Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-07 / 104. szám

3 —w KfcI l TM AGY A KOI?«/ WJ 1951. május 1, kedd ÍLKOTÖ SOK JO JAVASTAI i:i!!Ü!!ÍÍ:!:Í!!!!!lll!!IÍ:llÍ:IÍÍ:ifiÍliÍ^ az április 26-i megyei tanácsülésen Szarvas Ernő: flz ifjúságnak legyen élménye a küzdelmes műit és a szocializmus építése (Folytatás a vasárnapi számból.) (Szarvas elvtárs hozzá­szólása elején az ellenfor­radalommal foglalkozva az ifjúság ügyére tért át. Az ifjúsággal kapcsolatban többek között a következő­ket mondotta:) Meg kell mondani, hogy abban, ami bekövetkezett, elsősorban az ifjúságot kch okolnunk. A lezajlott ese­ményekre az ifjúság moz­galma tette rá a bélyeget. Ezt a kérdést tisztázni keli mert az ifjúság egy része még ma sem érti meg telje­sen, hogy mit is cseleke­dett, nem egészen tudja hogy mi is a szocializmus építése. Nem élte át az el­nyomatás nehéz éveit, nem vett részt a kizsákmányo­lás elleni harcban, a szo­cializmus felépítéséért ví­vott küzdelmekben. Meg kell keresni az okokat, amelyek sok ifjai arra bír­tak, hogy a kapott fegyver­rel a kezükben szembe néztek szüleikkel, test­véreikkel. Ez nem lehet más, csakis nevelési hiba. Az ifjúság nem érzi át mé­lyen, hogy saját magának építi a szocializmust. Marx megmondta 100 évvel ez­előtt, hogy a munkásosz­tálynak tömörülni kell a kizsákmányolok elleni vé­dekezésre. Lenin tovább ment és megmutatta az utat és módot, hogyan kell elza­varni a tőkéseket, hogyan kell felépíteni a szocializ­must. A szovjet nép példá­jára mi is felszabadultunk de nem saját erőnkből, ha­nem a szovjet hadsereg se­gítségével már két ízben is. Ezeket a tényeket össze- i függéseikkel együtt meg kell magyarázni az ifjúság- i nak. Ha ezt megértette ' volna, nem fordult volna > szülei és testvérei ellen, • nem vett volna részt a ; fegyveres megmozdulás­­; ban. Az szükséges tehát, Ihogy az ifjúságnak legyen I élménye a küzdelmes múlt 1 és a szocalizmus építése. 1— A pedagógusok tehet- 1 nek legtöbbet, de a szü­> löknek, a tanácstagoknak > s az egész közéletnek se­> gítséget kell nyújtani eb­­[ ben a fontos ügyben. — ! (Szarvas elvtárs a továb­­! biakb^n, a mezőgazdaság [ fejlesztőiének szükségeásé­> gérbelterjesség foka­' zásáról, a szocialista szék-, nyésztés fejlesztéséről be-! tor erősítéséről, az állatte-1 szélt. . + Szoták Arpáő elvtárs nem is nevelhetnek meg­­lelelően. Felszólalása to­vábbi részében saját ügyé­véi (tsz-feloszlással kapcso­latban), a tyukodi gyógy­szertár építésének sürgeté­sével, mentőkocsi és tűz­­oHókocsi igénylésével és a községében lévő hősi halot­tak emléktáblájának ügyé­vel foglalkozott. Új könyv Szarvas elvtárs szavaihoz kapcsolódva a pedagógu­sok magatartását elemezte Arra a kérdésre, hogy miért nem nevelik meglé­teiden községében a peda­gógusok az iskolásokat, azt válaszolta, hogy a nevelők tartózkodnak a pártszer­vezettől, félreállnak, így építeni. Majd arról be­szélt, hogy sérelmesnek tartja a gyógyszeres iádák kezelését, mert a gyógy­szerészeknek van szaoad­­tvapjuk, az orvosoknak pe­dig azokat lehetetlen oe­­tartani. Végül arról szá­molt be, hogy Hodászon részt vett egy tanácsülésén, ahol örömmel hallotta, nogy a tanácsok fokozato­san nagyobb önállósághoz jutnak a helyi ügyek inté­zésében. Azt javasolta, hogy a közigazgatásba ér­telmiségi embereket tegye­nek, hogy az önállósággal élni tudjanak. Dr. íVIoskovits Károly Kocsis László elvtárs a községi ej lesztesi tervek­kel kapcsolatos bizonyta­lanság eloszlatása érdeké­ben vázolta a feladatokat. Kijelentette, hogy erre vo­natkozólag megjelent ren­deletek ma is érvényesek és tanácsszerveink nincse­nek akadályozva abban, hogy befejezzék a félbe­maradt tavalyi terveket es elkészítsék melőbb a folyó évi községfejlesztési terve­ket. A felsőbb szervek ne­hézségekkel küzdenek ugyan, de mégis helyes megtervezni azokat az anyagigényléseket, amelyek szükségesek lennének. A megyei tanács minden tá­mogatást .. megad a nehéz­ségek leküzdésére. Nagyon fontos feladat, hogy a ta­nácstagok és a dolgozók bevonásával sikeresen fe­jezzék be a félbemaradt terveket és elkészítsék az 1957-es községfejleszlési terveket. Dr. Esik Károly Kíp Gyárfás Mtfctá# „Pirkinjr tanár tir” rtmfl eiatirilra» reffényéból. A KÖJÁLL láboratóriu­ma ügyéhez kapcsolódva hangoztatta, hogy ebben az ügyben már a múlt évben felszólalt. A laboratórium hiányában a KÖJÁLL nem tud eredményesen fel­készülni a járványos be­tegségekkel szemben. Most is véletlenül jöttek rá, hogy a cigányoknál hastí­fusz megbetegedés van s ezt a házalás révén gyor­son terjesztik. Intézkedése­ket ebben tíz esetben tud­tak tenni a véletlen foly­tán, de laboratóriummal szervezetten megtalálják még csirájában a járványt okozó gócpontokat. A has­tífuszról még azt is el­mondta Esik elvtárs, hogy e betegségnek ilyen korai fellépése arra vall, hogy periodikusan visszatéi’ő nagy járvány várható, ami­re kellően fel kell készül­ni. A továbbiakban kikelt az ellen, hogy az orvosok általában nagy jövedelmű emberek lennének. Csak néhány olyan orvos akad, akik nagy jövedelmük foly­tán sajat házat tudnának Esik elvtárs szavaira vá­laszolva kijelentette, hogy a gyógyszeres ládát Kan­­torjánosiban azért adták az orvosnak, mert a gyógy­szertár ti kilométerre esik. De Esik elvtárs idegálla­potára való tekintettel a ládát visszavették tőle. — Ilyen módszerek a dolgozó beteg emberek érdekében szükségesek mert a megye 2S0 községében a 150 orvos mellett csak 0Ö gyógyszer­­tár működik. Ez az állapot szükségessé teszi a gyógy­szeres ládák rendszerét, hogy ne kelljen a betegnek sokat járkálni a gyógy­szerért, ha a helyi gyógy­szertár zárórát tart. A felszólalások után Fckszi clvtúrs válaszolt a felmerült kérdésekre. — Mártha elvtárssal nem ér­tett egyet abban, hogy nem érdemes vitatni, milyen forradalom volt. Jóllehet a megyei tanácstagok világo­san látják hogy ellenforra­dalom volt, de falun sok egyszerű ember előtt meg most sem tiszta ez a kér­dés. A tanácstagokra vár a feladat, hogy helyesen ma­gyarázzák meg ezt a kér­dést. A továbbiakban kife­jezte, hogy egyetért a la­­ooratórium létesítésével es lovabbra is központi kér­désnek tartja a megoldá­sát. A felmerült javaslato­kat általában elfogadható­­ticuv lartoua, kiveve né­hány olyat, mint a tűzoltó kocsi és mentőautó, még ez évi jutlaiasat, amelyeket a jelenlegi anyagi nehézsé­gek miatt, csak a követke­ző években lehet megol­dani. Orosz Ferenc elvtárs vé­gül elöterjesztest tett arra, nogy a tanácsülés fogadja el határozatként a beszá­molót, az aoban megha­tározott feladatokat az el­hangzott javaslatokkal ki­bővítve amelyeket külön felsorolt. A tanácsülés az előterjesztést egyhangúlag elfogadta. A továbbiakban a ta­nácsülés elfogadta Fábián Lajos eivtárs eiőlerjeszte­­sét a megyei tanács végre-; hajtó bizottságának kiegé­szítéséről és az állandó j?i-i zottságok átszervezéséről. Ezután 3 tanácstag lemon-, dásának elfogadása, járási! és városi végrehajtó bizott­sági tagok választására vo­­natkozó határozatok jóvá­hagyása és fontos határo­zatok ismertetése szerepel-! tek a napirenden. (60. folytatásv Erre az érvelésre egyikük sem tudott válaszolni. Az emberek szótla­nul rótták tovább az utat és közben azon töprengtek, valóban mihez fog­nának egy olyan országban, ahol nem lennének négerek a nehéz munkára. Egyiküknek sem volt kedve ahhoz, hogy egy ilyen lehetőséget megvi­tasson. A négerek viskóitól mintegy másfél kilométernyire Shep és a menet élén járó három-négy ember hirtelen megállt. Bob Watson állt ott előttük, még pedig előreszegezett fegyverrel ... A holdfény hidegen verődött vissza a puskacsőről és fenyegető figyel­meztetésként villant feléjük. Egyikük sem moccant. Bob Walson néhány lépéssel feléjük közeledett. — Ügy látom, senki sem vette komolyan, amit határozottan meg­mondtam — süvöltött feléjük a hang a puska mögül. — Megüzentem, hogy aki a földemre lép azzal a szándékkal, hogy megkeresi Sonny Clar­kot, menten agyonlövöm és kijelentem, hogy nem tréfáltam akkor és nem tréfálok most sem. Nem tűröm, hogy a munkásaim közül akár csak egyet is meglincseljenek! Nem tudom, ki mindenki van itt, de néhányat fel­ismerek közületek. Ügy látom, körülbelül a fele az én bérlőm vagy ré­szesaratóm. Ez pedig azt jelenti, hogy a másik felének még annyi keresni valója sincs az én földemen, mint nektek. A tömeg közepéből felharsant egy hang, — Bob úr, ne feledje, hogy egy fehér lányt megerőszakoltak! Nem tűrhetjük tovább, hogy a niggerek ilyen gáládul végig gázoljanak az or­szágon. Jobb lesz, ha ezentúl szemeltartjuk őket. ■— A seriff azért kapja a fizetését, hogy ő tartóztassa le azokat akik a törvény ellen vétenek, — válaszolt Bob Watson. — Senki másnak nincs joga hozzá, hogy az én földemre tegye a lábát. — Az ördögbe is! — méltatlankodott egy másik. — Jeff McCurtain­­nek eszeágában sincs, hogy ebbe a nigger-vadászatba beleüsse az orrát. Dehogy fogja ő veszélyeztetni a szavazatait. Annál jóval több sütnivalója van. 105 Bob Watson az út szélére állt. Fegyverét ráfogta az emberekre, — Mindenkinek módot adok rá, hogy elkotródjék a földemről, —je­lentette ki. — Ez a puska hat lövést ad le egyszerre. Mindenkinek adok annyi időt, hogy átkecmeregjen azon az ösvényen és egyenesen kimenjen az országúira. Aztán lövök. De ismételten figyelmeztetlek benneteket és a lelkűtekre kötöm, nehogy egy is közületek megint idemerészkedjék, mert ha rajtakapom, hogy bárki is megint a Sonny-fiú után szaglászik, úgy leterítem, mint egy veszett kutyát És semmiféle különbséget nem teszek azok között, akik nekem dolgoznak, vagy nem dolgoznak. Na, mit szólsz ehhez, Shep? — Igenis, Bob úr, — szólt Shep és megindult a sövény felé. — Meg­értettem, miről van szó. Az emberek szétszaladtak, átvetették magukat a sövényen és a túl­oldalon a tőidre pottyantak. Amikor már az utolsó is a sövényen túl volt, Bob Watson a levegőbe lőtt egy sorozatot. Miközben a zsebében kotorá­szott, hogy pótolja a kilőtt töltényeket, jól hallotta több ember kemény lábdobogását, amint átcsörtettek a szántóíöldón. Bob megállt az úton, újratöltött fegyverét a hóna alá szorította és addig meg sem mozdult, amíg csak a lépések mindinkább halkuló dobogása bele nem veszett a messzeségbe. XIII. FEJEZET Jeff McCurtain seriff nagy pocakjával még a térdigérő giz-gazban és bogáncsban esetlett-botlott, amikor távolban az eget halványrózsaszín fátyol vonta be es jelezte a pirkadat közeledtét. A szokatlan környezet nyugalmas és békés volt. Kis ködpárafelhők szálltak a harmattól még nedves talajról és céltalanul gomolyogtak 1o­­vább a fakóvörös szántóföldek felett. Egy magányos harkály lelkesen és kitartóan kopogott egy teljesen csupasz, kiszáradt platánfa törzsén. Jeff körülnézett és azon töprengett, hogy hol is lehettek ő és Bert éjféltől mostanáig. Sok ismeretlen helyen jártak, de most mintha el é­­vedtek volna. Megvakarta a tarkóját és azon tűnődött, hogy még mindig a Julie-körletében vannak-e, vagy talán tévedésből az éjszaka során át­lépték a kerület határát. Bert éppen megkerült egy régi fészert és most feléje közeledett. Bert feltűnően sápadt volt és nagyon meglátszott rajta az átvirrasztott éjsza­ka. A kalapja egészen hátracsúszott a tarkójára és a válla erőtlenül és csüggedten lehorpadt. — Hová az istencsudájába kerültünk mi, Bert? — szólt oda neki gyá­moltalanul Jeff. — Ilyen roggyant vidéket a világteremtése óta nem láttam. — Mintegy húsz kilométernyire vagyunk a várostól, — jelezte unot­tan Bert, — Ez itt Frank Turner régi birtoka. (Folytatása következik.) 106

Next

/
Thumbnails
Contents