Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-07 / 104. szám

KFLETMAGYAROKSZAQ 1951. május kedd Viharos taggyűlés Már a vezetőségi ülésen kezdődött. — Ha bűnt követett el, nem való a partba, s nem is javaslom az átigazolását — erősködött Reszegi Jó­zsef elvtárs, az ÉM Sza­bolcs megyei Állami Építő­ipai i Vállalat pártvezetősé­­gtnek egyik tagja. — Te még nem láttál olyan embert, aki tévedett, hibázott, de megbánta? — kérdezte tőle Gyebroszki elvtárs. — Mi sem voltunk va­lami fáin gyerekek — vá­gott közbe Salamon elvtárs a párttitkár úgy, mint aki pontot akar tenni a vita végére. Pedig még ezután követ­kezett a java. Bár igaz, azt hitte az egyik szobában vi­tatkozó pártvezetőség, hogy megy ez az átigazolás si­mán. Mindent alaposan megnéztek, nem lehet dif­ferencia. Akit javasolnak. azt elfogadják, akit nem, c r.nak a tagság is ellene lesz. Hát nem egészen így tör­tént. A taggyűlést az egyik irodahelyiségben tartották meg az építőipari vállalat­nál dolgozó kommunisták. Itt voltak azok az MSZMP tagok is, akiket annakide­jén racionalizáltak. Farkas Imre elvtárs nyi­totta meg a taggyűlést, ez­után Salamon elvtárs emel­kedett szólásra. — Emlékezetes, hogy itt a vállalatnál kik voltak a hangoskodók, sztrájkszerve­zők, csillaglevevők, szovjet ellen uszítok. Józanul ítél­kezzenek az elvtársak. Most pedig egyenként szólítom be az átigazolásukat kérő -volt MDP-tagokat. Intett az ajtó mellett ülő egyik vezetőségi tagnak, hogy küldje be Tóth János elvtársat. As első felvétel Az belépett, kissé megil­letödve­— fessék. Foglaljon he­lyet ezen a széken — mu­tatott az elnökség előtt „vallatásra” kikészített ülő­alkalmatosságra. A szék a szoba közepén volt. A négy fal mellett húzódó asztalok mellett székeken, lócákon ültek a kommunisták. Tóth elvtárs átigazolása körül nem volt vita. Di­csérték, elisme.ték munká­ját. így szólaltak fel Czu­­ezor, Farkas, Raska, Varga, Reszegi, Benczúr és Gyur­­ján elvtársak. Egyhangúlag döntött a tagság. Hasonlóan zajlott le a szőkehajú, kék­szemű kissé megszeppent Bukovenszki Mária átigazo­lása ;3; Lengyel Mária azonban *iár kissé megizzadt; — Tessék előre jönni. Ide a székié — szólt hozzá nem valami barátságosan a párt­titkár. Az csak nézett, s félve el­indult a mutatott irányban. Leült. Salamon elvtárs, a párt­­ti.kár pedig felállt. — Ismerjük valameny­­nyien Lengyel elvtársnőt. / pja ácssegéd. Ö mint munkáslány kezdte nálunk. Aztán bekerült az irodába, í -ettségizett stb...: S röviden ismertette te­vékenységét. Látszott a hallgatóságon, hogy kissé csodálkoznak. Hisz az imán! mondta a párttitkár, hogy a bátyja ÁVH-s tiszt volt, kommunista cr -Iádból szár­mazik, s mégis eddig várt a belépéssel!? Meg is kér­dezték azonnal. vezetőségben egyes elvtár­sakkal. S alig. hogy hirtelen dön­tő ® corsa felett, Sala­mon elvtárs ezt mondta. Hagyja el a helyiséget”, rv volt ez egyáltalán helyes. Nem ellenforradal­már ez a munkáslány, s bi­­: -ny nem volt --alami meg­nyugtató . a döntés sem, hisz sokan megtévedtek. — Magsa József vontató­­vezető elvesztette párttagsági könyvét az események idején — szó­lalt meg újból a párttitkár. — De javasoljuk. Sztrájk­törőnek nevezték, mert ak­kor is dolgozott. — tette hozzá. — Ö volt az, akinek hallgatni kellett. Sajnos, hogy elvesztette a párt­könyvét — egészítette ki véleményét az őszhajú Papp Sándor bácsi. — Hol hagyta el? — kér­dezte tőle. — En nem hordtam ma­gamnál ... nem mertem, .elért soha nem tudtam, ki­vel találkozom az ország­úton, — védekezett Magsa József. — Ha valamit otthon ha­gyok, annak helye van — állt fel Farkas Imre, s meg­kérdezte: — Milyen családi életet él az elvtárs? — Erre nem válaszolok! — mondta hirtelen, határo­zottan Magsa. — Van-e bátorsága a fe­leségének ahhoz, hogy be­­"illja: elégette, vagy mást csinált vele?- Őszintén mondja meg, én úgy gondj­­lom, hogy tudja, — tette hozzá Farkas elvtárs. — Valószínű, hogy a fe­lesége elégette — mondott véleményt Bezerédi elvtárs. De most már nem hagyják annyiban. Vallatják jobb­ról, balról. A dolog sántít. De úgy látszott, mégis meg­bíztak benne, mert ismerik, — megszavazták az átigazo­lását, Nem’ így Körösi Lászlóét. Ellene szavaztak, mert amint Mihály elvtárs mon­dotta: gyalázta a Szovjet­uniót, s gátolta a kibonta­­- ozást a vállalatnál. Több hozzászólás hang­zott el. Abban, mindannyi egyezett, hogy hibákat kö­vetett el, s nincs helye a pártban. De azért nem sza­bad azonosítani az ellenfor­radalmárokkal, a tudatos osztályellenséggel, s hozzá kell segíteni, hogy dolgoz­zon becsületesen. %Javaslom felvé­telét a pártba“ Béda József átigazolását is hasonlók miatt vetették el. S ezek után következett egy igen nehéz ügy. Han­­kovszki József fiatal gép­kocsivezető átigazolásának a kérelme. 1956-ban volt az MDP-nek tagjelöltje. A ve­zetőség nem javasolta, mert ő is részt vett a nemzet­közi munkásmozgalom szimbólumának, a csillag­nak a ledobásában. Ült a széken, feszülten figyelte a párttitkárt, aki sorolta mi a vád ellene. Szerényen viselkedett, jóin­dulatú fiúnak látszott. — Nem sztrájkoltam, nem is uszítottam arra. Hi­szen akkor nem mentem volna a nehéz időben Pest­re a kocsimmal élelmet szállítani. Több városban vissza akarták fordítani, megdobálták kővel a ko­csimat, mégis elmentem. Vem is voltam szovjetelie­­nes. Nekünk Bezerédi elv­­társ mondta, hogy menjünk fel és dobjuk le a csillagot, mert betalálja szakítani a tetőt. — Őszintén beszéljen — vágott közbe Salamon elv­társ. — Őszinte voltam. — Kórusban szidták az oroszokat! — vágott közbe valaki. — Hazugság! — fordult a hang irányában Hankovszki József. — Nem voltam szovjetellenes soha. — Én régen ismerem — állt fel Mihály elvtárs. — Azt láttam, hogy a csillagot ledobták, mást nem. De no­vember 4-e után ment Pestre dolgozni a kocsijá­val. Én nem tudok arról, hogy szovjetellenes lett volna. Javaslom a felvéte­lét. Hankovszki József beis­merte, hogy hibát köveiéit el, amikor ledobták i csil­lagot, de azt továbbra is ál­lította, hogy ezt Bezerédi elvtárs mondta neki. Lehet, hogy Bezerédi elvtárs is hi­bás. Mondott ilyet, csak nem ismeri el, vagy nem akarja elismerni, fél attól, hogy neki is megmondják: hibáztál. Pedig Béda József L állította, hogy Bezerédi mondta, s nem akkor, ami­kor megtudta, hogy nem '•eszik fel a pártba, hanem előtte. Salamon elvtárs türel­metlenkedett. — Milj'en irányban fog szólni .— kérdezte a beszé­­lcsre jelentkező elvtársak­tól. Ezek az emberek azon­ban beszéltek. Elmondták véleményüket, mert tudták, hogy nem könnyű dolog emberek sorsáról dönteni. Salamon elvtárs pedig csak idegeskedett. „Már egys-er beszélt”. „Elhúzó­dik így a taggyűlés éjfélig is’’. Szinte látszott, hogy nem ínyére való az ilyen demokratizmus. Pedig eh­hez hozzá kell szokni! Han­­kovszkj József elvtárs ügyé­ben egyre világosabban lát­tak a kommunisták. Már kezdtek amellöi is elállni, hogy elhalasszák sz ügyén Fel kell venni. — Meg van-e a párttag­sági könyve? — kérdezte valaki Hankovszki József­től. — Meg. Itt van —. nyúlt a zsebébe örömmel. . Túlnyomó többséggel, 3 ellenében, 2 tartózkodással áús .zolták az MSZMP-ce-Igaza volt Czuc^or ei.'< társ ak, aki tanulságként a kommunista vezetőknek ezeket mondotta: — Mi bízunk a vezető­ségben, de ez a bizalom bennem most megrendült. Nem lehet úgy a tagság elé terjeszteni emberek ' -'-ét, hogy maguk sem biz­tosak benne. Nem lehet ját­­s.ani az emberek sorsával) Meg kell gondolni alaposan mit csinálunk. Hogy nézzek él ezután Hankovszki elv­társra?! Hisz az előbb még ellene voltam; Emberek sorsa felől dön­töttek az ÉM Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat legutóbbi taggyűlésén) Ügy érzem, a vezetőség nem teljes világosan látta a. egyes emberek lelkét maga előtt. Nem nagyon könnyű ítéletet mondani) Erre mindig gondoljanak a vezetők. FARKAS KÁLMÁN) Miért várt eddig? — állt fel az egyik kommu­nista, s hirtelen, mielőtt le­ült volna hozzá tette: erre válaszoljon; — Gondoltam, van idő — felelte; Zümmögés, suttogás. Mintha valamit nem értet­tek volna. — A veszély megviselte. Megrendült benne a biza­lom, hisz tudják az elvtár­sak, mit jelentett az, hogy valakinek a családjában ÁVH-s volt? — kelt védel­mére a titkár. — Van a pártnak határo­zata. Figyelembe kell azt is vennünk — egészítette ki Gyurján elvtárs. — Ne for­szírozzuk így a dolgokat. Én azt mondpm, örömmel vesszük közénk Lengyel Már 't.­Óvatosan, lassan felállt; Mária. — Azért hátráltam meg, ♦ mert csalódtam. Voltak, | akik itt az üzemben azelőtt* kommunistáknál* vallották } mag-ücat, s láttam, hogy} nem lehet bennük bízni. ‘ Egyesek megmutatták igazi . rcukat, — s könny szökött a szemébe. —- Kommunista módon viselkeoett az irodában — szólt közbe valaki. — Tessék átülni a lócára — szólt a párttitkár. Ezután kis szünet követ­kezett, amíg beszólították Kovácsvölgyi Ma/gitot. A párttitkár summázta, hogy milyen hibákat követett el. s kijelentette: a pártvezető­ség nem javasolja. Bán István református lelkész a bíróság előtt Miről vall Mindszenty „védője" Most nem vesszük fel a pártba — Kijelentette fülem hal­­• tatára: jól tették, ’ hogy a .zovjet sírokat lerombolták, kif-óásolta a szovjetek -tt tartózkodását. — magya­rázta a titkár. — Ami vád elhangzott, igaz. Fedi a valóságot. Mu­tassa be munkáján keresz­tül, hogy hozzánk tartozik, de most nem vesszük fel a pártba — egészítette ki a titkár véleményét Reszegi elvtárg. — Én sem javaslom — állt fel Virág Sándor. — Csalódtunk benne. Mint malteros lány került hoz­­z nk, a pártszervezet segí­tette. taníttatta, s a legne­­rczebb időben fordított há­r.i nekünk. — Eddig csak vád hang­zott el Kovácsvölgyi elv­társnőre — állt fel Gyurján c.vtárs. — Egész fiatalon került a vállalathoz. Gyerek volt. Mint DISZ-titkár jól d ilgozott. öt hónapos ká­derképző iskolát végzett, öt i- megtévesztették az ese­mények, mint sok más em­bert. Még fontosabb beosz­tási í dolgozó vezetőket _i! Az igaz, hogy hibát köve­tett el. Hisz rókán csak a Kossuth-címert látták ak­kor, mást nem. — Nem akarok védekez­ni — állt fel Ifovácsvöljyi Margit. — Volt ami igaz -olt, amit mondtak, volt ami nem. Régen is nézetel­­'éréseim voltak az MDP­A megyei bíróság hétfőn délelőtt tárgyalta Bán Ist­ván, nyíregyházi református lelkész ellenforradalmi bűn­perét. A megyei ügyészség vádirata szerint Bán István az ellenforradalom Idején népi demokratikus állam­rend elleni izgatás bűntettét követte el. A tárgyaláson fény de­rült arra is, hogy már a teológián népi de­mokrácia ellenes ma­gatartást tanúsított és szembehelyezkedett sa­ját tanárával, Békeffi Benő református espe­ressel, aki a református lelkészek részéről egyik aktív harcosa volt a béke világmozgalomnak. A 26 éves „kispap" az egy­házi ideológia alapján igye­kezett támadni a békeharc és a szocializmus ellen és ezen keresztül Békeffi Be­nőt és a hezzá hasonló lelké­szeket igyekezett lejáratni az egyházközségben. Vallá­sos beszédekben nyíltan és burkoltan uszított állam­­rendiink ellen. 1956. október 31-én a reformáció emlékünne­pének alkalmából a he­lyi rádióban mondott beszédet, támadva mun­kás-paraszt államunkat, feldicsérve és visszakö­vetelve egyik halálos el­lenségünket, Mindszen­ty bíborost. Rádióbeszédében, melyet az egész ország és az egész vi­lág színe előtt mondott el, kijelentette: „Mi magyar re­formátusok visszakérjük az igehirdetői szolgálatba a Papp Bélákat, és római atyánkfialval együtt örven­dezünk Mindszenty bíbo­rosnak.” „Nerrf hazugság szólamokról beszélek, ame­lyeket eddig a hamisságtól, az antikriszlustól hallani le­hetett.” Bán István az ellenforradalom han­gulatát kihasználva, no­vember elsején kezde­ményezte, hogy Békeffi esperes és a hozzá ha­sonló néphez hú refor­­• .átus lelkészek le­mondjanak. Majd november 2-án ismét a rádió mikrofonja elé lé­pett.'Beszédet intézett Nyír­egyháza lakóihoz, melyben egészen nyíltan, az ellenfor­radalom mellé hívja a dol­gozókat és megfenyegeti azokat, akik szembe próbál­nak helyezkedni az ellenfor­­ra ‘ ’ómmal. Kijelenti: „Sok még a rendellenesség, a százfejű ellenség még itt is j ott is megmutatja magát és fokozottan éberségre ser- i kent.” Felemelte tiltó szavát — nem a vérengző ellenforra­dalmárok ellen, hanem azok érdekében — kijelentve: „Akik szívük mélyén rej­tetten azzal az indulattal vannak, hogy a történteket visszájára fordítják, azt meg ne próbálják, mert a mi urunkkal hadakozni életve­szélyes. ő a megemésztő tűz.” A két rádióbeszéden kí­vül felhívta a lelkipászto­rokat, hogy segítsék a for­radalmi tanácsokat. Végül kimutatta igazi képmását a báránybőrbe bujtatott far­kas. Azt kérte, hogy a for­radalmi tanácsok mun­kájuk során vegyék igénybe a régi rend em­bereit, a levitézlett ura­kat, Többek közölt dr. Bírta József, volt rend­őrfőhadnagyot, egy föld­birtokos fiát és hason­lókat. A papi palástba bújtatott prókátor november 29-cn tovább folytatta hadakozá­sát munkás-paraszt hatal­munk ellen. írógéppel sok­szorosította rádióbeszédét és szétküldte a lelkipásztorok­nak. December 13-án pedig az egyik református presbiteri gyűlésen tá­madást indított Békeffi és Molnár lelkészek el­len, akik szembehelyez­kedtek ellenforradalmi magatartásával, Ezzel egyidejűleg megsze­rezte a református „Meg­újhodási mozgalom” érte­kezletén hozott program­­nyilatkozatot és az Írószö­vetség 1956 december 28-i „Gond és' hitvallás” című határozatát. Ezt is sokszo­rosította és feladó nélkül) névtelenül az egyik lelki-1 pásztornak elküldte azzal,' hogy terjessze a bennelévő tanokat. A tárgyaláson Bán István részben ta­gadta bűncselekményét, részben beismerte, azon­ban úgy próbálta feltün­tetni, mintha ténykedé­se pusztán az egyházon belül folyó ideológiai vi­ták egyik megnyilatko­zása lett volna. A tárgyaláson több tanul meghallgattak és nagyszáJ mű érdeklődő mellett vo­nult vissza lapunk zártako» a megyei bíróság dönteni a bizonyítási eljárás kérdésé­ről. Az ítéletet holnapi szá< mitnkban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents