Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-31 / 125. szám

4 KFI.FTM 4GYARORSZAO 1957. május 31. péntek cli nn“jjjt‘s giártaklíia üléséről (Folytatás az 5. oldalról.) Ezek után beszélt Benkei elvtárs az átigazolásokról, ennek tapasztalatairól és a tanulságokról, majd így folytatta: November 4-e óta végzett munkánk, elért eredmé­nyeink és meglévő hibáink nem választhatók el a párt agitációs és propaganda tevékenységétől. Ügy gon­doljuk. hogy úgy az elvtár­sak, mint mi is érezzük, hogy különösen az első időkben éppen a Nagy Im­re féle antimarxista, revi­zionista ideológiai hatás kö­vetkeztében agitációs és propagandamunkánk in­kább védekező, mint táma­dó jellegű volt. Agitációs I és propaganda munkánk i tengelyében az elmúlt hó- j napok során az ellenforra­dalmi események marxista­­leninista elemzése állott. Ez az elemzés az adatok, té­nyek felszínre kerülésével egyre mélyrehatóbbá vált és sokat segített a dolgozók tisztánlátásának elősegíté­sében. Azonban itt kell mindjárt leszögeznünk, hogy illúziókba ringatnánk magunkat, ha azt állítanánk, hogy a megye valamennyi dolgozójának fejében sike­rült már a tisztánlátást el­érni. Emelni kell a sujtómunka színvonalát ! A megyei sajtó novem­ber 4-e után nehezen tudott kibontakozni. A kibontako­zást megnehezítették a sajtó­nál már eltávolított, de eleinte ott dolgozó külön­böző antimarxista. revizio­nista nézetet valló újság­írók, akik sok esetben az ellenforradalmi erők nyo­mására olyan cikkeket je­lentettek meg, amelyek nem a párt erősödését, tömegbe­folyását segítették elő, ha­nem ellenkezőleg hatottak. Sajtónk elméleti szín­vonala — a javulás el­lenére is — gyenge, ke­vés a megjelent elvi cikkek száma, nem nyúl elég bátran a me­gye gazdasági, kultu­rális problémáinak elem­zéséhez és az ebből adódó feladatokhoz. A megjelent cikkekből sok esetben hiányzik a határo­zott iríhymutatás a párttag­ság és a pártonkívüli dol­gozók felé. Kevés olyan cikk jelenik meg, mely mélyrehatóan foglalkozna az ifjúság ne­velésének problémájával, ugyanakkor a sajtónak több segítséget kell adni a me­zőgazdasági problémák tu­datosításához és megoldásá­hoz. Többet kell foglalkoz­nia a sajtónak az antiim­perialista propaganda mun­kával, mert az ilyenirányú munkát a sajtó is, de igaz, mi magunk is elhanyagol­tuk. Bár sajtónk az utóbbi időben sokat javult, de hosszú ideig a sajtó mun­katársai inkább bizonyos szenzáció hajhászásra, úgy­nevezett érdekességre töre­kedtek, arra való hivatko­zással. hogy így lehet a lap példányszámút növelni. Mi úgy gondoljuk, hogy a pél­dányszám növelésének nem ez az útja, hanem a pél­dányszámot a lap tartalmi színvonalának emelésével lehet és kell megoldani. Az agitációs és propagan­da munka nagy jelentősé­gét különösen aláhúzza az, ha kritikai elemzés alá vesszük az MDP ko­rábbi pártvezetésének azt a hibáját, hogy sokszor el­zárkózott az elvi vitáktól. Nyugodtan lehet monda­ni, hogy az MDP lebecsül­te az elméleti munkát. Ez megbosszúlta magát. A pártegység megteremtése, a helyes célkitűzések megsza­bása, a párt tömegbeíolyá­­sának növelése és egy egész sor kérdés kapcsolódik ah­hoz. hogy pártunknak az elméleti munkát nagyon meg kell becsülni és* ezen minden időben munkálkod­ni kell. Erősítsük tovább tanácsainkban a pártirányítást A Magyar Szocialista Munkáspárt népi de­mokratikus rendünk vezető ereje. Proletárdiktatúrában csak a kommunisták pártja lehet vezető erő. Most pár­tunk egyik legfontosabb fel­adata. hogy az állami és társadalmi élet minden te­rületén helyreállítsa és megerősítse a párt vezető szerepét. A pártvezetés, a pártirányítás, az ellenforra­dalom folyamán sok he­lyütt meglazult. Rendkívül fontos, hogy az állami szer­vek és a helyi tanácsok munkájában a pártirányí­tást megerősítsük. Abban a gyors konszolidációs mun­kában, amelyet pártunk és kormányunk vezetésével dolgozó népünk az utóbbi hónapokban elért, tanács­tagjaink általában meg­­állták a helyüket. Az ellen­­forradalom azonban nem múlt el nyomtalanul a he­lyi tanácsainknál sem. A függetlenített választott ta­nácsvezetők és nem füg­getlenített V. B. tagok kö­zül 111 tanácstagot kellett visszahívni, az ellenforra­dalmat támogató tevékeny­ség miatt. A tanácsok megerősítése annál is inkább nagyjelen­tőségű. mert fokozatosan növelni kell a helyi állam­­hatalmi szervek hatáskörét. Örvendetes az, hogy ta­nácsüléseinken a tanácsta­gok aktivitása megnőtt, bár ezt az aktivitást sok esetben csökkenti a hatás­körök leadásában mutatko­zó huza-vona. Ezek után az állandó bi­zottságok, szakszervezetek munkájával, feladataival foglalkozott, majd így foly­tatta: A KISZ-nék 215 szervezete és 6000 tagja van jelenleg megyénkben ugyanakkor a munkához értő, a munkában’ élgh'járo dolgozók legyenek. A KISZ-nek nem kell lebe­csülni, hanem fel kell hasz­nálni a DISZ-szervezetek életében bevált jó módsze­reket, ugyanakkor őrizked­ni kell a hibás módszerek­től. Az ifjúság szervezeti és politikai egysége csak úgy jöhet létre, ha KISZ szervezeteink jó politikai, gazdasági, kulturális mun­kát végeznek. Jelenleg megyénkben 215 KlSZ-szervezet műkö­dik mintegy 6000 taggal. Legeredményesebb ez a munka az üzemekben, leg­nagyobb elmaradás a me­zőgazdaság szocialista szek­toraiban tapasztalható. A KISZ-szel való foglalko­zással párhuzamosan gon­doskodni kell, hogy me­gyénkben az úttörő mozga­lom visszanyerje régi fé­nyét. Pedagógusaink leg­jobbjai a párt irányításá­val, tartalommal töltsék meg az útttörők munkáját. A p'aLU.anyi.ast meg neu erősíteni a Hazafias Nép­front-mozgalomban is. A Házafias Népfront-mozga­lomnak úgy kell dolgoz­nia, hogy kifejezésre jus­son ebben a mozgalomban a népi-nemzeti egység. Se­gítse megmutatni a dolgozók körében mutatkozó problé­mákat és karolja fel az egészséges kezdeményezése­ket. A pártmunka kérdései és feladataink álló egyénekben még ma is elég elevenen él és károsan bat a párt egészséges fej­lődésére. A demokratikus-centra­lizmus maradéktalan be­tartása azt is jelenti, hogy a párthatározatok végre­hajtásában semminemű la­zaságot nem tűrhetünk meg. Ez nem csak a fel­sőbb pártszervek határoza­taira vonatkozik, hanem íjninden partszerv és a párt­­szervezetek által hozott ha­tározatokra is. , Ez nem jelenti azt, hogy a határozatok végrehaj­tása közben észlelt hiá­nyosságokat, észrevételüket ne közöljék a felsőbb szer­vekkel. De mindaddig, amíg a határozat érvényben van, minden kommunista köte­les a maga területén azok megvalósításáért harcolni. Nekünk az egész párttag­ság aktív munkájára van szükségünk. A pártmunká­ban a korábbi években .megmutatkozott sablonos, mechanikus módszereket meg kell szüntetni és elő­térbe kell állítani a párt munkamozgalmi jellegét. A pártvezetésben a lenini kol­lektív vezetés elvét kell sziklaszllárdan megvalósí­tani, mert csak így válik lehetővé, hogy a párt ha­tározatai, útmutatásai meg­közelítsék a reális életet, és helyesen szabják meg a feladatokat. A kollektív vezetés oizicsítja a káde­rek továbbié, lödésének le­hetőségét .s. A kollektív vezetéssel oldható meg a kádermun­ka színvonalasabbá tétele. A kádermunkára szüksé­günk van, mert a káderek kiválasztása, nevelése, elö­­.éptelése, esetleg leváltása a mindennapi élettől elvá­laszthatatlan. mert minden munka gyakorlati végre­hajtása a káderektől függ. Lenin elvtávs a káderek ki­választásában két szempon­tot említ meg: 1. Osztály- és párthűség, politikai megbízhatósás. 2. Rátermettség, szakér­telem. E két szempont egy­mástól elváiaszthatatlam Benkei András elvtárs mégegyszer összefog! a P a azokat a tennivalókat, ame­lyek a pártszervezetek, ta­nács, szakszervezetek, üze­mek, állami gazdasaguk, gépállomások, termelőszö­vetkezetek, munkástaná­csok stb. előtt állanak. —­­Majd ezeket mondotta: Tisztelt Pánaktíva: Kedves Elvtársak! Befejezésül engedjék meg, hogy egyik nagy klassziku­sunktól, Sztálin elvlárstól vett idézettel fejezzük be a partbizottság beszámolóját. „A győzelem sohasem jón e: magától, rendszerint ki kell harcolni. Jó határoza­tok és nyilatkozatok a párL vezérfonala mellett — c-z csak kezdete a dolognak, mert ezek csak a győzelem onaját jelentik, de nem ma­gát a győzelmet. Miután megadtuk a kérdés helyis megoldását, az ügy '.sikere a szervezeti munkától, a partvonal megjavításáért folytatott harc megszerve­zésétől, az emberek hely's kiválasztásától, a vezető s/Pi"vek határozatai végre­hajtásának ellenőrzésétől függ. E nélkül a párt he­lyes vona'ói. él a helves határozatokon könnyen ko­moly csorba eshet, sőt miután meg van adv3 a heives politikai vonal, min­den a szervezeti munkától függ, egyebek közt magá­nak a politikai upnalnak a sorsa, annak végrehajtása vapv kudarca is” — mon­dotta Sztálin elvtárs. Induljunk hát harcba, mutassuk meg pártunk Központi Bizottságának, hogy megyéna kommuná­tól egységesen zárkóznak fel a Központi Bizottság és a forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány mögött! — Tetteikkel, cselekedeteikkel minden erőfeszítést meg­tesznek, hogy országunk gazdasági nehézségein úrrá legyünk és mindent megte­szünk azért, hogy követke­zetesen végrehajtsuk pár­tunk Központi Bizottsága­no lz K + if A KISZ a párt közvetlen vezetésével tömöríti a kom­munista fiatalokat, a marxizmus-leninizmus szel­lemében neveli őket és biz­tosítja a párt utánpótlását. A KISZ-nek olyan tagokat kell nevelni, akik az ifjúság példaké­pei lesznek, művelt, de A párt vezető szerepének biztosítása felveti a párt­­munka kérdéseit is. A párt nem önmagáért van, a párt a szocializmus építésének vezető ereje. A szocializmus felépítése nem csak a párttagoknak a kö­telessége, de a párttagok élenjáró példamutató tevé­kenységükkel ragadják ma­guk után a pártonkívüli dolgozó tömegeket. - Ez rendkívüli felelősséget ró minden egyes párttagra. — Azt jelenti, hogy minden párttag beosztására való te­kintet nélkül köteles a pártmunkában résztvenni, nem elégséges, hogy elfo­gadja a párt politikáját, hanem annak végrehajtá­sában ki-ki a maga terüle­tén részt kell hogy vegyen. Ahhoz, hogy pártszer­veink, pártszervezeteink a megnövekedett feladatok­nak eleget tudjanak- tenni, el kell sajátítaniok és eb­ben nekünk a megyei pártbizottságnak kell példát mutatni, a bolsevik mun­kamódszert. A korábbi időkben az MDP helytelen munkamódszere aláásta a pártszervezetek , önállóságát. Az önállóság hiánya igen nagy kárt okozott a párt-» nak. í ÄÄS , Mtír( óvakodott a munkavcrscnytől füleién van javulás. Egyes ; Szoták András kubikos brigádja partszerveinknel tapasztal-* ható azonban olyan irányú tendencia, hogy az önálló nevelés hangoztatásával elhanyagolnak pártszerveze­teket, nem veszik figyelem­be, hogy az alsóbb vezetés­be sok új, kevés tapaszta­lattal rendelkező elvtárs került be. Másrészről- talál­kozunk olyan helytelen né­zettel, amely a centraliz­mus ellen lép fel. Mindkét káros nézettel, gyakorlattal szemben a legrövidebb időn belül le kell számolni. Pártunk a demokratiküte­­centralizmus elvén épül fel. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a. párt határozatait betartsuk és betartassuk. Nem szabad megtűrnünk, hogy a pártta­gok jogait bárki is csorbít­sa. Jelenleg igen örvende­tes az az egészséges bíráló légkör, amely pártszerve­zeteinkben kialakult. Párt-' tagjaink félelem nélkül, bátran és őszintén, sze­mélyre való tekintet nélkül mondják el bírálataikat, véleményüket. Ezt az egészséges irányzatot to­vább kell mélyíteni és min­dent meg keli tenni annak megakadályozására, hogy!, •bárki is ezt az egészséges; Szellemet rombolja. A revizionisták októ­ber előtt az intrika ádáz fegyverével támadták a párthű, sziláid, fegyelme­zett kommunistákat: Az a szellem nem szűnt meg. A kispolgári befolyás alatt A munkaversenyt szer­vező aktíváknak a régi bü­rokratikus szervezés helyett felvilágosító, meggyőző szó­val kell bevonni a dolgozó­kat a versenybe. Nem le­het úgy, mint régen, hogy megkérdezték: mennyit ajánl fel a brigád, s bizony sok esetben a hirtelen ki­mondott szám került papír­ra, a felajánlást tevő pedig gondolkodás nélkül aláírta, így gyűlt a papírhalmaz, így lett versenyben papír­forma szerint a vállalat dol­gozóinak 99.9 százaléka, a v dóságban pedig nem folyt eleven, eredményes verseny. Szoták András kubikos brigádja a nyíregyházi sza­badtéri színpad építkezés­nél dolgozik. Régi, össze­szokott brigád. A brigád­vezetőnek az édesapja is velük van. Nagyon megér­tik egymást. Sok szép ter­melési sikert értek már el. Becsülettel Helytállnak a feladatok végzésében. Pon­tosak. a munkafegyelemben, s nem a munkaidő leteltét nézik, hanem azf, hogy a megkezdett munka be le­gyen fejezve. Nem egyszer 2-3 órával többet dolgoznak 8 óránál, mert az építkezést határidőre, június 15-re be akarják fejezni. Amikor a brigádvezeto­­vel arról beszéltünk, hogy méltó dolog lenne, ha az építkezésnél munkaver­senyt kezdeményeznének, Szoták azt válaszolta, hogy ők bizony tartózkodnak et­től. — Ha versenyre hívnak, elvállaljuk, de mi nem te­szünk felajánlást és senkit nem hívunk versenyre. Hosszas beszélgetés után elmondotta a brigádvezető, hogy nem akarnak úgy jár­ni, min# az előző években, amikor a verseny hevében 30, sőt 80 százalékkal is túlteljesítették az előirány­zott munkát, a normát. Aztán mikor bérfizetésre került sor, örültek a több keresetnek, csak éppen ha­marosan jöttek a normáson, s vizsgálni kezdték a magas kereset okait. Bizony egy­­k ütőre feszítettek a nor­mán, s az ilyen események sorozata elkeserítette a ver­senyben résztvevőket. — Mi arra a biztosíték, hogy ilyen igazságtalanság ezután nem fog előfordulni? Igazat kell adni Szoták András aggodalmainak, hi­szen az általa említett gya­korlat nagyon sok helyen , egtörtént. Talán amiatt, hogy a normás azt gondol­ta, felelősségre fogják von­ni, amiért laza normát ál­lapított meg, sőt az is lehet, hogy erre utasítást adtak neki. Most, hogy újra sok helyen helyesen visszatér­tek a teljesítménybérezés­hez, a munkások nem alap­talanul tartanak attól, hogy ha igyekezetük, és munkájuk jobb szervezése következtében túlteljesíte­nek, többet keresnek, jön majd a normás és a mun­­kaverserlyben elért 120— 130 százalékot Állapítja meg' 100 százaléknak. Elsősorban a termelés fe­lelős vezetőinek az igazga­tóknak kötelessége az igaz­ságtalan’ riormafeszítések ellen intézkedni. Ugyanis normát megváltoztani a fennálló rendelkezések ér­telmében csak akkor lehet, ha a termelés műszaki tech­nikai körülményei kedve­zőbbek lettek, de semmi­esetre sem szabad a normá­hoz nyúlni abban az eset­ben, ha túlteljesítés a mun­kás erejének,, igyekezetének és tudásának nagyobb igénybevételével született meg. — Hiszen, ha így lenne! — mondja a brigádvezető. — Akkor mi is versenyez­nénk, mert így bizony nem hajtjuk magunkat. Aka­runk mi többet teljesíteni, — és tudunk is — akarunk mi többet keresni! Ez a beszélgetés két hete történt. Azóta, mint hallot­tuk, Drotár András kubikos brigádja páros versenyre hívta Szotákékat. Majd írni fogunk a párosverseny credményeiről. O. A.

Next

/
Thumbnails
Contents