Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

1931. április 4, csütörtök KELETIM AGYARORSZÁG 17 n nem tudok a pártról szólni úgy, hogy mind, Járt ne apámra gondolnék: Őrá, akit csak fényképről jó anyám és nagyszüleim elbeszéléseiből ismerek. Mondják, hogy mosolygós, jóságos, dolgos ember volt. Egyetlen fennmaradt, moly. rágta fényképe is mosoly­­teás, szeretettől sugárzó ar­­fcát örökítette meg 26 éves korában. 1914. szeptemberé­ben vonult be katonának, áikknr készült róla a fény­kép, Én januárban szület­tem meg. De akkor már csak kósza hírek szálltak felőle a frontról, hogy fog­ságba esett. Mások látni vélték, hogy Lesi halált halt a csatatéien. Évekig vártuk: anyám és három kis árvája. De se haza nem ;jött többé, se levelet nem írt soha. Szüleim és nagyszüleim ■z L világháború előtt is nagy nyomorban laktak. Zajtában, abban a kis szegé­nyes faluban is a cseléd­sorban laktak. Harmados kapálásból, részes aratás­ból és dohány művelésből éltek, i— Bár kisgyer­mek voltam, emlékszem ezekbe az időkre. Ezek az első emlékeim. Mintha teg­nap történt volna, oly ele­ven ma is egy kép emlé­keimben. Nagyapám szoká­sa szerint hallgatagon pi­pa. g-Aott a kemence mel­lett, nagyanyám ölében babusgatott engem, a „Kis árvát”: —- Kis árvám, te! Mi lesz veled ebben a sanyarú életben? Megölte szép szál­­ember-apádat a gyilkos há­ború ;,: Kékköténye csücs­kével törölgette könnyező szemét. Szipogását olykor fel-felcsukló zokogás vál­totta fel. Én elcsendesedve meredtem a kemence h_n­­vadó tüzébe. Apámat igye­keztem magam elé képzel-», Di bakaruhájában, zöld lö-» vészbojtjával együtt, amint? a képen láttcm. Amint ez? sikerült, felvidultam és a? kérdések özönével elterel- ? tem nagyanyám figyelmét? a sirdogálásról. | — Nem is igaz, hogy! megölték édesapámat. En? látom, hogy él, még moso-l 2,rog is. Ügyi, hazajön min-j gyárt? Hoz nekem olyant srép zöld bojtot? S eféléket? csacsogtam. Nagyapám | szokása ellenére kivette! szájából kurtaszárú cserép-í pipáját s igen komoly szó-X val így beszélt hozzám: I ■— Kis onokám, ne várd? tnég apádat. Vaj hazagyön,* vaj se. Leginkább fogságba? került ű. Akkor meg Musz-f kaországban van. Ott meg! most éppen forrong a nép.? Lenin tanítja őket, hogy? kejl a- urak nyakára hág-? ni, Megtanulja most apád? is, meg más foglyok is. Haj hazajönnek, lesz itt nema-j lass az uraknak. Az ilyen szegény mind rendes élet-j hez jut. Mink itt nem tud-í, juk a Lenin pártját meg-? csinálni a faluban, hacsak? az a Kun Béla nevezetű? kommunista ide nem jön» 6-gíteni. Azt mondják,? járja az országot, majd., csak elér ide is. (Néhány' kommunista valóban elért' oda s rövid időre megízlel­­tették a Tanácsköztársaság' népboldogító rendszerét.) | |/ un Béla nem, de a ro-? mánok odaértek és ’ nagyapámat elvitték Szat-'” marra, mert „felforgató ? élemnek” adta ki valame-? lyik nagygazda. Megrok-' kanva engedték vissza. Ez­után már nem sok szavára emlékszem, mert még hall- ; gaíagabb lett, mint valaha. * Apámat eltűntnek nyilvá-i •ártották a háború beleje-X Vallomás a pártról zése után 3 mi reméltük, vártuk folyvást, hogy egy­szer csak visszatér. Nagy­apám szav 1 után apám emléke így fonódott össze Lenin nevével, a kommu­nista párt nevével. Nagy­apám még egyszer. röviddel halála előtt, 1927-ben re-1 szélt apámr-1 és a pártról nekem. Nagyapám halála után árvaházba kerültem. Ke­serű kenyéren igaz, de to­vább tanulhattam. Mire pá­lyám megkezdésére az élet­be léphettem volna, jött a második világháború. Bor­zalmas volt, de nagyapám jóslatának teljesedését hoz­ta. Lenin pártja 1944. szep­temberétől 1945. április 4-ig mindegyik magyar faluba elhozta a szabadságot a nép számára. Megalakult a Ma­gyar Kommunista Párt, amelynek első dolga volt, hogy felossza a nagybirto­kukat a szegény falusi nép között. Falumban is — mint azon környező országok falvaiban, ahol a bilincs­verő szovjet haderő szét­­kergette a fasiszta urakat — lerakták a vértizzasztó cselédigat. Nyolc gyerme­kes nőyéremék, több roko­nom és más szegény c:a­­ládok földet kaptak, a ma­guk gazdái lettek. Buda­pesten, a szinte rommá lett fővárosban, a párt öntött lelket a pincékben el—g­­gedt, kiéhez-.t, lerongyoló­dott tömegekbe. / párt ál­lott egyedül szilárdan, mint világító torony a sötétség­ben uta. mutatva. Meghir­dette, hogy lecz élet a ro­mokon. És lett. Behegedtek a sebek, megindult az újjá­építés. Helyreállt a vasún közlekedés, hidak íveltek át újra a Dunán, sürgött-for­­gott mindenki, lett kenyere mindenkinek. F0SJ2 WF SENYÉI! \ SZABADSÁG! F85.GET A PARASZTSÄ6NAKI A Mmtm ff III— iurrn Fért kövatoJl. hogy a 1<0O hotelon toiOM nacyblrtok tockéftSfefc *0*S oUtóbar 1-1* panwtttei t&Loon. Ha f&ldat ek&rsz, «alakttad ma* mlndenOtt a f*ldt*ényl*k blxott a Agait. Ha fdtdet akarás, mtivoM ma®! vaaa tavasszal, az ara?*s a tiéd teszi Pusztuljanak, akik a! akar}** f4nc«oN a ffttdraformot t KEN?£9IET A rttKSUSSASKSKI A R»rfar Ka—»ta Pftrt kanyarót kdvatal az AkeaS Bvd» Ihatnak, a aa!s6tarjánl é* boraodi bÁnyAszeknak, az óedlíi dlOatryífl vasnnunkAaoknakl Van k»ny4«r az oraxú*3»an Az aazta*ban havorö búza ltie#éplé»érs, a törötten bdsa bohor dAeára van nyilas az orszftffban «Hfl IWunkAsszAzadohbff.votOk hogy kanyarhoz jusacn az éhezd műnk AasA*! IkgrtelwaklMj •«» akaráa* gaaidnnrttadnl a nműiissáe astwteaac.jp* wVfajNPkraS SZASABSÁS©! A KÉPNEK! ■ nail ír IT ararmrlgTn rf— nlnca asfcíMKteA* artdlf ami* nAmotnk tápodjAfe a magyar föklöt. Állj bo katonAm«** tötk szabaddá a haxáil WJnca tetartoaltva* azabadaág addig, ajwígtefi tyfis kézzal bánnak a nép eltenoé*alvol, a nyilasoákal, a raakftj •okkal,aháJberi>»l>Qn»a»kkel Bőrtbrtb'b.népbiróaágalő.arsaMt# fára val ük 5 fc. **■* szAKAkí AÄn^fcÄbwto pák. atJU «—tik m abBk JadasSSt a caakcMsaksi Mind an bacaOlataa magyar foglen áaaza ét küzdjön velOak *cyfit FÖLDÉRT! KENYÉRÉRT! SZABADSÁGÉRT! JS Mngsrap M&ístsuvmtsta Pát* raid I Kenyér! S«t>»ds4g! - Az MKP ptak«i» Az MKP IP 15-ös plakátja. \ pórt apám emlékével 1 tem rá, együtt folyt a lel­­kembe, ' nagyapám szava) plántálták belém. Vágy tan, vonzódtam hozzá, anélkül, hogy voltaképpen ismertem I volna 1945—46-ban a párt] első tettei alapján I tem rá, hogy ez a kezdete annak a boldogabb világ- I nak, amelyről nagyapám I beszélt. Ráeszméltem, hogy j ez az a párt, amely Lenin nyomdokain halad és apám ! helyet hazát ad nekem, ad­digi hontalannak. És én * nagy örömmel siettem a ► pártba, hogy kato.iája le­­£ gyek. 11 éve szolgálom ezt í a pártot. Eszméit, tanításait, 5 mint a vizet a szivacs, mo­­, hón szívtam magamba. A »marxizmus-leninizmus igaz­­íságait nagy érdeklődéssel Sés izgalommal tanulmá­* nyoztam, mert úgy érez­­»tem, hogy az én homályos f vágyaimnak, ösztönös el­­? képzeléseimn..; gyújtottak ? fáklyát. A Horthy-rend­­? szerben össze-eu 19 eszten­* dőt töltöttem az alsó, kö­­jzép és felső iskolák padjui- I ban, de ezzel a legfőbb tu­­»dománnyal nem ismertet­­jte': meg. Sőt ahol tehettéK, 5 becsmérelték ezt a pártot, * gyalázták, üldözték az új, J az egyedül igaz.ágos tár- 5 sadalmi rendszer követőit, * a haladás élharcosait. I örömmel láttam, hogy a J kommunisták ezek közé ? tartoznak. A haladás legje­­ilesebb magyar képviselői I Marx Kommunista Kiált­­t ványának megjelenése óta c a kommunisták soraiból j kerültek ki, akik legkövet­* kezetesebben küzdötteK ? azért, hogy 48-as szabad­­tságliarcunk eszméi valóra ? váljanak és továbbiéjlődje­­? nek.' Bár a kommunista i párt neve többször változott ?a történelem f .lyamán — i volt Kommunisták Magyar­* országi Pártja, Magyar ? Kommunista Párt, Magyar * Dolgozók Pártja stb. és Kállósemjén két felszabadulása 71/f ég csak 13 éve, hogy Szabolcs megyére azt mondták — és joggal mondhatták — itt dzsent­rik és zsellérek laknak. 1944. tavaszán Kállósemjén lakóinak több, mint fele 10 uraság földjén drótozott bakancsban, folthátán-folt ruhákban hajtotta az ökrö­ket, vagy húzta a kapát. Még csak 13 éve és a fia­talabbak már az uraságok közül csak néhányra emlé­keznek névszerint. Az idő­sebbek közül is nem egy, kétszer is nekifog mire fel tudja sorolni valamennyi uraság nevét. Pedig itt él­tek — méghozzá munka­­nélkül á szegények verej­tékén: Kallay, Hegedűs, Szakolyi, Gyulaházy, Domo­kos, Kövér, R irnaszom­bathy, Kiár, Nagymáté és Csillag urak, ki kegyelmes, ki méltósúgos, mások csak nagyságos címmel. A jót hamar megszokják az emberek. Pedig mégcsak 12 éve, hogy a debreceni Ideiglenes Kormány rende­letét a földosztásról — köz­lekedési eszköz hiányában — szovjet gépkocsikon a megye legeldugottabb köz­ségébe is szétvitték azok a harcosok, akik negyven­négy őszén kiverték a fa­sisztákat a Kállayakkal együtt. Frissen faragott ka­rók fehérlettek szerte a semjéni határban. 532 csa­lád osztozkodott négy és fél ezer hold uradalmi földön. Ásóval, kapával, egy te­hénnel, — ki hogy — neki­láttak a felszabadulási juss művelésének Alig takarították be az első esztendő termését, a kisgazdapárt közbenjárásá­ra egyre-másra születtek a visszaperlő iratok. Ekkor Kállósemjénben a kommu­nista pártnak mindössze 15 tagja volt, mégis hívó Sza­vukra egyemberként ragad­tak kapát, vasvillát az új földhözjuttátották és felvo­nultak a községben. Jelsza­vuk az volt: „Földet vissza nem adunk’“. Az 1947-es választások idején is csak 15 piros könyves párttag volt a községben, ennek el­lenére 152 szavazatot kap­tak a kommunisták. A szovjet harcosok vé­­re árán és a kom­munista párt vezette dolgo­zók munkája nyomán olyan fejlődés volt Kállósemjén­ben is az elmúlt 12 év alatt, amiről 1945 előtt álmodni sem mertek volna. 450 új lakás épült. Ehhez azonban még azt is hozzá kell ten­ni, hogy az új háztulajdo­nosok sem eladósodna nin­csenek, sem földet nem ad­tak el, sőt jó ruhában jár­nak és meg sem koplalták az építkezést. A múltban egy középparaszt is 10—15 évig gyűjtögetett egy házra, ma ha összekerül egy fia­tal házaspár és két-liárom év alatt nem tud egy iker­ablakos kétszobás lakást építeni, arra már könnyen rámondják, hogy élhetetlen. Megszokták már azt is, hogy 670 kerékpár van a múltbeli 27-iel szemben. Motorkerékpár egy sem volt, must 15 darab van. Most 11 paraszt fiatal hord­ja a katonatiszti aranycsil­lagot. A községből 45 dol­gozó paraszt került külön­böző funkciókba. Hosszií volna felsorolni csak a lé­nyegesebb eredményeket is, de egyet még azok számá­ra, akik azt mondják, hogy kulturális téren nem ha­ladtunk előre: felszabadulás előtt 12 nevelő volt, most 28 tanít a semjéni iskolákban. L z volt az az út, amin a 45-ös felszabadu­lás után haladtak Kálló­semjén dolgozói, amely úton ha voltak is görön­gyök, de azok messze eltör­pülnek az eredmények mö­gött. Ezt a békés, felfelé ívelő munkát zavarta meg és akarta megsemmisíteni az ellenforradalom. Kállósemjénben október első napjaiban megjelent a volt miniszterelnöknek a fia. Kállay András. Nem azért, hogy valamilyen munkát vállaljon, csupán a kísérleti gazdaság tulajdo­nában lévő épületeket vizsgálta meg és egy szám­lát nyújtott be, amelyen 12 évi haszonbér volt feltün­tetve, mint követelés. Be­járta a környező gépállo­másokat. hogy a cséplőgé­peit felkutassa. Annyira akkor még nem merészke­dett, hogy a leendő cselé­deivel alkuba szálljon, csak a volt bizalmasaival beszél­getett az ispánságról. Október 23. után Kállay szekértolói között elsőként válla’l szerepet dr, Tóth Miklós ügyvéd, aki a fő­jegyzői tisztet választotta magának, hogy az egész község felett uralkodhas­son. Legfőbb tennivalójuk­nak a termelőszövetkezetek szétverését látták. Kóth András kulákot többször is be akarták költöztetni az Új Élet TSZ központjába. Magyar György kulák pe­dig, mint nemzeti bizottsá­gi tag felszólította a szövet­kezetieket, hogy 4 darab te­henet neki tartsanak meg, a takarmányt pedig mind lefoglalja, mert az kell az ő juharnak és egyéb jósza­gainak. jV'l ár-már ott tartottak, hogy az egységes ki­állás ellenére is felbom­lasztják a szövetkezeiét. No. vember első napjaiban az a reménységük volt a szövet­kezetieknek, hogy látták a Pest felé tartó szovjet harc­kocsikat. November negye­dikén a reménységük való­ra vált. Másodszor szabadí­totta meg a szovjet hadse­reg Kállósemjén dolgozóit a népelnyomó Káilayuktól. Most november 4. után újra méltó fényében ragyog április negyediké. Amit el­felejtettek 12 év alatt, azt november első napjaiban saját bőrükön tapasztalhat­ták. Lecke volt 1956. ősze és most már a kállósemjéni dolgozók is úgy őrzik a másodszor rrt gkapott sza­badságukat, mint a szemük fényét, CSIKÓS BALÁZS most Magyar Szociálist* Munkáspárt *— lényege mindenkor a marxizmus* leninizmus tanításai alap* ján a kizsákm-nyolók meg' döntésére,' a proletárhata­lom megteremtésére, a szó-1 cializmus felépítésére, a dolgozók jólétének megte­remtésére irányult, A z elmúlt 12 esztendő ** mérhetetlenül sokat adott a magyar népnek; Azelőtt 100 esztendő alatt sem épült annyi gyár, is­kola, kórház, óvoda, mint most a párt vezetésével) Nem munkanélküliségről, hanem munkáshiányról be­széltünk. Életszínvonala millióknak lett összehason­líthatatlanul jobb, mint. az­előtt. Tudomány, kultúr« terén is sokat fejlődtünk^ Ezek tények, amelyeket ta­gadni lehetetlen. Hibák voltak. Minden igaz kom­munistának nagyon fájtak, ezek. Nem a párt hibái voltak, hanem egyes veze­tőké. A magam bőrén >* éreztem. Több kommunista vezető bizalmatlanul kezelt, mert értelmiségit látott bennem, mert a múlt rend­szerben végeztem iskolái­mat. Nagyon sokszor egé­szen primitív pártmunkára fogtak be, képességeim, szakmám kiaknázatlanul maradt. Kedvemet szegték, hagytak üldözni ellenséges elemek által. De a párthoz hű maradtam, mert tudom, hogy a párt nem ezt akar­ta, csak egyes káderek hi­bájából alakultak így a dol­gok. Az eszme, a párt és a nép érdeke egy. Hibák, saj­nos, előfordulhatnak, de azok kijavíthatok. Október­ben az osztályellenség exak ürügynek használta fel eze­ket a hibákat és valójában a párt ellen tört, tehát a dolgozó nép ellen tört Kik­nek van útjában ez a pórt? A kizsákmányolóknak, aki ellen vezeti az osztályhar­cot. Kinek érdeke a Szov­jetunió elleni uszítás? A népi demokráciákkal való szakítás? A volt tőkések­nek, akik szövetségeseik legerősebbjeitől szerették, volna megfosztani a niun- I kasokat, dolgozó paraszto­♦ kát és a haladó értelmisé­gieket. Erre szolgált a íüg­* getlenség, a semlegesség, a nemzeti kommunizmus ha­zug jelszava, a sovinizmus szítása, a nacionalizmus mérgének terjesztése. A nyugati kapitalista orszá­gok nem a magyar népen akartak segíteni, hanem • gyárosokon, a földesura­kon, akiktől megvásárolták volna a nép kizsákmányo­lásával termelt javak egy­­részét. Az ősi föld elmélet nem a kisparcellákért szü­letett, hanem a többezer holdas úri birtokokért. A termelőszövetkezetek is ezért voltak útban. Sajnos, sok becsületes dolgozó meg­­tévedt s nem ismerte fel, hogy azért folyt a vér Bu­dapest utcáin. A nagy zűr­zavarban ismét a kommu­nista párt volt az Kádár elvtársékkal az élen, akik idejében felismerték a vészt és november 4-én a szovjet hadsereg segítségé­ve] síkra szálltak a magyar nép érdekeiért. Magukra hagyatva elvesztünk volna“ Ezen az ápril's 4-én a többi magyar dolgozóval együtt ismét köszönöm á nagy Lenin pártjának, hogy másodszor L visszaadta hazánkat, hoKy van prole­tár nemzetköziség, amely segít a bajbajutott népen; Köszönöm, hogy nem jutot­tam apám és nagyapám sorsára, hogy nem kell újra; hontalanul nyűglődni e ha-! zában a szegény népnek. ZAJTAI ANTAL,: I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents