Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

1957. Április 21. vasárnap KELETMAGYARORSZAG Megjelent a Kossuth gimnázium jubileumi Emlékkönyve Az elmúlt évben ünnepelte a nyíregyházi Kossuth Lajos gimnázium alapításának 150. évfordulóját. Az előzetes tervek szerint ennek a jubileumi Emlék­könyvnek már a múlt év szeptemberében meg kellett volna jelennie. A körülmények összejátszásának ered­ményeképpen azonban csak most hagyhatta el a nyom­dát ez a 192 oldalas reprezentatív kiadvány. A gazdag tartalmú kötet három részre oszlik. Az első részben az iskola történetével és a jubileumi na­pok lefolyásával ismerkedünk meg. Az iskola története mellen szemlét kapunk a diákotthon elmúlt évtizedekbeli életéről, megismerhetjük a jubileum előkészítését és a kót nap lefolyását is, apró részleteivel együtt. Külön dicsőségtábla azoknak a korántsem teljes névsora, akik — főleg az intézet öregdiákjai — fáradozásukkal fé­nyes külsőségeket és családi melegséget biztosítottak e két napnak. — A második részben jubileumi tanul­mányokat olvashatunk: ezeket Kossuth-diákok, taná­rok írták. Bodor Sándor Kossuth alakja a képzőmű­vészetben című dolgozata az iskola névadójának festői és szobrász megjelenítésével foglalkozik. A gimnázium egyik leghíresebb öregdiákjáról, Krúdy Gyuláról szól egy hosszabb tanulmány. Katona Béla, régebbi részlet­tanulmányai után most igen jó rendszerezésben ismer­teti meg Krúdy fiatalabbkori éveit s a Nyírség szere­pét egész művészetében. Elmélyült munka eredménye Horváth Sándor terjedelmes írása: „Szabolcs a ma­gyar történelemben“. Ez alkalommal a teljes munka első részét olvashatjuk: végigpillantást a magyar tör­ténelmen. annak minden fontos eseményén, abból a szempontból, hogy miként vett ezekben részt Szabolcs- Szatmár népe. Gazdag adattárt bocsát rendelkezésünk­re Molnár József öregdiák, aki a művelődéstörténet­nek azokat a személyeit foglalta itt rendszerbe, akik Szabolcs-Szatmár megye kulturális életében szerepet játszottak, vagy a nemzeti kultúra fellendítésére me­gyénkből indultak el. E kötet Függelékében névsorokat és kimutatáso­kat találunk. Előbb a jubileumi tanév tanárait, diák­jait ismerjük meg: a rendes és levelező hallgatókat, valamint az érettségizettek névsorát olvashatjuk. Majd a 150 éves iskola valamennyi volt és jelenlegi alkal­mazottja kerül ábécé sorrendbe. Űjabb dicsőségtáb­lán olvashatjuk a hat és fél évtized során Kossuth­­pályázatot nyert neveket, a Petőfi-pályázat nyerteseit és a jubileumi évben először kitűzött Vietórisz-pályá­­zat győztesének nevét. Nem hiányzik a népesedési lét­szám-statisztika sem. A szerkesztői utószó után mély­nyomású melléklet következik: ebben képeket kapunk a két jubileumi napról, az ünnepségekről, a kiállítás­ról, az új emléktábláról, a gyönyörű díszzászlóról, meg­láthatjuk az iskola épületét, a nyíregyházi Kossuth­­szobrot, a jubileumi emléktárgyakat és Kossuthnak az Iskolához intézett, saját kezével írott levelének máso­latát. Az Emlékkönyv 11 íves, magasnyomású részét a nyíregyházi nyomda készítette el, ezúttal rendkívül gondos szedési, tördelési, nyomási és könyvkötészeti munkával, ami azt bizonyítja, hogy kisebb vidéki nyomda is képes nagyobb feladatok szép, eredmé­­nyes megoldására. A képes mellékletet a budapesti Egyetemi Nyomda mélynyomó üzeme állította elő. Ez a jubileumi Emlékkönyv nem kerül könyv­árusi forgalomba Az előfizetők az iskola igazgató­­helyettesi irodájában vehetik át példányukat. A gimnázium öregdiákjai korlátozott számban még kaphatnak Emlékkönyvet, szintén az iskolában. A Me­gyei Tanács Művelődési Osztályának gondoskodása folytán a megye minden iskolája megkapja az Emlék­könyvet, tekintettel arra, hogy megannyi megyei vo­natkozású történelmi és irodalomtörténeti adattal segí­ti a megye múltjának megismerését és tanítását. MAJAKOVSZKIJ: Beszélgetés JLetutt előtár s sál Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép szobám falán. Száját harsány szó feszíti szét, bajusza mereven fölfelé néz, homloka ráncában az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ész. Alatta sokezer ember vonul, lobogók erdeje, karok fűszálai. Felállók, arcomon az őröm kigyűl, jelentéssel kell most elébe állani; „Lenin elvtárs, hadd szólok pár kurta szót nem szolgálatilag, szívből csupán. Lenin elvtárs, tudja, pokoli mód nehéz, amit most végzünk egymásután. Adunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén s az érc, — ez ugye szép? De, persze, emellett, — hadd mondom el önnek, sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk. Ön nélkül sokan eltévedtek már, ezen a mi földünkön itt körülttnk s köröskörül igen sok gazember jár Nincs rá elég szám, s nincs nevezet, hogy hányán vannak e csirkefogók: kulákofc, szektánsok, részegesek, és munkahalogatók. Itt járnak és gőgtől dagad a keblük, töltőtoll s jelvény pompázik a melle Persze, hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs! füstös üzemeinkben s a havas tarlókon ön itt van vélünk. Az ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk, lélcgzünls, verekszünk, élünk!" A nyíregyházi József At­tila Művelődési Ház, báb­­játszó együttese múlt va­sárnap Nagyhalász község­ben vendégszerepeit. A ter­met zsúfolásig megtöltő kb. 500 főnyi nézőközönség — gyermekek és felnőttek — nagy figyelemmel kísérték Hófehérke és a hét törpe közismert, de mindig a mese csodálatos varázsával .y^ffv^f^wymwmKinfmymxmxxMxxyaMQOomoOQQoaxiOüüüuűcn.Mocxyn'lStÓ történetét. Hatalmas Elment % nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg Lenin, mint fénykép szobám falán. Ibsen Peer Gyntjc kerül sorra a TTIT drámalsmcrtetcsi sorozatának leg­közelebbi előadásán. Az előadás helye a TTIT klubja, ideje 1957. április 28-án, pénteken délután 5 óra. Az ismertetést Koroknay Gyula tanár tartja. Szalontai Barnabás: Nyírbátor barokk emlékei A Nyírbátori Báthori István múzeum legújabb fü­zetét Szalontai Barnabás írta Nyírbátor barokk em­­lékei-ről. A múzeum eddig megjelent füzetei Nyírbá­tor történelmével, céheivel, művészeti emlékeivel fog­lalkoznak. A füzetek így majd Nyírbátor monográfiá­jává fejlődhetnek. Szabolcs-Szatmár megye területén elég sok emlí­tésre méltó műemlék van. Ezek között talán a két je­lentősebb Nyírbátorban található. A két későgótikus nyírbátori templomról minden jelentősebb művészet­­történeti kézikönyv megemlékezik. Szalontai Barnabás tanulmánya a római katolikus (volt minorita) templom barokk emlékeivel foglalko­zik. A XV. század végén már készen lévő templomot néhány évtized múlva kirabolják és erősen megron­gálják. 130 nehéz küzdelmes évnek kellett eltelnie, míg hozzákezdenek javításához. S akkor gazdagon, tehet­ségesen és szépen alakítják át a templomot barokk stílusban. A templom belső berendezése a magyar ba­rokk stílus történetében különleges helyet foglal el. Az újjáépítő kegyúr valószínű helyi „népi mesterek’“ be­vonásával készíttette el az új oltárokat és a szószéket. A templom fő ékessége a Krucsay oltár. A tanul­mány talán részletesebben is foglalkozhatott volna az oltár kompozíciójával, fából készült szobraival. Az ú. n. „népi barokk“ talán legszebb alkotásai találhatók meg ezen az oltáron. A főoltár egyenlőszárú háromszög kompozíciója kiviláglik a leírásból, de a két mellékoltárról és a szó­székről még többet lehetett volna mondani. Sajnos az idő viszontagságai megviselték a templo­mot s a volt minorita rendházat. így a jelentős em­lékmű elhagyott állapotban pusztul ma is. Nemcsak a külső rész, hanem a belső berendezést is restaurálni kellene. Az elmúlt években történt is renoválás, de a Krucsay oltáron kívül a többi oltár is megérdemelné a felfrissítést. A tanulmány nemcsak az „egyházi barokkról” em­lékezik meg, hanem a „világi barokkról“ is. A barokk díszítő elemek a házépítkezéseknél is megtalálhatók Nyírbátorban, Bodor Sándor Irodalmi üzenetek —y —a: Elfutnál? című versében nagyon élő, na­gyon mai problémát vet fel, a művészi megformálás azonban még nem eléggé sikerült. A költemény be­fejezésével eszmeileg sem érthetünk egyet. Azt írja: „Dolgozni kell, ha élni akarsz! Mindegy, hogy hazádban, vagy idegen földeken.” Szerintünk ép­pen ez az, ami nem min­degy! Az Anyuka mesél című verses mese szerzőjének: A mű már csak terjedelme miatt sem közölhető. A té­ma és a motívumok külön­ben sem elég eredetiek. Verselése, kifejezőkészsége még nagyon kezdetleges. A B. 111-cs versíró: Ver­sei nemes emberi gondol­kodásról, őszinte hazafias érzésről vallanak, gondola­tait és érzéseit azonban nem tudja költői módon formában öhteni, sőt a nyelvhelyesség legelemibb szabályai ellen is gyakran vét. Különösen az alany é3 állítmány egyeztetéséről fe­ledkezik meg sokszor. Pél­dául ilyen sorokat ír: „Bol­dog volnák, ha eljutna so­raim”. „Tinéktek üzenek édesapák, Síró gyermekei­tek itthol várnak rcád”. stb. Hófehérke és a hét törpe Nagyhalászban taps jutalmazta a báb­együttes művészi színvona­lon bemutatott előadását. Igen örvendetes jelenség, hogy a bábegyüttesben mű­ködő pedagógusok — élén Garai Józsi bácsival — a nyíregyházi gyermekek szó­rakoztatásán túl a környék községeibe is elmennek és művészi élményt nyújtanak: gyermekeknek, felnőttek­nek egyaránt.

Next

/
Thumbnails
Contents