Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-17 / 64. szám

XHSIMAGTABOItSZACf 7 úr. Ki is az a Nagy a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál ? A vállalat dolgozói követelik Nagy Sándor főmérnök eltávolítását Talpra áll a nyírbogdányi gyári ifjúság! A Nyírbogdányi Kőolaj­ipari Vállalatnál is felütöt­te fejét októberben az el­lenforradalom. Jegyzőkönyv tanúskodik Nagy Sándor vállalati főmérnök és né­hány társa ellenforradalmi tevékenységéről, Am ennél is hűbben bizonyítják a történteket a vállalat dol­gozói, akik most már el­merik mondani: mi történt Nagy úr tevékenysége ide­jén, Nagy Sándor a hűtlenség mintaképe Meglepő, hogy az a Nagy Sándor, aki a népi demok­ráciának köszönheti, hogy főmérnök lett, jó állást, nagy fizetést kapott, — az októberi események alkal­mával az ellenforradalmi szervezkedés élére állt a vállalatnál. A nyíregyházi ellenforradami bizottság se­gítségével Miskolcról fegy­veres egyetemistákat hoza­tott és október 31-én ezek védelmével megkezdte a vállalati kommunisták ül­dözését. Kezébe akarta ka­parintani a vezetést, hogy így szólhasson bele az el­lenforradalmi események alakulásába. A dolgozók a munkástanács elnökének Szabó Józsefet választot­ták. Nagy Szabót félreállt­­tóttá azzal, hogy egyszerű munkás ember nem ért a vezetéshez, csak értelmiségi képes a feladatok elvégzé­sére. Kinevezte magát a munkástanács elnökének. A munkástanács tagjai nem mertek ellene szólni, mert mellette álltak a fegyvere­sek. Nagy úr beszédet tartott a dolgozóknak arról, hogy „a lebukott társadalmi rendszer, a szocializmus többé vissza nem térhet Magyarországon.” A kom­munistákat, a népi demok­ráciát és a vörös hadsere­get gyalázta. Az egyik fegyveres így kiáltott fel ekkor: „Esküszöm, ebből a főmérnökből pár napon belül igazgató lesz!” A fő­mérnök megköszönte a fegyveres bizalmát, Hajsza a kommunisták ellen Útjában voltak a vállalat vezető kommunistái. Nagy Sándor utasítást adott azon­nali kitelepülésükre'. „Ha máshová nem, akkor a Ló­­nyai-csatoma partjára” — ezt mondotta Gégény Béla gépkosivezetőnek. A mun­­kástanás tagjai meghiúsí­tották a hat kommunista elűzését és bántalmazá­sát. Nagy úr kénytelen volt figyelembe venni az üzemi dolgozók hangulatát, s egyelőre csak felfüggesztet­te a vezetők állását En­ged* H kellett annak a kö­vetelésnek, hogy a munká­sok gyűlésen döntsék el: mi legyen a hat kommu­nista sorsa. Az október 31-én meg­tartott röpgy ülésen Nagy Sándor az elűzésre ítélt kommunistákat hazátlan bitangoknak, a Szovjet­unió lakájainak nevezte. — Amikor egyesek azt mond-: ták: hiszen azok a kom­munisták családos embe­rek — azt felelte rá: „az nem számít!” A munkások lesütött fejjel hallgatták a főmérnököt Nagy úr a fegyvereseket igénybevéve kiűzte a gyárból a kommu­nistákat. A munkások vigyáznak a gyárra, a termelésre, Becsületükre Török István másodéves gépészmérnöki egyetemista, — aki korábban a gyárban dolgozott, az októberi események alkalmával a „diákparlament” képviselő­jeként tartózkodott a vál­lalatnál. Nemrég levelet űrt, amelyben segít Nagy Sán­dor leleplezésében, Ó felis­merte a helyzetet, azt, hogy akarva, nem akarva olyan ifjúsághoz tartozott, s olyan ieiaoental Diztak. meg, amely az imperialista ügy­nökök, az ellenforradalom malmára hajtja a vizet. Az ellenforradalom idején igye­kezett lecsillapítani a han­gulatokat és megakadá­lyozni a kommunisták bán­talmazását. A hosszú le­vélben többek között ezt is írja: „Nagy Sándor főmér­nök úrnak nem volt már maradása a munkásgyűlé­sen, mert leleplezte magát a dolgozók előtt.” Másutt ezt írja: „Nemcsak a hat kommunistát, hanem ké­sőbb több elvtárs üldözését, „kinyírását’ is terve vette. Ezt a levelet elolvashat­ják a vállalat dolgozói, hi­szen a faliújságra ki van téve. Vigyáznak gyárukra, a termelésre, becsületükre. Munkásőrség áll a gyár bejáratánál és másutt. Nem engedik, hogy bárki kárt okozzon vagy nyugtalansá­got keltsen. Már nyeresé­gesen dolgoznak és minden j bizonnyal túl fogják teije-j síteni első negyedévi ter-t vüket, X Gyűlölködő tekintetek ki-1 sérik a főmérnököt: „Vé-J gezm akart a kommunis-i tákkal, nyiltan kiállt az el-Í lenforraaalom mellett, sem_i mi helye közöttünk Nagyi Sái.dornak” — ez Lakatost István szava. „El kell tá-t volitsni, amíg agyon nem? veri valaki a gyárban” —? ez Waxmann Károly laka-» tos és több társának vele- ? mér.ye. „Nem nézte, hogy? hat, családos emberről van? szó, könyörtelen volt, mix sem lehetünk vele szembeni elnézőek.” — Simon Sán-I dór, Tóth György, Goszto-1 nyi Sándorné és ki tudná? felsorolni, még hány mun-I kás véleménye ez. A leg-? tartózkodóbbak pedig ezt? mondják: „Nagy úr most? is azt mondja, hogy lesz? még idő, amikor ő nagy úr? lesz. Még itt van a gyár-? ban. Miért nem vonják fe-| lelősségre? Tartanak azt ilyenektől?” | Nagy úr azt hangoztatja:| „lesz még az ügynek foly-| tatása is.” Reméljük. Det nem úgy, ahogy <5 elkép-t zelil ♦ Orosz András. Kétségtelen, hogy az októberi ellenforradalom és az azt követő véres, vad események, a nem­­zctgyilkos, gazdasági ösz­­szeomlást célzó sztrájkra buzdítás a gyári ifjúsá­gunk lelkivilágát, tisztán­látását, osztályhűségét és gondolkodását károsan be­folyásolták. Nem volt meg az a szilárd politikai ön­tudata, amivel védekez­hetett volna az ellenséges hírverésnek a bizonytalan jövőt, rettegést és zavart keltő rémhírei ellen. Fájó szívvel láttuk —■ mi idősebb családapák, — hogy ifjúságunk egyrésze közömbösen veszi az ese­ményeket, más része pedig kacérkodik a disszidálás gondolatával és másbe­­iyen, más utakon gondol­ta » jövőjét megalapozni. Be kell látnunk, hogy if­júságunk téves álláspont­jának kialakulásában hi­bás volt az MDF vezető­sége is, mert magára hagyta, nem támogatta a volt üzemi DlSZ-szerve­­zetet és így kellő politi­kai, gazdasági és kulturá­lis tudás nélkül könnyen félrevezethető zsákmánya lett a soraink között megbúvó ellenséges vagy osztályidegen elemeknek! Üzemünk dolgozói a legkritikusabb napokban is becsülettel helytálltak és tejesítették a termelési kötelességüket. Dolgoz­tunk és biztosítottuk a nélkülözhetetlen üzem­anyagot, amivel megin­dult a gépkocsi közleke­dés és lehetővé vált az élelmiszerek és egyéb fontos cikkek mozgatása megyénk területén. Helyt­állásunknak is része volt abban, hogy megyénk a „Vörös Szabolcs" megtisz­telő címet érdemelte, ki. Ifjúságunknak tisztult a látóköre és ma már ki­­tudja értékelni az esemé­nyeket. Keresi a kibonta­kozást, hogy visszatérhes­sen a szocializmus építé­sének helyes útjára és te­vékenyen részt vegyen a sokat szenvedett orszá­gunk, népünk teljes talp­­raállásában, Pethő Károly, Zsák Ödön és Bíró Piroska if­júmunkásaink, mint az ideiglenes szervező bizott­ság tagjai, hozzáfogtak a gyári ifjúság sorainak rendezéséhez! Megakarják alakítani pártunk ifjú­munkás üzemi szerveze­tét! Ürömmel és féltő szere­tettel kísérjük kezdemé­nyezésüket és ígérjük, hogy a boldog jövőt, a biztos és biztonságos éle­tet, békét és nyugalmat eredményező munkájuk­ban teljes odaadással tá­mogatjuk őket. — Nem hagyjuk magukra, segíte­ni fogjuk politikai fejlő­désüket, gazdasági ered­ményeiket és kulturális nevelésüket. Előre gyermekeink, bát­ran, büszkén, mellettetek állunk és segítünk Benne­teket! Nyírbogdány, 1951. már­cius 15. Simon Sándor, A Vulkán vasöntöde megőrzi! a termelésben elért jó hírnevét R munkások a kommunisták oldalán! A munkástanács tagjainak véleménye nélkül, saját íz­lésére átalakította a mun­kástanácsot forradalmi bi­zottsággá. Ez már nem tet­szett a munkásoknak. Kö­vetelésükre november else­jén meg kellett tártani a munkásgyűlést. A kultúr­­házban mintegy 300 mun­kás jelent meg és eljöttek a környékbeli parasztok is. Nagy Sándor a munkás­gyűlésen nyiltan kiállt az ellenforradalom mellett. — Fülöp János igazgató a megtiltás ellenére beszédet mondott a dolgozókhoz, mely azt eredményezte, hogy a munkásgyűlés Nagy!' Sándor ellenes hangulatot;; öltött, az igazgatót megtap­solták és a' munkások a kommunisták mellé álltak.' • Nagy úr egyedül maradt. Nem tudta megváltoztatni a munkások hangulatát, véleményét még a fegyve­res egyetemisták segítségé­vel sem. Szervezkedni pró­bált és fenyegetőzött, hogy majd eljön még az ő ideje. Tűnjön el a gyárból az áruiá! Az események sok válla­lati dolgozót kommunistává neveltek, akik kérték fel­vételüket az üzemi párt­szervezetbe. A megalakult pártszervezet foglalkozott Nagy Sándor tevékenységé­vel. A főmérnök meghall­gatása alkalmával a mun­kástanács tagjai szemébe mondták, hogy önkényes­­bedett és lelketlen ellenfor­radalmár volt Azzal véde­kezőt, hogy a helyzet hozta magával a történteket, ilyen volt a hangulat, s ő azt tette, amit az újságok akkoriban írtak. A taggyűlés résztvevői s förténteruűl levélben tájé­koztatták a Nehézipari Mi­nisztérium Kőolajipari Trösztjét, s követelik Nagy| Sándor felelősségrevonását,: azonnali eltávolítását a gyárból. A levelet 10 napja küldték el, a címzett még nem intézkedett. Ezért is türelmetlenek a gyár mun­kásai. Sokan nem akarják megérteni, hogy miért csak a kivizsgálás után lehet eltávolítani Nagy urat. Töb­ben is tettleges bántalma­zással akarnék visszafizetni a főmérnök basáskodásáért. Azt kérték a vállalat veze­tőségétől, hogy kizavarhas­sák Nagy urat a vállalat­tól, Az utóbbi időben igen keveset hallatott magáról vállalatunk, a Vulkán vas­öntöde. Az J.950-OS népgazdasági év sikeres befejezését meg­akadályozták az októberi események és az elmúlt év III. negyedévében elért szép eredményeket az „Él­üzem” ünnepséggel nem tudtuk befejezni, pedig -íz exinűlt évben másodízben szolgáltunk volna rá erre a szép kit én' •‘tésre. A fentiek ellenére az 1957. I. negyedéves terme­lésünk a továbbiakban )ó eredményekké, bíztat, bár a január hónap lemaradása még éreztette hatását a tényszámokon, de már a negyedév végére kiküszö­böljük ezt a csorbát is. Az üzemi munkástanács elnöke és igazgatója mér­legelte a március 13-án megjelent „Teljesítménybér, vagy időbér” cikket a Nyír­bogdányi Kőolajvállalatról. Mer kell mondani őszintén, hogy üzemünk területén a i agymér vű januári lemara­dás hasonló körülmények­nek tudható be, amikor az üzem dolgozói n~m döntöt­tek végérvényesen a bérek klaia'.Uásáöan. üzemünk­ben az elhang-x ígéretek ellenére, amely az órabér mellett szólt, nem volt meg a megfelelő termelés. Ezért a vállalat munkástanácsa, a vállalat vezetőségével együtt felmértek, hogy a vállalat részére biztosított remelést milyen mértéi­ben tudja "elhasználni a termelékenység biztosítása mellett, Az egy főre eső béreme­lés havonta 169 forintot tett ki a munkásoknál. Ezt az összeget kellett olyankép­pen szétosztani, hogy meg­szűnjenek az aránytalansá­gok az egyes műhelyrészek, munkaműveletek között és ugyanakkor, ahol eddig erőltetett darabbérezést folytattunk, rátérünk az órabérezésre is. A bérezés végleges elké­szítése előtt a munkástanács elnöke, a vállalat igazgatója és bérügyi előadója más üzembe is ellátogatott, hogy tanulmányozza, miképp old­ják meg a bérezés kér­dését. A fentiek alapján megfelelő bérösszeg tarta­lékolása mellett üzemünk­be a dolgozók 4Z százalékát órabérben, míg a többit tel­jesítménybérezésben kíván­juk a következő időben el­számolni. Ez biztosíték arra, hogy a termelő mun­kát végzők érdekelve van­nak a mennyiségi termelés biztosításában, amely az üzem létjogosultságát a kö­vetkező időben is biztosítja. A szerszámműhely és a MEO-állomány átszervezé­sével elősegítettük, hogy a termelésben dolgozóknak kevesebbet keljen termelni, mint ezideig, mivel a pro­duktív munkaerő ezáltal is emelkedett. Az órabér­ben dolgozók megemelt óra­bére már március 1-től ér­vényben van. A darabbérek végső kialakítása műhelyré­szenként az illető dolgozók bevonásával készül és ma­guk a dolgozók határozzák meg, hogy egyes műveletek^ darabbére miképp módosul­jon az elmúlt időhöz viszo­nyítva. Ezt a bérezési rend­szert április 1-től kívánjuk bevezetni a megfelelő elő­készítés után, amelyhez műszaki szervezésekkel és intézkedésekkel kívánjuk a dolgozók munkáját meg­könnyíteni. így a kályha­gyártás zárt ciklusát vezet­jük be és ugyancsak zárt ciklusú gyártást hajtunk végre a megmunkáló gépek átcsoportosításával a sa­tuk készítésénél. Indokolta ezt az is, hogy ismételten nagymennyiségű satút gyár­tunk a Készletező Vállala­tokon keresztül még ex­portra is. A II. negyedév folyamán ismét rátér üzemünk a kü­lönféle nikkelezett kivitelű gyártmányok készítésére is a választék bővítése érdeké­ben. Ezek az átszervezések már most folyamatban van­nak és megkönnyítik dolgo­zóink munkáját. Meg kell mondani őszin­tén, hogy elsősorban a meg­felelő darabbérezési rend­szer a biztosítéka annak, hogy I. negyedéves tervün­ket előreláthatólag T03 szá­zalékban fogjuk már telje­síteni, Az ideiglenes darab­bér február 11-től van ér­vényben üzemünk terüle­tén, de ezzel a termeléssel még nem vagyunk megelé­gedve, mert az első negyed­évi túlteljesítés is csak 67 százaléka az elmúlt év III. negyedévének. Már a II. negyedév folyamán kíván­juk biztosítani az. a meny­­nyiségi termelést, ami jelle­mezte üzemünket az elmúlt év folyamára A februári 119 százalékos havi terv túlteljesítésevel és a már* ciusi túlteljesítéssel elérjük azt. hogy I. negyedévben a januári lemaradás ellenére nem lesz béralap túllépése a vállalatnak. Az elmúlt évhez hasonlóan az öntödei vonalon is tartjuk az öntődének alacsony selejttel való termelését an­nak ellenére, hogy üze­münkben elég sok új mun­kás van foglalkoztatva és munkanélküliségről sem le­het beszélni, mert több mint 3 éve nem foglalkoztatott vállalatunk annyi dolgozót, mint jelenleg. Befejezésül azt javasoljuk a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnak, hogy a terme­lés mennyiségi és minőségi biztosítása, érdekében feU tétlenül maradjanak meg m teljesítménybérezés melletti amelynek előkészítéséhez azonban vonják be az üzem. dolgozóit is. A Vulkán vas­öntödében a bérkérdés meg­oldása nemcsak az üzemi bizottság, pártszervezet, munkástanács együttes megbeszélése alapján, ha­nem a dolgozók bevonásá­val történt. Ez a biztosíték hogy az üzem termelési eredményeit a következő időben a régi szinthez mér­ten tartani, illetve növelni tudjuk. RÜLL SÁNDOR igazgató. ÖTVÖS SÁNDOR, a munkástanács elnöív*j

Next

/
Thumbnails
Contents