Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-17 / 64. szám
MSI. március 17, vasárnap KELETMAGYARORSZÄG 3 C7& üütaíktm mwxeizeü munka ^eltíitaie.g,t Dolgozó népünk kulturális igényeinek kielégítésében igen lényeges szerepet töltenek be megyénkben is az öntevékeny művészeti csoportok és együttesek. Több éves munkájukkal egyre nagyobb tömegeket vontak be városon és falvakban egyaránt a művészeti munkába és a nézők soraiba. Ezen kívül elősegítették népünk felszabadult művészeti erőinek mielőbbi és minél teljesebb kibontakozását is. Az általam vezetett nyírlugosi népi együttes tagjai közül igen sokan a felszabadulás előtt uradalmi cselédek voltak. Egy részük írni-olvasni sem tudott. Az elmúlt évek eredményeként viszont a népi együttes aktív tényezőivé váltak. Alkotó tevékenységük nemcsak az együttesen belül nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a munkában kívül állókat is bevonták. Az együttesi munka így lassan az egész falu feladatává bővült s a kezdeti idegenkedő szemléletből teljes belekapcsolódás lett. Egyszercsak észrevették, hogy az elért eredményekben nekik is részük van és így a közös művészi munka részeseivé váltak. Ez a közös művészi munka a falun más irányban is érezteti hatását Kialakul és egyre nő a közösségi szellem, ez pedig jótékony hatással van a termelésre, helyes irányba fejleszti az emberek gondolkodásmódját, világnézetét, magatartását, A dolgozó emberek érzik, hogy ez alkalommal a sajátjukról van szó. így látszik igazoltnak az, hogy népünk alkotó módon kíván részt venni az új magyar kultúra kialakításában. Népi együtteseinkben — különösen az utóbbi időben — ki is alakult annak a tudata, hogy ők tevékeny részesei egy olyan művészeti munkának, amely új nemzeti értékeket hoz létre (pL a mesejátékot), A népi kultúra fejlesztését tehát igen elősegíti az öntevékenység. Éppen ezért minden vezetőnek kötelessége az öntevékenységet ápolni és elősegíteni. Bátorítani, bíztatni keü az egyszerű embereket, akiket néha még bizonyos kisebbségi érzés korlátoz. Nem hiszik el, hogy nekik is joguk van ehhez és főleg nem tudják elképzelni, hogy az ő egyszerű ténykedésük is komoly alkotó munkát jelent Mikor azonban ebben az értelemben vett saját fontosságukról meggyőződnek, hihetetlen termékennyé válnak, Nálunk például az Aranyfonál című népi mesejáték összeállítása vontatottan indult. Mikor az együttes tagjai észrevették, hogy ebben a maguk egyszerűségével is részt vehetnek, leírhatatlan kedvvel fogtak munkához. Hogy az Aranyfonál országosan is olyan sikert ért el, éppen annak tulajdoníthatom, hogy az a falu dolgozóinak közösségi munkája, amit a maguk eredeti népműszetével mutattak be. Ezért a nézők is mindjárt magukévá fogadták mindenütt. A most új szellemben meginduló kulturális munkában ezeknek a tapasztalatoknak alapján fel kell'tehát használnunk az öntevékenységet, elfelejtett népi hagyományaink feltárására és színpadra feldolgozva, újbóli közkinccsé tételére. Népi hagyományaink feltárásán kívül jelentős hatása még ennek az alkotó munkának az is, hogy egyszerű dolgozó embereket részeltet a művészi alkotás élményében. Másrészt pedig, ha csupán szerény kezdeményezések formájában is, de gyarapítják és élőbbé teszik nemzeti kultúránkat. MIKLÖSSY FERENCNE. 3 új énekkar rerseu VERS MAGAMBÖL Szememben csöndes utcák Lámpái fényiének, Sóhajom, mint a puszták Szellője, megremeg. Hajam sötét redője Behúzza sötét homlokom, Mint szélcibáltj zsindely Az apró házakon. Forró szívem parázslik Kis konyhák tűzhelyén, Mellette ül, ha fázik A búskedvű szegény. Kemény fejemben bérház Komor, nagy csendje ül, Hol lépcsóháziik apró Fényében elmerül, S köhögve lép a munkás Fokonként egyre fel; Deres korlátba markol S párás ködöt lehel. Míg apró ablakon át A téli ég ragyog, Remegve száll a pára; E sóhaj én vagyok. HAJNALI CSEND Almos derengés, A konyha alma-illatán Ködbe bujt a táj, Remegve bújkál egy kicsit, A reggel fazos&u morog. .. , , .... . Mogorva, szúrós jégcsapok ajd Kamba kúszik es A drótokon, s a zsinde[talán [lyen — Egy bús sóhajjal visszaszáll — Fehér fogak, — harap A csend, — s vibrál a víz la tel- [fölött, ti szik a mosdóban a víz, . Cseppek csorognak arco- u*®“TMleptek hangzanak, lmon, Nehéz bakancsos koppanás. S a rezgő tálban útra kel . A ház, s csobogva úsznak el Olajszagú a reggel is A fák is, és az emberek, S a szél, mely jó reggelt Az iskola, s a rossz padok, .... „ A cseppek mint az ablakok. ,1 06Zönt' Csorog a csap és rajta hull Az ablak apró résein. Álmos derengés szótlanul. Elúszik lassan álmom is, Halk ringatózás, csohbanás — Recseg a jég cipőm alatt. S csak én figyeltem, senki más A szürke, csipős ég vízén Még visszanéz, s úszik tova Sötét hajó: az éjszaka. MÁTÉSZALKAI MOZAIKOK MEGALAKULT a mátészalkai MEDOSZ művelődési otthonban a színjátszó csoport. Már hozzákezdtek Jókai Aranyemberé-nek tanulásához, NAGYECSEDEN „ifjú mezőgazdász” tanfolyam kezdődött, amelynek alapanyaga a növénytermesztés. * KISFALUDY Kérőjét tanulják a szamosszegi színjátszók. * SZABÓ TIBORNÉ vezeti a'mátészalkai járási művelődési ház tánccsoportját, amelynek már több mint 30 tagja van, üt PAPOSON vegyeskart szerveztek a művelődési otthonban 32 taggal. A próbákat rendszeresen megtartják! « VÁLLAJON helyi gyűjtésű anyagból állította össze Suskó János a művelődési otthon új műsorát: az „Este falun” című mesejátékot, * CSIZMAREK: BujócS. ka című színdarabját tanulják a nyírmeggyesi fiatalok. Mese az öregemberről, az ördögről és a dohányról Kiment egy öregember a kapuba. Arra ment az ördög. Megszólította a® embert; Adok én neked egy magot. Vesd el. Ha kikelt és megnőtt, a szimatját érenni fogod. Az ember elvette az ördögtől a magot Elvetette. Amikor kikelt, gondozta. Hogy megért, már hasznát is szerette volna látni. Leszakította a* egyik levelét. Nézegette. Beleharapott. Keserű volt. A tűzbe lökte. A szimatját mindjárt meg la érezte. Tetszett neki. így kapatta rá az ördög az embert a — pipázóéra. Hanem az az öregnek kevés veit a dohánya. And belőle a pipában megmarad ozott, a szájéba vette. Szopogatta. Rágosgatta. így szorította rá az ördög az embert a bagózásra. ököritófiilpösl mese. Lejegyezte: Dr. Nyárády Mihály. Műterem látogatás Hálom új énekkar alakult a nyírbátori járásban: Nyírlugoson 35 taggal, Nyírbogát István tanyán 24 és Nyírgelsén 40 taggal. Legszebben haladnak a Byírgelseiek. Két hónapos munkájuknak sok szép meg tanult dal az eredménye. Csak egy baj van! Nincs hangszerük. A járási előadó ígért nekik egy zongorát, a nyírbátori művelődési o thonból, — gondolván, hogy Nyírbátor kap új zongorát ebben a nagy megyei hangszer-hullásban. Sajnos, nem így lett. Nyírbátornak már nem jutott hangszer, így újra csak a torkára van utalva szegény gelsei karvezető. Pedig igazán megérdemelné a segítséget, mert már jó ideje foglalkozik népi gyermekjátékok és népdalok gyűjtésével* Jelen esetben műteremről beszélni őszintén szólva nagyzolás, mert műteremről szó sincs, mégis így kell nevezni azt az előszobát, ahol nyáron; a nappalit, ahol télen szokott a művész dolgozni és a konyhát, hot a iát szokta -faragni. Nem ideális helyzet egy szobrásznak az ilyen müteremmegoldás. A lakásba belépő idegent egy egész sereg szobor köszönti. Egy külön világ ez. Itt: régebbi keletű plaketten egy üdítően friss parasztlány iszik korsóból. Amott áll a sarokban bájos mosolyú, erőteljes Almaszüre-te. A légitámadás rémületét sugározza egy kis agyagszobor, mellette a szépvonalú, szabadmozgású Berky Nándornál Felvonulólány lép felénk. Méltó párja ez az Aratólánynak: ezt a szobrot Debrecen városa vette meg a tavalyi debreceni kiállításon. Sok szobor van, de még több került már el innen, A Szabolcs-Szatmári Szemle beszámolt Berky munkásságáról, most csak azok a szobrok kerülnek említésre, melyek azóta készültek. A fentvázolt viszonyok mellett nem lehet csodálkozni, hogy az elmúlt ősz óta kevés szobor készült művészünk mintázófája alatt. Időrendben két aktot kell először megemlíteni: a Napozót és Zsuzsit. Az első finom plasztikájával tűnik ki, másik beszédes, élő vonalaival. Egy fiatal lávjj a fürdés után leül, hogy megtörülközzék. Erőteljes, szobrászt megfogalmazás — harmonikus, hajlékony vonalvezetéssel. Á Szüretelő lány igen kedves figura. Első tekintetre érződik rajta a helyi zamat. Egy lány csípőjén vive a fürtökkel teli szakajtót, megáll egy pillanatra s gyönyörködik egy magasra tartott szőlőfürtben. A szüret vidám, dévaj hangulata jól érezhető a testtartásban, az arckifejezésben. A Juli táncol c. kisméretű szobor azt mutatja, hogy egy kis falusi lány jókedvében hirtelen ötlettel megfogja szoknyája szélét es perdül egyet. A mostani második kivitelezés sokkal szabadabb és közvetlenebb az elsőnél: az elmélyültebb munka megérlelte a kifejezést és jól sikerült a nem könnyű gondolatot formába öltöztetni. Ez a könnyedség élteti a szobrot. A művészre se nehezednek azok a lenyűgöző, kötelező sablonok, amelyeknek adóznia kellett, hogy ne tartsák formalitásnak. Most más technikával készült a test, mással a hatásos elrendezésű ruha. Alkotója bronzba szánta. Szeretnénk, ha úgy is megláthatnánk. Sokszorosításra is nagyon alkalmas, sok kitűnő részlet van benne. Az előbb említett szobrok is alkalmasak sokszorosításra, szívesen látnánk mindegyiket műkereskedelmi forgalomban is. (Szobrászaink valahogy lenézik a sokszorosítást, pedig a képzőművészeti tömegkultúra terjesztéséhez fontosak a lakásokba készült, mindenki számára hozzáférhető szobrok.) KOROKNAY GYULA.
