Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

4907. tnóhj* 1?. rubini ín

Ht LETM A(iV AfiORSZÁG

A* oi^isaggi illés szombati illést?

(Folytatás a 4. oldalról.) fias Népfront számára. De utalni tudott egy történelmi előzményre. A Hazafias Népfront csírája valamikor a második világháború időszakában született meg a Történelmi Emlékbizottság, Magyar Front és hasonló elnevezésű szervezetek formájában. Ez később Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lelt és ezeknek történelmileg egyenes folytatása a Hazafias Népfront. Amikor ez született, eleven tartalma volt, nem kellett keresni a tartalmat, mert a nemzeti összefogás gondolatának jegyében született. Akkori kommunisták kezdeményezésére. Ezt nem pártgőgböt, hanem történelmi igazság kedvéért mondom. Sokan vannak — Darvas és mások — akik ebben résztvettek.

Azt hiszem, miközben mi itt arról sóhajtozunk, hogy a tömegek várják legyen valami a Hazafias Népfrontból, addig a tömegek kicsit már megelőztek bennünket. Mert valójában ami itt november 4 óla a szemünk előtt végbemegy, a közélet, a politikai elet aktivizálódása, — ez már tulajdonképpen azt jelenti, hogy a tömegek előttünk járnak és a Hazafias Népfront körvonalai, magva, — aminek az elet a tartalma — szerintem meg is született az elmúlt 6 hónapban.

Tessék, itt van május elseje, vagy az a négy gyűlés, amelyet a kommunista párt és a Forradalmi Munkás-Paras/t Kormány égisze alatt hívtak össze! Tudott dolog, hogy népünk körében még mindig meglehetősen éles polémiák vannak. Hát azért ne csapjuk be magunkat! Ha Magyarországon 7 millió felnőtt ember van. abból nem 7 millió mondia. hogv ,.Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt és éli«*n a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány!” Ezzel a kormánnyal szemben van ellenvélemény is ebben az országban. Neu, kell becsapnunk magunkat.

A párt és a forradalmi munkásparaszt kormány hívására a négy budapesti gyűlésen hozzávetőleg 80—140.000 ember jött össze.

Nem számolta meg senki, hogy a budapesti május 1-i nagygyűlésen hány ember volt, de azt hiszem, nem mondunk sokat, ha azt mondjuk, hogy 200.000 biztosan volt. Nem kétséges, hogy az egész országban mindenesetre 6—800.000 ember összegyűlt. Tessék összevetni a számokat!

A Magyar Szocialista Munkáspártnak — mondjuk 300.009 tagja van az országban. Budapesten pedig ennek megfelelően kevesebb.

, A gyűléseken a párt szavára 3—í—5-ször annyi ember jelent meg, mint a párt tagsága. Miféle emberek ezek? Vannak nemkommunista becsületes munkások, parasztok, értelmiségiek, akik a fődologban — és szerintem- ma ez a népfront tartalma — az ellenforradalom elítélésében, a népköztársaság védelmében, 8 szocializmus építésében egyetértenek.

A mi feladatunk — és lehet. hogy Apró elvtársnak még külön feladata, mert ezidő szerint ő a Hazai as Népfront passzív elnöke (derültség) —, hogy e:zt az egészséges áramlatot, amely szerintem a népben már megszületett, a Hazafias Népfront felélesztése érdekében megfelelő, értelmes formában fogjuk és ezáltal is növeljük erejét. Ez a feladatunk.

Itt meg akarom említeni, hogy nagyon igaza van Z. Nagyngk, aki azt mondja, hogy a szocializmus felépítése nem pártkérdés, nemcsak a kommunisták kérdése. Ez magától értetődik. Nem akarok nagyon belebonyolódni pártkérdésekbe, de azt szeretném mondani: félreértés ne essék, mi, kommunisták mindig tudtuk, hogy maga a párt sem öncél. A párt nem önmagáért van,

a pártnak az a rendeltetése, hogy a munkásosztály tudományos világnézetének vezérvonalával a dolgozó tömegek érdekeiért harcoljon, vezesse, tömörítse és szervezze a nép erőit. Ez a párt létének az értelme. Nem értünk egyet a párt öncélúságával.

Felmerültek más kérdések is. Gáspár elvtárs arról beszélt, hogy a munkásokban milyen okokból volt bizonyos elégedetlenség. Például nem tudtak úgy beleszólni az üzemek dolgaiba, ahogyan az az ügy javáru, ,s váit volna. Más kérdésekkel, az életszínvonallal és hasonlókkal kapcsolatban is volt elégedetlenség.

Szerelnék itt egy gondolattal foglalkozni: a vezetők és a tömegek viszonyával. Azt hiszem, a vezetés csak abban az esetben töltheti be hivatását, ha sohasem hagyja figye’men kívül a tömegek gondolkozását és akaiatát. Mi szükséges ehhez? Először is ott kell lenni a tömegek között, meg kell kérdezni, mi foglalkoztatja az embereket és válaszolni kell nokik. Éneikül azt sem tudjuk, ml, kívánnak a tömegek. Beszéltem egy német szakszervezeti képviselővel, tki azt mondotta, hogy a m; szakszervezeti embereink többet legyenek a tömegek közölt, mint ahogy jelen eg teszik.

Nem ' hét elbújni a -ömegek kérdései elől. Mind! vannak kérdések, amelyek fog alkoztatjgk a tömeget, amelyre választ vár és alaki'"1 vá.pszt kell kapnia. Ha mi nem válaszolunk, akkor az ellenség válaszol, az ő érdeminek megfelelően. Ezért ol kell lenni a tömegek között. Nem kell mégijedni a tömegektől, a kérdésektö sem! Ha álláspontjuk igazságos. azt mindig nyugodtan megmondd hatjuk f tömegeknek.

Ehhez hozzáfűzöm azt is. hogy véleménvem szerint a vezetésnek nem az a feladata, hogy a tömések óhaját és akaratát valósítsa meg. Akármilyen furcsán hangzik, ezt kimondom. Véleményen szerint

a vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit valósítsa meg.

Miért teszem «- 1 a különbséget? A közelmúltban találkoztunk olyan jelenséggel, hozv elég fontos kérdésben bizonyos dolgozó kai teóriái- saiót érdekeik ellen léptek fel. Ml a vezetés feladata ilyen helyzetben? Mechanik san megvalósítani a nem helyes elképzeléseket? Nem ez a vezetés feladat- 1 A vezetés felauata hogy a tömegek érdekeit képviselje. Meg kell ismernie és mindig figyelembe kell venni a tömegek véleményét és óhaját is. Ez rendszerint egybeesik a haladással de ha nem. a tömegeket ebben az irányban kell nevelni. Ez is a vezetés feladata. Ehhez hozzátartozik * >bbek között, hogy

aki igényt tart arra, hogy vezetőnek becsüljék — és nincs minőségi különbség falusi és országos vezető közt. mert faluban is megtiszteltetés és rang vezetőnek lenni — annak mindig legyen bátorsága megmondani azt, ami a tömegek érdekében áll. Akkor Is. ha ezt tansok kísérik és akkor is. ha ez először nemtetszéssel találkozik! (Helyeslés és taps.)

Vé’eményem szerint a tömegek tízszer lobban fo-íiíi^ becsülni azokat a veze'őket. s általában azt a vezetést, ametvrek még azt is van bátorsága megmondani. ha a tömegeknek nincs igazuk érv hizonvos kérdésben, mint azt. aki a tömegek udvarlásával és derna'Tó'*íával akar megbecsülést szerezni magának. A törnélek ugvenp ^"sőhh me^-tik, bo^v a bátor vehető állásponttá he've.s volt. ezdrt becsülik maid. mir a demaeö« vezetőket az emberek k*«őhh f«v»iák

vezetőnek tekinteni. Lehet pillanatnyilag sikert elérni, do

a vezetésnek akkor lesz tekintélye, ha mindig válaszol a tömegek kérdésére, mindig a tömegek érdekeinek megfelelően, és nem a pillanatnyi hangulat szerint. Ez a vezetés lesz akkor a legjobb, mert összeforr a tömegekkel.

Az ifiúsás: kérdéséről:

az, ami a magyar ifjúságban végbement az októberi eseménvek menetében, lecke az ifjúság számára is. de még nagyobb lecke a felnőttek számára — még nagrobb. sokkal nagyobb lecke. Szerintem mit ke'l levonni tapasztalatként a felnőtteknek? Á következőket: a fiatalok mindig hajlamosak idealizálásra, ideáinkat keresnek masuknak, néha személyeket is. akiket példaképnek tekintenek. F-z olyan törvénye az életnek, amit megváltoztatni nem tudunk. De hogy ezzel viszszaélés ne történjék, nagyon fontos dolog, hogy sohase istenítsünk senkit a flataloK szemében és ne rajzoljunk ideális képet az élet reális tényeiröl. Mert

el ne felejtsük, hogy azok a fiatalok, akik inkább érzelmi, mint értelmi alapon voltak hívei a népi demokráciának és a szocializmus gondolatának, ellentmondást látnak. Hogy a szocializmus úgy leírva nagyon szép dolog, de nem beszeltünk soha arról, hogy ez a társadalom meg nincs itt, csak most születik, kínok, küzdelmek, bajok, nehézségek közepette, mint ahogy minden világ születni szokott.

Ha mi azt mondottuk a fiataloknak, ez már a szocializmus, nem is az igazat mondtuk. Ha személyekről beszélünk, akkor is vigyázni kell, mert a fiataloknak rettenetes csapás, amikor ilyen érzelmi csalódás éri őket és bizony, a fiatalok ilyen helyzetbe kerültek. Ilyen kiábrándulás félén keliett keresztül menniök, mivel nem értelmi, hanem inkább érzelmi alapon álltak. Ezért megrázkódtatáson mentek keresztül. Ez tanulság a jövőre. A nagy szavakkal és a felsőfokú jelzőkkel mindig takarékoskodni kell. Az az én véleményem, hogy nagyon mértéktartóan kell ezeket alkalmazni. Nézzük meg, mi. kor mondjuk a legesleget, mert azt számonkérik tőlünk, ha kiderül, hogy még a középfokú vagy az alsóiokú melléknévnek sem felel meg. Ez nagyon fontos tanulság.

De szerintem kétségbeesésre nincs okunk, mert emlékszem, a Horthy-világ idején és ne haragudjanak, ha felvetek egy gondolatot, fontosnak tartom — 1932- ben én már kommunista ifjúmunkás voltam — volt az a bizonyos Eötvös kollégiumi kommunista per. Akkor az újságou óriási tálalásban írtak erről. — Ezt megint nem célzásnak mondom a katolikus egyház felé — de a Nemzeti Üjság és az Üj Nemzedék olyan vezércikket írt erről, hogy majdnem sírva lehetett fakadni. Azt írták, hogy az az Eötvös kollégiumi per bebizonyította, hogy az uralkodó osztály ifjúsága a munkásosztály mellett van. Mi volt az érdekessége annak a pernek’ Kommunista ifjúsági szervezkedést lepleztek le, valami 40 taggal és volt a letartóztatottak között az ország legjobb módú földesurainak gyermekei közül 2—3 gyárosok gyermeke, a budapesti helyettes rendőrkapitánynak valami vitéz unokaöccse. Az Üj Nemzedék és a Nemzeti Újság joggal írta a kétségbeesés hangján, hogy a kommunisták elragadták saját ifjúságunkat.

Én azt hiszem, az ami 1932-ben történt. természetesen logikus. Az az emberi haladás útja, hogy a feltörekvő dolgozó osztályok az uralkodó osztály gyermekeinek jórahajló részét megnyerték eszméiknek. Ez a normális. Az nem normális, aminek a közelmúltban tanúi voltunk, hogy a munkások gyermekei közül az ingadozóbbakat, az ellenforradalom és a fasizmus a saját maga oldalára tudta állítani.

Miféle eszmékkel? Itt felnőtt emberek ülnek, ismerik azokat az eszméket. Hát normális ez? Lehet azt tűrni, megengedni. hogy az emberölés, a népnyúzás, a nemzeti függetlenség elrablásának az eszméje, zászlaja alá tudjon vonni akárcsak 5 munkás, vagy parasztgyermeket Is? Nem normális! Hogy ez ne ismétlődjék meg, nekünk le kell vonnunk a megfelelő tanulságokat. Csak úgy lesz jogúm* a fiataloknak megmondani, hogy ők is vonják le a maguk számára a tanulságot.

Itt még egy másik kérdés van, ideológiai természetű, amivel szintén foglalkozni kell. Parragi képviselőtársunka következő igényt sorolta fel: a kormány részéről mutatkozzék meg türelem, emberiesség és mutassuk meg, hogy nincs zárt sorompó sem bent, sem kint azok részére, akik vissza akarnak térni. Ez én szerintem helyes igény, jó igény, de bizonyos kiegészítésre szorul. Véleményem szerint minderre szükség van a vétkesekkel szemben is. És mi itt messze elmentünk. Azt mondottuk, nem büntetjük meg még azt sem. aki október zűrzavaros napjaiban még fegyvert is ragadott, ha letette, amikor le kellett tenni. Ezt cselekedtük is. Ide sorolom a nem vétkeseket is. És mi itt messze elmentü -k. Nem büntetjük a hőbörgőket és nem büntetjük a

megzavarodott embereket. Ez helyes, nagy türelemre, emberiességre van szükség.

Még külön meg kell említeni, hogy

mi, amikor a hibák ellen harcolunk, a hibák ellen és ne az emberek ellen harcoljunk.

Miért fontos ez? Mi azt akarjuk, hogy a hibás nézeteket valló emberek elhagyják hibáikat, ce ha mi összekötjük őt a hibáival és ütjük folyton, megállás nélkül és elkereszteltük rossz gondolkodású embernek és az rajta marad holta napjáig — az nem bizonyítja a kérdés egészséges megoldását.

Mi harcoljunk a hibák ellen, pardon nélkül. Nagyon keményen ütjük a hibát, a hibával együtt ütjük az embert is, aki hordozza. de ha megválik a hibájától, akkor megtalálhatja a maga helyes útját. (Taps.)

Ezt a türelmetlenséget és emberiesse sajnos ki kell egészíteni a szigorúsággal a bűnösökkel szemben. S megmondom őszintén, ha belegondolunk itt a dolog úgy áll, nem igaz, hogy az a 170.000, vagy hány, aki első bolondulásában kivándorolt innen, ellensége a magvar népnek. Ez nem igaz, mint ahogy vissza is tért belőlük nem kevés. De hogy ez áldozat a nemzet részéről az feltétlenül igaz.

A meghaltakkai is így van, én sajná. lom azokat, akik a íront túlsó oldalán haltak meg — beugratás eredményeképpen. Ezért a bűnösökkel szemben szigorúnak kell lennünk, mert a, nép életénél drágább dolog nincs a mi számunkra! (Felkiáltások: úgy van! Taps.) Ezzel kapcsolatban vannak aggodalmak. Itt is ülnek elvtársak, akikkel én a közelmúltban beszélgettem, akiknek olyan gondjaik vannak, hogy a törvényességgel hogy lesz, mert folyton mondjuk, hogy „proletárdiktatúra”, „megbüntetni” és így tovább nem lesz-e itt megint baj a törvényességgel?

Azt gondolom, hogy nem. Miért? A következő miatt: először is, ha a múltban volt olyan eset — és sajnos volt —, hogy egy emberre rámutattam, hogy ez bűnös, akkor a feladat abban állt, hogy bebizonyítsák, hogy ez-bűnös ember. Ez rossz kiindulási pont volt bizony még az is előfordult, hogy kitaláltak valami bűnt amit el sem követett. Most mi a helyzet? Szükség van ilyesmire? Körül kell nekünk most néznünk, hogy „hű, már három hete nem láttam egy ellenséget?” (Derültség.) Nem vagyunk mi e tekintetben ilven szegényes helyzetben! (Derültség.) Van itt éppen elég reális, valóságos népellenes bűncselekmény, amit fel tét le” nül ki kell vizsgálni, s bizony a legsúlyosabban meg kell büntetni.

Hogy ne legyen belőle hiba. ahhoz két dolog kell. Először is a tényeket vegyük elő. azokat vizsgáljuk, s akkor ott van az ember, aki azt csinálta. Másodszor pedig azt mondom: a bűnt kell büntetni és nem az embert. Ez együtt jár gyakran, .de azt is meg kell mondani, hogy aki nem főbenjáró bűnt követett el, annak meg kell találnia valamikor az utat vissza az életbe. A bűnt szigorúan meg kell torolni. s ha főbenjáró bűne volt, akkor azt kell kapnia, ami illik, főbeniáró bűnért. Miért kell a bűnt üldözni? Hogy visszatartsunk másokat, akik még nem bűnöztek a nép ellen. S így azt hiszem, lehet érvényesíteni a türelmet is és emberiességet is, s azt is, ami a nép életének kötelező védelmét jelenti — mert erről nem lehet lemondai.i. Mert — ha az uszítöt nem tartóztatják le, s nem büntetik meg. akkor vétkeznek az ellen a 30 fiatal ellen, akit ő holnap, meg a jövő héten fog a saját érdeke és a saját népe ellen felszítani, (Közbeszólások: úgy van! Taps.)

A gazdasági dolgokról

Nem tudtunk részletekbe belemenni. Dolgozni máris kell, az országgyűlésnél? pedig majd meg kell vitatni az éves tervet. mert az irányelv lesz a későbbi munkához is. Helyes, hogy az ipar melleit a mezőgazdasággal és mással is foglalkozunk. IV azonban szeretném a következőt megemlíteni:

Most olyan intézkedésre kényszerültünk, ami nem kellemes — bizonyos cikkek árait kénytelenek voltak a hatósági

(Folytatás a 6. oldalon.)