Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-08 / 105. szám

4 KELETIM AGYAROltSZ AO 1937. május 8, szerda Uj könyvek j Szombat Illusztráció Courtelina ..Aktavár” című most megjelent könyvéből. . Illusztráció Taylor „Kannibálok földién” című könyvéből. a A z Állami Zeneiskola ^ évek óta olyan tö­rekvéseket szolgál a nö­vendékek zenei képzése mellett, amelyek nyugod­tan nevezhetők a társa­dalom érdekében kifejtett önzetlen munkának, a ze­nei műveltség áldozatos terjesztésének. Ugyanis egyre inkább megvalósít­ják az iskola művészta­nárai, Vikár Sándor igaz­gató szakavatott vezetésé­vel a rendszeres hangver­seny esteket. Ezek a hang­versenyek minél szélesebb körben válnak ismertté a város és többé-kevésbS a megye dolgozói előtt. Igen sok szép, értékes és mélyen szórakoztató esten vehettek már részt a zenekedvelők az iskola jóvoltából. Sokáig emlé­kezetes marad a Beetho­ven hangverseny, ame­lyet a József Attila Mű­velődési Házban rendez­tek a közelmúltban. Az e"tek többségében a B-s­­senyei-klubban rendeződ­nek, mivel a klubhelyiség meleg, otthonos külsejé­­v il, jó akusztikájával erre a legalkalmasabb. Itt, a TTIT-ben elhang­zott hangversenyek közül • i <•:emelkedik az április 27-i, melyen a debreceni Zeneművészeti Szakiskola kiváló művésztanárai is közreműködtek. Ez a hangverseny egyike volt az újabb törekvéseknek, ' rynevézett csere-hang­verseny, amely új színt, mozgalmasságot ad egy­­egy város zenei éleiébe. esti hangver se nyék ♦ nyíregyházi Bessenyei"klubban| debreceni vendég­­művészek közül P. Nagy Ilona neve nem is- i veretlen Nyíregyházán, hiszen a felszabadulás előtt az akkori Bessenyei­­zeneiskola tanára is volt. Kiváló stílusérzékkel, sok lUDntósi finomsággal, szép hangon zongorázik. Ezek az erényei különösen Chopin-apróságokban é3 Debussy: Aranyhalaiban mutatkoztak meg. Szépen építette fel az előadott Schumann-műveit is. Ko­dály: Marosszéki táncai­nak előadását nem érez­tük elég szuggesztívnsk; több elmélyülés a lassít részeken és több erő a csúcspontig való fokozás­ban — a befejező gyors résznél — teljesebbé lette volna élményünket. Itt azonban lehetőségei is kor­látozottak voltak a még kijátszatlan, új zongora némileg tompa hangzása miatt. Nagy tetszést arat­tak a színpompás, üde kis ráadás-számok. Nagy sikere volt a Tanítónőképző műsorának Lelkes készülődés, nem kis izgalom és várakozás előzte meg a nyíregyházi tanítónőképző hagyomá­nyos, óvvegi műsoros est­jét. Az iskola gyakorlósai, gimnazista és képzős lá­nyai, a tanári kar és a ta­­mtónöKépzo kultúrát Ked­velő diákjai kitűnően „vizsgáztak’. Már a pén­tek esti főpróbán telt ház nézte meg szereplésüket, és a siker még inkább megmutatkozott a Szom­bat esti bemutatón. A szakszervezeti kultúr­otthon zsúfolásig megtelt nézőkkel. Már az előadás megkezdése előtt minden jegy elfogyott. A műsor énekkari szá­mokkal, népdalokkal és» verseléssel kezdődött. Kü­lönösen a vegyeskar szá­mai tetszettek a közön­ségnek, — vissza is tap­solták őket. A Halhatat­lan múzsák című műsor­számban jeleneteket mu­tattak be a magyar iro­dalom történetéből. Lo­­scnczy Anna, Vajda Júlia, Szegedy Róza, Csalyági Laura, Szendrei Júlia — neves költőink múzsáinak szerelme csillogott a jele­netekben. Az ügyeskedő, jól játszó szereplőket a nézőközönség tapssal ju­talmazta. A tetszetős műsornak kiemelkedő száma volt a Rózsafán termettéi című parasztlakadalom. A tapasztaltak alapján és a nézők véleménye sze­rint dicséretet érdemel az iskola a színvonalas mű­soros táncestély megren­dezéséért. A siker és a nagy érdeklődés a müsoi újabb bemutatását siet­teti, O. A Kávyási József oboa­számai osztatlan tetszést arattak. Cimarosa, de kü­lönösen Haydn oboaverse­nyének elmélyült és tech­nikailag is tökéletes elő­adása magával ragadta a hallgatóságot. Az oboa minden regiszterében szé­pen megszólaló hangok, a legátók és stakkók töké­letes kivitele, a művek mondanivalójának elmé­lyült tolmácsolása meg­győzhették a hallgatósá­got, hogy a fúvóshangsze­­r k tanulásától való ide­genkedés indokolatlan. Si­kerében méltán osztozott Farkas Márta, aki stílu­sosan, nagyon szépen ki­dért zongorán. hangverseny helyit szólistája Ágii icj Bocskay Ibolya volt. Rend­kívül komoly, igényes műsor-, al lépett fel. Kü­lönösen kiemelkedett Liszt: Loreley és Kodály dalainak tolmácsolása. — Áriáit és dalait úgy vá­lasztotta meg, hogy hang­jának legszebb regiszterét csillogtatta, s ez a közép­regiszter meleg, bársonyos hangon tolmácsolta a mü­veket. Straky Tibor kísér­te a tőle megszokott mu­­ikalitássa.. A továbbiakban is meg­rendezik a s ombat, illet­ve vasárnap esti hangver­senyeket a zeneiskola ta­­:.érai. A közeljövőben elő­adóesteket, kisebb koncer­teket terveznek a Besse­­nyei-klubban. Uj könyvek & Illusztráció ■ „A sanda cima új regény«*»01* Illusztráció Waugh ,,A megboldogult" című most megjelent regényéből. (61. folytatás.) Bert a burjánzó vad fű között odabotorkált hozzá. Jeff kissé meg­könnyebbült, amikor meghallotta, hogy a hatásköréhez tartozó földterü­leten áll. Politikai pályafutásának legelején állandóan gyötrő rémképek ijesztgették. Csaknem mindig azt álmodta, hogy az államnak hol az egyik, hol a másik kerületében csatangol, míg a szemeláttára követnek el gyil­kosságokat, meg erőszakolásokat és gyújtogatásokat. Ez a lidércnyomás azóta is többször visszatért, és éppen emiatt nem tudta tizenegy esztendő óta rászánni magát, hogy a Juliekerületen kívüleső területre átmerész­kedjék. — Jeff seriff úr, aligha hiszem, hogy Sam Brinson itt járt volna, — foglalta össze Bert a helyszíni szemle eredményét. — Aligha hiszem, hogy bárki is erre járt volna... időtlen idők óta. Reménytvesztetten nézegették egymást. — Azon töröm a fejemet, milyen irdatlan cifraság eshetett meg azzal a szegény Sam-mel — mondta Jeff. — Könnyen lehet, hogy valahol szabadon engedték és most túlságo­san fél és nem meri elhagyni a rejtekhelyét. Ha már megelégelték, hogy mindenfelé magukkal vonszolják azt az embert, könnyen lehet, hogy szél­nek eresztették, vagy... —* Vagy mi? — vágott közbe hevesen Jeff. — Hát az is könnyen megtörténhetett, hogy továbbmentek a meg­kezdett úton és ... megtették, amivel bizony ... fenyegetőztek. — Nem! — kiáltott fel szenvedélyesen Jeff. — Megtenni, megtehet­ték, de nem Sam-mel. Sam Brinsonnal semmiesetre sem. Bert sarkonfordult és a romos ház felé tartott. Átvágott a sűrűn egymásbaíonódó giz-gazon. Amikor még sötétben, jóval napfelkelte előtt ideérkeztek, a kocsit valahol a ház előtt hagyták. Jeff kissé nehéznek találta, hogy a vadul egymásba-szövődő bogáncs és mindenféle gyim-gyom szövevénye között utat vágjon magának és ezért mindenütt Bert nyomába igyekezett. Amikor eljutott a fészerig, egészen közelről kiáltozni hallott valakit. Megállt és élesen fülelt. Meg­újult reménykedés töltötte el Jeffet... hátha Sam hívogatja. Bert közben már odaért a házhoz, de mór visszafelé is tartott. — Jim Couch van itt, — jelentette Jeffnek. Jeff kimerültén támaszkodott a fészer oldalfalának, 107 Hallotta, mint ropognak a száraz gallyak Bert és Jim léptei alatt, de nem nézett fel. — Jóreggelt kívánok, Jeff seriff úr, — üdvözölte kifulladva Jim.— Szép napunk van ma! Jeff nem válaszolt. Néhány másodpercig még meg akarta őrizni olyan nehezen megszerzett lelki nyugalmát, mielőtt rászánja magát, hogy meghallgatja Jim mondanivalóját. Mert azt már tapasztalatból tudta, ha Jim jó hírrel jön úgy azt már messziről odakiáltotta volna. — Kérem, seriff úr, tegnap este óta az egész Julie-kerületet tűvé tettem maguk miatt, — kezdte el Jim. — Két- vagy háromszáz embert is megkérdeztem, nem látták-e valamerre, de senki sem tudott útbaigazí­tani. Itt se találtam volna soha magukra, ha véletlenül meg nem látom a seriff úr kocsiját a ház előtt. Jeff elszontyolodott. Behunyta a szemét, hogy még néhány pillanatig élvezze a nyugalmas ábrándozást. — Mi hát a baj. Jim? — kérdezte végül és felnyitotta a szemét. — Ben Allen bíró .. * Jeff felnyögött. — Tudhattam volna, egész éjjel ettől- tartottam. — Ben Allen bíró összeveszett Narcissa Calhoum asszonnyal a petí­ció miatt, — pergette a szót Jim. — Kitépte Calhoun asszony kezéből az iratot, darabokra szaggatta és megfenyegette, hogy íelbujtás címén letartóztatja, ha egy petícióval merészelne próbálkozni, Jeíf szája tátva maradt az ámulattól. Szemét reménykedve emelte az ég felé. — Aztán betelefonált a fogházba és utasított, hogy azonnal keres­sem meg magát és mondjam meg, hogy azonnal el kell fogni Sonny Clarkot és be kell szállítani a fogdába, de úgy ám, hogy egyetlen haj­szála se görbüljön meg. Jeff nekiesett a fészer falának. Olyan nyomorúságos látványt nyúj­tott. mint egy hónapos borjú, amely tüskés drótkerítésbe gabalyodott. — Fiúk, — sóhajtott fel csüggedten, — ilyen rongycaíatul fáradt még világteremtése óta nem voltam. Egész éjszaka egyebet se tettem, mint be­barangoltam az egész Julie-kerületet, hogy végre előkerítsem Sam Brin­­sont és most ez a Ben Allen bíró tudomásomra hozza, hogy meggondolta magát, hagyjak abba mindent és kerítsem élő ezt a Clark-niggert. Az a Cissy Calhoun az oka mindennek, az szabadította nyakunkra ezt a cifra galibát. Hej, ha most meglátnám valahol, addig kergetném a bogáncs és a tüskés bokrok között, amíg csak.azt nem kívánná, hogy az édesniamá­­ja soha ne hozta volna erre a cifra világra. Noha nekitámaszkodott a fészer falának, lassan-lassan mind lejjebb csúszott és végül is nagyot puffant a földön. Bért és Jim azonnal oda­ugrottak, de már késő volt. (Folytatása következik.) 108

Next

/
Thumbnails
Contents