Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-07 / 104. szám

KFLETMAGYAROKSZAQ

1951. május

kedd

Viharos taggyűlés

Már a vezetőségi ülésen kezdődött.

— Ha bűnt követett el, nem való a partba, s nem is javaslom az átigazolását — erősködött Reszegi József elvtárs, az ÉM Szabolcs megyei Állami Építőipai i Vállalat pártvezetőségtnek egyik tagja.

— Te még nem láttál olyan embert, aki tévedett, hibázott, de megbánta? — kérdezte tőle Gyebroszki elvtárs.

— Mi sem voltunk valami fáin gyerekek — vágott közbe Salamon elvtárs a párttitkár úgy, mint aki pontot akar tenni a vita végére.

Pedig még ezután következett a java. Bár igaz, azt hitte az egyik szobában vitatkozó pártvezetőség, hogy megy ez az átigazolás simán. Mindent alaposan megnéztek, nem lehet differencia. Akit javasolnak.

azt elfogadják, akit nem, c r.nak a tagság is ellene lesz.

Hát nem egészen így történt.

A taggyűlést az egyik irodahelyiségben tartották meg az építőipari vállalatnál dolgozó kommunisták. Itt voltak azok az MSZMP tagok is, akiket annakidején racionalizáltak.

Farkas Imre elvtárs nyitotta meg a taggyűlést, ezután Salamon elvtárs emelkedett szólásra.

— Emlékezetes, hogy itt a vállalatnál kik voltak a hangoskodók, sztrájkszervezők, csillaglevevők, szovjet ellen uszítok. Józanul ítélkezzenek az elvtársak. Most pedig egyenként szólítom be az átigazolásukat kérő -volt MDP-tagokat.

Intett az ajtó mellett ülő egyik vezetőségi tagnak, hogy küldje be Tóth János elvtársat.

As első felvétel

Az belépett, kissé megilletödve— fessék. Foglaljon helyet ezen a széken — mutatott az elnökség előtt „vallatásra” kikészített ülőalkalmatosságra. A szék a szoba közepén volt. A négy fal mellett húzódó asztalok mellett székeken, lócákon ültek a kommunisták.

Tóth elvtárs átigazolása körül nem volt vita. Dicsérték, elisme.ték munkáját. így szólaltak fel Czuezor, Farkas, Raska, Varga, Reszegi, Benczúr és Gyurján elvtársak. Egyhangúlag döntött a tagság. Hasonlóan zajlott le a szőkehajú, kékszemű kissé megszeppent Bukovenszki Mária átigazolása ;3;

Lengyel Mária azonban *iár kissé megizzadt;

— Tessék előre jönni. Ide a székié — szólt hozzá nem valami barátságosan a párttitkár.

Az csak nézett, s félve elindult a mutatott irányban.

Leült.

Salamon elvtárs, a pártti.kár pedig felállt.

— Ismerjük valamenynyien Lengyel elvtársnőt. / pja ácssegéd. Ö mint munkáslány kezdte nálunk. Aztán bekerült az irodába, í -ettségizett stb...:

S röviden ismertette tevékenységét. Látszott a hallgatóságon, hogy kissé csodálkoznak. Hisz az imán! mondta a párttitkár, hogy a bátyja ÁVH-s tiszt volt, kommunista cr -Iádból származik, s mégis eddig várt a belépéssel!? Meg is kérdezték azonnal.

vezetőségben egyes elvtársakkal.

S alig. hogy hirtelen döntő ® corsa felett, Salamon elvtárs ezt mondta.

Hagyja el a helyiséget”, rv volt ez egyáltalán

helyes. Nem ellenforradalmár ez a munkáslány, s bi: -ny nem volt --alami megnyugtató . a döntés sem, hisz sokan megtévedtek.

— Magsa József vontatóvezető

elvesztette párttagsági könyvét

az események idején — szólalt meg újból a párttitkár.

— De javasoljuk. Sztrájktörőnek nevezték, mert akkor is dolgozott. — tette hozzá.

— Ö volt az, akinek hallgatni kellett. Sajnos, hogy elvesztette a pártkönyvét — egészítette ki véleményét az őszhajú Papp Sándor bácsi.

— Hol hagyta el? — kérdezte tőle.

— En nem hordtam magamnál ... nem mertem, .elért soha nem tudtam, kivel találkozom az országúton, — védekezett Magsa József.

— Ha valamit otthon hagyok, annak helye van — állt fel Farkas Imre, s megkérdezte: — Milyen családi életet él az elvtárs?

— Erre nem válaszolok!

— mondta hirtelen, határozottan Magsa.

— Van-e bátorsága a feleségének ahhoz, hogy be"illja: elégette, vagy mást csinált vele?- Őszintén mondja meg, én úgy gondjlom, hogy tudja, — tette hozzá Farkas elvtárs.

— Valószínű, hogy a felesége elégette — mondott véleményt Bezerédi elvtárs. De most már nem hagyják annyiban. Vallatják jobbról, balról. A dolog sántít. De úgy látszott, mégis megbíztak benne, mert ismerik,

— megszavazták az átigazolását,

Nem’ így Körösi Lászlóét. Ellene szavaztak, mert amint Mihály elvtárs mondotta: gyalázta a Szovjetuniót, s gátolta a kibonta- ozást a vállalatnál.

Több hozzászólás hangzott el. Abban, mindannyi egyezett, hogy hibákat követett el, s nincs helye a pártban. De azért nem szabad azonosítani az ellenforradalmárokkal, a tudatos osztályellenséggel, s hozzá kell segíteni, hogy dolgozzon becsületesen.

%Javaslom felvételét a pártba“

Béda József átigazolását is hasonlók miatt vetették el. S ezek után következett egy igen nehéz ügy. Hankovszki József fiatal gépkocsivezető átigazolásának a kérelme. 1956-ban volt az MDP-nek tagjelöltje. A vezetőség nem javasolta, mert ő is részt vett a nemzetközi munkásmozgalom szimbólumának, a csillagnak a ledobásában.

Ült a széken, feszülten figyelte a párttitkárt, aki sorolta mi a vád ellene. Szerényen viselkedett, jóindulatú fiúnak látszott.

— Nem sztrájkoltam, nem is uszítottam arra. Hiszen akkor nem mentem volna a nehéz időben Pestre a kocsimmal élelmet szállítani. Több városban

vissza akarták fordítani, megdobálták kővel a kocsimat, mégis elmentem. Vem is voltam szovjetelienes. Nekünk Bezerédi elvtárs mondta, hogy menjünk fel és dobjuk le a csillagot, mert betalálja szakítani a tetőt.

— Őszintén beszéljen — vágott közbe Salamon elvtárs.

— Őszinte voltam.

— Kórusban szidták az oroszokat! — vágott közbe valaki.

— Hazugság! — fordult a hang irányában Hankovszki József. — Nem voltam szovjetellenes soha.

— Én régen ismerem — állt fel Mihály elvtárs. — Azt láttam, hogy a csillagot ledobták, mást nem. De november 4-e után ment Pestre dolgozni a kocsijával. Én nem tudok arról, hogy szovjetellenes lett volna. Javaslom a felvételét.

Hankovszki József beismerte, hogy hibát köveiéit el, amikor ledobták i csillagot, de azt továbbra is állította, hogy ezt Bezerédi elvtárs mondta neki. Lehet, hogy Bezerédi elvtárs is hibás. Mondott ilyet, csak nem ismeri el, vagy nem akarja elismerni, fél attól, hogy neki is megmondják: hibáztál. Pedig Béda József L állította, hogy Bezerédi mondta, s nem akkor, amikor megtudta, hogy nem '•eszik fel a pártba, hanem előtte.

Salamon elvtárs türelmetlenkedett.

— Milj'en irányban fog szólni .— kérdezte a beszélcsre jelentkező elvtársaktól. Ezek az emberek azonban beszéltek. Elmondták véleményüket, mert tudták,

hogy nem könnyű dolog emberek sorsáról dönteni.

Salamon elvtárs pedig

csak idegeskedett. „Már

egys-er beszélt”. „Elhúzódik így a taggyűlés éjfélig is’’. Szinte látszott, hogy nem ínyére való az ilyen demokratizmus. Pedig ehhez hozzá kell szokni! Hankovszkj József elvtárs ügyében egyre világosabban láttak a kommunisták. Már kezdtek amellöi is elállni, hogy elhalasszák sz ügyén Fel kell venni.

— Meg van-e a párttagsági könyve? — kérdezte valaki Hankovszki Józseftől.

— Meg. Itt van —. nyúlt a zsebébe örömmel. .

Túlnyomó többséggel, 3 ellenében, 2 tartózkodással áús .zolták az MSZMP-ce-Igaza volt Czuc^or ei.'< társ ak, aki tanulságként a kommunista vezetőknek ezeket mondotta:

— Mi bízunk a vezetőségben, de ez a bizalom bennem most megrendült. Nem lehet úgy a tagság elé terjeszteni emberek ' -'-ét, hogy maguk sem biztosak benne. Nem lehet játs.ani az emberek sorsával) Meg kell gondolni alaposan mit csinálunk. Hogy nézzek él ezután Hankovszki elvtársra?! Hisz az előbb még ellene voltam;

Emberek sorsa felől döntöttek az ÉM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat legutóbbi taggyűlésén) Ügy érzem, a vezetőség nem teljes világosan látta a. egyes emberek lelkét maga előtt. Nem nagyon könnyű ítéletet mondani) Erre mindig gondoljanak a vezetők.

FARKAS KÁLMÁN)

Miért várt eddig?

— állt fel az egyik kommunista, s hirtelen, mielőtt leült volna hozzá tette: erre válaszoljon;

— Gondoltam, van idő — felelte;

Zümmögés, suttogás. Mintha valamit nem értettek volna.

— A veszély megviselte. Megrendült benne a bizalom, hisz tudják az elvtársak, mit jelentett az, hogy valakinek a családjában ÁVH-s volt? — kelt védelmére a titkár.

— Van a pártnak határozata. Figyelembe kell azt is vennünk — egészítette ki Gyurján elvtárs. — Ne forszírozzuk így a dolgokat. Én azt mondpm, örömmel vesszük közénk Lengyel Már 't.Óvatosan, lassan felállt; Mária.

— Azért hátráltam meg, ♦ mert csalódtam. Voltak, | akik itt az üzemben azelőtt* kommunistáknál* vallották } mag-ücat, s láttam, hogy} nem lehet bennük bízni. ‘ Egyesek megmutatták igazi

. rcukat, — s könny szökött a szemébe.

—- Kommunista módon viselkeoett az irodában — szólt közbe valaki.

— Tessék átülni a lócára — szólt a párttitkár.

Ezután kis szünet következett, amíg beszólították Kovácsvölgyi Ma/gitot. A párttitkár summázta, hogy milyen hibákat követett el. s kijelentette: a pártvezetőség nem javasolja.

Bán István református lelkész a bíróság előtt

Miről vall Mindszenty „védője"

Most nem vesszük fel a pártba

— Kijelentette fülem hal• tatára: jól tették, ’ hogy a

.zovjet sírokat lerombolták, kif-óásolta a szovjetek -tt tartózkodását. — magyarázta a titkár.

— Ami vád elhangzott, igaz. Fedi a valóságot. Mutassa be munkáján keresztül, hogy hozzánk tartozik, de most nem vesszük fel a pártba — egészítette ki a titkár véleményét Reszegi elvtárg.

— Én sem javaslom — állt fel Virág Sándor. — Csalódtunk benne. Mint malteros lány került hozz nk, a pártszervezet segítette. taníttatta, s a legnerczebb időben fordított hár.i nekünk.

— Eddig csak vád hangzott el Kovácsvölgyi elvtársnőre — állt fel Gyurján c.vtárs. — Egész fiatalon került a vállalathoz. Gyerek volt. Mint DISZ-titkár jól d ilgozott. öt hónapos káderképző iskolát végzett, öt i- megtévesztették az események, mint sok más embert. Még fontosabb beosztási í dolgozó vezetőket _i! Az igaz, hogy hibát követett el. Hisz rókán csak a Kossuth-címert látták akkor, mást nem.

— Nem akarok védekezni — állt fel Ifovácsvöljyi Margit. — Volt ami igaz -olt, amit mondtak, volt ami nem. Régen is nézetel'éréseim voltak az MDPA megyei bíróság hétfőn délelőtt tárgyalta Bán István, nyíregyházi református lelkész ellenforradalmi bűnperét. A megyei ügyészség vádirata szerint Bán István az ellenforradalom Idején népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettét követte el.

A tárgyaláson fény derült arra is, hogy már a teológián népi demokrácia ellenes magatartást tanúsított és szembehelyezkedett saját tanárával, Békeffi Benő református esperessel, aki a református lelkészek részéről egyik aktív harcosa volt a béke világmozgalomnak.

A 26 éves „kispap" az egyházi ideológia alapján igyekezett támadni a békeharc és a szocializmus ellen és ezen keresztül Békeffi Benőt és a hezzá hasonló lelkészeket igyekezett lejáratni az egyházközségben. Vallásos beszédekben nyíltan és burkoltan uszított államrendiink ellen.

1956. október 31-én a

reformáció emlékünnepének alkalmából a helyi rádióban mondott beszédet, támadva munkás-paraszt államunkat, feldicsérve és visszakövetelve egyik halálos ellenségünket, Mindszenty bíborost.

Rádióbeszédében, melyet az egész ország és az egész világ színe előtt mondott el, kijelentette: „Mi magyar reformátusok visszakérjük az igehirdetői szolgálatba a Papp Bélákat, és római atyánkfialval együtt örvendezünk Mindszenty bíborosnak.” „Nerrf hazugság szólamokról beszélek, amelyeket eddig a hamisságtól, az antikriszlustól hallani lehetett.”

Bán István

az ellenforradalom hangulatát kihasználva, november elsején kezdeményezte, hogy Békeffi esperes és a hozzá hasonló néphez hú refor• .átus lelkészek lemondjanak.

Majd november 2-án ismét a rádió mikrofonja elé lépett.'Beszédet intézett Nyíregyháza lakóihoz, melyben egészen nyíltan, az ellenforradalom mellé hívja a dolgozókat és megfenyegeti azokat, akik szembe próbálnak helyezkedni az ellenforra ‘ ’ómmal. Kijelenti: „Sok még a rendellenesség, a százfejű ellenség még itt is j ott is megmutatja magát és fokozottan éberségre ser- i kent.”

Felemelte tiltó szavát — nem a vérengző ellenforradalmárok ellen, hanem azok érdekében — kijelentve: „Akik szívük mélyén rejtetten azzal az indulattal vannak, hogy a történteket visszájára fordítják, azt meg ne próbálják, mert a mi urunkkal hadakozni életveszélyes. ő a megemésztő tűz.”

A két rádióbeszéden kívül felhívta a lelkipásztorokat, hogy segítsék a forradalmi tanácsokat. Végül kimutatta igazi képmását a báránybőrbe bujtatott farkas.

Azt kérte, hogy a forradalmi tanácsok munkájuk során vegyék igénybe a régi rend embereit, a levitézlett urakat, Többek közölt dr. Bírta József, volt rendőrfőhadnagyot, egy földbirtokos fiát és hasonlókat.

A papi palástba bújtatott prókátor november 29-cn tovább folytatta hadakozását munkás-paraszt hatalmunk ellen. írógéppel sokszorosította rádióbeszédét és szétküldte a lelkipásztoroknak.

December 13-án pedig az egyik református presbiteri gyűlésen támadást indított Békeffi és Molnár lelkészek ellen, akik szembehelyezkedtek ellenforradalmi magatartásával,

Ezzel egyidejűleg megszerezte a református „Megújhodási mozgalom” értekezletén hozott programnyilatkozatot és az Írószövetség 1956 december 28-i „Gond és' hitvallás” című határozatát. Ezt is sokszorosította és feladó nélkül) névtelenül az egyik lelki-1 pásztornak elküldte azzal,' hogy terjessze a bennelévő tanokat.

A tárgyaláson Bán István részben tagadta bűncselekményét, részben beismerte, azonban úgy próbálta feltüntetni, mintha ténykedése pusztán az egyházon belül folyó ideológiai viták egyik megnyilatkozása lett volna.

A tárgyaláson több tanul meghallgattak és nagyszáJ mű érdeklődő mellett vonult vissza lapunk zártako» a megyei bíróság dönteni a bizonyítási eljárás kérdéséről. Az ítéletet holnapi szá< mitnkban közöljük.