegyzéket. A bonni kormány csütörtökön jóváhagyta az új diplomáciai jegyzéket, amelyet dr. Wilhelm Haas, a Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykövete haladéktalanul átad a szovjet külügyminisztériumban. A jegyzékben folytatják az eszmecserét, amely a két kormány között a szeptember 2-i német emlékirattal és az október 24-én arra adott szovjet válasszal kezdődött a német újraegyesítésről és a biztonságra vonatkozó problémákról. Az új német jegyzéket a négyes (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Nyugat-Németország) munkabizottság tanulmányozta és jóváhagyta. E munkabizottság jelenleg az újraegyesítésre vonatkozó kérdésekkel foglalkozik Bonnban. SZOVJET—MONGOL KÜZOS NYILATKOZAT. A szovjet és a mongol kormányküldöttség tárgyalásainak eredményeként közös szovjet-mongol nyilatkozatot írtak alá. A nyilatkozat bevezetőben foglalkozik a nemzetközi kérdésekkel. Megállapítja: összeférhetetlen az ENSZ alapokmányainak rendelkezéseivel az a körülmény, hogy semmibe veszik a Mongol Népköztársaság törvényes jogát a nemzetközi szervezet tagságára. A két kormány kijelenti: életbevágóan fontos, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ tagságára való törvényes jogát. Kiemeli a nyilatkozat a szocialista országok testvéri barátsága állandó erősítésének nagy jelentőségét, majd hangsúlyozza, hogy a leszerelés igen nagy jelentőségű a béke fenntartása szempontjából és a legégetőbb nemzetközi probléma. Mindkét kormány síkraszáll az atomfegyverkisérletek haladéktalan betiltása mellett. A nyilatkozat ezután a szovjet-mongol kapcsolatokkal foglalkozik. NEHRU AZ ATOMFEGYVEREKRŐL. Nehru indiai miniszterelnök csütörtöki parlamenti beszédében hangoztatta, hogy azokból a roppant összegekből, amelyeket a nagyhatalmak az atömfegyverkezési versenyre költenek, újjáépíthetek volnának a fejlődésben elmaradt országok. Sötét, mogorva felhők csüngtek az égről. Esett, egyre csak esett. Szomorkodtak, szinte kihaltan ültek az épületek a nagy portán. Borúsak, szomorúak vol- ! tak az emberek. A milliókat érő vagyon, amelyet foggal,- körömmel, száz,- meg száz éjszakán, nappalon át gyűjtögettek áldozatos munkával, mint a méhek, prédává válik. Ez aggasztotta a szövetkezeti milliomos család sok igaz tagját. A gondolat ott motoszkált az emberek fejében: Hát eddig tartott volna a .szövetkezeti mozgalom, a szocialista mezőgazdaság építése?! Ezt, a szövetkezet feloszlatását hozta volna a „forradalom.” Ez lehetetlen! Itt másról van szó. S erre döbbente* rá a kommunisták. — Fegyverbe szólítottuk a kommunistákat— emlékezik viszsza a szomorú napokra Szűcs Imre bácsi. — Már azzal, ami volt. — Bottal, szájjal, üres kézzel, meg amikor a sors úgy hozta, hát vadászfegyverrel.;. Őrséget álltunk éjjel, nappal. Váltottuk egymást, mint az őrszemek. — Fgyik része éjfélig, a másik reggelig. Így ment napokon, heteken keresztül. Egy ellenforradalmi csoport Tiszadobra is lemerészkedett. Felütötte tanyáját. Október 29-én éjjjel aztán kirobbant a baj. Ügy este tíz óra tájba lehetett, amikor a t. nácselnökkel, tanácstitkárral és Mészáros Sándor egyéni gazdával berobogtak az ellenforradalmár urak hozzám, a tsz irodába — magyarázza a párttitkár, Imre bácsi. Farkas Kálmán: A MILLIOMOS CSÄLAD A iiszadubi Lam bics TSZ éleiéből —Azonnal adják ide a szövetkezet teherkocsiját, mert itt vannak Borsodból, A gépkocsivezető hajtson a gyermekvárosba. Ott gyülekeznek — mondta az egyik. A kommunisták kiálltak Telekdi Károly elvtárssal, a tsz akkori elnökéveí az élen. — A gépkocsi szövetkezeti vagyon, s azt nem adhatom oda — magyarázta fe’hevülten Telekdi elvtárs. — Mit szól hozzá, ha ide jönnek és befogják a lovakat is, — élcelődött az egyik ellenforradalmát-. Ha még itt végeznek ki bennünket, akkor sem adunk oda semmit — jelentették ki nyomatokkal a kommunisták. . Elmentek. A kommunisták nem maradtak tétlenek. Tóth Miklós azonnal felkereste a kommunistákat. Néhány perc telt el, s megérkeztek: T'th Gyula, Hock Mihály, Kovács György, M. Tóth József, Varga László, Zsór: Gábor, idős Mikó Sándor, Tóth Miklós. Hozták a vadászfegyvereiket is. Megindult a tanakodás. Mit csináljanak, hogyan védekezzenek ha árra sor kerül. — Éjfél elölt egy félórával Szabó tanácselnökkel eg'-ütt jöttek az ellenforraualmái'Ok. Mi időt akartunk nyerni és ezért bezártuk a kapukat. Mikor támasztottuk befelé az egyik kaput, lépteket, később hangokat hallok — magyarázza átszellemülve Imre bácsi, —:Nem baj,.van még maii k .kapu is — mondta valamelyik. S a takarmányos kapun át jöttek be. Három ellenforradalmár és a tanácselnök bejöttek az irodába. — Mi van az autóval? — kérdezte Szabó Gyula, az ellenforradalmi banditák vezetője és nagyképűen hozzáfűzte: — . Öt percet adunk, az autót készenlétbe szeretnénk látni. Különbenbaj lesz! A kommunisták azonban nem ijedtek meg. —- Ha maga annyira követelődzik, mutassa meg a megbízólevelét — vágta oda Telekdi elvtárs. —. Két táknyos kölyök fogta rám is a pisztolyt, s i utasított.' hogy forduljak csak a többi felé — magyarázta, Szűcs bácsi. — Nem feleltem én erre semmit. Eszembe sem volt. Nézem, nézem az egyiket, s nagyon ismerősnek tűnt. A rádió szólt. Hírt adott arról, hol rakták le a fegyvert. — A fene ette volna meg őket — szidta a banditavezér az éterből kiszűrődő hírt.-S ez méginkább felnyitotta a szövetkezet vezetőinek a szemét. — Hagyjanak magunkra öt percig, míg döntünk 3 gépkocsi ügyében — jelentette ki Telekdi elvtárs. Azok beleegyeztek. — Időt kell nyernünk —magyarázta az elnök, amint magukra, maradlak. Legalább reggel hat óráig el kell húzni az ügyet, s közben futárt kell beküldeni Tiszalökre, a járási pártbizottsághoz, hogy küldjenek segítséget. Ebbe egyeztek meg. — Ki vállalkozik? — tette fel a kérdést Telekdi elvtárs. Varga László és Tóth Miklós elvtársak éjnek idején, esőben vágtak neki kerékpárral az útnak. Az ellenforradalmárok bejöttek. — No, mi lesz? — Ügy határoztunk, hogy reggel hat órára elküldjük a gépkocsit. Azok beleegyeztek és elmentek. A kommunisták pedig türelmetlenül idegeskedve várták a két küldönc megérkezését. Hajnali három . . négy, fél öt és még semmi. Már azon aggódtak, hogy elfogták őket, vagy meggyilkolták. Már öt óra ,s elmúlt és semmi hír. Berobogott vagy hat géppisztolyos ellenforradalmár. Elvitték a kocsit a tanácsháza elé. Útközben fiatal suhancokat szedtek fel a gépkocsira, s már akasztotj ták is a nyakukba a géppisztolyt. Nyíregyházára megyünk, s megrohamozzuk a Danrjanics laktanyát — kiabálták. S hirtelen mintha ‘földrengés lenne, dübörgőit a föld. Megváltozott a helyzet. Az első rohamlöveg végiggördült a tiszadobí utcán a tsz udvara előtt, melyről Harkai elvtárs, a járási pártbizottság titkára mosolygott az elvtársakra. — Nagyon, örültünk — emlékezik, s könny szökik a tapasztalt ember szemébe. — Itt a mi vezetőnk, nincs most már baj — mondtuk. Az ellehforradalmárok pedig kereket oldottak. Ropogott azért a puska is, mert a banditák lőttek, de választ is kaptak rá bőven — magyaráz a párttitkár. A magyar harcosok üldözőbe vették a menekülő ellenforradalmárokat, s Harkai elvtárs addig a termelőszövetkezetbe ment. — Nagyon megörültünk neki, hogy újból láthattuk. Itt a pártirodában pihent valamennyit, amikor megrohamozták a termelőszövetkezetet. Megtudták, hogy a járási pártfitkár a szövetkezetben van. Valósággal kiráncigálták az irodából és vitték a tanácsházához, hogy végeznek . vele. Fél útig el is. vitték, amikor jöttek visszafelé a harcosok, akik megmentették a j .rási titkárt —- magyarázza szinte újból átélve az eseményeket Szűcs elvtárs. S mégis ezután kezdődött a harc. Megmarad-e a milliomos tsz, vagy feloszlik? Ez volt, a fő kérdés. Szűcs elvtáis a párttitkár Tóth Gyulával, a szövetkezet elnökével arra törekedtek, hogy elsősorban a kommunistákat fogják össze, erősítsek meg, — Nem volt könnyű a munkánk — magyarázza Imre bácsi — Nagj’on okosan kellett dolgozni. Olyan munkástanácsot választottunk, amelynek döntő része a mi befolyásunk alatt állt. Voltak közöttük olyanok is persze, akik beadták a kulcsot, elpártoltak tőlünk.., de mégis mentettük ami menthető volt. Elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, 1000 holdat megmentünk, együtt tartunk. Az októberi napokban harmincegynehány család tartott össze. S ahogy tisztult a láthatár, úgy szaporodott, növekedett a derűlátók létszáma. — Amikor az új igazgatóságot választottuk, már hatvannégy család választott. — Feloszlott a csoport, Imre bácsi? — Nem egészen úgy volt. Felosztottuk a jövedelmet a tagok között, kimondtuk színleg a feloszlatást is. Csóválja a fejét és nevet. — Furcsa, nagyon furcsa játék volt. De' csak összetartottunk. Embertől emberhez menve egyenként kértük ki a véleményt. Szóval olyan „csendes” agitaciót lolytattunk. November 4-en aztán, amikor megalakult a munkás-paraszt kormány, mondom az asszonynak: Most már ne félj, mert ezt nem buktatják meg. Bíztunk és hittünk Kádár elvtársban. — Egyet azonban mindig ! bánni fogok! ! — Mit, Imre bácsi? — né-I zem csodálkozva. — Azt, hogy abban az időben nem foglalkoztunk eléggé a volt középparasztokkal. Most itt lennének azok közül is többen velünk együtt. No. de akkor volt elég bajunk, hisz a legszilárdabb magot kellett összefogni hogy most elindulhattunk az úton ieiíe.e. i (Folytatjuk.)