Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-30 / 99. szám
IS ELP 1 '1A G V A HORS/ \ O 1357. áPHH* 39, ketíd Éljen a szocialista tábor egysége, szabadságunk és függetlenségünk biztosítéka! Látogatás a vásárosnaményi kultúrházbani Jo munka, nyikorgó »»ékek, zűrzavar egy régi terv körül ♦ A napokban meglátogattuk a vásárosnaményi kultúrházat. A kultúrház vezetője örömmel logadott bennünket, mert — így mondta — Vásárosnamény hír nélkül, beregi mostohaként él ebben a megyében. Ritkán látogatják a megyei vezetők és a kultúrházról is ritkán hallani, mert — ez már a mi véleményünk — szintén beregi sértődöttséggel, nem is adnak magukról hírt. Pedig dolgoznak! Először arról beszéljünk mit csinálnak a kultürházban most. Őszintén szólva kívülről nem is gondolná az ember. A kultúrház valami raktárhoz hasonlít. — Bejárata is rossz, hiszen az udvar felőli épületrészben van a földművesszövetkezet raktára és szekérrel, teherautóval járnak be az udvarra. — Kapu nincs, de sár igen. A falak között mégis helyet talált és kapott a kultúra. A z ellenforradalom óta ** körülbelül öt alkalommal szerepelt budapesti együttes a kultúrházban. Az elmúlt vasárnap is műsor volt: „Ez a jazz” című műsort nézték a naményiak. Szép számmal működnek szakkörök is. Leginkább érdemes az említésre a színjátszó szakkör. Ebben a tagok a színjátszás, a színpadi játék alapelemeit tanulják. A szorgalom és az igyekezett annyira nagy, hogy a közeljövőben már önálló előadást is ad a szakkör a kultúrház más színjátszóival közösen.. A Csárdás királynő előadására készülnek. Meghívása van a kultúrháznak Beregszászra. Úgy tervezik, hogy a Csárdás királynőt Beregszászon is bemutatják. Most tehát igényesés serény munka folyik: készülődés a nagynak tervezett előadásra. Vannak ezért gondok is! így például: a kultúrházban rendezett előadásokat nagyon zavarja az, hogy rosszak, nyikorgósak a székek. Többször előfordul az is, hogy előadás alatt egy-egy szék összetörik. De nincsen is elég szék. A járási tanácstól kölcsönöznek széket az előadások idejére. Szeretnék a kultúrház dolgozói, ha e panaszukat a megyei művelődési osztály megvizsgálná és megoldaná, vagy legalább is enyhítené. 17 panasz után soroljuk azt a tájékozódás utáni tapogatózást, amit a kultúrház vezetője folytat egy jobb, alkalmasabb kultúrház építésének lehetőségei után. — Valamikor az elmúlt nyáron. amikor a járások öszszevonása, a megye belső rendezése felmerült, a megyei vezetők azt mondták a naményiaknak: „Attól tesszük függővé, hogy megmarad-e a járás, hogy hogyan dlakoztok ezután, milyen elképzeléseitek van jövőre vonatkozóan.” A naményiak nekilátt a munkának. A kultúrh. és az akkori járási néj művelés, kidolgozott eg tervezetet a népművelés munkára. Ebben a tervben az is benne volt, hogy a jelenlegi kultúrházat átadják a földmű vesszővelkezeteknek és helyi erők ♦ és lehetőségek jó kihasz-' nálása mellett valamelyes; állami segítséggel építenek egy szép kultúrházat. Ez a terv nem volt titok a község lakói előtt, mi több, egészen beleélték magukat az emberek abba, hogy új és a mostaninál jobb kultúrotthonuk lesz. Az októberi ellenforradalom azonban megzavarta a terv megvalósításában a megyét és a járást egyaránt. Azóta Számtalanszor, — úgyszólván naponta kérdezik a kultúrház vezetőjétől az emberek: No, tud valamit az új kultúrházról? Felelet nincsen, A kultúrház vezetője maga sem tudja, hogy mit válaszoljon, t Minél előbb meg kell adni e kérdésre a választ és ha lehet, a segítséget sem kell sajnálni, hogy Namény se érezze magát „beregi mostohának”, Mii tegyünk? Egy ilki fiatal levele A mi községünk elrnaralott község. Ilyen a híre is :s a híre — sajnos — igaz. lk valóban elég sötét hely. ügy idő óta nekem nagyon .t gondot okozott ez. Mind♦ jntalan keresem az elmaradottság okát, hogy megvilágosodjék előttem, — mit tegyünk e község lakóinak lelemeléséért. Talán azt is mondhatnám, hogy anyagi eszközök hiánya okozza ezt a — hogy úgy mondjam — makacs sötétséget, de viszont arra is tudok példát, hogy a nyíló lehetőségeket sem mindig. használja ki tz a község, tehát az elmaradottságnak melyebb, a tudatban, a megszokásban lakozó oka is van. Úgy hiszem, nem vétek falum iránt érzett szeretetem ellen, ha őszintén megmondom róla: Ilken majdnem kultúra nélkül élnek az emberek. A gyerekeket az iskola neveli, kapnak kultúrát, műveltséget, de a Bakaruhában Rövidesen bemutatásra kerül e® az új magyar film városunk filmszínházaiban. felnőttek iskolája, az élet alig ad valamit. Hiányzanak az anyagi eszközök is: nincsen villany, alig van néhány rádió a községben, nincsen mozi. Filmet csak azok a fiatalok láthatnak, akik átmennek a szomszédos faluba. Sajnos a fiatalok jelentős része az italb Itban es ..szórakozást.“ Egész nap fogyasztják a szeszes italokat és gyakran lerészegedve igen csúnyán viselkednek. A mi községünk támogatást is keveset kap a felsőbb szervektől, felettes hatóságoktól. Többször hallottunk ni olyan 'dkiöntést, ha kérelemmel segítségért fordultunk: „Nem lelhet, Tik még nem javult ;meg!’‘ Fn azt hiszem, annál [inkább kellene segíteni, [gyámolítani, mert segítség [nélkül nem is fog megjavulni. Azt szeretném meskérjdezni — a sz- .”sz tőségtől [és a község tanácsi és kulturális felettes szerveitől — [h. yan gondolják el, ho- V.yan fog ez a község „megtjavulni“? És még azt, mit Ikell tennnük nekünk, hogy a ■ „javulást” segítsük, sőt — «gyorsítsuk? Szeretném, ha m'hányán — azok. akik [ilyen válaszadásra illetéke;sek. vagy hozzáértőknek ; tartják magukat — nyil-it[koznának, tanácsot adóéinak nekünk. A Kommunista Hiúsági Szövetség tagjai megbízásából: Újvári István KISZ-titkár. (51. folytatás.) — Hányszor kell az embernek az ilyen Bob Watson-niggérekre rászólni, hogy végre befogják azt a rusnya pofájukat!? — jegyezte meg valaki az ott álldogálók közül. — Ügy látszik, ezek a rongyfejú niggerek rá se hederítenek az ember szavára. Mialatt az egyik férfi puskája csövével az asszonyt piszkálta, egy másik a tűzhely feletti polchoz ment és egy terpentinnel csaknem színültig telt félliteres palackot hozott. A szobában összezsúfolódott emberek most mind szorosan körülállták az ágyat, hogy pontosan lássák, mi történik. — Fehér emberek, miféle kárt akarnak tenni az én feleségemben? — ordított fel Luke. — Hát nem megmondtam már, hogy fogd be azt az istenverte kipállott pofádat. Hát te nem értesz a szóból?! — kiáltott rá Shep és a puskatussal a falhoz lökte a négert. A férfiak most már minden figyelmüket az asszonynak szentelték. Megragadták és arra kényszerítették, hogy a hátára feküdjön és aztán a terpentinnel telt üveg tartalmát tpljes egészében a hasára öntötték. Az asszony eleinte idegesen meg-megrándult, de amikor a folyadék már marni és égetni kezdte a bőrét, kétségbeesetten feljajdult. Az emberek meggátolták abban, hogy leguruljon az ágyról és csak álltak ott és nézték és figyelték, hogyan kínlódik. Az asszony sikoltozott, vonaglott, a körmeivel szaggatta magát, míg végül is a bőréből kiserkedt a vér. t,uke oda akart rohanni hozzá, de puskatussal ütlegelték és körülkergették a szobában. Ott álltak valamennyien az ágy körül, szenvtelenül nézték, hogyan vonaglik, rúgkapál az asszony, amikor visszajöttek azok, akik Sonnyt keresték a kunyhójában. A fejüket rázták. Egyikük mindjárt be is jelentette: — Nem hiszem, hogy az a nigger egyáltalán hazajött tegnap éjszaka. A Mammy most is ott üldögél a szobában és éppen úgy beszél mint aki az égvilágon semmit nem tud az unokájáról. Aligha hinném, hogy hazudik. Nem igen akad olyan öreg nigger asszony, aki ilyenkor hazudni merészelne. Sokkal több bajt látott már hosszú életében, semhogy könynyeln.űen saját magát is belehazudja valami bajba. Azt mondta, nem tud semmit Sonnyról. 101 A terpentin szaga olyan, átható .volt, hogy az újonnan jöttek kérdezősködés nélkül is nyomban tudták, mi történt az asszonnyal. Ők is megálltak az ágynál és megbámulták a meztelenül, vonagló női testet. Shep volt az első, aki megelégelte a látványt és eltávolodott az ágytól. A legtöbben nyomába szegődtek és együtt mentek ki vele a sűrű sötétségbe. Shep kimért léptekkel ment el egészen az útig, ott aztán többször fel-lenézett, mint aki nem tudja, melyik, vityilóba törjön be most. A düh mind magasabbra csapott benne. Egyetlen reménysége volt, hogy Sonnyt meg tudja kaparintani, még mielőtt Clint Huff és a bandája rátennék a kezüket. Attól tartott, hogy Sonnyt esetleg valahol másutt találják meg és meglincselik, mielőtt ő maga odaérne. Akik vele együtt jöttek ki Luke Bottomly viskójából, türelmetlenül várakoztak, hogy Shep végre rászánja magát a következő lépésre. Valahonnan a távolból, Needmore felől, különös hangok szűrődtek feléjük. Needmore a kerület északkeleti sarkán, az Earnshaw-hegygerinc lábánál létesült szerteágazó település volt. Shep jobbkezét a füle mögé emelte és élesen figyelt. De mivel úgy vélte, hogy nem emberi hangok, nem törődött többé a dologgal. Néhányan a kunyhók előtti úton jártak fel-alá és suttogva beszélgettek. Shep egyszerre csak odarohant az egyik sötét kunyhóhoz és betörte az ajtaját. A hirtelen recsegésre mindenki felfigyelt és odatódult. — Ha már itt tartunk, az lesz a legjobb, ha rögvest felverjük ezekét a Bob Watson-niggereket, hogy megtudakoljuk tőlük, mit tudnak ők Sonnyról — tanácsolta valamelyikük Shepnek. Shep rá se hederített. Elhatározta már, hogy jóval több időt fog eltölteni a településen, mint ahogy eredetileg tervezte. Berohant a betört ajtón és végigvilágította a szobát. A többiek utánatódultak és zseblámpájukkal minden zeg-zúgot megvilágítottak. Csak egy néger leány volt a kunyhóban, aki most íelsikoltott és a takarója alá bújt. Shep vadul lerántotta róla a takarót. A leány felült az ágyban. Rémület ült az arcára. A szive hevesen dobogott. Világosbőrű és fiatal néger leány volt. Maga alá húzta a lábát és igyekezett az ágy sarkába kerülni. Az egyik férfi odalépett hozzá, leszakította róla a hálóinget és a padlóra dobta. Amint a leány meztelen teste felvillant, valaki elismerőleg füttyentett. — Hol van az ágyasod — kérdezte Shep és közelebb lépett a lányhoz. — A férjem lent van a mocsárvidéken. A fűrészmalomban dolgozik — suttogta a leány. Tizenhat évesnek látszott. A teste karcsú és telt volt. (Folylalása következik.) 102
