Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-06 / 54. szám

4 KELETMAGYARORSZAG 1957. március 6, Sierda Elképzelem, hogy egv kis kerek asztálnál együtt ülök a művelődési minisz­tériummal, mint személy­­lyel és e ritka alkalom ötömében néhány égető gondunk-bajunk után ér­deklődőin. Azt *iiszom, ezt bátran tehetem, hiszen megyénk művelődési dol­­go«óiMdi <5gyelme kísérés kötele*. A kérdéseink mö­gül » bízat ont sem hiány­zik, a válaszadásban is n izünk, mer* az új mű­­velAJési aoparótus kigon­­dixiója é« megteremtője =nags a minisztérium volt, '•éhé* a legjobb feleletet •**•>. tői# várhatjuk. Tud­juk, hogy meg i* teszi ezt, hár néhány nappal ezelőtt még nagyon hasonlított az olyan hajóra, amelynek célja és útvonala is meg van már határozva, a ka­zánjai is be vannak fűtve, de kapitánya még nincsen, most azonban ki lehet adni az indításra a pa­rancsot, mert a művelő­dési ügyek intézésének kormánykerekéhez Kállai Gyula elvtárs került, aki mindenekelőtt szorgos te­vékenységével és ráter­mettségével becsült és is­mert. Nincsen szándékunkban senkit sem zavarni, nem is a minisztérium az első, akit megkérdeztünk, de feleletet senkitől sem kaptunk, mert a kérde­zettek egyazon bajban le­­ledzették, mint mi: nem láttak a művelődési ügyekben tisztén. Tehát, mint végsőhöz fordulunk SZABOLCS-SZATMARI AGGODALMAK 7 NÉPMŰVELÉSI MUNKÁVAL KAPCSOLATBAN a minisztériumhoz. Első kérdésünk: Hogyan tartson kapcsolatot a községekkel a megyei művelődési osztály? Első hangzásra nagyon egyszerű kérdésnek lát­szik, amire egyszerűen azt is lehetne felelni, hogy „A beosztottam keresztül!”, vagy talán tréfásan azt, hogy „Jól!” Ezt csak azért mondjuk el, mert egy kis humorért nálunk sem kell a szomszédba menni és néhány műve­lődési dolgozó hasonlóan felelt. Lássunk azonban job­ban a mélyére ennek a kérdésnek. Ebben a megyében 230 község van, Ezeket min­den évben legalább két­szer meg kell látogatnia a művelődési osztálynak. A kétszeri látogatáshoz — az utazási időt is beleszá­mítva — négy napra van szüksége. A 230 község évi kétszeri látogatása összesen 920 napot igényel. A mű­velődési osztályon öt em­ber dolgozik. Ezek közül minden héten négy-négy napot vidéken tölthet — ideális elképzelések sze­rint — négy. Tehát a 920 nap négyfelé oszlik, egy emberre jut 230 nap, azaz 115 látogatás. Mivel heti négy napi kintlétnél töb­bet nem számolhatunk, 57.5 hétre lenne szüksége. Egy esztendőben azonban — pillanatnyilag — csak 52 hét van. Ha egy kicsit borusabb szemmel nézzük a megyei népművelők munkáját, akkor feltétlen gondolnunk kell arra is, hogy több kultúrházba, községbe nem kétszer, hanem hatszor is ki kell majd menni. Ez viszont azt jelenti, hogy két év Í9 kevés lesz ahhoz, hogy a ráeső napokat kint tölt­­hesse. A járásokban még rosz­­szabb a helyzet, mert csali egy, illetve a nagy járá-Ezt a kérdést több fa­lusi kultúrház vezetőjének feltettük, de csak azt fe­lelhették, hogyha elfogy a 131 forint, akkor üljön kerékpárra vagy motorra és járja a községeket. — Ügyhisszük, hogy ezt 1957-ben nem kívánhatjuk még attól sem, aki hiva­tástudatban és lelkesedés­ben óriás. Napidíj nélkül, A megyétől egy eszten­dőben két látogatást el­várhat — ha igényes, — -—a járástól azonban még ennyit sem. Megyénkben sokban két embert fogy­tak: egy oktatási és egy művelődési felügyelőt. —• Ezek az emberek csak el­lenőrzéssel és segítség­­adással vannak megbízva, Hogy ezt jól elláthasiák, minden papírmunkát ma­gára vállalt a megye, (Ezzel még tetőzte a sa­ját bajait.) Ezeknek a já­rási embereknek idejük bőven van, de mégsem tölthetnek havonta négy­­négy napnál többet a köz­ségekben, mert nincsen hozzá pénzük. A havi ke­ret 131 forint. Ez kere­ken négy napidíj és va­lami kevéske útiköltség. Ezek után megkérdezhet­kerékpáron karikázni hét­­ről-hétre több, mint amit egy embertől kívánni le­het. Ehhez persze hozzá kell számolnunk azt is, hogyha estig nem végzi el a dolgát, akkor kint kell hálnia — a saját költ­ségére. Ezek után feltehetjük a harmadik kérdésünket: átlagosan 23 község esik minden járásra, tehát a járási művelődési fel­ügyelő — havi négy na­pos kiszállásokkal —• csak minden hat hónapban, te­hát évenként kétszer lá­togathatja meg ugyanazon községét. A községi mű­velődési dolgozó tehát háromszázhatvanöt mun­kásnapjából csak hat napi segítséget várhat. Négyet a megyétől és kettőt • járástól. Hová vezethez ez? A kulturális és általá­ban az embert művelő munka nagyfokú leromlá­sához. Engedtessék meg az a merész kijelentés, hogy a művelődés ügye sokat vesztett azzal, hogy csak most kapott minisztert. Es ha változást nem hoznak emberi és anyagi erők tekintetében, a népműve­lési apparátus nem fogja tudni megoldani a ráváró feladatokat. Különösen fáj Amerikai film készült Vincnt Van Gogh életéről, a festőt Kirk Douglas ala­kítja. * Carlo Ponti olasz film­gyártó tervet dolgozott ki olasz-szovjet kooprodukció­­ra. Három filmet óhajta­nak közösen forgatni, ezek a „A három nővér”, „Marco Polo” és a „Vörös sátor”, * Franciaország védekezik a külföldi filmek beözön­ez nekünk Szabolcs-Szat­­máriaknak. Mert közis­mert dolog, hogy megyénk lentebb van műveltség dolgában a többi megyé­nél. Lentebb van, bár jól­lehet a felszabadulás óta nagyobb utat tett meg, mint akármelyik más me­gye, kezdve a művelési munkát sokkal lejebb, mint mások. Ehhez a munkához soha sem kap­tunk annyi anyagi segít­séget, mint mások a ke­vesebbhez, mindig szű­kölködni, vagy okoskodni kényszerültünk ebben a tekintetben. Tehát most megkettőzötten érezzük a súlyát a népművelési há­lózat nagyfokú megnyir­bálásának és pénztelensé­gének. Legyen ez és a jö­vőért érzett aggodalmunk mentség arra, hogy ezen írásban túlléptük azt, amit az első sorokban ígértünk: nem csak kér­deztünk, de hibáztattunk lése ellen, az elmúlt év­ben összesen 130 filmet engedett be, hogy ezzel is támogassa a hazai film­gyártást. * Sophia Loren, Rossano Brazzi és John Wayne a Szahara kellős közepén forgatnak filmet. „Az el­veszett legendája” igen költséges film lesz, elő­állítása 3.5 millió dollárba kerül. jük: Hogyan ellenőrizze és segítse a falusi művelfdési dolgozókat a járási felügyelő? Kitől várjon segítséget a falusi művelődési dolgozó? IS. Szabó György. Filmhirek ri8. folytatás) De éppen abban a pillanatban, amikor kissé jobbra forgatta a kor­mánykereket, egy másik autó fényszórója villant fel oldalról. A kocsi közvetlenül mögötte bukkant fel és váratlan zökkenéssel megállt. Jeff­­nek még arra sem volt ideje, hogy megmozduljon és máris felismerte az autó utasát. Jim Couch volt. Örülök, hogy még idejében elfogtam — mondta Jim kifuladtan. — Ha eléri az öblöt, holnap reggelig sem találom meg. '— Mi történt már megint, Jim? — kérdezte Jeff. — Ben Allen bíró úr hivatja — felelt kapkodva Jim. — Azt üzeni, hogy most azonnal beszélni akar magával. — Te szerencsétlen! — kiáltott fel Jeff — hát mért nem mondtad meg neki, hogy már elmentem a Lord-öbölhöz. Nyilván csak azt akarta tudni, hallottam-e már erről a csúf galibáról és egyenesen idejöttem-e. — Kérem, Jeff seriff úr, én ezt meg is mondtam neki — folytatta Jim és egy pillanatra sem vette le tekintetét főnökének arcáról. — De ő azt mondta, hogy ön azonnal jöjjön vissza és keresse fel őt. Jeff keze lecsúszott a kormánykerékről. Érezte, milyen he/esen lük- ’ tét az ütőerében a vér, és a nagy darab ember bizony elgycngült Kissé. — Igazán nem tudom, mi ütött Ben Allen bíróba, — mondta Jeff — egyáltalán nem vall rá, hogy így megváltoztatja a véleményét és egy­szerűen nem akarja, hogy lejöjjek az öbölhöz. — Ezt én sem értem Jeíf seriff, de a bíró nagyon határozott han­gon beszélt a telefonba. Jeff kelet felé révedezett és sóvárogva jártatta végig tekintetét a földeket véges-végig beborító kukoricatermésen. Az út másik oldalán olyan eleven és sokatigérő élet hívogatta őt, mint még soha; úgy érezte, mintha a mocsár kígyózó növényzete a testére tekerődzne és magához húzná. Milyen békés, nyugalmas vidék és az öböl már csak alig egy ug­­rásnyira van innen. A hold már magasan állt az égen A harmat csillogó párájában fürdő bokrok és a rajtuk visszaverődő, ezüsttel átszőtt hűvös lény azt a feledhetetlen éjszakát idézték fel benne, amikor sok-sok év­vel ezelőtt vagy tizenkét kilométert gyalogolt, hogy mielőbb eljusson Corrához és udvaroljon neki. Ez volt az az éjszaka, amikor először tet'e neki a szépet. Jeff eltűnődött, hogy miért éppen ezt az éjszakát sodortál vissza emlékezetébe a párás bokrok. Bárcsak visszavarázsolhatná azt f ■ napot, amikor oltár elé állt Corrával és bárcsak megint egészen előíró kezdhetné az életét. Ha ezt megtehetné, úgy elkerülné a politikát, min a dögvészt, — Pedig tudod Jim, már nagyon számítottam erre a néhány békés, nyugodt napra az öböl mellett — mondta panaszosan Jeff. — Ez az. egyetlen igazi pihenés, amit szakíthatok magamnak. — Ben Allen bíró talán csak egy pár szót akar váltani magával — mondta Jim megértőén, — aztán füstént visszajöhet ide. Jeff reménykedve nézett helyettesére. .— Lehet, hogy úgy van, ahogy mondod, Jim. — Nem hiszem, hogy a bíró most valami nagy változásokat forgatna a fejében — mondta Jim. — Elvégre még jó messze vagyunk a jelölő választásoktól. — Na jó — jelentette ki Jeff. — Begyújtotta a motort, kissé hát­rált a kocsival és amikor egyenesbe jött, cdaszólt Jimnek. — Most mindjárt visszahajtok a városba és felkeresem Ben Allen bírót. Te és Bert pedig ügyeljetek a rendre á fogházban, amíg megjövök. Rálépett a pedálra és mindjárt nagyobb sebességre kapcsolt át a motor. Helyettesét az úton hagyta. Andrewjones hozzávetőleg harminc kilométernyire , volt on rum, da a seriff nem egészen fél óra múlva már a város főterén robogott. Két óra utón néhány perccel már a bíróság előtti teret szelte át és most már egyenesen a Maple-utcába hajtott, hogy mihamarabb Ben Allen bíró háza elé érjen. Útközben látta, hogy az éjjeli szolgálatot teljesítő ben­­zinállomásnál három vagy négy férfi áll. Benzint tankoltak a .kocsik tartályába. Jeff még nagyobb sebességre kapcsolt, nehogy felismerjék. Biztosra vette, hogy ezek az emberek is Flowery Eranchba készülnek, hogy ők se maradjanak ki az izgalmasnak ígérkező hajtóvadászatból. Amikor Ben Allen bíró háza előtt a kocsifeljáróhoz ért, éles for­dulattal rákormányozta a kocsit és egyenesen az épület szárnya alá haj­tott. Ezt a részt kizárólag az odaá’ló kocsik számára építették. Jcff olyan gyorsan préselte ki magát a kocsiból, amennyire méretei ezt meg­engedték és sietségében még arról is megfeledkezett, hogy bezárja a kocsi ajtaját. Felment a lépcsőn, átvágott a tornácon és erélyesen bekopogtatott a kemény faborítású ajtófélfán. Ben Allen bíró több mint húsz esztendeig töltötte be a körzeti tör­vényszéki bírói ■ tisztet és csak hatvanöt éves korában vonult nyuga­lomba. A felesége már tizenegy évvel ezelőtt meghalt és így a bíró igazán egyesegyedü! állt a világban. Ha netán vojtak is közeli rokonai, Erről Andrewjonesban senki nem tudott, mivel Ben Allen soha nem emlegette őket. Vendégeket nem fogadott, csak politikusok látogatták olykor-olykor. Ezek is csak megbeszélték vele a folyó ügyeket és nyom­ban távoztak. Ügynevezett társadalmi látogatást senki sem tett nála. Ben Allen bíró galambokat tenyésztett az udvarában. Maga a há­romemeletes épület Andrewjones legnagyobb és legfehérebb haza volt. Angol .georgiai stílusban épült, vastag, gömbölyű oszlopai n földtől egészen a tetőig nyúltak fel. 3ö (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents