Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-07 / 81. szám
105?. április ?. vasárnap keletmagyarorszAg it Kommunisták vita-fóruma: B EL FOLD I NAPLÓ Javaslat a felsőbb pártszerveknek EGY KORÁBBAN MEGÍRT cikkben említést tettem arról, hogy mennyire hiányoljuk azt, hogy nincs a községben egy olyan szerv, amely a község politikai és gadasági életét átfogja és azt irányítja. Megmondom azt is, hogy legyen egy községi csúcsbizottság, amely ezen feladatot elvégezné. GONDOLKODJUNK CSAK. Jön a nyár s ilyenkor párttagjaink nígyobb része a mezőn van, sokszor maga n titkár is. A taggyűléseket sebtében, gyorsan tartjuk; hisz mindenki fáradt, pihenni is szeretne. Mi a végeredmény? A legégetőbb és a legszembetűnőbb kérdésekről tárgyal a taggyűlés, de amit nem tart olyan fontosnak, azt elhagyják, hisz nyáron minden kiesett r>erc a termelésben megmutatkozhat. Azonban lehetséges, hogy amit meg kellett volna vitatni, (de akkor nem volt fontos), 2-3 nap múlva sokkal fontosabbá vált, mint a megbeszélt dolog. Mi történik ekkor? A vezetőség újabb taggyűlést nem hív össze, hisz alig pár napja volt. Addig búzzákbalasztják a kérdést, míg igen komoly hibák, hiányosságok! származhatnak belőle. Községünkben 4 alapszervezet van, termelő üzemben. E közül 3 szocialista szektor. Most jön a vetés, a növényápolás, az aratás-cséplés, a betakarítás. Ez mind olyan munka, amely szorosan egymásután következik, s megállás nincs. Vajon lesz-e ezekben az időkben alkalom arra, hogy a pártvezetőségek tagjai találkozzanak és ha másként nem, baráti alapon is egy-egy kérdést megbeszéljenek? Ha igen, akkor meg lesz az idő arra, hogy ezt mind a hét alapszervezet vezetőségével megbeszéljék. Hiszen mindenkinek gazdasági feladatai vannak s azt kell előbb elvégezni s mikor ennek eleget tettünk, akkor végezzük a pártmunkát, hisz minden párttitkár szégyellné, ha azt mondanák, hogy az ő feladatát más végzi el helyette. (De ezt nem is engedjük meg.) NO, TEHÁT MIT KELL TENNI, hogy minden rendben légyen? Azt, amit már említettem. Falusi csúcsbizottságokat létrehozni, hogy a pártmunkában egy per -e se legyen kiesés. Lehet, hogy vannak olyan községek, ahol nem látják ennek szükségességét. De én nem hiszem azt, hogy például Űjfehértón, Tisza vasváriban, Dombrádon és még egy pár községben, ahm 5—6 alapszervezet működik, nem szeretnék? ITT VETEM FEL: e csúcsszervezet hiányának tudható be az is, hogy nálunk 40 fűből álló tantestületben még mindig nem alakult meg a pártszervezet, holott az ellenforradalom előtt szépszámmal és jólműködő alapszervezettel rendelkezett a tantestület. De nemcsak, hogy pártszervezet nincs, hanem még párttag sem. Korábban pedig 3 pedagógus volt a pártbizottságban és a végrehajtó bizottságban. Ma hallgatnak a mi nevelőink, köztük nagyon sok fiatal tehetséges pedagógus. S VAJON MIÉRT? Lem másért, mint azért, mert én sem, de a többi alapszervezetek vezetői sem kerestük fel még ezeket a régi harcos elvtársalmt, a tudatukhoz bizalmat adtunk volna. Lehet, hogy ők viszont úgy gondolják, hogy ezek az elvtársak talán nem is bíznak bennük, s ezért nem közelednek. Vagy lehet más oka is. Nem tudom. Annyi azonban biztos, hogy itt volna az ideje, hogy minden olyan helyre eljusson a párt közvetlen szava és cselekedete, ahol erre feltétlen szükség van. Ne csak hallomásból szivárogjon be, hanem ők is cselekvő részesei legyenek az igazi leninista pártmunka kialakításának. Azért vetem fel ezt £ kérdést és azért* javaslom mielőbbi megvalósítását, mert úgy érzem, ezzel nagyban haladunk előre azon az úton, amelye az Ideiglenes Központi Vezetőség a pártszervezetek és párttagok számára kijelölt. TABOR ISTVÁN, a Nagyecsedi Állami Gazdaság párttitkára. Törvényerejű rendelet a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsáról A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az ellenforradalmi büntettek, valamint az állam rendje és a közbiztonság ellen elkövetett büntettek miatt indított bűnügyekben a dolgozó nép érdekelnek megfelelő egységes ítélkezés céljából törvényerejű rendeletet adott ki. A rendelet alapján a Magyar Népköztársaság Legfelső Bíróságán külön bírósági Népbírósági Tanácsot kell felállítani, amely egy tanácsvezetőből és négy népbíróból áll. A tanácsvezetőt a Legfelsőbb Bíróság elnöke jelöli ki a szakképzett bírák közül, a népbír-ákat pedig a Népköztársaság Elnöki Tanácsa választja határozatlan időre. A népbírák jogállása azonos a Legfelsőbb Bíróság bíráiéval. A Népbírósági Tanács hatásköre polgári és katonai bíróságok hatáskörébe tartozó büntető ügyekre egyaránt kiterjed. A tanács elsőfokú bíróságként jár el, ha az ügyet a Legfelsőbb Bíróság elnöke Népbírósági Tanács hatáskörébe vonja, vagy ha a legfőbb ügyész a Népbírósági Tanács előtt emel vádat. Hasonlóképpen bármely bíróság elsőfokú ítélete elleni fellebbezést a Népbírósági Tanács bírál el, ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet a Tanács hatáskörébe vonja vagy a óbb ügyész a fellebbezést eléje terjeszti. A jogerős bírói határozatok ellen a Népbírósági Tanácshoz is be lehet nyújtani törvényességi óvást vagy perújítási indítványt. A továbbaikbar a törvényerejű rendelet szabályozza a Népbírósági Tanács eljárását. ♦ Az 1955. évi augusztus ♦ huszadiki ünnepi vásáron ♦ sok nézője akadt a Német t Demokratikus Köztársaságából érkezett egy darab búr. t genyakiszántó ekének Nyíregyházán . . . Számosán {meg is szeretteit volna vení ni. A szerencsés vevő — ♦ vásár után — egy gávai ♦ dolgozó par aszt lett. A tör♦ téntek után gyakran fel♦ keresték a tsz-ek és egyéni I * gazdáit a Mezőgazdasági Kisgépeket és Szerárukat Értékesítő Szövetkezeti Vállalat nyíregyházi ki* rendeltségét (nyíregyházi ♦ MEZÖSZÖV-őt). A ki{ szántóeke iránt érúeklőd- 5 tek. A kirendeltség dolgo- Jzói ezt látva, felkutattak ♦ hat darabot a testvér kép♦ viseleteteiknél hazánkban, jMind gazda:'a talált. Meg-I ♦ A BORSOD MEGYEI ♦ RENDÖRFÖKAPITÁNY- 5 SÁG őrizetbe vette cs az ügyészségnek adta át dr. Hatvani Viktor, dr. Kovács Lajos büntetett előéletű, Boskó Károly, volt horthysta hadnagy. Tömő Béla, Tóth István és Nagyfejéé {János, volt csendőrfőtörzs| őrmestert, edelényi lakoso- Jkat. Hatvani és társai az ♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦-♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦< ellenforradalom ideje alatt Edelényben magukhoz ragadták az államhatalmat és ellenforradalmi cselekmények sorozatát követték el. Féktelenül uszítottak a ült őritől üipösön az MSZMP alaszervezete politikai és szakmai előadásojkaí tart a dolgozók számára. A szakmai előadások, a mezőgazdasági munkák jó elvégzését segítik elő. ★ A nagyecsedi népi együttesnél megalakult az énekkar, Danes Lajos tanító vezetésével kedvelték. Azonban a; külkereskedelem nem ho-! zott be a múlt évben. Pár; napja változott a helyzet és] ötven darabot kapott o-r-j szágunk. Mivel Szabolcs-! ban a legnagyobb szükség van rá, megyénkbe húsa darab érkezett. Ára? Kin rülbelül 3—3.500 forint kö-i zöít lesz. A burgonyák) szántó ekét különösen jólj hasznosíthatják a tsz-ek és; a ‘ burgonyatermelő szak-n csoportok. Azonban aaj egyéni gazdáit is hasznai] vehetik, ha hárman-négyert összefognak. Rövidesen újabb bur go • ny akiszán tó-ekék érkeznek! megyénkbe, az őszön márj jónéhán.y burgonyatáblán nem keli küszködni a bur-í ganyaásássfl v*rp*t Gyulamunkás-paraszt kormány ellen, követelték az ENSZ-Í csapatok behívását, ledöntötték a szovjet hősök em-l lékművét, üldözték és tett-] legesen bántalmazták a népi demokráciához hű álla-1 mi- és pártfunkcionáriuso-j kát, ezek lakásait feldúlták, Szervezték a szovjet csapa-; tok megtámadását, ebből a célból benzines palackokat készítettek és figyelőáliáso-: kát létesítettek. — Az őrizetbe vett ellenforradalmárok rövidesen bíróság előtt felelnek tetteikért. A Hodássu Állami Gaz-; daság Bolya tanyai üzemegységében az első meleg-: ágyakon már szépén fejiődik a ctohánypaiánta. ★ A Barabást Állami Gazdagságban kéaeütnek a gazdag szőlőtermesztésre, most] végzik * metszést és a trágyázást. Nagy Imre'( igaz, hogy fennen hangoztatták a „demokrácia5’ jelszavát, de 1919-ben is a demokrácia jelszavával döntötték meg a munkáshatalmat. Előbb nem is alakult ellenforradalmi kormány, hanem az ellenforradalom a Peidl-féi.e úgynevezett szakszervezeti kormányt segítette hatalomra, de ez csak hat napig élt, utána menthetetlenül és nyiltan az ellenforradalom vette át a kormányzást. Hogy ez lett volna a sorsa Nagy Imrének is, ez egy pillanatig sem kétséges. Az imperialisták egyébként erről nyíltan beszéltek. A francia „Liberation” cúnű lap nyilatkozatot idéz Streiberttől, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma tájékoztatási hivatala volt elnökétől, kit éppen e nyilatkozat következtében kialakult kínos helyzet miatt ' állottak le. A lap ezt írja: „Streibert október 31-én újságírók előtt nyilatkozatot tett, amelyben Nagy Imre kormányáról azt mondta, hogy ezt az amerikai külügyminisztérium csak átmeneti kormánynak tekinti. Streibert kijelentése szerint Amerika vaskezű kormányt vár, emigráns politikusok részvételével. Ez a kormány gyöiteresen szakítani tudna a kommunista rendszerrel és meg tudja tisztítani az államapparátust, mindezek "tán pedig Magyarország visszatérhetne a nyugati táborba...” Az imperializmusnak ehhez a nagy célkitűzéséhez adott segédkezet Nagy Imre akkor, amikor felmondta a varsói szerződést és _minden garancia nélkül kinyilvánította az ország semlegességét. Akkor történt ez, amikor a parlamentben már megjelentek a volt gyárosok és háztulajdonosok, követelték államosított javaik visszaadását, amikor herceg Eszterházy és társai, valamint Horthy testőrei egyenruhákban megjelentek a parlament folyosóin; akkor történt mindez, amikor a nyitvaálló nyugati határon özönlött be a fasiszta csőcselék, a hadianyag vöröskeresztes segélyek közé elrejtve; amikor Budapest utcáit a fegyencek, a 12.000 kiszabadított közönséges bűnöző, a prostituáltak és a pesti alvilág légiója uralták. Igaz, hogy csak néhány száz kommunista, becsületes hazafi esett áldozatul, de a halállisták országosan, városról-városra, intézménvről-intézményre, üzemről-üzemre készen voltak és nem az ellenforradalmárokon múlott, hogy nem következhetett el a „hosszú kések éjszakája”. A Szabad Európa rádió nyíltan óráról-órára adta meg az utasításokat az ellenforradalmároknak, október 31-én Bell ezredes a Szabad Európa rádió katonapolitikai „kommentátora” kiadta a jelszót: „Követeljétek magatoknak azonnal a honvédelmi tárcát, a főparancsnoki és vezérkari főnöki tisztséget!” November 3-án Nagy Imre ismét kapitulál és kinevezte Maiéter Pált a honvédelmi tárca élére. A fegyveres erők országszerte ekkor már zömében az ellenforradalom kezén voltak, hiszen a Maiéter és Király Béla vezette ellenforradalmi katonai tanács igazgatta őket. Az úgynevezett nemzetőrség pedig kezdettől fogva nyíltan ellenforradalmi célokat szolgált. \í IND JOBBOLDALIBB színezetet kap a kormány a gyakori kormányátalakításokkal. A november 3-i újságok közölték a legújabb kormány névsorát. Az átalakított Nagy Imre-kormányból kidobtak húsz kommunista minisztert, köztük ott volt nemcsak Münnich Ferenc, de Lukács György is. A „Hazánk” című ellenforradalmi lap november 1-i első és utolsó számában már nemcsak az egyházi nagybirtokok visszaadásét követelte, hanem: „...meg kell csinálnunk, hogy méltányos kártérítést állapítsanak meg a közelmúltban kisajátított termelési eszközök és javak egykori tulajdonosai számára...” — írta. S előző este elhangzott Mindszenty rádiónyilatkozat még azoknak a szemét is felnyitotta, akik abban reménykedtek, hogy Nagy Imre kormányzásával valamiféle szocialista demokrácia valósul meg ebben az országban. Ezért állapítja meg helyesen a Magyar Szocialista Munkáspárt decemberi határozata: „A Nagy Imre kormány — melynek élén kommunista miniszterelnök állott — azzal, hogy a fehér terror nyílt dühöngésének napjaiban sem lépett fel nyíltan az ellenforradalommal szemben, azt nevével fedezte és leplezte a tömegek előtt, gátolta, hogy felismerjék az ellenforradalmi veszély igazi nagyságát”. Nagy Imre azzal tetézte be egész tevékenységét, hogy november 4-én hajnalban elmondott hisztérikus rádiónyilatkozatában az ENSZ-hez fordult, lövetett a szocializmus megvédéséért harcba szálló szovjet csapatokra. Harcot hirdetett a szocializmus sorsát megmenteni képes egyedüli erő ellen és a kapitalistákhoz fordult segítségért. Ezzel a ténykedésével nemcsak eltűrte, hogy ebben az országban az ellenforradalom meggyalázza a munkáshatalom szimbólumát a vörös csillagot és a vörös zászlót, de maga is leköpte azt a jelszót: „Világ proletárjai egyesüljetek!”, amely több mint egy évszázada már lelkesítő egységbe tömörítő jelszava a nemzetközi munkásmozgalomnak. Ezzel a ténykedésével Nagy Imre nemcsak a magyar munkás osztályt, a magyar néphatalmat árulta el, de elárulta a nemzetközi munkásmozgalmat is. És elárulta a szocializmus bástyáját, a Szovjetuniót Mélységesen igaz, amit éppen Nagy Imre 1953. július 4-én a parlamentben miniszterelnöki beszédében mondott: „ .. • minden sikerünk és eredményünk forrása a Szovjetunió, a kis népek önzetlen barátja, a béke és szabadság bástyája". De mélységesen igaz az is, hogy Nagy Imre októberi ténykedésével megtagadta nemcsak a Szovjetuniói, de a nemzetközi munkás szolidaritás nemes eszméjét is. Lehetnek megoldatlan problémák a szocializmus építő országok között, de ezek a problémák nem antagonisztikusak, baráti eszmecserével, valamennyi megoldható. Igaza volt Nagy Imrének 1953-ban, hogy a Szovjetunió a kis népek önzetlen barátja, a béke é* szabadság bástyája. A Szovjetunió léte nélkül nem lehetne szocialista építés sem Magyarországon, sem Lengyelországban, de még Jugoszláviában sem. De Nagy Imre, aki kommunistának nevezte magát, ez ellen a Szovjetunió ellen hívta segítségül a nyugati fa sisztákat és imperialista hadseregeket. Ez már leplezetlen elárulása volt a munkásosztálynak, a szocializmusnak. I DE VEZETETT Nagy Imre tevékenysége. S * akkor, amikor az országban a szocializmus hí vei semmiféle szervezett erővel nem rendelkeztek és féktelenül dühöngött az ellenforradalom, a becsületes kommunisták nem nézhették tétlenül, hogyan válik hazánk az ellenforradalom vadászterületévé. A kormány szocializmushoz hű elemei szakítottak Nagy Imre osztályáruló csoportjával, megalakították a forradalmi munkás-paraszt kormányt és a szovjet csapatok segítségét kérték az ellenforradalom leveréséhez. A Szovjet- • unió most is teljesítette internacionalista kötelességét és most hazánk felszabadulásának 12. évfordulóján hálásan mondhatjuk: a szovjet emberek másodszor szabadították fel népünket. (Ezt az érdekes cikket testvérlapunkból a ,,Csongrádmegyei HírlapP-ból vettük át
