Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-28 / 73. szám
4 KELETMAGYARORSZAG 1957 március 28, csHtürtBfc . * Jlfáikamghaii a kälthzMel I Beszélgetés egy ilki tanítónővel A napokban levelet hozott a postás. A borítékot akaratos leánykéz nagy gonddal címezte meg, nehogy eltéve- Iyedjék az úton a belezárt titkokkal. A feladó Havasi Gizella ilki tanítónő volt. Kíváncsian bontottam fel. Egy rövidke levelet és két verset találtam benne, amint egymásba hajtva várták az olvasó pillantást. Eiőször a levélkének szenteltem figyelmet, mivel ez volt a szószólója másik két társának is. A levél idevonatkozó része így szólt: „Színes gyermekkori és Ifjúkori versek kísértek húsz éves koromig. S a huszadik évembe nagy tragédiaként vonult be az ellenforradalom. Rányomta bélyegét telkemre és ihletett forrongó, fájó, végtelen szomorú, de mégis reménykedő versek írására.” Eddig olvastam el akkor a levelet és elhatároztam, megkeresem íróját. A z ilki iskola — mint ** általában a kis falukban ott van a templom mellett, ahová annakidején még a papok elrejtették. Nem is nézné az ember iskolának, mert olyan közönséges kis épület, mint a többi ház. Az udvara pedig különöseri’szük, nem való gy ermetej á t szótérne k, de maga a, falu olyan, mintha meséből esett volna /oda, ahol van. Kívácsian és Izgatottan nyitottam be a tanári szobába, ami egy hosszabb épület tornácáról nyílt, mint a legtöob falusi kamra. A kis szobában egy csöpp kályha mellett ülve találtam egy igen csinos, barna, eleven szemű lányt. Neki mondtam meg, hogy kit keresek. — Tessék, én vagyok az! — felelte mosolyogva. A kételkedő ember szemével méregettem. — Maga? — kérdeztem, mint aki rosszul hall, — Igen! — felelte. Most már ő nézegetett rám vizsgálódva és gyanakodva. És csak akkor vidámodott meg egy kissé, amikor megmondtam, honnan jöttem, miért jöttem. Még egy ideig lassacskán ejtegeitük egymás elé a szót és én úgy éreztem magam, hogy vándor legény vagyok, aki a mesebeli dió körül kering, de nem talál rajta ajtót. E zárt egyéniséget látva már-már kétségbe estem, amikor egy kedves pillantással kinyitott egy . kis ablakot, hogy azon keresztül hallgassa meg szavamat és mutasson valamit magából. — Mióta ír verseket? — kérdeztem. JjMmosolyodott, mintha azon mulatott volna, hogy csak ilyet tudok kérdezni. A következő pillanatban azonban arcára sóhajtotta az emlékezés fátylát és hosszabb ábrándozás után azt felelte, hogy bizony gyermekkora óla. Leginkább Ady verseit szereti, amint ezt , beküldött verseiből is megérezhettem, ha elolvastam. — És milyen tervei vannak — kérdeztem. — Előadóművész szeretnék lenni! — felelte. Elképedtem azon, hogy tudja valaki ilyen hirtelen eldobni a gyermekkora óta dédelgetett álmokat, mikor egy pillanattal előbb még olyan szépen beszélt róla. Észrevette csodálkozásomat. — Szeretném szép szavalatokkal gyönyörködtetni az embereket — tette hozzá magyarázólag. Ezzel engem nem nyugtatott meg. Tovább gondolkoztam azon, hogy vajon mi lehet ennek a fordulatnak az oka. Azt még megértettem, miért lett pedagógus: még költői tehetsége kibontakozása előtt embereket akart nevelni a jövőnek és költői tehetsége kibontakozásához emberismeretét akart szerezni. Az új fordulat engem a magyar ifjúság problémájához vitt csakhamar. Töprengésem odáig vezetett, hogy azt higygyem: mindazok, akik túlságosan könnyen jutnak valamihez, nem becsülik meg azt, amihez jutottak. A mi fiataljaink nem ismerik már a régi; nyomorúságos diákélet, a! hónaposszobák, a pénzte-; lenség, a származás utáni! elnyomás, leszólás nyomorúságát és szégyenét, nem ismerik azokat az áldozatokat, amelyeket hozni és vállalni kellett egy hivatásért ezelőtt 12; évvel és a szerzett képe-: sítést ezért nem tudják megbecsülni. Hajlandók próbaképpen képesítés után képesítést szerezni csak azért, hogy végre eljussanak oda, ahol a legkönnyebben lehet élni, a legkisebb felelősséggel és ellenőrzés nélkül ~r vagy ritka és engedékeny ellenőrzés mellett — lehet dolgozni. IVz a fiatal tanítónő Jj észrevette aggódásomat, mert elhatározásában ingadozni látszott és» úgy fordította a szót, hogy az előbbi nyilatozását csak tanácskeresésre szánta. Én pedig verseire gondoltam újra és az jutott eszembe, hogy aki gyermekkorától versel, az 21 éves korára jegybe kerülhet már a költészettel, de mátkaságából csak akkor lesz házasság, ha ebben a kis faluban és éppen a tanítói katedrán sok-sok tapasztalatot szerez hozománynak. Csak az ilyen mátka állhat belépési szándékkal a költészet templomának küszöbe elé. (—o. G—.) KLT VALLOMÁS Uj magyar film Egyesek szerelmi vallomásra gondolunk majd o cím után. mások bűnügyi filmet sejtenek, de kevesen lesznek, akiknek eszébe jut, hogy a két vallomástevő talán gyerek.. Tizenkétesztendös fiúcska az egyik, tizenhétéves, serdülő lány a másik. S milyen súlyos, komoly dolgokról beszélnek. Hogyan kerülhetett ez a kedves, ragaszkodó Mard és a tisztatekintetű, bájos Erzsi a rendőrségre? És a banda több tagja miért lopott, fosztogatott, sőt egyikük meggondolatlanságból csaknem embert ölt. A nyomozás és a bírósági tárgyalás derít fényt mindezekre a kérdésekre. Rendőrségi vallomásból derül ki aztán, hogyan ke-4 rültek össze ezek a fiatalok, mi tartotta őket együtt. Először Erzsi vall, akit saját édesanyja kergetett el hazulról, mert az asszony szeretője szemet vetett a csinos tizenhétesztendős lánykára. Erzsi a Goliban dolgozik, de bizony nehezen jön ki a 600 forintos segédmunkás jövedelemből. Kénytelen elfogadni Ibiék segítségét, a tágas „úri” otthonba költözik. Szegényke nem tudja, hogy a mama, akinek házában állandóak a férfivendégek, miért üdvözli örömmel a szemrevaló bakfist. Szép ruhák, finom szavak szédítik meg a kislányt s kénytelen-kelletlen vállalja a lopásokat, a banda tagja lesz; A ház fiatal gavallérja, Sandri beleszeret s egy tettenérés után Erzsinek már nincs maradása Ibiéknél. Min regdrága albérleti szobában tengeti tovább életéti Most már igazán szüksége van a becsleien úton szerzett pénzre is. Marcit a véletlen veti Erzsébethez s ő örömmel tartja magánál a 12 esztendős árvát. A gyerek persz° újabb megélhetési problémát okoz. Nem, nem megy ez sehogysem a bandázás nélkül, sőt akarata ellenér- még a kicsit is be kell vinnie a bűnözők társaságába. A kis tolvajoknak már olyan gyakorlatuk van, hogy még tán hosszú ideig űzhetnék büntetlenül mesterkedéseiket, ha ... Ha Erzsi nem szeretné meg igaz szívvel, tiszta szerelemmel Lacit, akivel a véletlen, hozta össze. A kislány elhatározza, hogy megváltozik, otthagyja a bandát. Marci attól fél, hogy a férfi miatt elveszti azt a szeretetet, amelyre oly régen vágyott s most végre Erzsitől megkapott. Egy nyári este a szerelmesek után lopódzik és csúzlijával homlokon célozza a fiatalembert, akit a mentők életveszélyes ál'apotban szállítanak kórházba. Á megszeppent, lelkiismeretfurdalástól gyötört Marci beismeri tettét, vallani kezd. — ■1 — 1 ■1 ■ ■ » ' ■ ■ ■ -i—i — —— (33. folytatás.) — Hát nem megmondtam már nektek, hogy vége legyen az ilyen dolgoknak! — mondta Jeff szigorú arccal. Megfordult és nehéz léptekkel elindult az épület utcai részében lévő irodahelyiség felé. — Ha mégegyszer néger lányt találok a fogházamban, mind a kerten repültök! Alig tett két-három lépést az iroda felé, mikor csattanós pofon érte az arcát. Egészen elfeledkezett Corra jelenlétéről. Mielőtt védkezhetett volna, két további hatalmas pofon csattant el arcának másik felén. — Mindkét karját védekezőén arca elé emelte. Bert és Jim a sarokból nézték. — Sok mindenért kell felelned, Jefferson McCurtain! — mondta ) i Corra hidegen. Újra felemelte a kezét, mintha mégegyszer meg akarná I i ülni, de Jeff behúzta a fejét felemelt karjainak védelme mögé. — Soha- í i sem gondoltam, hogy saját házamban teszel majd csúffá! Ezek utá l n ! hogyan merészkedjek én ki az utcára, hogyan járhatok emelt fővel az | i emberek között? Jeff a karjai közül kémlelt a feleségére. Corra dühös tekintettel I méregette. — Szivecském! —- mondta Jeff esdeklőn — most reggel láttam csak, i hogy ez a néger lány ebben a zárkában van. Egyébként is tudhatod, \ hogy soha életemben nem nyúltam néger lányokhoz, eltekintve attól a múltkori esettől. Hidd el szivecském! — Semmit sem hiszek neked! Világos itt minden, mint a nap! Bert és Jim lábujjhegyen az irodába mentek és az ajtót óvatosan behúzták maguk mögött. — Miért csaltál így meg engem? Miért hazudtad azt, hogy a Lordöbölhöz mégy halászni és aztán fogod magad és ide visszasettenkedsz egy nigger lánnyal? Felelj! — Ben Allen bíró . % 3 — Arra az öreg emberre akarod rákenni a szégyent? — csúfolódott Corra. — Szivecském, ő mondta nekem, hogy ne menjek halászni, mert aggódik annak a Narcissa Calhoun asszonyságnak a petíciója miatt és j j azt is mondta, hogy menjek ki Flowery Brancii-ba és fogjam el azt a > nigger fiút, mielőtt , , , KA — Mérget veszek rá, hogy te sohase írod alá azt a petíciót, McCurtain, mert te aztán egyáltalán nem. kívánod, hogy a nigger lányokat kiűzzék ebből az országból! — De szivecském, tévedsz! Máris megyek és rögvest aláírom azt a petíciót! — Jeff reménykedve nézett feleségére és néhány lépéssel közeledett feléje. — Szivecském, Ben Allen bíró azt mondta, hogy menjek ki Flowery Branch-ba, de én nem mertem kimenni, mert féltem a politikai kockázattól. Csak a legjobbat akartam, hogy ezt a line,seiest ne keverjem össze a politikával. így történt, hogy itt bezártam magamat és úgy terveztem, hogy azt mondom . , , Pillanatnyi szünetet tartott, hogy lemérje a szavainak hatását. De Corra kifejezéstelen arccal bámult rá. — Szivecském, megtettem, amit tettem és úgy terveztem, hogy azt mondom Ben Allen bírónak és a népeknek, hogy ismeretlen, álcázott emberek elraboltak a kocsimból és bezártak a fogházba, nenogy beavatkozhassak a négervadászatba. Ez a színtiszta igazság, szivecském, . Jeff megint kifogyott a szuszból. — Folytasd! — szólt Corra és egy lépéssel hátrált. —• Ennyi az egész, szivecském, de nem úgy sikerült a dolog, aho» gyan terveztem, mert ezek az álarcos emberek, akik az imént itt voltak, mindent elrontottak. — Ha ez csak az egyik része ennek a kitalált dajkamesének, akkor mi a másik? Meghallgatnám még, amíg itt vagyok, de nem hiszem, hogy elég hosszú ideig maradnék ebben a házban, hogy te elmondhasd a mese végét. Jeff most már sebesen beszélt. — Sötét volt, amikor ide bejöttem és bezárkóztam a cellába. Honnan tudhattam, hogy itt van valaki? Nem is tudtam, amíg fel nem ébredtem. — Szemével a helyetteseit kereste, — Nem hallottad, Bert és Jim mondták, hogy ők zárták ide azt a lányt. Én arról mit sem tudtam. Hányszor megmondtam már nekik, hegy nem tűröm az ilyen dolgokat. De most úgy ellátom a bajukat, hogy csak úgy nyekkennek. Corra megfordult és szó nélkül egyenesen az ajtó felé ment. Kinyitotta, áthaladt az előcsarnokon és merev testtartással felment a lépcsőn. Jeff követte, nehezen húzta a lábát' maga mögött. A feje ide-oda ingott. Hatalmas, bozontos állatra hasonlított, amelyet akarata ellenére húznak valahová. Követte feleségét a lépcsőn és azon tűnődött, hogy ebben az esetben mennyi ideig tart majd, amíg meggyőzi Corrát, hogy ő olyan ártatlan, mint egy újszülött kölyökkutya, G5 (Folytatjuk.) 1
