Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-17 / 113. szám

1057. mi fas 17, féntelt K ELET MAGYARORSZÁG Ülést tartott a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány haladhat a szocializmus a i nek útján” — szól többek kö­­dolgozó nép felemelkedésé- I zött a szöveg. aláírták a szovjet-mongol dokumentumokat A Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány csütörtö­kön ülést tartott. A kor­mány folyóügyeket tár­gyalt. Az ü'ésen Kossá Ist­ván közlekedés- és posta­ügyi -miniszter átadta Ká­dár Jánosnak, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének azt az albumot, amelyet a Német Demokra­tikus Köztársaságban a „Szo­cialista Magyarország Meg­segítésére” alakult bizott­ság hazánkban járt képvi­selői hozzá eljuttattak. A díszes album fényképes dokumentumokat tartal­maz a Német Demokrati­kus Köztársaságban a ma­gyarországi ellenforrada­lom után a magyar nép megsegítésére indult gyűj­tésről, a gyűjtött értékes ajándékokról és a Német Demokratikus Köztársaság­ban vendégül látott magyar gyermekek üdüléséről. Az albumot szöveg vezeti be: „Kedves elvtársak! Kedves barátaink! Amikor a tragi­kus októberi napokban az ellenforradalmi banditák megkísérelték, hogy brutá-Rövid iiirek A Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bi­zottsága táviratban üdvö­zölte a Svéd Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 40. évfordulója alkalmából.-k Bécs, (MTI). Az osztrák kormány legutóbbi ülésén Helmer belügyminiszter kö­zölte, hogy májusban fel­oszlatnak hat ausztriai me­nekülttábort. A disszidált tábor feloszlatására ez év júniusában kerül .-or. llr terrorral megbontsák a szocializmust és vissza­fordítsák a történelem ke­rekét Magyarországon, ak­kor minden őszinte és bé­keszerető szív értetek vert, a szocialista Magyarorszá­gért. A Német Demokrai­­kus Köztársaság dolgozói hisznek igazságos ügyetek győzelmében. Hála hazá­tok legjobb fiai hősiességé­nek és a szocialista Szov­jetunió fegyveres erőinek, a nép ellenségei megsem­misítő vereséget szenvedtek és Magyarország tovább Varsó, (PAP) Május 15-én, szerdán megkezdődtek a Lengyel Egyesült Munkás Párt Központi Bizottsága 9. teljes ülésének vitái. Az eisö napon Wladys'.aw Gomulka elvtárs .mondott beszámolót. Bevezetőjében leszögezte, hogy a párt Központi Bi­zottsága 9. teljes ülésének feladata a 8. teljes ülésen hozott határozatokba fog­lalt problémák Kidolgozása. Kijelentette,; bogy a szo­cializmus szemben áll a nacionalizmus mindenféle formájával, hogy lényege nemzetközi jellegében rej­lik. A szocialista építés szov­jet tapasztalatokból leszűrt általános szabályainak le­becsülése, vagy tagadása na­cionalista revízionizmus. — Harcolni kell ellene, a pár­tot és a munkásosztályt meg kell védeni vele szemben, mivel semmi köze nincs a szocializmushoz. Viszont a nemzeti vonásoknak és a sajátos jellegzetességeknek Moszkva, (T.ASZSZ) Szer-j dán a Kremlben aláírták e | szovjet—mongol közös nyi­latkozatot, valamint a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja és a Mongol Népi Forra­dalmi Párt küldöttségeinek tárgyalásairól kiadott nyi­latkozatot. A közös nyilat­lebecsülése vagy tagadása a szocialista építősben nihilis­ta dogmatizmus, amelyet ugyancsak ki kell gyöke­restől tépni, mivel akadá­lyozza és eltorzítja a szo­cialista építést és ennek következtében a dolgozó tö­megeket a szocializmus el­len fordítja. A munkástanácsok szere­péről szólva rámutatott ar­ra, hogy a munkástanácsok nem a munkásosztály poli­tikai hatalmának szervei, hanem olyan szervek, ame­lyek révén a munkásosz­tály közvetlenül vesz részt a népgazdaság irányításá­ban. A revizionizmusról szólva kijelentette, hogy a revizio­­nú'mus a ■. társadalmi fejlő­dés akadálya, de nemcsak a revízionizmus fegyverzi le a pártot az osztályellenség­gel szemben — mondotta —, ugyanezt teszi, ámbár más­képpen a dogmatizmus és a konzervatÍ7mus. A dogma­­tizmus a marxizmus ellen­sége, mert akadályokat kozatot Bulganyin és Ce­­lenbal elvtársak, a parik ü­­döttségek tárgyalásairól szóló nyilatkozatot pedig Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottsága első titkára és Damba elvtárs, a Mongol Népi Forradaim, Párt Központi Bizottságá­nak titkára írta alá. göidít a marxizmus fejlődé­sének útjába. Gcmulka elv. társ ezután a gazdasági nelyzetről szólva kijelentet­te, hogy az ötéves tervben előirányzott 30 százalékos emelkedés a reálbérekben és a lakosság jövedelmében még nem fogja eredményez­ni a szükséges jólétet. Erő­feszítéseket kell tenni a szakembereknek, hogy meg­találják a felemelkedéshez szükséges eszközöket. Ez­után a többi kommunista és munkáspártokhoz fűződő kapcsolatokat jellemezte. — Pártunk vállvetve halad az egész világ forradalmi mun­kásmozgalmával — mon­dotta. — Nincs olyan erő, árrtely el tudna választani "bennünket ettől a mozga­lomtól. Elutasítunk és to­vábbra is el fogunk utasí­tani minden olyan kísérle­tet, amely a nacionalizmus és revízionizmus bármilyen formájával akarja megfer­tőzni ideológiánkat, vagy megcsontosodott dogmatiz­­mussal akarja eltorzítani. Megkezdődtek a Lengyel Egyesült Munkás Párt ülésének vitái KÜLPOLITIKAI KRÓNIKA BÉKE ÉS BARÁTSÁG VONATA Csütörtökön Leningrádból Moszkvába érkezett a Béke és Barátság Vonata, amellyel 250 német béke­harcos tesz utazást a Szovjetunióban. ★ HÍR a TU 104-RÖL Moszkva—Peking és Moszkva—Prága közt heten-' kint többször a világszerte ismert, nagysebességű, lök­­hajtásos TU 104 típusú gépek bonylítják le a légifor­­gaimat. Nemrégiben a Szovjetunió belföldi légijáralain is megindultak ezek a repülőgépek. ★ MIT IR A VOLKSSTIMME? A Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt központi lapja, csütörtökön vezércikkben foglalkozott az Ausztriába disszidált magyar állampolgárok egy részének legutóbbi éhségsztrájkjával és a hazájukból megszökött magyarok tragikus sorsával. A lap a többi között a következőket írta: most mindenki láthatja, mi történik azokkal az emberekkel, akik készek vol­tak hidegháború stratégiáinak terveit végrehajtani, A nyugati „humanizmus” és „szabadság” e nagyhangú hirdetői kihasználták őket saját politikájuk és hírve­résük számára és most félredobják ezeket a megté­vesztett szerencsétleneket. ★ LEVÉL A VILÁG ASSZONYAIHOZ Eugenie Cotton a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség elnöke a közelgő nemzetközi gyermeknap al­kalmából nyilt levelet intézett a világ asszonyaihoz. A Magyar Nők Országos Tanácsához most érkezett a levél, amely hangsúlyozza: 1957 június 1. fejezze ki azt a szilárd elhatározásunkat, hogy megmentjük a gyer­mekek, az emberiség jövőjét is az atomháború előké­szítésének őrületétől, amely máris óriási veszélyt je­lent. ★ IZRAELI HAJÓK NEM MEHETNEK AT A SZUEZI CSATORNÁN Az AFP az egyiptomi rádióra hivatkozva jelenti, hogy Hammarskjöld ENSZ főtitkár tudomására hozta Izraelnek: az egyiptomi kormány nem hajlandó át­engedni a Szuezi-csatomán az izraeli hajókat. Ezzel kapcsolatban Franciaország kérni fogja, hogy a Biz­tonsági Tanács hétfőn délután tartson ülést és vizs­gálja meg a szuezi kérdést. ★ MEGHALTAK A SZIÁMI IKREK Los Angels-ben Terry és Larry Powell sziámi ikertestvérek, akik fejüknél voltak összenőve, szerdán egy ötórás operáció után meghaltak. Agyvelejük szö­vete közös volt. A sebészek még az operáció előtt megmondották, hogy amennyiben ez az eset áll fenn, nincs kilátás életbenmaradásukra. (68. folytatás.) — Harvey úr kérem, én a színtiszta igazságot mondtam és mondom most is. Én még színes lányokkal se műveltem soha semmit. Az igazság az, Harvey úr, hogy én erről a dologról egyáltalán semmit nem tudok. Harvey minden figyelmét megfeszítve tanulmányozta Sonnyt. Maga sem tehetett róla, de mindinkább az a meggyőződés alakult ki benne, hogy ez a néger fiú valóban nagyon komolyan beszél. . — Miért beszéltél most a színes lányokról is ezzel kapcsolatban? — Hát lehetséges az, hogy ilyenekkel se volt még soha dolgod? — Nem Hárvey úr, nem uram. Éz a színtiszta igazság. Igaz ugyan, hogy beszélni már hallottam róla, de még soha nem volt alkalmam rá, hogy megtudjam, mi is az valóban, amiről beszélnek. Harvey úr kérem, nem vinne rá a lelkem, hogy hazugság hagyja el a számat. Harvey hátat fordított a fiúnak és megindult az onnan talán tiz­­tizenöt méternyire kanyargó ösvény felé. Amikor aztán a homokos talaj egyik kopár sávjához ért. megállt és lenézett az ösvényről. Tekintete a fák lombozatán át a magaslat alatt elterülő lapályos vidékre siklott. Ke­­resztül-kasul futó sövénysorok választották el arra és azontúl is az egy­máshoz illeszkedő szántóföldeket. Azon törte a fejét, vajon hol és mer­re lehetnek most azok, akik Sonnyt üldözik. Előző este hallotta, hogy a hegygerinc lábánál kiáltoznak. Azóta semmi zaj. .Megfordult és nézegette a csípőig érő kóróban maga elé meredő fiút. Sonny most ugyanott és ugyanabban a helyzetben állt, mint mikor ott­hagyta őt. Nyilvánvaló volt, hogy esze-ágában sincs megszökni. Harvev lassan visszament oda, ahol az előbb állt. — Harvey úr kérem, mit szándékozik most tenni? # — Nem tudom. Harvey észrevette, hogy Sonny inge alatt valami mocorog. Közelebb lépett hozzá. Mi az, amit odarejtettél? Sonny kigombolta az ingét és benyúlt. Egy kis nyulat húzott elő. — Hol tettél szert errre a kis nyúlra? — Ó, kérem, ez az én saját nyuszim — szólt Sonny és gyengéden si­mogatta a nyúl fülét. — Tegnapelőtt este hoztam el hazulról, Harvey úr. Sonny a fülénél fogva a karjára fektette a kis állatot. A nyúl egy pil-120 lanatig óriási erőfeszítést fejtett ki, minden mozdulatán látszott, hogy le akar ugrani a földre és rágcsálni akarja a giz-gaz között ritkásan nőtt füvet. Sonny visszatette az ingmelle alá és rágombolta az ingét. — Nem tudom! — szólt Harvey nyugtalanul és kalapját erélyesen a szemébe húzta. — Igazán nem tudom! — Mi az, amit nem tud, Harvey úr? — kérdezte a fiú, mintha Harvey segítségére akart volna lenni. Harvey nem válaszolt. Visszament az ösvényhez és hosszú ideig lebá­mult a magaslatról. Sonny még most sem mozdult el a helyéről. Harvey feszengett. Nehéz volt bármire is elhatározni magát. Először az ötlött az eszébe, hogy ó fehér ember. De aztán Sonny fekete arcát bá­multa. Majd lent a lapályon elterülő szántóföldeken jártatta végig a sze­mét és közben azon töprengett, hogy mi lesz. ha ez az ügy véget ér. Az embervadászat megszállottjai bizonyára megveregetik majd a vállát és megdicsérik azért, hogy egyedül, minden segítség nélkül tudta elfogni a négert. De azt is tudja, hogy. meglincselik ezt a fiút, valószínűleg gyűlölni fogja önmagát a halála napjáig. Bár csak otthon maradtam volna, sza­kadt ki végül Harvey-ből az önmardosó gondolat. — Harvey úr — szólt oda neki panaszos hangon Sonny. Harvey dühösen megfordult. — Harvey úr. kérem, nagy uram, engedje meg. hogy elbújak a házá­ban. A fészer egyik sarkában fogok gubbasztani és mindenben úgy te­szek. ahogy mondani tetszik nekem. Kérem szépen, Harvey úr, uram, ne tessék engem arra kényszeríteni, hogy lemenjek oda, ahol az a nagy tö­meg fehér ember van! Ez már el is döntötte Sonny sorsát. Elvégre nem bújtathat egy négert! Nem vállalhat ilyesmit magára, amikor a Julie-kerület fehér férfi lakos­ságának a fele az egész vidéket felforgatja, hogy a bujkálót kézrekeritse. — Gyere! — szólt rá nyersen a fiúra és a fejével bólintott neki. — Erre, ide, ezen az úton! Harvey már meg is indult lefelé az ösvényen. Néhány lépés után hallotta, hogy. Sonny a nyomában van. Harvey meg sem fordult. , Mind lejjebb kerültek a kacskaringós ösvényen és mind közelebb a hegygerinc lábánál elnyúló országúihoz. Attól a ponttól, ahonnan elindul­tak, az országút mintegy háromnegyed kilométer távolságra volt. Harvev csak akkor nézett hátra és vetett futó pillantást Sonyra. amikor már több, mint a fele utat megjárták. Harvey jól hallotta, mint zördül meg egy gally vagy egy száraz falevél, valahányszor Sonny csupasz lába vé­gigtaposott rajta az ösvényen. Az idő hátralévő része alatt semmi nem jelezte, hogy Sonny a parancsnak megfelelően valóban követi-e Harvey-t. (Folytatása következik.) 121

Next

/
Thumbnails
Contents