Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-23 / 69. szám

4 KEI.ETMA G Y ARORSZAG 1357. március 33, szombat 3.000 kötet és 700 olvasó van de tissteletdíj nines Egy perc az ófehértói kulfúrotthonbcn jlllcitiH is inmiliml« n diák 'tánctanfolyamon Öfehértón háttal az át­rak van e*y hosszú, sárga épület. Az idegen ember dohánybeváltónak nézi az első pillanatban és szint­től a levegőben a jó do­­hányillat után. Ezt azon­ban nem talal, de ha íi­­gyelmes és ráröppenti te­kintetét az épület táblájá­ra, rájön, hogy bizony ezúttal tévedett. Nem do­hánybeváltó van itt, hanem kultúrház. Ha az idegen hitetlenkedő fajta, akkor könnyen hozzágondolhatja: Kultúrház? S mi lehet eb­be? Néhány szakkör és egy olvasó nélküli könyv­tár! S ime újra téved! Persze ezt csak akkor tudja meg, ha megáll a kultúrház kapujában és megfigyeli, milyen élet van odabent. Ha vesz any­­nyi fáradságot és körülnéz az udvaron is, akkor már kívülről láthatja, hogy bi­zony itt — pedig falun va­gyunk, paraszti helyen — besötétített ablakok is vannak. Ez már annak a jele, hogy szorgos kezek azért ragasztották a feke­te papírt, hogy odabent szép képeket varázsolja­nak. Több fotó szakkör működik .a kultúrházban. Ha ez valamennyire is felcsigázta az érdeklődését és nem restel bemenni a szomszédos iskolába és megkérdezni a kultúrház vezetőjét, Kiss elvtársat, sok mindent megtudhat a könyvtárról is. A fáradsá­got megéri az az öröm, amit itt szerezhet. Aki könyvtárainkban olyan szándékkal járogat, hogy megállapítsa milyen szám­­,ban olvasnak községeink­ben a dolgozó parasztok, A idnílónökúpzö intézet kultúrtermében dió hiányok és 'diákfiúk tanulnak tán­colni. A 70 éves Dear Imre bácsi a. tanfolyam veze­tői?■ Olyan fürgén és fris­sed mozog,, hogy akár egy 16 éves is megirigyelhetné. Ezt a tanfolyamot a Peda­ti O E V II E Százhuszonöt éve, 1832. március 22-én halt meg a világirodalom kiemelkedő szellemóriása, a német nép legnagyobb költője: Johann Wolfgang Goethe. Művelt, sokoldalú tudós, aki a kultúra sok területen kiválót cs maradandót alkotott. A természettudományokkal foglalkozva már ifjú­korában megszereti a természetet, a szabadságot. az életet. Ennek eredménye az az új lírai hang, amelynek közvetlensége és természetessége lebilincseli az olva­sót. A német irodalomban a XVIII. század végén az irodalmi müvekben szólalnak meg azok az eszmék, amelyek a Rajnán túl hamarosan forradalomhoz vezet­nek. Goethe első jelentős művei (Werther keservei, Götz von Berlichingen) ezeknek a felvilágosult esz­méknek a propagálói. Schillerrel együtt küzdenek a rendi társadalom béklyói ellen. A szabadság eszméiét dicsőíti legköltöibb tragédiájában, az „Ejfmont”-ban is. Szenvedélyesen szerette a szabadságot. Bár élete jó részét a weimari udvarban töltötte fejedelmi szol­gálatban, egész életműve és tevékenysége a haladás ügyét szolgálta. Lírájából, drámáiból, regényeiből ki­bontakozók felvilágosult életszemlélete: állandóan küzd az emberiséget megnyomorító szellemi sötétség ellen. Az igazság szenvedélyes keresése vezeti cl Faust alakjához. Hat évtizeden keresztül dolgozott ezen, az eszmékben és problémákban leggazdagabb müvén, s élete alkonyán a világirodalom egyik legjelentősebb drámai költeményével ajándékozta tneg az emberisé­get. Az igazságnak, az élet értelmének a keresése az agg Goethét ilyen következtetéshez vezeti: „Imé, a fő, a legvégső igazság, mely mindörökké hirdeti: csak annak jussa élet és szabadság, ki napról-napra küzdi ki.” A tanító szándék, az emberiség boldogítana: ez volt Goethe munkásságának vezérfonala, s ezért lehe­tett meggyőződve arról, hogy művei évszázadok múl­tán is élni, hatni fognak. Élnek is: finom dalaiban, megrázó balladáiban, klasszikus drámáiban önállóan is, vagy Beethoven, Schubert és mások zenei kompo­zícióiban. x. H. gúgus Szakszervezet Megyei Kultúrotlhona rendezte. Segítséget kíván nyújtani ezzel a kultúrotthon a pe­dagógusok nehéz nevelő munkájában. Ugyanis nem­csak táncolni tanulnak m°g itt a növendékek, hanem megtanulják, hogyan visel­kedjenek a fiúk a lányok­kal és fordítva; ezenkívül felnőttek társaságában. Többször látjuk a fiatalo­kat szórakozás közben és sajnos, szomorúan állapít­juk meg, hogy sokszor nem viselkednek úgy, ahogy a mai fiataloktól elvárnánk. Nincsenek tisztában sokan a társasági viselkedés alap­elemeivel sem. Mert mi­lyen fiatal az, aki például előre nyújtja kezét az idő­sebbnek? Örömmel is kérdezik a nö­vendékek, mit hogyan kell csinálni. Hogyan öltözköd­jenek — milyen színek va­lók össze, hogyan kell az evőeszközökkel bánni? Es még számtalan sok a kér­dés. Ezekre mindre türelem­mel és szeretettel válaszol vezetőjük. A táncoktatás nem kis türelmet és figyel­met követel. Ha az első órá­kat összehasonlítjuk a mos­taniakkal, bizony nagy a különbség. A kezdetben ügyetlen lábak ugyanám simán csúsznak most a par­ketten, kecsesen fogják át a fiúk a lányok derekát. Örömmel látjuk, hogy nem­csak a modern táncokat, hcticm a magyar csárdást is megtanulták. Ezzel is úgy állunk valahogy, elfe­lejtik. hogy ilyen is van a világon. Ügy vélik, solenn a fiatalok közül, hogy ,.msg édesapám idejében szép volt,, de mi már moder­nebbek vagyunk”. Pádig nekünk nem kell s ígyen­­keznünk a csárdás miatt. Erre a legjobb példát nem­régen adták az Állami Népiegyüttes tagjai, akik Párizsban másodszor arat­tak nagv sikert magyar táncaikkal. Elismerés illeti a nevelő és oktató munkájáért De?r Imre tánctanárt. Nyírbátor­ból jár be fáradságot nem kímélve, hegy tanítsa a diákifjúságot. Helyes kez­deményezés ez a pedagógus kultúrotthon részéről is, mert tanári és szülői fel­ügyelet mellett sajátítják el a különb" ő tánclévése­­ket a fiatalok. l)eér Imrét kormányzatunk is elismerte már jó munkájáért. Az el­múlt évben kapta meg a ..Szocialista kultúráért” ki­tüntetést. SZENTESI MAGDA: Befejeződött Oombrádon ez ezüstkalászos tanfolyam A dombrádi ezüstkalá­szos tenolyam 27 hallga­tója befejezte idei tanul­mányait. A dolgozó pa­rasztok elhatározták, hogy a tanfolyamon tanultakat földjeiken gyakorlatban is megvalósítják, s rátérnek a beltei jes gazdálkodásra^ Többek között fellendítik a hagyniatermelést is. (29. folytatás.) Amikor a szeme végigröppent a zárkán, valami sejtelem azt súgta neki, hogy itt nincs minden rendben. Elfordult az ajtóból és a szemben lévő rekeszbe nézett. Annyira hirtelen feszítette meg a derekát, hogy fejét a fölötte lévő prices acélkeretébe verte . . . Egy félvér lány feküdt a zárkában a szembenlévő priccsen. Amint kettőjük tekintete találkozott, a leány is hirtelen felült és felvisított. Jeff hitetlenkedve dörzsölte a szemét. Ugyanabban a pillanatban nehéz léptek döngő zaja hangzott a szűk folyosón. — Emberfia! — üvöltött a seriff. — Hol vagytok? Megfordult és meredten kibámult a rácsos ajtón. Különös arcok el­mosódó körvonalai derengtek fel előtte . . . mintha mindegyik azért jött volna, hogy jobban szemügyre vehesse őt. De azonnal rádöbbent, hogy a beleselkedő arcokat zsebkendők fedik és Jeffben most már az a rettegő érzés kerekedett felül, hogy mindezt csak álmodja. Ezek az ál­cázott arcok éppen olyanoknak látszottak, mint azok az arcok, amelye­ket oly világosan képzelt el akkor, amikor bezárta magát a cellába . . . De mögöttük Corra, Bert és Jim Couch ismerős arcvonásai bontakoz­tak ki. — Corra! . . , — kiáltotta kétségbeesetten. A félvér leány vad tekintettel ült előtte és zilált ruháját összehúzta a keblén. Űjra éktelen sikításba kezdett. Szent ég, Corra! — ordított Jeff, felugrott és az ajtóhoz rohant.— Szabadíts ki innét! A zsebkendös férfiak egybeverődtek az ajtó előtt és eltakarták Corrát. Seriff, hol van az a Clark-nigger? — kérdezte nyugodt hangon az egyik. Az ajtó acélrácsai között több puskacső meredt Jeff felé. Kissé meghátrált. ' Corra a férfiak közé furakodott és megállt a zárka előtt. Hideg pil­lantással mérte végig Jeffet. — Mit művelsz te itt, Jeffersn? — kérdezte élesen. Amikor Jeff meghallotta felesége hangját, tudta, hogy ez már nem álomkép. — Jefferson! — így mondta Corra és az semmi jót se jelenthetett. •— Corra, én semmit nem . . . A szeme sarkából a félvér lányra pislogott. 56 — Seriff, figyeljen ide, — szólt nyersen az egyik férfi. — Nekünk nincs időnk arra, hogy végighallgassuk ezt a sok tücsköt- bogarat. Mi_ — Jeff McCurtain vagyok! Nekem senki nem parancsolhat! Erre több puskacsövet löktek előre a rácsok között és ezek fájóan bökdösték Jeff gyomrát. — Mi azt akarjuk tudni, mit csinált azzal a Clark-nigerrel! — ütölfte meg Jeff dobhártyáját a durva hang. — Az a hír járja, hogy maga már el is fogta, behozta ide a városba és bezárta a fogházba. Ne­künk nincs vesztegetni való időnk. Még egyszer kérdem, hol van az a Clark-nigger? — Azt se tudom, kicsodák maguk? — szólt Jeff. — De senkise jöhet az én fogházamba, hogy halálra ijesszen engem. Szabályosan megvá­lasztottak seriffnek és ahányszor csak választások voltak, újra megvá­lasztottak, és ezt a fogházat továbbra is úgy vezetem, ahogy nekem tet­szik, legalábbis addig, amíg a választók kívánsága szerint hivataloan maradok. — Hát akkor jobb lesz, ha kipucol innen és ásót, kapát vesz magá­nak Mc Curtian, — mondta egy másik hang. — Ha az emberek megtud­ják, hogy mi történik itt, a világ végére kergetik magát. — Hol van az a nigger, seriff? — mondta a másik hang türelmet­lenül. — Emberek, én a nyomát sem láttam Sonny Clarknek — felelte gyorsan Jeff. — Felettébb restelleni, hogy éppen itt találtak, de higy­­gyék el, hogy ez tisztára a véletlen műve. Ha várunk még egy percig... — Értse meg, McCurtain, senki se törődik most ezzel — jegyezte meg egy másik. — Mi azt a niggert akarjuk. Corra most már közvetlenül Jeff előtt állt. Ügy bámult a férjére, mintha eddig még soha életében nem látta volna. — Seriff, ha tiszában van azzal, hegy mivel szo'gál.ia a saját érde­keit és mivel nem, akkor menten abbahagyja a nyakaskodást és kiadja nekünk azt a Clark-niggert. Érti? — Jefferson! Mit csináltok ti ketten odabent? Te, meg az a nigger lány? — csattant fel Corra hangja. — Kicsoda? Mármint ö? — kérdezte Jeff, és a priccsen kuksoló leányra mutatott. — Miért nem mentél el halászni, mint ahogy mondtam7 — hasított be Corra újabb kérdése, 57 (Folytatjuk.) egtöbb helyen azt tapas’z­­:alja, hogy a könyvtárak olvasógárdájának viszony­­ag kis százaléka dolgozó paraszt. A könyvtárak íönyveit nagyobbrészt fia­talok, diákok és egyéb sem paraszti foglalkozá­súak olvassák. Öfehértón azonban más a helyzet. A könyvtárnak közel 1000 kötete van és 700 ol­vasója. Az olvasók több­sége dolgozó paraszt. £ mit olvasnak? Bizony ez itt is nehéz kérdés. Dolgozó parasztsá­gunk leginkább magyat klasszikusok művei iráni érdeklődik. Jókai, Mik­száth, Móricz Zsigmonc könyveit kéri. A könyv­tárnak viszont épper ezekből van legkevesebb Sajnos, a megyei könyvtál sem tud kellőképpen segít­ségére lenni. Vannak vi­szont olyan könyvek, ame­lyeket itt egyáltalán nerr olvasnak. S miért nerr küldik vissza a megye könyvtárnak? Kiss elvtár: már több ízben akart! visszaküldeni, de a me gyei könyvtár nem szíve­sen fogadja vissza a köny veket, mert nem tudj: hová tenni, nincsen hely helyesebben kicsi a me gyei könyvtár épülete é: nem fér bele már töbl könyv, mint ami van. S mi a véleménye ; kultúrotthon vezetőjénél általában? Van egy nagy és jogo panasza. Egy idő óta nen kapja meg a tiszteletdíj ál s mi több, 3 hónapja akul túrotthon ellátmányt ser kap és 5 kénytelen a vil lanyszámlát és egyebeire fizetni — a saját zsebébő Í Változtatni kell eisen, a helyzeten sürgősen. íme egy futó perc alatt mennyi mindent meg iehet tudni erről a sárga épület­ről és a benne folyó élet­ről.

Next

/
Thumbnails
Contents