Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-28 / 98. szám
6 KELETMAGYARORSZAO 11957, ápríBs Í8, rssárna?» Szilárdítsuk a Magyar Népköztársaságot, a munkások és parasztok államát! Ő tucH telkes faded elin d u l cm ú ien >L Lágy, mélán- ly«... üzletekben dolgozó csibészek, s a miskolci did- tegyük a KISZ-t, hogy az — Ha az ellentoradalom- amit átvettek A zene szól. Lágy, melankólikus tangó dallamok keringenek a teremben. Ezt aztán felváltja egy másik lemez, egy vérrezsdítőbb, gyorsabbütemű. Szőke, barnahajú lányfejek bújnak össze. Talán éppen azt beszélik, jó volna egy kicsit táncolni addig is, míg megkezdődik a gyűlés. Elegánsak, ízlésesen öltözöttek. Látszik rajtuk, hogy türelmetlenek. Karonfogva ki-be járnak a teremből, melyet ebből az alkalomból szépen feldíszítettek. A fiúk már nyugodtabbak. Az alacsony, barnaké. pű, hullámoshajú, szerénytekintetű Nagy Géza csak ül a széken, maga elé néz és gondolkodik. Amb .silóéi nagy hévvel magyaráz valamit a mellette ülőnek. Talán éppen arról beszélgetnek, kiket fognak javasolni a KISZ-szervezet vezetőségébe. Valamennyien kartársak, fiatal kereskedők gyülekeznek itt az Irodaház I. emeleti tanácskozó termében. Csak egy félórával ezelőtt láttuk volna őket. Ott álltak a pult mögött, fehér, fekete vagy festékes köpenyben, s udvariasan, előzékenyen szolgálták ki a vevőket. Kárpátfalvi Joli valamit mond a mellette ülő lánynak. Talán éppen azt beszéli, hogyan győzött meg egy makrancos vevőt arról, hogy a magyar gyármányú fogkrém is van olyan jó ,mint a német gy ártmányú. Cipő, 1 a, fűszer, s ki tudja mily üzletekben dolgozó fiatalok vannak itt, Tanulók, fiatal segédek, lányok, fiúk, legalább ötvenen, ha nem többen. Eljöttek, hogy megalakítsák a KlSZ-szervezetet. Itt van Acél elvtárs is, az igazgató, a pártszervezet észéről pedig Ballt elvtárs. A zene elhallgat, mindenki helyet foglal és megkezdődik a gyűlés. A városi KISZ-bizottság részéről Asztalos Sándor elvtárs mond beszámolót. Nem hosszan, de mégis velősen. Ügy látom tetszik a fiataloknak. Vége a beszámolónak. No, most mi lesz? Egy darabig csend üli meg a termet. Senki nem szól, még a légy zúgását is meg lehetne hallani. A fiúk, lányok gondolkodnak. Mit is mondjanak, honnan is kezdjék?! Az első sorban feláll egy nyúlánk bamaarcú fiú. — Ki ez a fiú? — kérdezem a mellettem ülő Acél elvtárstól. — Batári, a 84-es gyermekruházatiból — súgja a fülembe. Nagy hévvel beszél Egyre jobban belemelegedik a beszédbe. A végén már az arca is vizes a verítéktől. Mit mond? — Addig, amíg mi dolgoztunk, egyesek izgattak — magyarázza. — S kik voltak ezek? A huligánok, a csibészek, s a miskolci diákokból azok, akik átjöttek Nyíregyházára. Ledöntötték a szovjet hősök emlékművét, csillagokat vertek, azt a csillagot, ami a nemzetközi munkásmozgalom szimbóluma. Nyíregyházára is eljutott az ellenforradalom. Mi az iskolában is megfogadtuk, hogy nem sztrájkolunk, de azért figyeltük, mi történik. S hirtelen befejezi beszédét, s végezetül a gyűlés felé fordulva ezt mondja: Ha megfelelőnek találtok a KISZ-tagságra, fogadjatok közétek. Olyanná Az Azori-szigetektől az Ural-hegységig húzódó anticiklon hatására Közép- Európa fölé továbbra is meileg léghullámok érkeznek Kelet felől. Németországban, Lengyelországban és a Balkán-félszigeten 4—6 fokos felmelegedés következett be az előző naphoz képest. A Lyontegyük a KISZ-t, hogy az második otthonunkká váljon. Leül. Felzúg a taps. Tetszik a fiataloknak, amit mondott. — Aki a KISZ-nek tagja lesz olyanná kell válnia, mint a komszomolistáknak áll fel Kárpátfalvi Jolán. Szeretném, ha engem is felvenétek a szervezető*. S azt mondom.. Nem kell, hogy sokan legyünk — fordul a fiatalok felé —, de akik közénk állnak, azoknak helyén legyen mindig az eszük és a szívük. Tudják, hogy mint cselekszenek. öböl felett tevékenykedő ciklon azonban Franciaország nyugati részén hűvös, csapadékos időjárást okoz. Várható időjárás vasárnap estig: változó felhőzet, néhány helyen záporeső, zivatar. Gyenge légáramlás. Meleg idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 21—24 fok között. — Ha az ellenforadalomnak sikerül a terve — magyarázza Jámbor Laci, akkor mi nem nk volna már a pultok mögött. Nem tanultunk volna az iskolában. A tőkéseké lett volna a hatalom. Aztán Kiss Béla beszél. — Most az a kérdés, hogyan is dolgozzunk. Rajtunk áll. A programot nekünk ’teli kidolgozni. Serlegek, oklevelek bizonyítják, hogy lói működtünk. Még Kárpátukrajnában is szerepeltünk. Híres volt a Kisker, kultúrgárdája. Most is össze kell fogni. De hol, nincs helyiségünk. Erre hátulról felugrik egy fiú. — Volt klubhelyiségünk, miért vették el tőlünk. Azóta is csak ígérgetnek, hogy adnak másikat. A vezetőknek meg kell érteniük: a fiataloknaJt otthonra van szükségük. — Valóban így van, ahogy Szakács barátunk mondja? — fordulok az igazgitohoz. — így. Igaza van. A KIK elvette tőlünk a Dózsa György utcai helyiségünket. — S lesz-e másik? — Voltam n—elvtársnál, Karasz elvtársnál, a városi pártbizottságon, de nem tudnak segíteni. Én tu:!ik szerezni egy másik helyiséget a fiataloknak — síi *a a fülembe. — de attól félek, azt is elveszik, hisz amit átvettek tőlünk 25 ezer forintot költöttünk rá. S ezek után egyre inkább a KISZ otthonáért ejtenek szót a fiatalok. —1 Én a tanulóiskola 1. osztályának tanulói nevében kérem a vezetőséget, segítsenek abban, hogy legyen otthona a KISZ-nek. Még fizetünk is a klubért, ha szükséges — szólal fel Moravecz Mária. Erre aztán Acél elvtársi nak is szólni kell. — Rövidesen fogjuk biztosítani, hogsi helyisége, jó otthona legyen az ifjúságunknak — mondja. Megint taps. S ha nem is mondják ki, de gondolják: az Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. S Acél elvtársat úgy ismerik „fiai", hogy valóraváltja Ígéretét. S ezek utón megkezdődik a vezetőségválasztás. Ahány név hangzik javaslatként, a terembe, annyi taps. Így kerültek be a vezetőségbe: Nagy Mária kitűnő tanuló, Kiss Béla, a volt DISZ-titkár, Jámbor Laci, Tóth Imre, Tóth Borbála, Nagy Géza, Szakács Imre. Több, mint ötven torok énekli október óta itt először: „Egy a jelszónk a béke!" Megalakult a KlSZ-szervezet a KISKER-nél. Több, mint ötven fiatal állt csatasorba, hogy magasra tartsa a proletárnemzetköziség vörös zászlaját. FARKAS KÁLMÁN (57. folytatás.) Luke és a felesége az ijedelemtől reszketve húzódtak össze az ágy sarkában cs a fal felé fordultak, A rozoga ágyváz nyikorgott és együtt reszketett velük. — Itt maradok és várok. Mindjárt meglátjuk, hazudtál-e vagy sem, hitvány nigger fajzat — rivallt rá Shep és az ágy felé közeledett. Aztán odalépett az ágy lábához és zseblámpájával megvilágította az ott kuporgó nő mezítelen testét. — Most már aligha tart sokáig, hogy rájöjjek az igazságra — tette hozzá vigyorogva. Néhányan az ott maradottak közül behatoltak a másik kamrácskába, ahol csak egy tűzhely és egy roggyant asztal állt. — Hé, te nigger, a feleséged ez, akivel itt hemperegsz az ágyban? — kérdezte Shep Luke feje megrándult, kinyílt az ajka, aztán becsukódott, majd megint kinyílt és megint becsukódott, így ment ez néhányszor, de hang nem hatolt ki a száján. Rettegve járatta a szemét az ágy körül rámeredő arcokon. — Hogy tetszene neked, ha valaki bejönne ide és megerőszakolná? — kérdezte Shep és elégedetten vigyorgott a körülötte álló férfiakra. — Gyűlöletes ... dolognak ta ... találnám, az biztos ... fehér főnök — válaszolta rekedten. — Gyűlöletesnek, mi? — kötekedett vele Shep — Ügy feldühödnél, hogy menten lepuffantanád az illetőt, mint a veszett kutyát, mi? Akkor is lepuffantanád, ha fehér ember lenne, mi? No te, nigger?! Luke könyörögve jártatta végig tekintetét az ott álldogálók arcán. Zavartan rázogatta a . fejét. — Nem, uram, én nem tennék kárt fehér emberben, kérem szépen — szólt nagyon halkan és nagyon komolyan. Az ágyban kuporgó nő közelebb húzódott a férjéhez. — Hol van Sonny Clark? — kérdezte kemény hangon Shep és zseblámpájával egyenesen a néger szemébe világított. — Hol rejtőzik most? Ezt akarom tudni! — Én semmit nem tudok Sonnyról — védekezett Luke. — Semmit nem tudok róla, kérem szépen uram. 99 — De azt hallottad, hogy tegnap este megerőszakolt egy fehér lányt? — Hallottam beszélni róla, de én egyáltalán semmit nem tudok a dologról. Én nem láttam Sonnyt... tegnapelőtt óta nem láttam. Ez a színtiszta igazság, fehér főnök! Megint egy férfi lépett a szobába és egy furcsa deszkalapott hozott magával, olyan formája volt, mint a hordó-donga, — Fordulj meg, te nigger — parancsolt rá. Luke kétségbeesetten esdeklő pillantást vetett az ágy körül még mindig rámeredő férfiak arcára. Kissé megfordult, de aztán tétovázva megállt. — Kérem szépen, uram, fehér főnök, ne lessék ilyesmit művelni velem, fehér főnök! — kérlelte. — Én semmi olyasmit nem tettem, amiért verésre szolgálnék rá. Kérem szépen, uram, én semmit nem tettem! — De te nigger vagy! Mi? — vágta neki oda valaki. Egy másik férfi átnyúlt az ágyon és letépte a hálóinget a néger testéről. Ö és a felesége szorosan egymásba fonódtak, mintha meg akarták volna védeni a testüket a fehér emberektől. — Fehér főnök! Én semmi olyasmit nem tettem, amiért verésre szolgálnék rá. Egész életemben csak a saját dolgaimmal törődtem. Ha rászolgálnék a verésre, összeszorítanám a fogaimat és szótlanul eltűrném. De én tudom, hogy semmi olyasmit nem tettem, ami miatt verésre szolgálnék rá. Ez az igazság, fehér emberek! Ez a színtiszta igazság! — Fogd be már a pofádat, te nigger, mert ha tovább jártatod, olyan irgalmatlan verést kapsz, mint amilyent még nigger se kapott soha. — De, fehér emberek ... — Fordulj meg, ahogy egyszer már mondtam! Luke megfordult. A hasára feküdt. A fejét hátraszegezve megint körüljáratta szemét a fehér emberek arcán. A deszkalap erőteljesen lecsapott rá. A feleségéből fojtott sikoly szakadt ki. Valahányszor csak újból és újból lesüvített a férjére a deszkalap, mindannyiszor egy-egy nyöszörgésbe fulladó sikoly hördült ki belőle. — Fehér emberek, kérem, könyörüljenek meg rajtam! — siránkozott Luke. — Fogd be a pofádat, nigger! Valahányszor a deszkalap lecsapott a néger testére, csattanó visszhang töltötte be a szobát. Mintegy húsz ütés után megparancsolták Luke-nak, hogy álljon meg a saját lábán a padlón. Luke óriási erőfeszítéssel feltápászkodott és görnyedten megállt az ágy mellett Egy másik férfi megbökdöste a fiatalasszony testét karabélya csövével. Az asszony betemette a fejét a párnába és magatehetetlenül zokogott. — Kérem, fehér főnök, üssön még engem, ha jól esik, — kiáltott fel kétségbeesetten. Luke — de őhozzá ne nyúljanak. Ö semmi rosszat nem tett. Kérem szépen, uram, ne tessék semmi rosszat művelni vele! (Folytatása következik.) 100
