Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-24 / 70. szám
KEL.ETMAG YA KORSZÄG 1357. március 24, vasárnap í; ♦ Mit látni a tissavasvári: hajózsilip tornyának tctejóről Derűs, örömet keltő aranyos idővel köszöntött be a tavasz. Kellemesen melegít a nap és a szellő cirógat, pajkoskodva játszik az emberről lekívánkozó kabáttal. Tiszta kék az ég Tiszavasvári felett, messzire látni a Keleti Főcsatornán épített hajózsilip tornyának tetejéről. Az ember kezemunkája nyomán egyre változik Tiszavasvári határának képe is. Ott hűizódik és mint egy ezüst esik látszik a magasból, a 200 ezer holdnyi, kopár sziket megtermékenyítő Keleti Főcsatorna. Itt, a csatorna torkolatától nem messze, ahol a Nyugati Főcsatorna kezdődik, s már elkészült a beeresztő zsilip, — a kedvező időjárás lehetővé tette, hogy gyorsabb ütemben dolgozzanak a hajózsilip befejezésén. A megépült lépcsőházak és ellensúlyaknás tornyok mellé már a gépházakat építik. Vágó Sándor ácsbrigádja a zsaluzást készíti a gépház betonozásához, míg D. Nagy Mihály vasbetonszerelő brigádja a vasszerelésekkel foglalkozik. A torőny alatt, mintegy 20 méterre van a Keleti Főcsatorna vize. IArincz Imre zsiliplcezclő mester az ideiglenes zsilipkaput működteti, mely most arra van hivatva, hogy leeresztve elzárja a vizet, és 130 centi szintkülönbséget tartson, mert árad a Tisza., magas a vízállás, nem engedhetik megtelni a főcsatornát. Készül a 70 tonnás önsúlyú; zsilipzáró kapu, amire a 1 duzzasztás szabályozásánál,; s később majd a hajók áteresztésénél nagy szükség lesz. A zsilipen duzzasztás idején másodpercenként 60 köbméter víznek kell majd áthaladnia, hogy a rizsföldeket öntözéses gazdálkodásra berendezett területeket, éltető vízzel ellássa. A községből Tiszadob felé vezető ideiglenes közúti híd helyett új ivhidat építettek, mely átöleli a Keleti Főcsa-' tornát, s melyet rövidesen átadnak rendeltetésének. Hz Útfenntartó Vállalat megdicséri I a, tarcali kőbánya dolgozóit, akik március 20-ig teljesítették I. negyedévi tervüket. Tóth Pál elvtárs a bánya vezetője, a szakszervezeti aktívákkal jól mozgósítottak a tervteljesítésre. Az eredményen az is szépít, hogy 11.5 százalékkal kevesebb munkáslétszámmal az 1 munkásra tervezett termelési értéket 129.5 száza- 1 kra teljesítették. A névtelen levélírókhoz! ÍJ<I FILMEK Az utóbbi Időben egyre nagyobb figyelemmel kísérik a választó polgárok a tanácsok működését, tevékenységét. Ez igen helyes, mert észrevételeik, javaslataik figyelembevételével történt intézkedések folytán egyre kevesebb esetben kerül sor a törvéuyscrtések elkövetésére. Hogy ez mennyire így van, azt igazolja az a körülmény is, hogy a lakosság koréból egyre több jóindulatú figyelmeztetés, észrevétel érkezik a tárnicsokhoz, melyben felvetik a tanácsi munka fogyatékosságait cs őszinte bírálattal segítenek a nehézségek megoldásában. A jóindulathoz és akarathoz nem fér semmi kétség. Azonban egy nem teljesen helyes gyakorlat kezd az utóbbi időben elszaporodni. A jóindulatú figyelmeztetők elfelejtik, vagy nem merik nevüket aláírni a bejelentések alá. Vájjon mi lehet ennek az oka? Talán a bejelentések nem fedik a valósán got? Vagy „hallgatni arany”, ezt a közmondást tartják egyesek? Nem tudjuk. Nem is tételezzük fel. De annyi bizonyos, hogy mindazok az észrevételek, amelyek ilyen formán nyernek bejelentést, éppen a nem teljes információ hiányában nem nyernek kellő elintézést, mert szinte lehetetlen a bejelentett ügy részletes megvizsgálása, mivel a jóhiszemű bejelentő nem szolgált elegendő adatot, mely elősegítene a kivizsgálást. Találkozunk olyan névtelen bejelentésekkel is, melynek a befejező rcszc után pl. ez áll: „Szíves értesítését várom, tisztelettel: kisvárdai lakos.” Ezúton is kérem mindazokat, akik ilyen cs ehhez hasonló bejelentéseket tettek névtelenül, és bejelentésükre választ nem kaphattak, szíveskedjenek nevük közlésével segíteni abban, hogy a bejelentésben foglaltak megvizsgálását és az eredményről a« illetékesek kiértesítését eszközölni tudjuk. Nincs oka félni a bejelentőknek abból a szempontból, hogy megtudja hárfei azt, hogy a bejelentést ó tette. Ugyanis Hajit cslodik törvény írja elő, hogy ha a bejelentő kéri azt, hogy nevét ne fedjék fel, a hatóság azt köteles ennek megfelelően kezelni. Ha a tanácsok munkájának megjavítása érdekében a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan a lakosság által tett bejelentéseken keresztül is kapunk segítséget, munkánk még tökéletesebb lesz, mindjobban meg fogunk felelni a követelményeknek, növekedni fog a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolat, ezen keresztül erősödni fog a munkáshatalom. ROZGONYI JÓZSEF a kisvárdai járási tanács vb. elnöke. ‘Ha a világon mindenki ilyen volna t (30. folytatás.) Jeff éppen azzal a szándékkal nyitotta ki a száját, hogy tiltakozzék felesége gyanúsítása ellen, de az egyik álarcos férfi rnár megint puskát szegezett Jeff mellének. — Nekünk se időnk, se kedvünk arra, hogy itt álldogáljunk és véj gighallgassuk, hogyan civakodik a feleségével. Érti, McCurtain? — | jegyezte meg mogorván az egyik férfi, aztán Corrához fordult. — | McCurtain asszony, sajnálom, hogy ilyen kurtán kell bánnunk magával, de mondom, nincs vesztegetni való időnk. — Újra Jelihez fordult. — | Mi azt a Clark niggert akarjuk, mégpedig minden további huzavona I nélkül. Maga és felesége ráérnek befejezni a perlekedést, amikor mi már nem leszünk itt. — De emberek, értsék meg végre, én az égvilágon semmit nem tu| dók arról a . . , — Gyerünk már McCurtain! Legyen már elég ebből a nyakaskoj dásból I Jeff megfordult és gyámoltalanul nézett az ott üldögélő leányra, de az már a rekesz legtávolabbi sarkába húzódott és rémülten bámult a rá- 1 csők között előmeredő fegyvercsövekre. — Emberek, esküszöm, nem láttam Sonny Clarkot — jelentette ki I komolyan Jeff. — Higyjék el, emberek, engem semmi nem vehetne rá ! arra, hogy hazudjak. Elvégre nekem elsősorban politikai jövőmre kell I gondolnom. Már emiatt sem vinne rá a lelkem, hogy hazudjak. Embej rek, maguk sokkal jobban ismernek engem, semhogy ilyesmit feltételezj zenek rólam. Na, nem? — McCurtain ez nem alkalmas idő arra, hogy maga tegyen fel ne-I künk kérdéseket. A dolognak ezt a részét bízza csak ránk! Jeff megpróbálta, hogy kikandikáljon a rácson és megállapítsa, miért nem tesz semmit Bert és Jim, mikor ilyen illetéktelenül betörnek a fogházba. Akkor látta, hogy Bertet és Jimet is fegyverekkel tartották sakkban. — De emberek, — védekezett Jeff — nincs olyan ember Julié körzetében, aki ne tudná, hogy én szótartó és színtiszta becsületű ember vagyok. Amióta a politikának szentelem egész életemet, mindig is ez volt a legszilárdabb meggyőződésem. Ennek köszönhetem, hogy valahányszor arról, volt szó, hogy újból megválasszanak, a nép mindig rám | adta a szavazatát. így kerültem én ide s épp ezért vagyok még mosi ;s itt. Elhihetik nekem . . . ” ” a'í; 58 — McCurtain, mindezt rávésetheti a sírkövére — förmedt rá az egyik férfi. Mi most semmi egyébbel nem törődünk, mint azzal a nigerrel, akit maga valahol rejteget. A két férfi, aki Bertet és Jimet őrizte, puskacsövekkei indulásra kényszerítette őket. A zárkák előtt zseblámpájukkal mi ridegjükbe bevilágítottak. Két ember maradt Jeff őrizetére, az ötödik pedig Corrára vigyázott. — Jefferson! — szólalt meg újból Corra és szemét egy pillanatra sem vette le férje arcáról. Hogy vetemedhetsz egy ilyen dologra, hogy j itt, a fogházban összeszűröd a levet egy nigger lánnyal. Megérdemelnéd, hogy tüstént elmenjek innét és mindörökre itthagyjaiak! — McCurtain asszony, — szólt rá a mögötte álló férfi —■ ne moc* canjon onnét, ahol most áll. Már nem tart sokáig az egész. — Corra, —■ mentegetőzött Jeff, — egyáltalán nem tudom, hogyan került ez a lány velem egy zárkába! — Megfordult és félénken vizsgúlgatta a leányt. — Igazán csak az volt a szándékom, hogy a lincselés politikailag tiszta dolog maradjon. — Én igazán nem tudom . . . A két másik alak visszajött a zárka elé. Bertet és Jimet úgy lökí dösték maguk előtt, mint a fegyenceket. — McCurtain, ismét megkérdezem: hová bújtatta el az a niggert? — kérdezte az egyik. — Mert annyi időt nem adunk magának, hogy ezen a választás napjáig gondolkodjon. Igaz-e, McCurtain asszony? Corra annyira beszívta az ajkát, hogy csak egy vékony, egyenes vonal látszott a szájából. — Julié körzete sohase becsülte túlságosan sokra az olyan seriffet, aki niggereket melenget a keblén. Igaz-e, McCurtain asszony? — tette fel az újabb kérdést ugyanaz a férfi. Jeff felé fordult és szúrósan a szemébe nézett. Corra úgy tett, mintha meg sem hallotta volna azt. Jeff lassan, kirhérten, egymásután kétszer is rosszalóan megcsóválta a fejét, hogy mindnyájuknak feltűnjék. Képtelen volt megszabadulni Bert és Jim kíváncsi pillantásától, de a legfájdalmasabban mégis feleségének megbotránkozott, merev tekintete érintette. — De emberek, — fogott neki reménykedve újabb mondókájának Jeff. — Éppen halászni indultam a Lord-öbölhöz, amikor ez a felfordulás kezdődött. — Elhallgatott, tekintete vágigsiklott a zárka előtt álldogálók arcán és nagyon elcsüggedt, amikor észrevette, hogy a kendövei álcázott férfiak ügyet sem vetnek arra, amit mond. Görcsösen msgmar! kolta a rács egyik rúdját. — Az igazság az, hogy odafent voltam látó- 1 gatóba Ben Allen bírónál, de aztán úgy végződött minden, hogy éppen i ide kerültem, ahol most is látnak. Még a közelében sem voltam annak a Clark-niggemek, hogy tudnék róla. Én éppen annyira semmit nem i tudok róla, mint bárki más. j 50 (Folytatjuk.)
