Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-30 / 99. szám

As MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja XlV. évfolyam, 99. szám 1957. április 30, kedd Közöljük a május 1-! felvonuiás beosztását és sorrendjét MiMiUnuiiumiiimiitMiHiwnmiwimHiniHHtmmHiiiiHmiHiiinnHUHHHmmiiiMiiiHmMat Derült estéken szabad szemmel is látható az üstökös Alacsony színvonalú játék — Építők veresége Miskolcon A KISZ-szervexet 25 tagja munkaversenyt kezdeményezett a kisvárdai Vulkánban %tMi kommunista fiatalok reméljük, hogy az általunk kezdeményezett verseny nemcsak a fiatalokat,. hanem a gyár minden dolgozóját nemes versengésre ösztökéli“ működik, ami nem üzem­biztos. Ezt az elavult fel­vonót teljesen le kell bon­tani és a kettes számú kúpoló mellett lévő kor­szerű felvonóhoz megfe­lelő pályát kell építeni, hogy az használható le­gyen az egyes kúpolónál is. Ennek az elkészítése régi problémát fog meg­oldani a szürke öntödé­ben. Eszenyi elvtárs ja­vasolta még versenyfelté­telként a nikkelezővel kapcsolatos TMK-munkák meggyorsítását. Az öntödei fiatalok ne-;; vében Fülöp József és;; Csurka István formázó;: ifjúmunkások a verseny szervezését náluk a selejt csökkentésére és a íormá­­zógépek lelkiismeretes j karbantartására javasol­ták. A magkészítők részé­ről Szabó Mária ifjúmun­kás a formamagok 100 százalékos minőségben való elkészítésére javasol­ta a versenyfeltétel meg­állapítását. A forgácsoló üzemrész­ből Nagy Ferenc ifjú­munkás elmondotta, hogy az októberi események előtt a cserépkéiyhaajtó­szerelők a Vasvári ifjú­sági brigádban dolgoztak. A brigád tagjai jelenleg is együtt vannak. Java­solta a brigádverseny megszervezését, A ver­seny alapja legyen az ön-Marosán György elvtárs - a budapesti pártbizottság titkára Az MSZMP Budapesti Pártbizottsága április 29-én, hétfőn délelőtt kibővített ülést tartott. Az ülés napirendjén a budapesti pártbizottság első titkárának megválasztása szerepelt. Münnich Ferenc, a Központi Bizottság In­tézőbizottsága nevében • budapesti pártbizottság első titkárának Marosán Györ­gyöt javasolta. A kibővített pártbizottság tagjaj a ,ia vaslatot lelkes - tapssal ma­gukévá tették és Marosán Györgyöt a budapesti párt­­bizottság első titkárának $ egyhangúan megválasztó!- i ták. % költség csökkentése és a minőség állandó javítása. Ellentétben a régivel, ami­kor a nagyobb százalék elérése volt a cél. A szerszómmúhely fia­taljai részéröl Szakszón István ifjúmunkás laka­tos a verseny alapjául a váratlanul meghibásodott öntödei minták mielőbbi kijavítását, ilieve elké­szítését és az anyagtaka­­rékosság megszervezését javasolta. A szereldei üzemrész fiataljainak ne­vében Répási László if­júmunkás diszpécser a verseny alapjául az anyagtakarékosságot és a minőségi munkát java­solta. Az asztalosműhely­ben dolgozó Királyesik László a nikkelező aszta-Ma lepleasils. le a hármasdombon a munkásemlékművet Mi, a kisvárdai Vulkán Vasöntöde KlSZ-szerve­­zetének tagjai, 25-en röp­­gyúlést tartottunk, ahol a következőket beszéltük meg. Az 1956 október előtti termelési szint elérése üzemünkben nagy erőfe­szítéseket követel meg az üzem minden dolgozójá­tól, ha azt akarjuk, hogy a termelés emelkedjen, az önköltség, a selejt csök­kenjen. Az igaz, hogy az I. negyedévi tervet válla­latunk 101 százalékra tel­jesítette, ez azonban csak 80 százaléka az 1956 októ­ber előttinek. Az ellenforradalmi ese­mények következtében üzemünkben a munka­­verseny megszűnt. Amióta az országban a helyzet és a termelési fegyelem megszilárdult, a dolgozók nagy része jogosan vetet­te fel a munkaverseny hiányát. Meggyőződésünk, hogy a jól szervezett és ténylegesen az előttünk álló feladatok megvalósí­tására indított munkaver­seny nemcsak hogy segíti, hanem nélkülözhetetlen a termelés emelése, s az önköltség csökkentése ér­dekében. A fentiek tudatában az üzemi KISZ-szervezet ve­zetősége az ifjúság kép­viselőivel röpgyúlésen el­határoztuk, hogy üze­münkben a munkaver­­*cnyt megszervezzük, il­letve felelevenítjük. A fiatalok ezen a röpgyűlé­­een elmondották, hogyan képzelik a jövőben a munkaversenyt, hogy az valóban az üzemrészek adottságainak megfelelően azokat a fontos termelési problémákat ölelje fel, amelyek szükségesek, de úgy, hogy a dolgozók ál­tal is ellenőrizhető le­gyen. Eszenyi Gábor ifjúmun­kás, TMK lakatos elmon­dotta, hogy a versenyt május 1 tiszteletére szer­vezzük meg. Javasolta, hogy a TMK-ban a ver­senyt a szürke öntödei terdeíelvonó mielőbbi át­építéséi-e szervezzék. A szürke öntödében az egyes számú kúpoló mellett, el­avult függőleges felvonó­A tajtékzó paripa ma­gasra emeli lábát, a ssét­­tipró mozdulat dermedt várakozást szül. A 16 há­tán a csendör-martalóc magasra emelt kardja munkásvérre szomjas. Az anya kétségbeesve védi gyermekét és mielőtt le­sújtana a csendőri-pallos, acélmarkú munkás ugrik elő, s keménykezií szorí­tása megállásra kényszerí­ti a vadorzót. A művészi kifejezőerő gazdag buzogása árad a domborműből, melyet Ber­ki Nándor nyíregyházi szobrászművész alkotott­­mély megalapozottsággal és megkapó motívumok­kal. A régi nyíregyházi május elsejék, pontosab­ban az 1933-as — tartal­mában igen értékes és em­lékezetes drámai május 1 öltött formát avatott ke­zek nyomán. A művészi igényesség biztató nyoma és a törté­nelmi hűség teljes kifeje­zésére való törekvés lát­szik az alkotáson. Egysze­rű szem észreveszi azt a teljességet, amely eredeti­leg eleveníti meg a min­denre elszánt, kardforga­tó, kegyetlenkedő csen­dőrtisztet, aki bátorságát az erdőben elrejtett és ké­szenlétbe helyezett csend­őr alakulatokból meríti. Ösztönös gyűlöletében lo­vával vágtat a fűben he­verő. ünneplő munkáscsa­ládok közé s mit sem számít neki, ha kiolt egy ártatlan kis életet, vagy az, hogy nyomorékká tesz egy munkásasszonyt. Az acélmarkú munkás a mun­kások erejének, elszántsá­gának és az erőszakkal való szembefordulásnak határozott jelképe. Egy szemtanú emlékei — 1933 május elsején a munkásdalárda igen szé­pen Szerepelt. A nyíregy­házi munkások — körül­belül három-négyszáz fő családostól — a hármas­dombon táborozlak. Hall­gatták a dalokot és a kö­vér erdei fűben hevtrész­­ve kémlelték az eget. A kedves együttlétet egy iz­gatott hang zavarta meg. A kitérő felől valaki na­gyot kiáltott: „Vigyázzatok, jönnek a csendőrök!"' A porfelhő mögül há­rom lovascsend'': r vágta­tott a tömeg felé. Rögtön felismertük, hogy a há­rom legvérengzőbb csend­­csendőrtissthelyettes, Here­ien és Almást Egyene­sen az ünneplőkhöz tar­­nesen az üneplőkhöz tar­tottak. Majd egyikőjük el­kiáltotta magát: az egyik munkásra mutatva: „Rácz, add meg magad!" Rácz, aki — ha jól em­lékszem — a Rozsrét bo­kori földmunkások veze­tője volt hátrálni kezdett, de az ént- '’, lovascsendőr utána vágtatott a töme­gen keresztül. Egy csepp híján agyontaposott egv munkásdsszonyt, akinek karján kisgyermek volt. Ekkor ugrott oda Egri Sa­nyi, egy kőműves és meg­ragadta a ló kantárszárit. Sajnos, Rácsot elvitték és halálra kínozták a csendőrök. Nem tudtuk megmenteni. Azóta nem hallottam hírét ennek a bátor munkásnak, akinek még a keresztnevét sem tudom. Így ünnepeltünk 1933 május elsején, ami­kor ugyanígy zöldbe borult a Sóstói erdői — mint az idén — kinyíltak a gyöngyvirágok, mégis a munkások nem. tudtak örülni a tavasznak. Ilyen prózai szavakkal és rapszódíkus emlékezés­sel idézi a múltat idős Je­les László, aki ilyenkor, május 1 közeledtével az ünepi pompa mellett ke­gyelettel adózik a régi har­costársaknak, akik vérük­kel festették pirosra, a munkások fáklyáját, avö­­rÖszázA.it. losmunkáinak elkészítését javasolta. A jelenlévő fiatalok] ezek alapján egyhangúlag' elhatározták a munka-; verseny beindítását. Mi kommunista fiatalok re­méljük, hogy az általunk kezdeményezett verseny nemcsak a fiatalokat, ha-! nem a gyár minden dől-; gozóját nemes versengés-j re fogja ösztönözni. Gyorsok László KISZ-titkár. Eszenyi Gábor KISZ termelési felelős. Escenvi László KlSZ-sterveeő titkár. Régi harcosok — a régi dombokon Ma délután három óra­kor régi harcosok keresik fel a hármasdombot * munkásemlékmű avatása alkalmából. A dereshajű munkások mellett ott lesz­nek a fiatalok is, a KISZ és a Szabadságharcos Szövetség tagjai. Karasz Lajos elvtárs mond rövid megemlékezést a régi má­jus elsejékről és átadja a domborművet a régi má­jus elsejék harcosainak. Több, mint háromszáz ve­teránt hívtak meg az ün­nepségre, akiket a Sóstón a Szabadságharcos Szövet­ség rendezésében baráti vacsora és szórakozás vár. Méltó megemlékezés és alkotás emelkedett a hár­masdombon a nyíregyházi munkások forradalmi ha­gyományait őrizve és tisz­telettel adózva a régebbi idők harcosainak. PÁLL GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents