Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-10 / 83. szám

4 KFT ETMAGYARORSZÄG 1957. április 10, szerda Hol? Közel egy hét múlt el azóta, hogy lapunkban megjelent az ismerkedés­ről két vitaindító levél. —■ Azóta számos levelet ka­pott szerkesztőségünk fia­taloktól és idősebbektől is JHlkűr ? — Hogyan? Vita az ismerkedésről — közlésre. Most két le­velet közlünk — a beér­kezett levelek közül a két legszélsőségesebbet, —• hogy az idősebbek szava is hallatszódjék a fiata­lok vitájában. Ismerkedés újságon keresztül Kedves Érettségiző Kis­lány! A vitához én is hozzá­szólok, Ezt tapasztalatból teszem és bizonyos vagyok abban, hogy a szerintem megengedhető ismerkedé­si mód — annak ellenére, hogy sokan különösnek tartják — helyes! Szerin­tem a legkönnyebb és leg­célszerűbb az újság hir­detéséből való ismerke­dés. Leírok egy esetet, ami­nek szemtanúja voltam. Pár évvel ezelőtt a kis unokahúgom újságon ke­resztül, apróhirdetés se­gítségével ismerkedett meg egy magyar tenge­résztiszttel. Bár szokatlan volt az ismeretségkötés módja, a vége ■—■ házas­ság lett. Most boldog há­zasokként élnek és a Fe­kete-tenger partvidékén, laknak. Tudom, sokan ellene vannak az ilyenforma is­merkedési módnak: ízlés­telennek tartják. Van, aki azt mondja, hogy ha egy 1 < ny \ agy fiú ilyen mód­szerre kényszerül, ott már valami nagy baj lehet és tartózkodnak tőle. Én mégis ezt a formát tartom a legszebb ismerkedési módnak. Én azt javaslom Magá­nak kedves kislány, hogy tétessen be egy apróhir­detést az újságba — egy szerény hirdetést, — majd meglátja, akadnak fiatalemberek, akik vá­laszolnak és aztán kedve és ízlése szerint választ­hat közülük. Fogadja meg a tanácso­mat! PclsőczWé- Nyíregyháza, ‘ Vasvári u. 100. Ismerkedjünk, de csak illendő helyen és módon A vita — fiatalok vitá­ja. Mégis úgy érzem, hogy én is beleszólhatok, bár nem vagyok fiatal és ilyen természetű ismeret­séget sem akarok kötni. Néhány évtizedet megér­tem, sokat láttam, sokat hallottam, ezért köteles­ségemnek érzem, hogy — előre bocsátom, ifjú­­gunk élete feletti szerető aggódásból — elmondjam a véleményemet. Engedjék meg, hogy egy — az életből éppen a mi­nap ellesett — történettel kezdjem. Alkomyatidőben szeretek sétálni, így került sor arra, hogy végig­mentem a korzón. Sokan jöttek, menteik, idősebbek, fiatalok, sőt gyerekek. — Előttem ment egy olyan 16—17 éves leányka. Ol­dalt mellettem egy ha­sonló korú fiú settenke­dett: készen arra, hogy a leánykához lépjen. Az út­kereszteződésnél meg kel­lett állnunk a forgalom miatt. Ezt használta ki a legényke és megszólította a leányt, helyesebben így kezdte: — Bocsásson meg, hogy megszólítom, de... En­gedje meg, hogy bemu­tatkozzam. És már nyújtotta is a kezét. A leányka a kéz láttára habozni látszott, de mégis azt felelte: — Ne haragudjon meg, de utcán nem ismerke­dem! Ezzel elfordult és el­ment. A legényke elvörö­södve cigarettára gyúj­tott és megszégyenülése feletti dühében „kis szajha” jelzővel illette a leánykát. Én megörültem a leány válaszának, sőt még job­ban megörültem volna, ha még rendreutasítóbban hárítja el magától a tola­kodó legénykét. Mondja­nak öregnek, mondjanak maradinak, ón akkor is azt tartom, hogy rendes leány sem utcán, sem cukrászdában, sem étte­remben — feltételezem, hogy étterembe csak ak­kor jár, ha ott étkezik és nem inni megy oda — sem moziban stb. nem is­merkedik. Még bálban is csak a megszokott formák közt és minden más il­lendő alkalomkor — kö­zös háziösszejövetelen, családi vagy hivatali fo­gadáson — is csak akkor, ha jó ismerőse mutatja be a közeledni szándékozó fiatalembert (— de nem magakorú gyermeket). Az ismerős szavát, bemutató igyekezetét garanciának veheti arra, hogy nem ko­moly tálán, hangiér em-; berrel köt ismeretséget. Ezekből világosan kö­vetkezik az is, hogy egy komoly gondolkozású fia­talember nem is kísérlete­zik azzal, hogy utcán is­merkedjék. Még akkor; sem, ha évek óta találkoz­­gatnak naponta. Aki iga-: zán vonzalmat érez egy leány iránt és becsületes: szándékai vannak, az ta­lál közös ismerőst, bará­tot, aki őt bemutatja a kedves leánynak. Befejezésül még annyi*: Tudom, hogy az idő ha­lad, a szokások változ­nak és a régi szokásokat újak váltják fel. Ez így{ van rendjén! Legyünk* azonban mindenkor jó ízlésűek, ne kövessünk soha rossz szokást, ne akarjunk az ízléstelenség., ben is korunk előtt járni.? A mai életben még több alkalmat nyit az ismerke-: désre a munka, az embe-: rek egymással tartott kapcsolata, mint valaha, a: kor követelménye, hogy minden tettünkben, min­den megnyilvánulásunk­ban a felszabadult ember méltósága nyilatkozzék meg. Tehát az ismerke­désben is mindig szemmel kell tartanunk ezeket. Ung János; Mátészalka. Egy szerző - 100 sláger Vidám est lesz pénteken a József Attila Művelődési Házban Egy szerző — 100 sláger címmel vidám estet rendez­nek pénteken, délután 5 és este 8 órai kezdettel a Jó­zsef Attila Művelődési Házban. Garai Imre zeneszerző számaiból történt a válogatás, közismert és kedves slá­gereiből, ime egynéhány: 'Vígan él a favágó; Jaj, de ra~, vasz dolog ez a tavasz; Apu hogy megy be... Eber Pálma operaénekesnő, Dohán Ferenc operaénekes és Váradi Magda rádió-énekesnő felléptével csendülnek meg az ismert dallamok. Fellép: Kónya Ervin előadó­művész is. Bilicsi Tivadar és Bordy Bella nevéhez nem kell kommentárt fűzni, s a műsorról további képet nyújt, ha megemlítjük: 2 Krateyl humoros létraegyen­­súlyozók, Lytton zsonglőr, s a 2 Danielli bűvész is a! színpadra lép, A rendező: Deák István. Megjelent az else Univerzum könyvecske Címe: 88 perc a föld kö­rül. Tartalmából: Az in­kák birodalma; A világ leghasznosabb-legbutább gépei; Hol van az emberi teljesítőképesség határa. A könyvecske ára 5 fo­rint, 94 oldal, s nyugod­tan megállapíthatjuk, hogy sokkal többet ér az árá­nál. „Feladatunk nagy, — írják bevezetőben a szer­kesztők, — mert olyan korban élünk, amikor a technika hallatlan iramúi fejlődése valósággal for-' radalmasítja a tudományt és minden korlátot lerom­bol az emberi fantázia előtt... Feladatunk ne­héz, mert a hatalmas anyagból mégis csak azt kell kiválogatnunk, ami a legérdekesebb, a legfon­tosabb.” Hasznos szórakozás, szó­rakoztató tanulás a könyv olvasása. Jelentkezés a nyíregyházi közgazdasági technikum dolgozó esti és levelező tagozataira Továbbtanulni szándéko­zó dolgozók jelentkezhet­nek a n"íregyházi közgaz­dasági technikum dolgozó és levelező tagozataira. — 1957. s_pt. 1-vel a követ­kező tagozatokon nyílnak meg első osztályok: A) 1. Dolgozók esti álta­lános közgazdasági tagoza­ta. Képesít könyvelőket és tervezőket, statisztikusokat. 2. Dolgozók esti pénzügyi­ipari tagozata. Képesít pénzügyi előadókat és ipari könyvelőket. B) Levelező tagozat nyí­lik a következő szakokkal: 1. Pénzügyi-ipari lev. ta­gozat, képesít könyvelők-t, p. ü. előadókat, bérelszámoJ lókat stb. 2. Mezőgazdasági lev. ta­gozat. Képesít mezőgazda-* 1 2 sági könyvelőket. A felvétel feltétele: 8 ált. iskola elvégzése. Jelentkez­ni lehet a nyíregyházi köz­­gazdasági technikum pénz­ügyi-ipari tagozatának igaz­gatóságán: Nyíregyháza, Báthory u. 30. Jelentkezési határidő: 1957. május. (40. folytatás.) — Hidd el, nem az a célom, fiam, hogy a terhedre legyek — felelte nyugodtan Harrys nagyapó. — Hamarosan visszamegyek a Smith-kerü­­letbe. Éppen csak látni akartam mégegyszer Annie kislányai. Aligha lesz már alkalmam ebben az életben, hogy mégegyszer lássam őt. — De aztán vigyázz, hogy ne felejts el hazamenni, — figyelmeztette Shep és most már csak a falásnak szentelte magát; a feje csaknem be­leért borsóval megtelt tányérjába. Harrys nagyapó hol Shepre, hol Katyra nézett, de még mindig nem lehetatt megállapítani, harag vagy vigyor rejtőzik-e a szakálla alatt. A két orcáján lelógó ősz hajfürtök fejének mozgása közben úgy kunko­­lodtak egymásba, mint amikor szellő pörgeti a fényes papírból készült szélrózsát. Amikor nagyapó legutóbb itt volt és Shep megparancsolta neki, hogy ne merészelje többé a lábát betenni ebbe a házba, szintén gyalog járta meg a Smiht kerületből eddig vezető utat, mivel jelen akart lenni leánya temetésen. Az öreg akkor megfenyegette Shepet, hogy amennyiben azonnal nem emeli ki Annie holttestét a kútból és nem temetteti el tisztességesen, elküldet a seriffért. A te­metés után öt perccel Shep kikergette apósát az udvarból és megtiltotta neki, hogy valaha is átlépje a küszöbét. — Én biz senkinek nem akarok kényelmetlenséget ©Kozni — je­gyezte meg vigyorogva és rágcsálva Harrys nagyapó. Elválasztotta a sza­­kállát, hogy gyors egymásutánban három tele kanál borsót emeljen be a szájába. — Amint egy kicsit elnézegettem Katyt, tüstént elmegyek és visszatérek otthonomba. Nem hiszem ugyan, fiam, hogy jogom van ilyes­mihez, de azért mégis ki kell mondanom: remélem, semmiféle szégyen­letes dolog nem háramlik Kaivra e baj következtében. Shep felegyenesedett, felemelte a kanalát, majd a tányérhoz vágta. — Hogy az ördögbe érted te ezt? — kérdezte. — Fiam, jóval okosabb volna, ha a kerület seriffjére bíznád, hogy ezt a kellemet'en dolgot elrendezze, mert nem szívesen venném, ha An­nie leánykája egy szégyenletes lincselésbe keveredne bele. Jól tudom, ha Annié itt lenre, ugyanezt mondaná. — Fogd be a szád’ Ne koinyeleskedj bele — vivalt rá Shop. - ■ Sen­kinek nincs toga ahhoz; hegy az én dolgomba üsse bele az orrát és azt mondja nekem, hogy egy nigger, se szó, sí beszéd, megerőszakolhatja a házam asszonynépit és még ráadásul szárazon megúszhatja. 77 Shop eltolta magia elől a tányérját és nagy zajt csapva, íeugrott az asztaltól. — Most pedig figyelj ide, fiam !n — szólt nyugodtan Harrys nagyapó. Félúton ez ajtó felé Shep megfordult és Katyra üvöltött, .— Hol van az a Calhoun asszonyság? — A reggeli után rögtön elment, papa. Azt mondta, hogy valahol másutt is van még dolga. Shep most Harrys nagyapó felé fordult és rábámult. Az öreg ember í éppen akkor a zsebkendőjével tisztogatna és simítgatta selymes fehér szakállát. — Semmi közöd az én dolgomhoz — üvöltött Harrys nagyapóra. — Egyetlen szót se akarok többé hallani olyasmiről, hogy ezt az ügyet a seriffnek adjuk át. Ha pediglen Jeff McCurtainnek eszébe jutna, hogy az én dolgaimba üsse az orrát, majd gondoskodom róla, hogy soha éle­tében ne láthasson több választási urnát. Éppen olyan gyorsan puffanta­­nám le McCurtaint, mint amilyen gyorsan lepuffantanám azt a niggert, akit most keresnek. Aztán elfordult Harrys nagyapótól és fenyegető pillantással a leá­nyára meredt. — Nem tűröm, hogy ennek az öregnek a pártját fogd! Hallod, mit mondok? Én az apád vagyok és te azt teszed, amit én mondok neked! Katy gyors egymásutánban néhányszor bólintott és mennél mesz­­szebbre igyekezett kerülni az apjától. De még mielőtt biztonságosabb helyre tudott; volna húzódni, az apja elkapta a balkezével és jobb öklével hatalmas ütést mért leánya halántékára, recsegő hang hallatszott és Katy a falnak zuhant. Shep egy pillanatig nézegette, hogyan nyúlik el lába előtt a leánya, aztán megfordult és nyugodt léptekkel kiment a házból. Néhány perccel azelőtt két, férfiakkal zsúfolt autó fordult be az ud­varba. Csaknem fél kilométernyi távolságén egy újabb kocsi tűnt fel; zökkenve jutott előre a göröngyös úton. . Shep megállt az udvar közepén, szemét végigjáratta a sűrűn nőtt ’ gaztól fulladozó szántóföldön. Mert bizony Shep gyapotja ritkanövésű és satnya volt. Néhány nap múlva annyira túlérik a termése, hogy an­nak megmentésére már gondolni sem lehet. A kerületnek ezen a sza­kaszán most már csaknem mindenki befejezte az aratást és Shep azon gondolkodott, vajon mit szólna és mit tenne Bob Watson, ha története­sen meglátná, milyen állapotban van egyik bérlőjének a termése. Néhány férfi átment az udvaron, de ő még mindig a szántóföldön burjánzó gazt nézegette. — Aggyisten, Shep — köszönt oda az egyik. 78 (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents