Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-07 / 55. szám
4 KELETMAGYARORSZÄG lí»57. március 7, csütörtök «2 Dl í iitőfiuszkülönjárat! ndul Debrecenbe j n árcius 12-én a Csokonait Színház Bohémélet címűt aperaeioadásának megtekintésére Az IBUSZ március 12-én, kedden 17.00 órakor autóbuszkiUónjáratot Indít Debrecenbe Puccini: Bohémélet című operájának megtekintésére, melyet a Csokonai Színház operatársulata ad clö. Az utazás az 53. s'. AKÜV Ikarusz 55 autóbuszával fog történni, mely rádióval van felszerelve cs fűthető. Részvételi díj 40.— forint, aiely összegben a a~inh!»7jegy ára (1—8 sor) valamint az autóbusz költsége is benne van. Az autóbusz 22.30 órakor érkezik vissza Nyíregyházára. Jelentkezési határidő 1957 március 8-án 16 óráig az IBUSZ Menetjegyirodában, Rákóczi u. 1. szám alatt. Volt partizánok figyelmébe A Magyar Szabadságharcos Szövetség Megyei Titkársága 1957 március 9-én délelőtt 9 órára a Megyei Titkárság helyiségébe (Nyíregyháza, Iskola u. 7), fontos megbeszélésre hívja ezúton azokat az i vtársakat, akik „Partiéin Emlékércm”-me) rendelkeznek. Az elvtársak költségeit az MSZHSZ megtéríti. A TACSKÓ Darió Nicodómi 3 felvonásos vígjátéka *ütése. Jól sett, újra látni I Könnyekig megható, bájós, szellemes, fordulatokban gazdag vígjátékot mutatott be hétfőn este a József Attila Művelődési Házban a debreceni Csokonai Színház. — A történet Rómában játszódik le a 30-as években. Meg’smerkedünk egy állástalan már-már az clzüllés határán támolygő fiatal, tehetséges, állástalan mérnökkel. Nagy tervei vannak, többre hivatott, mint " tétlen semmittevés, de hiába, nincsen befolyásos összeköttetése. Márpedig a világváros emberengetegében, az emberek szövetségi rendszerében a megélhetési hajszában férj annak, akinek nincsen szövetségese, támogatója. Legyen bár égigérö tehetség, ha magános, elvész az alkotás, a társadalom számára. Franca, a kedvese, nemhogy felemelné, ösztönözné, segítené kivezetni a züllés mocsarából, inkább még jobban magával húzza a szédületes lejtőn, a megsemmisülés felé. Hiszen őrjöngő, önző hisztériájában mással sem törődik, mint önmagával, a pillanatnyi élvekkel. Gyakori a veszekedés köztük, mely olykor tetlegességig fajul. Már nem is veszik gyakran emberszámban sem, a pincér nem kopog, ha belép szobájukba, nem köszönti őket, érezteti velük megvetését, mert számára minden ember között a legmegvetendöbb az, akinek üres a zsebe és mégsem tud koldus lenni. A vígjáték .selekményénck döntő fordulata akkor következik be, amikor — szinte devs ex machine — megjelenik Tacskó, egy maszatos képű rongyokba burkolt, csónaknak is beil'i, agyon koptatott cipővel a lábán, vele küldte le a mosónő a fehérneműt. ö Marió jobbik énje, ö adja vissza életkedvét, s vezeti felfelé a boldogulás útján. A legizgalmasabb ennek a döntő fordulatnak a kiélem zettségc. Marió Bemáni barátjához küldi Tacskót egy levéllel (pert. t ki- hogy kifizethesse ~ szállodai költségeket). Tacskó nem találja otthon a címzettet, de mégis elhozza a kívánt összegei, megszánja Máriát és eladja egyetlen kincsét, a gyanús eredetű értéktárgyat. Mária nem alutrja elfogadni a pénzt, mert megalázónak érzi, de nem tud szabadulni az emberi együttérzésnek ilyen, eddig sohasem tapasztalt, nemes, rokonszenves megnyilatkozásától. Sose hitte volna, hogy a tiszta emberséget, a neeslelkűséget ilyen rongyok alatti egy kócos, kölyökleány, Tacskó szívében találja meg. Jóbarát-k lesznek Marió otthont ad Tacskónak. Felszedi az utca porából, magához emeli. A konfliktus • ' ban van, hogy Máriáért három kéz nyúl, az önző, hisztérikus, lejtőre jutott Franca, az egykori szer ’met megújítani kívánkozó Emilia asszony (Bernini felesége), a harmadik kéz, bár nem látszik Tacskó jelenléte, Tacskó közelsége, Tacskó hatása. Marió a.kltor döbben rá, mit jelent számára ez a. pycrmeklány, amikor Bernini el akarja csábítani. Marióban felébred a felelősségérzet és valami más is, ami még megfoghatatlan, körvonalazgtlan, érzéskomplexum-, de végül is ebből lesz az igazi, a nagy, a felemelő szerelem. — Tacskó, ki az utca szennyében is megmaradt üdének, tisztának, gyermeknek, az úri világban sem téved el, és méltó társa lesz Mariónak. ovidén ennyi a cselekménye ennek a vígjátéknak. Elmondhatjuk, nagy művészeti élvezetet nyújtott számunkra a darab mesteri megeleveaz országoshírű Csokonai '■ Színház művészi játékát.; Valami hihetetlen báj- < jal, könnyedséggel és\ gyermeki tisztasággal ala-; kította a címszerepet Or-1 kényt Éva. Még sohasem; láttuk, ilyen kitűnő viq-\ játéki szerepben. Hallal-1 lanul ügyesen, mély át-1 érzéssel, de kellő mér-9 téktartással játszotta a • szókimondó, nemeslelkű, '• bájos leánygyermeket. •— ; Méltó partnere volt a ■ Hamlet debreceni bemutatása óta országos híru% művész, Mensiros László, * ♦ . ö alakította Mariig Sacchi;; mérnököt. Rokonszenves, • • gyöngéd, finomlelkű mér- \ \ nököt ábrázolt. Egyszerű ;; emberi eszközökkel, mély1.', átérzéssel. Kitűnő volt Emilia (Bernini feleség ?) szerepében Simor Erzsi.;; Egy-egy mozdulattal olyan',', érzéseket, érzelmeket tu-'. dóit kifejezni, ami hallatlanul nagy művészi rutinra vall. — Remekül alaki-; íoíta a hisztérikus, eltar- • tolt nő figuráját — He-', gedüs Agnes. Giulió Bér-; nini Bánvölgyi Károly,'Egistos Tyll Attila, Gig-', liolit Novák István alaki-'tóttá ugyancsak valóságot',', keltőén. ; Nagysikerű, művészi él-;; ményt nyújtó előadás volt.* Szarvasmarha invázió — Melbourneban Mint a Reuter közli, kedden este 107 szarvas-* marha elszabadult a melboumei vágóhídról és elörönlötte a város utcáit. A hírre rendőrségi riadóautók siettek a helyszínre, hogy a lakosság — köztük a város déli negyedének csaknem minden gyermeke — segítségével összetereljék. a szarvasmarhákat. Az elszabadult szarvasmarhák nagy része egy olajtársaság raktárába tört be, ahol felforgatta 02 olajoshordókat. Két évi munka — <*#,»■ lihnen A moszkvai népszerű tudományos filmek műtér-! me „A Csend§sóceánon”j címmel új színes filmet készített. A 30 tagú felvevőcsoport közel két évig dolgozott, a filmen, hogy teljes képet adjon a Csendesóceán állatvilágáról, partvidékének és szigeteinek életéről. A vízalatti fényképezés ismert módszerein kívül a film készítéséhez újrendszerű búvár-filmezőszekrényt is használtak, amelyben az operatőr hoszszabb ideig tartózkodhat nagy mélységben oxigénbelégző készülék nélkül. A szekrény három nagy kilátóablakán keresztül történik a felvételezés, nymodon sikerült cápa- és polip-vadászatot is megörökíteni. (19. folytatás.) A demokrata pártnak a Julie kerületben két különálló csoportja volt és Ben Allen bíró a nagyobb taglétszámú csoportnak volt a vezére. Az Allen-demokraták, amióta ő tartotta kezében a gyeplőt, egyetlenegy választáson sem maradtak alul és a kerületet azok a politikusok irányították, akik elég szerencséseknek mondhatták magukat, hogy baráti kapcsolatot tarthattak fenn vele. A kerületben gyéren voltak a Köztársasági Párt szavazói. Évek óta lehetetlenségnek számított, hogy egy köztársaságpórti hivatalt kapjon. Ha akadtak is néhányan, akiknek a politikai meggyőződése nem egyezett az Allen-párt irányvonalával, ezek bizony teljesen elsikkadtak a demokrata párt két csoportja között. Néhány perc múlva már ki is nyílt az ajtó. Wardlaw, Ben Allen bíró szolgája hajlongott Jeff seriff előtt. Igaz, hogy Wardlaw csak néhány évvel volt fiatalabb Allen bírónál, de csaknem kétszer olyan idősnek Játszott. A haja olyan fehér volt, mint a gyapot és a háta görnyedt. Sőt, csaknem úgy járt-kelt, mintha folyvást keresne valamit a földön, s a lábát húzogatta maga mögött. Jeff félrelökte Wardlaw-t, hatalmas lépéssel a szobában termett. Bevágta maga mögött az ajtót. Wardlaw félreugrott az útjából. Nem most először történt, hogy a seriff sietve jött a bíróhoz. Ben Allen bíró a könyvtárszobában várta már Jeffet. Hálóköntösben és papucsban ült olt és Wardlaw egy kék-fehér gyapjútakaróba bugyolálta gazdája vállát. A bíró mozdulatlanul ült az íróasztala előtt. — Mi a baj, bíró úr? — tört rá a kérdéssel Jeff s úgy állt meg előtte az íróasztal mellett, mint a vádlott bírája előtt. Allen bíró komoran nézett rá. Jeff nem emlékezett, hogy valamikor is ilyen gondterheltnek látszott. — Kissé túlsókéig tartott, McCurtain, amíg ideért hozzám — mondta a bíró. — Én azóta már tízszer is ideértem volna. — Kérem bíró úr, nagyon távol voltam innét, a kerület déli végén, j a Lord-öböl közelében és már csaknem odaértem, amikor ér.esültem ! róla, hogy beszélni óhajt velem. — Mit művelt ott Ilyenkor, késő éjszaka? — förmedt rá a bíró. — Miért nem az ágyában hempergett? Jeff alaposan szemügyre vette a bíró arckife.iezásét, mielőtt válaszolt volna. Hiszen Ben Allen bíró az elmúlt tíz év során legalább hatszor vagy nyolcszor küldte őt halászni és Jeff most azon töprengett, lehetsőges-e, hogy a bíró haragszik rá, mert ez egyszer a saját jószántából, 37 felsőbb utasítás nélkül ment el a szokott és mindig oly jól bevált rejtekhelyre. — Halászni mentem, bíró úr, halászni — jelentette ki végül. Ben Allen bíró dünnyögött valamit az orra alatt és szorosabbra húzta a vállán a takarót. — Csúnya gabalyodásba csöppentünk, —• tagolt minden szót ünnepélyesen a bíró, mintha törvényszéki tárgyaláson elnökölne és éppen most hirdetné ki a súlyos ítéletet. — Üljön le, McCurtain. Jeff leült. —• Ennek az ügynek percről-percre csúnyább a színezete — folytatta a bíró, miközben Jeffre nézett. Látszott rajta, hogy erősen gondolkodik. — És egy nagyon is súlyosbító körülménnyel kell számolnunk. Alig négy hónap múlva már megkezdődik a jelölő pártértekezlet. Márpedig nekünk egyetlen pillanatra sem szabad a biztos talajt elveszítenünk a lábunk alól. Jeff bólintott. — Hol és ki látta magát ma éjjel, amióta ez a dolog történt? 1— Valamivel éjfél utánig ágyban voltam és aludtam — hangzott JeÄ gyors válasza. —• Aztán nyomban felöltöztem és azóta úgyszólván egyebet se csináltam, mint a Lord-öbölhöz hajtottam és onnét vissza. A feleségem és a helyetteseimen kívül egyetlen élő lelket se láttam ma éjszaka. Allen bíró fürkészve vizsgálta Jeff arcát, mint aki azt a lehetőséget mérlegeli, hazudik-e Jeff. — Na, majd meglátjuk — szólt végül. Ekkor Wardlaw jött be, széles, lapos lábát nesztelenül húzta maga után a szőnyegen. Odaállt az ajtó melletti sarokba és mozdulatlanul ottrekedt. Ez volt a megszokott helye. — Nem szívesen mondom bíró úr, ■— kezdte el feszengve Jeff — mivelhogy fehér felebarátainkról van szó, de azok az emberek, ott fenn a homokdombokon, nem veszik olyan szigorúan a néger-kérdést. Egyszer ott fenn egy fehér asszonyra akadtam, aki egy nigerrel élt együtt, de még mielőtt megfelelően intézkedhetten volna, ügy eltűntek, mint a kámfor. Lehet, hogy ez a Katy Barlow az igazat mondja, de az is lehet, hogy nem. — Jónéhány fontoskodó keze van ebben a dologban — mondta a bíró, kényelmesen nekidőlve a szék támlájának és álla alá húzva a takarót. — Annyi biztos, hogy ez a Narcissa Calhoun okozhatja nekem a legtöbb bajt. Ennek a riőszemélynek petíciós ötlete olyan váratlanul bukkant föl, hogy most már beláthatatlan, milyen hatással lesz az elkövetkező választásokra. Ostobaság az egész, elejétől végig, de az nem akgdály, hogy ne okozzon bajt, tekintve, hogy a választások időpontja nincs már messze. Az embereket olyan dühödt izgalomba lehet hozni egy fehér lány megerőszakolásával, hogy akármilyen papír alá odabigygyesztik a nevüket. 38 (Folytatjuk.)
