Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-13 / 86. szám
keletmaoyarorszAg A revizionizmus kialakulása lő célja a tökcsrendsser támogatása (Folytatás a pénteki számunkból.) A revizionistáknak a filozófia területén az volt a másik jellemvonásuk, hogy a vallást mindenképpen magánüggyé akarták nyilvánítani, nemcsak az állammal szemben, hanem a munkásosztály pártjával szemben is. Még egyszer hangsúlyozzuk: a munkásosztály pártjával szemben is. Mert a vallás az állammal szemben valóban magánügy, a mi államunk, a mi alkotmányunk is biztosítja az állampolgárok vallásszabadságát, illetve a vallástalanság szabadságát is. A vallás azonban a párttal szemben semmiképpen sem magánügy. A munkásosztály forradalmi pártjának világnézete: a marxizmus-leninizmus, a dialektikus materializmus, s nyilvánvaló, hogy a párt annál eredményesebben vívhatja harcát a szocializmusért, a népjólét növekedéséért, minél jobban magukénak vallják párttagjai, s azon túl a nép tömegei is ezt a tudományos világnézetet. Ami a politikai gazdaságtant illeti, itt a revizionisták mindenekelőtt azt hirdették, hogy a kapitalista nagyüzemi termelés a mezőgazdaságban egyáltalán nem, az iparban és a kereskedelemben pedig csak nagyon-nagyon lassan szorítja ki a ki sáru terme lést. Egy másik revizionista tétel úgy hangzott, hogy a kapitalizmus többtermelési válságai egyre ritkulnak és gyengülnek, és ez oda fog vezetni, hogy a monopolkapitalizmus, a kartellek és a trösztök véglegesen kiküszöbölik a válságokat. A REVIZIONISTÁK tagadták Marx „összeomlástanát” is. Nem igaz — mondogatták —, hogy a kapitalizmus az összeomlás felé halad, mert a kapitalizmusban egyre erősbödik az olyan irányzat, amely tompítja és enyhíti az osztályellentéteket. Nos, mintha a kisüzemi termelésnek ez a korlátlan dicsőítése, az effajta termelés örökkévalóságába vetett hitről szóló bizonyságtétel még nagyon is frissen ott csengene a fülünkben. Emlékezzünk csak: ha természetesen megváltozott körülmények között is, de 1953 után nálunk is fellángolt a „nagyüzem, vagy kisüzemvita”. s emlékezetes Nagy Imrének az a tétele, amely — Marxszal és Le-innel ellentétben — azt állította, hogy a kisüzem minálunk a maga módján szintén a szocializmus irányában fejlődik. S lapozzuk fel a fél évvel, háromnegyed évvel ezelőtt megjelent Irodalmi Újságokat, keressük meg például Aczél Tamás Európa című versét, egy sor más cikket, jegyzetet. Ezek az emberek, akik akkor még kommunistának hirdették magukat, a legnagyobb nyilvánosság előtt arról fecsegtek, hogy a jelenkori kapitalizmust már nem fenyegeti többé a válság réme, hogy a nyugati országok valósággal az égi paradicsomot hozták le a földre, s hogy a kapitalista országokban enyhül a burzsoáziának a munkásosztályra és általában a dolgozó osztályokra nehezedő nyomása. A GYAKORLATI politika területén a revizionisták mértéktelenül dicsőítették a polgári demokráciát és azt hirdették, K.gy ahol demokrácia van, ott már a többség akarata érvényesül. Az állam tehát már nem erőszak-szervezet a burzsoázia kezében a munkásosztály ellen, h nem osztályfeletti szervezet, az osztályok kibékítésének eszköze. Mindebből logikusan az következik, amit a revizionisták ki is mondottak: hogy tudniillik nem szükséges megsemmisíteni ezt a régi államhatalmat, nem szükséges a proletárdiktatúra, hanem elégséges, ha a munkásosztály kivívja az általános titkos választójogot és márfs megtette a legnagyobb lépést a szocializmus felé. Ezekből a több mint félévszázados tételekből is sokat átvettek az októberi események előtt a magyarországi revizionisták. Gondoljunk csak arra. milyen mérhetetlenül dicsőítették az „általános szabadságot”, amely szinte semmiféle osztálykorlátokat nem ismer. Igaz, hogy ők a „demokratizmus kiszélesítésének” és a „törvényesség megszilárdításáért vívott harcnak” a népszerű zászlaját lobogtatták, ám közben egy szót sem szóltak arról, hogy' kinek számára legyen demokrácia? 5 — s Idt szolgáljon a dikta-J túra? Sőt: olyan illúziót * iparkodtak kelteni és teli torokkal terjeszteni, hogy a nyugati típusú demokrácia,? a polgári demokrácia ál-| lamhatalma biztosítja iga-? zán az emberi jogokat és a> szabadságot általában min-1 denki számára. Nem, a vi-? lágert sem mondották ki' nyíltan, hogy ők a proletár- í diktatúra ellenségei, s mégis október végén, ami- - kor a revizionisták átvet- J ték a párt vezetését, a bu-t kás szélére vitték a magyar - népi demokráciát. Ami pedig az emberi jogokat, az „általános demokratizálódást” és a szabadságot illeti, ebből egyszer, s mindenkorra véres tanulságot adott a budapesti pártbizottság megtámadása és a többi ellenforradalmi gaztett II. DE JOGGAL kérdezhetné valaki: hogyan lehetséges az, hogy a revizionizmus immár több mint fél évszázada újra meg újra jelentkezik a nemzetközi munkásmozgalomban. Hí- ± szén a marxizmushoz hűséges forradalmárok azóta szüntelenül ismét és isméi leleplezik a revizionistákat és rámutatnak a revizionista tanok tarthatatlanságára. Ennek oka a társadalom | osztálygyökereiben rejlik j Ha itt keressük az okát.I érthetővé válik az is, hogy? miért éppen a századfor-J dúló körül született meg a' revizionista irányzat, tehát. azokban az időkben, ami-1 kor a korábbi „liberális” | kapitalizmust felváltotta az imperializmus. , Egyrészt a tőke gyors ? koncentrációja, a „középre- • tegek” tönkretétele, más- ♦ részt a munkásosztály hal-j latlan mértékű megnőve- ♦ kedése a századforduló kö.j rül elkerülhetetlenül nagy-; számú kispolgárt is a- munkásmozgalom hívei köté vonzott. Ezeknek jó része természetesen még azutan is a polgári ideológia rabja maradt, hogy a kapitalizmus „lesüllyesztette” a proletariátus soraiba. Mivel pe dig a kapitalizmus újra meg újra életrehívja és ugyanúgy tönkre is teszi a „középrétegeket”, a proletariátus soraiban is újra meg újra jelentkezik a kispolgári világnézet. Persze ez a világnézet aztán beszivárog a proletariátus pártjába is és ott többékevésbé hangadókra is talál. De van egy másik oka is a revLionizmus jelentkezésének. Az tudniillik, hogy nemcsak kispolgárok „süly. lyednek le” a proletariátus soraiba, hanem a munkásosztály soraiból is „felemelkedhetnek” egyesek, akik aztán lényegesen jobb körülmények közt élnek, mint a munkásosztály túlnyomó többsége. Abból az óriási extraprofitból, amelyet a tőkések a monopóliumok a finánctőke útján, a gyarmati kizsákmányolás segítségével és nem utolsó sorban „saját” országuk munkásaiból sajtolnak ki — bőségesen jut arra is, hogy a burzsoázia megvásárolja, le- P-nzelje a munkásvezéreket és a munkásosztály már említett felső rétegét: a munkásarisztokráciát. EZEK az elpolgáriasodott munkások, akár életmódjukat, akár keresetüket, akár világnézetüket vizsgáljuk, teljesen kispolgá-S riak. Ezek szolgáltatják az-* tán a revizionizmus tömegbázisát, tehát, amint Lenin nevezi őket: a burzsoázia szociális főtámaszai, a burzsoázia tényleges ügynökei a munkásmozgalmon belül, a kapitalisták osztályának munkáshelytartói. Ezek hallani sem akarnak arról, hogy a proletariátus vezetője legyen az egész nép felszabadításáért ’»ívott forradalmi harcnak, ők az alkalmazkodás, a megalkuvás ideológiájának és gyakorlatának a hívei. S mindent elkövetnek azért is, hogy a proletariátus meg ne értse rabszolgahelyzetét, vagy legfeljebb csak e rabszolga helyzet javításáért harcoljon, ne pedig a bérrabszolgaság felszámolásáért, a kapitalizmus megdöntéséért, a proletariátus diktatúrájáért. Ezért hívei Bernstein hírhedtté vált formulájának: „A mozgalom minden, a végcél semmi”. Ez más szavakkal annyit jelent: „Csikarj ki engedményeket a kapitalistáktól, de ne merd bántam magát a kapitalizmust.” PINCÉSI PÁL. Felhívás! A Magyar Népköztársaság határőrségének főparancsnoksága felhívja mindazokat, akiknek határőr hozzátartozója, rokonai, ismerőse az ellenforradalom időszakában eltűnt, megsebesült, vagy életét vesztette, levélben vagy személyesen értesítse a főparancsnokságot (Budapest, IL Labanc út 57., tel.: 611—547). Közöljék a;» határőr legközelebbi hozzátartozójának pontos címét és az esemény körülményeit. néhány nappal ezelőtt érkezett haza a Szövetkezetek Országos Szövetségének delegációja a Kémet Demokratikus Köztársaságból, ahol értékes tapasztalatokat szerzett és fontos tárgyalásokat folytatott a demokratikus német szövetkezetek vezetőivel. A SZÖVOSZ delegáció vezetője Szabó Miklós elvtárs, a SZÖVOSZ Igazgatóságának tagja, a MÉSZÖV Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságának elnöke volt. Vele folytattunk beszélgetést, a két hetes külföldi út tapasztalatairól és az élményekről. — Mi volt a látogatás célja? — Elsősorban megjavítani és szélesíteni kapcsolatainkat. Természetesen ez áruforgalom terén és a jó tapasztalatok kölcsönös kicserélése szempontjából. Ügy hiszem, hogy e rövid két hetes tartózko dásvnk aV-almával is előmozdítottuk. Mert mind a fogadás, mind a megbeszélések meleg, baráti légkörben zajlottak le. — Mi tette a legnagyobb benyomást? — Az NDK fogyasztási szövetkezetei, a kulturált kereskedelmi követelményeinek megfelelő nagy és kiskereskedelmi hálózattal rendelkeznek, igen fejlett vendéglátóipari tevékenységet folytatnak. Mindenütt szép és ízléses szövetkezeit szállodákat és vendéglőket láttunk. De számottevő és komoly ipari üzemeik is vannak. — Rendelkeznek gyufa, szappan, tészta-gyárakkal, gyümölcsfeldolgozó üzemekkel. Meglepő volt a gépesítés és a technika magas foka ezekben a szövetkezeti gyárakban. Lipcsében például 4 emeletes áruházuk van, amelyben a zöldpaprikától a legmodernebb televíziós rádióig minden kapható. S amellett, hogy az áruház fényesen berendezett, az üzletházban kultúrterem, étkező, fürdő és más — a dolgozók kényelmét szolgáló — berendelés hívja magára a figyelmet. — Dióhéjban a tárgyalások eredményeiről...? Sürgős orvoslást kívánó panasz Lakó, aki ki van téve a háztulajdonos kénye-kedvének Kárpáti Mihály családjával Nyíregyházán, a Pacsirta utca 39. szám alatt lakik egy szoba es előszobából Berendezett konyhában. Néhány éve kényszermegoldás következtében kapta a lakrészt. A házban lakik Csapiár Sándor ószeres, tulajdonos is, egyszobás mellékhelyiségekből álló lakrészben. A nemrég megjelent kormányrendelet biztosítja a háztulajdonosoknak, hogy 3 szobán aluli lakásukra igényt tarthatnak. Ameuynyiben a házrész lakó által van lakva, megüresedés esetén jogos a tulajdonos igénye a három szobára. Sőt, az ilyen ház nem tartozik a lakáshivatal hatáskörébe. E rendelet ismeretében történt az, hogy Csapiár Sándor különböző, s tegyük hozzá, aljas módszerekkel igyekszik megszabadulni lakójától. Több esetben előfordult, hogy Kárpáti Mihály feleségét megverle, sőt a két és lel éves kislányukat is bántalmazta, pl. egyszer amiért a gereblyézett részre, mert lépni. Csapiár tudja, hogy jogában áll felmondani a lakónak, de azt is tudja, hogy a lakó részére hasonló lakást kell biztosítania, amennyiben az egész házat maga akarja lakni. — Erre azonban nem akar áldozni, s inkább választja a per-patvarokat, s fittyet hány arra, hogy a környék már fel van háborodva a nap mint nap megismétlődő botrányok miatt. Kárpátiék több hónappal ezelőtt kérelmet adtak be a városi tanács vb. hikásliivataláboz, bogy tűrhetetlen helyzetükön segítsenek. Nyitrai elvtárs, a hivatal vezetője kivizsgáltatta a kóréhnél, illetve a panaszt, Ue a fennálló rendelkezések alapján nem tud Kárpátiéknak kedvező döntést kozni. Dr. Sarudi, a városi tanács jogügyi előadója is foglalkozott ezzel a panasszal. Az lenne az eljárás ilyenkor szerinte, hogy Kárpáti egyegy verekedés alkalmával vétessen látleletet, s perelje be testisértésért, vagy becsületsértésért Csapiár Sándort. Jó, jó, lehet, hogy Kárpátiék megnyernék a pert, azonban a lakásprobléma ezzel még sem lenne megoldva, sőt tovább mérgesedne a tulajdonos és a lakó közötti viszony. A fennálló rendelkezések valóban nem nyújtanak módot ahhoz, hogy ezt a régi panaszt orvosolják. Nem gondoUak arra a rendelet meghozásánál, hogy egyes Uáztuiajdonosok vérszemet kapva, aljas módon próbálnak megszabadulni lakójuktól. Ilyen esetben megérdemelne a tulajdonos, hogy hivatalból elrendeljék a kényszer lakáscserét, jelen esetben ixidig, hogy Kárpátiék más helyre költözhessenek, s helyükbe olyan család menjen, akivel jobban egyetértene Csapiár Sándor. Ez csak feltevés, a sürgős megoldáson ar. illetékeseknek fennálló rendeletek f gyelembevételével, és a panasz tőrhetetiensegére való tekintettel hozzanak döntést. O. A. Már korábban is segítették a magyar szövetkezeteket és most ismét értékes segítséget kapunk az NDK-ból. Hűtőszekrényeket, tehergépkocsikat, értékes cipőáru küldeményt adtak, illetve ajándékoztak a magyar szövetkezetek megsegítésére, az ellenforradalom okozta károk helyreállítására. Ezen kívül 25 magyar „szövetkezeti” gyermeket látnak vendégül a keleti tenger festői környezetében. — Az élményei? — Körülbelül kétezer kilométert tettünk meg. Jártunk Frankfurtban, Stalinstadtban, Drezdában, Magdeburgban, Rostockban és Bartlban, A tengerparton találkoztunk az ott üdülő magyar gyermekek egyik csoportjával. A kismagyarok meghíztak és nagyon jó körülmények között■ tanulnak, szórakoznak. Üdvözletüket küldik Kiesőből és azt üzenik, hogy a vendéglátók sajátjukként bánnak velük. S bár a vásárnak már vége volt, amikor Lipcsébe érkeztünk, mégis feledhetetlen élmények fűznek ehhez a hatalmas kereskedelmi gócponthoz. A világ legmodernebb autóit, repülőgépeit, ipari és mezőgazdasági készítményeit láttam itt. Megnéztük . az NDK-ban gyártott és Lipcsében ezévben először bemutatott hatalmas utasszállító gépet. Az az általános tapasztalatom, hogy a Német Demokratikus Köztársaság teljesen kiheverte a háború súlyos pusztításait, magasra növelte a termelékenységet. S mindenütt, ahol jártunk.' azt kérdezték a német dolgozók: mi újság . Magyarországon? Örültek, hogy nálunk normalizálódott a helyzet. összefoglalva: Szorosabb kereskedelmi és minden más területre kiterjedő kapcsolatot óhajtanak. Biztató ígéreteket kaptunk arra nézve, hogy a magyar lakosságot —-a szövetkezeteken keresztül — ellátják az itt még hiányzó árucikkekkel. KOPKÁ JÁNOS
