Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-15 / 62. szám
1957. március 15, péntek KELETMAGYARORSZ\G HÍM Ugyancsak csodálkoztak kedden este az ö,eg Gáli tehenei, amikor hat óra helyett már öt órakor megkapták az e=ti takarmányporciót. —. Hová készülsz? — szólt rá Juli néni férjére a konyhaaj tóból. — A kultúrházba —válaszolt Sanaor bácsi már a kisajtóból. — Róka szomszéd szólt, hogy pártnap lesz. Mire az öreg felért a kultórotthonba, már nagy számban gyülekeztek a község kommunistái. — Kérgeskezű parasztemberek ráztak kezet a tintafoltos ujjú tamtónénivel. Munkások, gyárigazgatók, háziasszonyok hallgatták nagy figyelemmel Hajdú Sándornak, a megyei tanács vb. elnökhelyettesének beszámolóját. Hajdú elvtárs időszerű, napjaink égetően fontos politikai és gazdasági problémáira adott felvilágosítást beszédében. — Természetesen — mondotta többek között — idővel, talán évek múlva, pontosan megtudjuk határozni mi történt tulajdonképpen októberben Magyarországon, s hogy hová nyúlnak v .ssza az oatouer 23-i események gyökerei. Azt mindenekelőtt mi kommunisták megtanultuk — sajnos, az ellenforradalmi terror tanított meg rá, — hogy nem leverni, hanem megsemmisíteni kell az ellenforradalmi elemeket. Foglalkozott továbbá a beszámoló a MSZMP feladataival. Rámutatott arra, hogy a kormány védi az állami gazdaságok, tsz-ek és egyénileg dolgozó parasztok érdekeit s népgazdaságunk néhány igen fontos kérdéséről szólott. Befejezésül megemlítette Hajdú elvtárs Nagy Imre és Kormánya szerepét az elmúlt hónapok eseményeiben, s a munkás-paraszt forradalmi kormány létrejöttének körülményeivel és a Kádár-kormány politikájával. Nehezen indult meg a hozzászólás. Forgatják, fontolgatják a mondanivalót a kemény parasztkoponyák, jól megrágják mit is szóljanak, miről is lehet itt beszélni?! Nap, mint nap felmerül a földrendezés, a földvisszatgénylés kérdése. Talán erről kellene szólni Sándor bácsi? — Hát igen — így az öreg Gáli — mikor kezdik rendezni a földügyeket. Már két hete beadtuk a kérvényeket a tanácshoz? Ej, ej Sándor bátyám, hát miért nem mondja hangosan, amit gondol?: Itt van a tanácselnök elvtárs, bizonyára szívesen válaszolna. Látja öreg, Szombat iné már megelőzte. Szinte pereg a nyelve Irma néninek, ahogy monda: — Mit keres még mindig ebben a faluban az a Kerekes Béla, aki októberben leköpködte a szovjet emlékművet s megfenyegette a kommunlstá kát. Engem is. Párttag , nem voltam 49 óta — amikor igazságtalanul kizártak, — de mindig kommunista leszek. Ez fájt Kerekesnek meg társainak, azért üldöztek bennünket. Meddig még? No. Sándor bácsi megnyílt már az asszonvok T aggyűlések pártnapok Nem leverni, meg kell semmisíteni az ellenforradalmi elemeket' I'árfnap Tisza vasváriban szája. Most Román Károlyné kérdez: — Az uram a község kondása, 8 gyermekünk van, nincs földünk. Tanácstalanul állok, eddig nem is kaptam semmilyen segítséget. A tanácsnál azt mondták keressek kishaszonbérleíbe földet. De hol? Répánszki elvtárs már elmondta a zárszót. Nsm szóltak hozzá Sándor bácsiék, de a pedagógusok sem. ügy latszik, meg hallgatnak, fontolgatnak. De azért látszik az arcokon, hogy megnyugodtak, amikor Hajdú elvtárs tolmácsolta, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata szerint állami tartalékból kapnak háztáji földet. Eredmény? Talán a következő pártnapon jobban kinyílnak a szívek, hamarabb megoldódnak a nyelvek Annyi bizonyos, hogy most is sok-sok nyitott kérdés tisztázódott. Ma este még inkább megértették a tiszavasváriak is, hogy nem szabad, nem lehet a pr-Ltár hatalom célkitűzéseiből, a kommunista párt . oroglamjából egy jottányi sem engedni. Sokáig fognak még a parasztok, munkások és pedagógusok erről az estéről vitatkozni, s gyarapszik napról-napra a tudásuk, erősödik hitük a népi demokráciában. Kenyeres írnia. „Csak összefogni hát“ Rövid híradás egy taggyűlésről A múlt héten, pénteken este taggyűlésre jöttek össze a napkori kommunisták. Már a „hivatalos” kezdet előtt élénk beszélgetés alakult ki. — Orosz elvtárs örömmel újságolta, hogy jobban, gyorsabban megy majd a tavaszi vetés, mint az e'múlt éveiben. A napkori dolgozó parasztok birtokában eddig 8 vetőgép volt, most a beadás e1- törlése és egyéb kedvezmények nyomán fcllenuüit a termelési kedv jó fokmérője. hogy ez a szám megduplázódott. Nyolc új vetőgépet vettek a dolgozó parasztok. ,.Az semmi, de most vették meg a negyvenedik motorkerékpárt” — vágott közbe valaki. Taposó bicikliből a. felszabadulás előtt 8—lü darab volt, most ezernél több van. Motorról akkor álmodni sem mertek. Ha tezvszerűtlenül, úgynevezett spontánul jött'is elő ez a beszédtéma, a-, már nem véletlen, hogy erről a kommunisták kezdenek beszélni. Az elmúlt 12 évben voltak súly s hibák is. ne a falu életéinkább ezek a számok ó> az új házak, a jó ruhák, egészséges gyermekek, egyetemisták száma és egyebek jellemzik. Remélhetőleg erről nemcsak egymás között, hanem a faluban is beszélnek. A taggyű'és tagfelvétellel kezdődött. Juráncsik Mihály szövetkezeti alkalmazott kérte magát az MSZMP tagjainak sorába. Régen Napkoron csak eiotörjésztés volt és szavazás, vita nem igen a.a-; kuit egy-egy új tag felvitelénél. Most öten i3 elmondtak véleményüket Juráncsik elvtársról mielőtt soraikba vették. Főként az ellenforradai~m idején tanúsított magatartását elemezték. Ezt az időt tartják legfontosabb mércenaa, hogy kí menj - nyíre érdemes a párttagságra. Tagfelvétel után Vadász Miklós elvtárs ismertette a vezetőség beszámolóját, amelynek fő mondanivalója az volt, hogy tovább erősíteni a pártot becsületes dolgozókkal, de ugyanakkor meg kell történni a kifelé fordulásnak is, hogy ténylegesen vezető erő lehessen a párt. A hozzászólások során Szurcmi György elviárs, de többen is hiányoltak, hogy még nem elég gyors és rész'etes a feisőob szervek tájékoztatója. A tagfelvételnél. de a beszámoló feletti vitában majdcsak minden felszólaló arról beszélt, hogy nagyon óvják a párt sorait az ellenségtől és a karrieristáktól. Orosz Pál elvtárs elmondotta, hogy az MDP-bcn akármilyen bizalmas ügyről tárgyaltak este, reggel már az ellenség beszélt róla. A felvilágosító munka szükségéről beszélt Pál János elvtárs. Elmondotta/ hogy a legképtelenebb remnírak keringenek még napjainkban is a községben. Ehhez kapcsolódva mondotta Kovács István elvtárs, hogy helyettünk az ellenség végzi munkáját. Nekik pedig nem a békés munka a céljuk, hanem a zavartkeltés. —> Azért kell arra törekedni, hogy az emberek ne az ellenségtől kapják a „felvilágosítást'’, hanem mi' mondjuk meg az igazságot. A továbbiakban arról beszélt Kovács elviárs, hogy nem a mennyiség lz első, hanem a minőség; Egység kell, úgy, ahogy az Internacionáléban mondjuk: „csak- összefogni hát’1 és akko^-győzünk. Tudlik József, az újjáalakult termelőszövetkezet elnöke arról számolt be, hogy az ellenség meg mindig iparkodik megfé-j leml'teni a szövetkeze:/, tagokat, ők azonban ennek ellenére napról-napra gyarapodnak. Csikós Balázs, Többet jöjjenek hozzánk őszinte beszélgetésre Lelkeshangulntú, jól silieriilí pártnap volt Tissanzatkán Amikor megmondtam, hová indulok, legyintettek. — Nem fognak összejönni Tiszaszalkán a pártnapra, hiába méssz — mondták. Vegyes érzelmekkel indultam hát el. Egész úton azon gondolkodtam vajon igazuk lesz-e azoknak, akik így vélekedtek a szakaiakról. Megmondhatom, hogy nagyon tévedtek. A tiszaszalkai dolgozók alaposan rácáfoltak az előítéletekre. Sok dolgozó paraszt, Rágalmak és valóság R Szovjetunióba irányuló mezőgazdasági exportunk — a tények tükrében magyar közvélemény keveset tudott a külkereskedelemről. Az ellenséges propaganda ezt ki is használta arra, hogy úgy jellemezze a köztudat előtt a Szovjetunióval folytatott külkereskedelmünket, mintha ezen az úton a szovjet fél Magyarországot kizsákmányolná. Amikor egyes élelmiszerekben hiány volt, azonnal lábrakapott a suttogás: „azért van, mert a Szovjetunióba viszik“. Más esetben a Szovjetunióból érkező segítséget igyekeztek visszájára fordítani. Gondoljunk például a dán vajjal kapcsolatos rágalmakra. Széltében-hosszában azt terjesztették, hogy mi a Dániától ingyen, segítségként érkező vajat eladjuk. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a Szovjetunió részünkre vásárolt Dániából vajat, hogy segítsen áthidalni az ellenforradalom okozta közellátási nehézségeket. Mindenekelőtt le kell szögezzük, a Szovjetuniónak nem szállítottunk nagymennyiségű élelmiszert. Mezőgazdasági forgalmunk a Szovjetunióval a tőkéspiachoz viszonyítva aránytalanul kicsi volt. Egész 1955-ös me zőgazdasági exportunknak 10,8 százaléka irányult a Szovjetunió felé, s 1956-ra ez tovább csökkent', 8,5 százalékra. Részadatok ugyanezt mutatják, 1955—56-ban marhából és marhahúsból a teljes exportra kerülő mennyiség 4,5, sertésből és sertéshúsból 21, baromfi exportunk 5, paradicsompüré kivitelünk 3,5 százalékát szállítottuk ki a Szovjetunióba. Egyesek azt állították: azért kell importálnunk kenyérgabonát. mert nagy mennyiséget szállítunk ki a Szovjetunióba. Ez sem felelt meg a valóságnak. 1950 óta kenyérgabonát egyálta Ián nem szállítottunk oda és az sem igaz. hogy takar mánygabonát exportáltunk a Szovjetunióba. A Szovjetunióval folytatott külkereskedelem ama gyár népgazdaság számára előnyös, mind a mezőgazdasági, mind az ipari cikkekben. Nem haszontalan megnézni ezt az árak tükrében. Néhány adat erre: A Szovjetuniótól marháért átlagban 35 dollárcentet kapunk, ezzel szemben tőkés relációban 32-t. Mind kettőt magyar határon. A Szovjetunió tehát 3 dollár centtel többet fizet. Miért volna előnytelen ez számunkra? Egy másik példa: a sertésért a Szovjetuniótól 48 dollárcentet, a tőkés országoktól 40-et kapunk. Libáért és kacsáért a számok aránya 80 a 62 dollárcenthez. 'Paradicsompüréért 50 százalékkal magasabb árat fizetnek. A Szovjetunióval folytatott külkereskedelmünk a mezőgazdasági cikkekben nemcsak azért előnyös, mert magasabbak az árak, hanem azért is, mert olyan időszakokban is átveszi tőlünk a Szovjetunió a szállított mennyiségeket, amikor a tőkés piacokon az értékesítés vagy nagyon nagy problémát jelent vagy a piacok telítettsége miatt, értékesítésük teljesen lehetetlen, Emellett az árak nem változnak évről évre, nincsenek kitéve a tőkés piac ingadozásainak’. Az ellenértékként kapott ipari nyersanyagokat is változatlan árakon kapjuk. így volt ez például akkor is, amikor a tőkés piacokon a koreai háború idején az árak 50, egyes cikkeknél 70 százalékkal emelkedtek. Az általunk kiszállított cikkekért a Szovjetuniótól számunkra nélkülözhetelen anyagokat kapunk. Ez azért is előnyös, mert magyar határon kapjuk az árukat és emiatt jelentős költségek esnek el, nem terheli azokat külföldi fuvarköltség. Ha. egész külkereskedelmünk árszintjét nézzük, még világosabbá válik előttünk, hogy a Szovjetunióval folytatott külkereskedelem jelentős előnyökkel jár a magyar népgazdaság számára. Ha a Szovjetunióba exportált mezőgazdasági termékeket tőkés relációban értékesítenénk (feltételezve, hogy erre minden esetben meg volna a lehetőség), akkor mintegy 11 százalékkal kevesebbet kapnánk az áruért, mint a Szovjetuniótól. S ha megnézzük az onnan jövő importot, akkor kiderül, hogy ez 11 százalékkal többe kerülne nekünk, ha tőkés piacon vásárolnánk meg. A tendenciózus rágalmakról, az alig félreérthető politikai mesterkedésekről a tények világánál könnyű lerántani a leplet. Ez azonban nem elegendő. A rágalmakból sem árt tanulnunk. Most láthatjuk igazáé,, mennyire hiba volt a túlhajtott titkolózás. Hiszen ha rendszeresen ismertettük volna külkereskedelmünk problémáit, nem találhattak volna talajra e rágalma':, A jövőben szélesebb tájékoztatást kell hogy adjunk a közvéleménynek, hogy elkerülhessük e visszássigoka'.. Nem kerülhet mégegyszer sor arra, hogy egyes ,.jólértesült” személyek, vagy csoportok kihasználhassál: a tömegeic tájékozatlanságát és zavart okozhassanak a szovjet és magyar nép barátságában. MULATÓ JANOS. termelőszövetkezeti tag, idős asszonyok és fiatalok vettek részt a pártnapon. Érdekelte őket az ország sorsa, helyzete, a kormánynak az intézkedései. Többen kifejezésre Juttató ták, hogy a népi hatalom mellett állanak, s csak dicsérni tudták a Szovjetunió cselekedetét, amikor egy második pusztulástól mentette meg az országot. A pártnap résztvevői bátran mondották el azokat a hibákat is, amelyeket tapasztaltak. — A termelőszövetkezet nem bomlott volna fel, ha a megyei és járási vezetők annak idején is kijártak volna Tiszaszalkára. A közösben dolgozó parasztok szerették a szövetkezetei és magukénak vallották, csak segíteni kellett volna őket — mondta felszólalásában Garámosné elvtársnő. Balázs elviárs elmondta: „Én 1945 óta a pártban vagyok. Kommunistának vallom magam, dolgozó ember vagyok, nincstelen földmunkás. Mi közöttünk nincs olyan embernek helye, aki lebecsüli, lenézi a dolgozót. Az érdek-párttagokból elegünk volt, nincs helyük a pártban.“ A tiszaszalkai dolgozók közül többen látják már e helyes u.tatu%Mzt mutatja az is, hogy a Búzakalász helyén új termelőszövetkezet alakult. Elmondták itt a dolgozók azokat a hibákat, amelyek gátolták a Búzakalász fejlődését. Ezt úgy mondták el, hogy a jövőben vigyázni fognak arra, hogy a vezetés helyes legyen, mért bizony régebben nem fogadták el a vezetők a dolgozók kezdeményezését. Most ezen változtatni fognak. • Lelkeshangulatú,. jó pártnap volt Tiszaszalkán. Jó volt hallani eljövetelemkor, amikor az egyik elvtárs megjegyezte: „Többet jöjjenek az elvtársak hozzánk ilyen őszinte beszélgetésre.“ Én megígértem nekik, hogy ezt meg is fogjuk tenni. Balabán Sándor
