Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

1957. május 12, vasárnap

kelftMagyarország

(Fölvetis a 2. oldalról.)

társaik farizeus módon álhumanizmust hirdettek, hogy n.egn.érgezzék a magyar ifjúság lelkét. Közülük azóta nem egy hazát változtatott, dollárokért. Mérai aljas módon elkezdett hazudni egy cikksorozatot a Franc-Tireurben. Dollárokért teszi, jelentette ki Parragi György s így folytatta: — mint magyar újságíró mélységes megvetésemet fejezem ki ilyen gyalázatos dolog fölött.

A továbbiakvan Parragi György azt mondotta, hogy amint a mostani országgyűlés azt bizonyítja, kitisztult a politikai horizont, ki fog tisztulni a szellemi horizont is.

— Ügy vélem .tisztelt országgyűlés — folytatta — és talán nem a magam véleménye, hanem az országgyűlésnek, és ezt kívánom, a pártnak, a kormánynak a véleményét is kifejezem, amikor azt mondom, hogy

sem a magyar belső szellemi életben, sem » Magyar Népköztársaság határain nincsenek lezárt sorompók a becsületes magyar hazafiak előtt, akik megtévesztve, mcgbódulva hagyták cl hazánkat.

Beszéde végén arról szólott Parragi György, hogy nemrégiben Kínában járt és a majdnem 30 ezer kilométernyi utazás lényegét abban foglalná össze, hogy a proletár internacionalizmus ma a világtörténelem legnagyobb ereje,

Parragi György felszólalásával az országgyűlés pénteki ülése véget ért.

Folytatta ülését az országgyűlés

Az országgyűlés szombati ülését néhány perccel 10 óra után nyitotta meg Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke.

Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Dőlése hall Frigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, dr. Mür.nich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjai, Kiss Árpád az Országos Tervhivatal elnöke.

A diplomáciai páholyokban ott volt a budapesti diplomáciai testületek számos vezetője és tagja.

Rónai Sándor bejelentette, hogy Miklós Árpád képviselői mandátumától történt megfosztásával megüresedett helyre a budapesti választókerületből Vida Gyula képviselőt hívták be. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul vette. Ezután folytatták a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitát.

BerJd Mihályné:

Az első felszólaló Berki Mihályné, Borsod megyei képviselő, az ellenforradalom Borsod megyei eseményeiről beszélt.

A megyénk külön szerencsétlensége volt — mondotta, — hogy abban a nehéz időben vezetőposztokon akadtak olyan emberek, akik sorainkat elhagyva, opportunista magatartást tanúsítottak, egy követ fújva az ellenforradalom szóvivőivel, szovjet- és pártellenes magatartást tanúsítottak.

A volt megyei pártbizottság első titkára is ezek közé tartozott.

Az úgynevezett forradalmi tanácsok kulturális fronton is támadtak. Az iskolákban kötelezővé tették a hitoktatást, a templombajárást, a tanítás előtti és* utáni imát, a kereszt felrakását, s még a református vallásúakat is kötelezték erre.

Az ellenforradalom következtében mintegy nyolcszázmillió forintnyi termelési érték esett ki a megye üzemeiben, bányáiban.

Meg kell azonban mondani, — folytatta,. — hogy a fő hangadók a bányákban nem az igazi bányászok voltak, ha-A* országgyűlés, szoiiilmfi ülése

ném a közéjük került ellenséges elemek: csendőrök, kulákok.

Borsod megye ipari dolgozói az elmúlt időkben tartott aktívaértekszleteken, megbeszéléseken határozottan a szocialista munkaverseny újbóli megindítása mellett döntöttek.

Engedjék meg, hogy az országgyűlésen tolmácsoljam a szuhavölgyi bányászok üzenetét az ország bányászaihoz és ipari dolgozóihoz. A szuhavölgyiek azt javasolják: induljon meg újra a nemes vetélkedés, a szocialista munkaverseny az egész ország területén, hiszen ez a termelés elörelenditője.

Katona Sándor:

Berki Mihályné után Katona Sán-Kádár

dór, Csongrád megyei, képviselő többek között elmondotta, hogy Hódmezővásárhelyen a magát nemzetinek nevező bizottság ülésén a rosszemlékű Gömbös Gyula által kezdeményezett hírhedt szegedi gondolat fehérterrorista módszereit kívánták megvalósítani. A jelszó az volt: eltávolítani, leváltani, felelősségre vonni mindenkit, aki híve volt a népi demokráciának.

Ezután arról beszélt', hogy a megye gabonavetési tervét minden különösebb szervezés és központi irányítás nélkül 94 százalékra teljesítették. Az ellenforradalom során feloszlott 63 ter-Jiínos elvtárs

1 melószövetkezet közül 49 már újjáalakult.

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány eddig végzett munkája biztosíték arra — mondotta befejezésül, — hogy a mezőgazdasági termelés terén az elmúlt évek folyamán elkövetett hibák orvoslást nyernek. Ezért bizalommal a forradalmi munkás-paraszt kormány eddig végzett munkája iránt, . a beszámolót örömmel tudomásul veszem.

Az- országgyűlés elnöke ezután lezárta a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitát. A vitában elhangzottakra Kádár János elvtárs, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke válaszolt.

válássá

Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Gondolom, az országgyűlés tárgyalását figyelő minden ember egyetért velem abban, hogy az országgyűlés tárgyalásának jelenlegi ülése magán viseli közéletünk néhány új, igen egészséges vonását, Ez a vita, a tárgyalás, a hozzászólások, amelyek itt a beszámolóhoz, illetve a beszámolót követték, nem formálisak, a felszólalók a lényegről beszéltek. A szavak visszanyerték értelmüket.

Nem felejtettem el az íróknak azt a megállapítását, amely körülbelül 10 hónappal ezelőtt hangzott el, amikor afelett keseregtek, hogy a szavak elvesztették az értelmüket. Azon a véleményen vagyok, hogy az íróknak — még azoknak is, akiket joggal korholunk, vagy szidunk — bizonyos kérdésekben igazuk volt, s ha visszagondolunk az elmúlt esztendők közéletére, igaznak kell mondanunk azt is, hogy nagyon sok szó elvesztette az értelmét azáltal, hogy7 elszakadt a tartalmától, és lényegétől.

De ha mai közéletünkre jellemző valami, akkor jellemző az is, hogy a szavak újra visszanyerték az értelmüket. Közülünk nagyon sokan hosszú éveken keresztül aktívan résztvettünk a társadalmi életben. Hányszor előfordult, hogy összejöveteleken, gyűléseken, a tanulás valamilyen formáján beszéltünk a proletárdiktatúráról, beszéltünk a burzsoázia vad gyűlöletéről, amiatt, hogy elvesztette a hatalmat. De ezek a szavak azokban az években elszakadtak a tartalomtól, elszakadtak a lényegtől. Sokszor mondtuk, hogy proletárdiktatúra, de nem gondoltunk rá, hogy mi az.

Október viharos, véres napjaiban azonban megtanulta az egész.

nép, mi az, hogy néphatalom, s

megtanultuk art is. hogy mit jelent a revansért lihegő volt kiszákmányoló osztályok bosszúja, így vagyunk a többi szavakkal is.

Erre a tanácskozásra jellemző még az emberi közelség. Azt hiszem, hogy itt az országgyűlésben nincs olyan ember, aki valamilyen lényeges ok miatt többre tarthatná magát a másiknál. Nincs közöttünk olyan, akire csodálattal nézhetnénk. Lehet, hogy ez baj, de azt hiszem, hasznos is, mert emberi közelségbe kerültünk, meglátjuk azt, amiben a másiknak igaza van, meglátiuk a hibáját is és azt hiszem, rendszerünk szerencséiére meg is merjük most már mondani. (Nagy taps.) És így csak ezen az úton érvényesülhet, bizonvos mértékig már érvényesül is, az a kollektív bölcsesség, amit mi, kommunisták a pártunkban úgy értelmezünk, hogy a. párt tagjainak százezrei együttesen képezik a m"nkásosz+.álv bölcsességét. így érvényesül az a népi bölcsesség, amit — állítom — ez az országgyűlés joggal kénvisel, hn lesz bátorságunk a nép szavát meghallani, figyelembe venni és kimondani.

Ezen a tanácskozáson nagyon sok értelmes, célszerű észrevétel hangzott el. ha nem is éles szavakban, szinte kritikaként. — Amikor a Veszprém megyei bányászkéoviselő például azt mondta: nem helyes, hogy a 8 órai munkaidőből igen jelentékeny idő vész el a nemzetgazdaság számára, ezt mint bírálatot is felfoghatjuk, mert a vezetők is észrevehettek volna ezt már korábban, hiszen ahogy a felszólaló mondta, intézkedést vártak tőlük. Ilyen észrevétel volt az is. amit Z. Nagy barátunk mondott, hogv a beszámolóban aránylag kevés szó esett a mezőgazdaságról, pénzügyminiszterünk sem beszélt

részletesebben a mezőgazdaságról és ezt az új pénzügyminiszier az első bírálatnak is felfoghatja, méghozzá jogos bírálatnak. ■

Szóbakerült olyan kérdés is, — ugyancsak Z. Nagy barátunk részéről —, hogy helyes volna, ha a termelőszövetkezeti mozgalom és a földművesszövetkezeti mozgalom nem teljesen külön vonalat jelentene és nem teljesen külön, egymástól függetlenül fejlődne. Ez az észrevételnem először merült fel és eljön az alkalom. amikor sokat fogunk ezzel foglalkozni. A mi általános földművess övetkezeteink fő baja rz volt. hogy a szó iaazi értelmében nem a szövetkezet funkcióját töltötték be. Ezek az általános szövetkeznek nevezhetők másodlagos állami boltoknak. mert a szövetkezeti mozgalom lelke elveszett belőlük. Hogy kinek a hibájából, ezt most már ne firtassuk, de hogy ezen változtatni kell, az szent igaz.

Mindnyájunk nagy megelégedésére megszüntettük a begyűjtési rendszert és azt visszaállítani nem is fogjuk.

Természetesen ez új probléma* jelent. Emlékszem az egyik paraszt dolgozóra, aki — nem tudom hirtelen megmondani hova, — bement valamelyik ounántúli járási tanácshoz és megkérdezte, igazán eltöröliék-é a begyűjtést és egy félóráig magyaráztatta magának, hogy tényleg eltörölték. Azt mondja, „hát nincs egy írás,' ahol ezt meg tudná mutatni?” Az illetőnél ott volt a hivatalos írás, megmutatta neki. A parasztember megnyugodott, el is indult kifejé, és azután visszajött. „No.' ez rendben van, ezt már értem, hogy a begyűjtést eltörölték, meg is vagyok nyugodva. De most azt mondja meg nekem, hogy a városi emberek hogyan lesznek mégis ellátva kenyérrel?”

És van egy sor hasonló kérdés. Ha a földművesszövetkezetek képesek lesznek arra, hogy igazi, eleven funkciójukat betöltve segítsenek megoldani a parasztság értékesítési és beszerzési problémáját, akkor igazi szövetkezetek lesznek, ellátnak egy sajátos funkciót és még a falu szocialista átalakítását is segíteni fogják. Milyen szövetkezet az, mi a szövetkezeti mozgalom abban, ha a falu lakossága szempontjából abszolút mindegy, hogy ott állami bolt van-e, vagy szövetkezet, mert hajszálra ugyanazt a funkciót látja el. Ez nem igazi szövetkezet és nagyon igaza van Z. Nagy barátunknak, amikor ezt szóváteszi.

Sok más hasonló konkrét kérdéssel kapcsolatban hangzott el értelmes észrevétel, ámenekkel kapcsolatban az a feladat. hogy az egyes szakminiszterek jól megjegyezzék maguknak és foglalkozzanak velük.

A vitában mégis az a legfontosaob, hogy egyetértés van a főkérdésekben.

Az országgyűlés — félreérthetetlenül — abszolút többségében élesen elítéli az októberi ellenforradalmi felkelést, mint a kapitalista földesúri rendszer és a fasiszta állam visszaállítására tett kísérletet.

Én teljesen kiderült a felszólalásokból és' a visszhangból, amit a felszólalások keltettek. Kiderült az is, hogy

az országgyűlé3 tagjainak túlnyomó többsége a népi demokratikus hatalom. a népi demokratikus állam hive, azzal a belső lartalommal. hogy ennek az államnak biztosítania kell a szocialista társadalom építését, végső fokon teljes felépítését.

Egyetértés van külpolitikánkat illev tóén is. A mi külpolitikánk helyesen — imperialistaellenes, a szocializmus és a béke nemzetközi erőire támaszkodik. Arra törekszik, hogy erősítse a szocialista tábor országainak egységét és ezen belül a mi népünk és országunk szempontja-1 bői különleges fontosságú szovjet-magyar barátságot. Az országgyűlés többsége — megállapítható.— ezzel is egyetért.

Egyetértés van atekintelben is, hogj bár mi nem a katonai blokkpolitika hívei vagyunk, de a szocializmus és a bélrí erői jogos önvédelmi szervezetének tekintjük a varsói szerződést. Hívei va* gyünk a varsói szerződésnek, következésképpen hívei vagyunk annak is, hogy a szövjet csapatok Magyarországon tartói-: kódjának addig, amíg imperialista asreszj szív törekvésekkel és az imperialistáé erőinek törekvésével állunk szemben.

Egyetértés van a külpolitika olyan vonását illetően is. hogy mi a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. Ez a mi részünkről ugyancsak nem frázis.

Számunkra az a megfeleli», ha normális államközi viszonyt teremtünk, vagy tartunk fenn bármilyen társadalmi berendezkedésű állammal.

Itt van az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok, amely - tényleg világhatalom és nagy erővel rendelkezik, egy kézlegyintéssel elintézheti Magyarországok mert •— gondolják az Egyesült Allamojí vezetői — mi ez a Magyarország,' még ez is számít valamit a világon? Nagyon tévednek, mer számít. (Taps.) Pénzzel, csellel, pucesokkal, — amit most Jordániában is piszkálgatnak és erőszakolnak és amit Magyarországon is megkíséreltek tud átmeneti sikereket elérni az Imperializmus. Ámde ezzel készítik elő világméretekben a teljes vereségüké» mert ezekkel az imperialista törekvésekkel már ma nemcsak az úgynevezett kommunista államok állnak szemben, hanem mindazok az államok, és népek, amelyek szabadon és függetlenségben akarnak élni. (Pgy van, taps.) Nem szükséges részletesen indokolni, hogy a Maavar Népköztársaság kormánykörei nem foglalkoznak romájuk például Ausztria társadalmi rendjének felforgatásával. (Derültté?) Azt hiszem, még a kérdés feltevése is feleslegesnek látszik. De hogy bizonyos álla' mokban, például az Egvesült Államokban igenis a kormánykörök feladatat közölt, szerepel a Magyar Népköziársoság belső társadalmi rendjének felforgatása, az szintén mindenki előtt világos, úgy hogv amikor mi azt mondtuk, fcosy a. békés egymás mellett élés híve; vagyunk, akkor nálunk a szó és a cselekedet egybevág. Az amerikai imperialisták is. még inkább ssítóiuk embme1 a békés egymás melleit é'ésről beszélne'- és a béke híveinek tüntetik fel masukat. De ebben a kérdésben náUik a szó és a tett homlokegyenest ellenkező.

Népünk nyugalma és elite szempontjából« további fejlődésünk szempontjából nagyon fontos és jó do’og, hogy ezekben az alapvető fő kérdésekben teljes egység van az ország legfőbb törvényhozó szervéhen. Meg vagyok győződve arról is, hogy ez, a teljes egység nemcsak az itt (Folytatás a 4. oldalon.)