Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-20 / 66. szám
1957. március 20, szerda E3aaanaaBBHHHnoE9ES9i KELETMAGYARORSZÁG Megyei értekesleten vitatták meg a gépállomási dolgozók; új bérezését A gépállomások megyei igazgatósága éí a MEDOSZ elnöksége értekezletre hívta össze a gépállomások igazgatóit, munkástanácsok és szakszervezeti bizottságok elnökeit. Az értekezlet célja a gépállomási dolgozók új bérezésének megvitatása volt. A bérezésről szóló határozatot Moháti Zoltán elvtárs ismertette. A gépállomási dolgozók teljesítmény' bérét a helyi adottságoknak megfelelően három bérezési fonna közül választzavartalan végzése és a bérezés érdekében is arra kérte a résztvevőket, hogy a brigádvezetőket tartsák a gépállomások egyik legion tosabb emberének. Ezeknek olyan embereknek kell lenni, akik a parasztoknak tanácsot tudnak adni, jó szervezők és az adminisztrációs munkában is jártasak, mert a brigádirnoki teendőket nekik kell ellátni. Ezért javasolta, hogy a felszabaduló és megfelelő agronómusokat elsősorban brigdvezetőknek tegyék meg. Málnás Alajos elvtárs a} céljutalmakról szólva arra} kérte a vezetőket, hogy olyan munkára állapítsanak ; meg cél jutalmakat, aminek £ a megoldása nehézségekbe5 ütközik és elsősorban elő-} seg'tője a tervteljesítésnek.} Felhívta még a figyelmet* arra, hogy lehetőleg egyenlő} lehetőségeket (gép, terület) f biztosítsanak minden dől-} gozónak, mert a múltban} sokszor egyes embereket ki-♦ emeltek, másokkal pedig} nem törődtek. } Az értekezlet részvevői* több kérdést tettek fel,} amelyekre Áldott elvtárs,} az igazgatóság vezetője* adott választ. } Az több H ELYTALLTAK Ä kommunisták védték meg a Békeharcos Tsz-t Ki tudja milyen gondolatokat forgatott fejében Balogh Miklós. Arca nyugodt volt. Egy ránc sem mozdult rajta. Csak néha-néha pödörte meg fekete bajuszát. Ott állt a tavaszi napsütésben, az udvaron, Botka földbirtokos egykori kastélyával szemben. Hallgatta a hatalmas horizontal fűrészgép hangját, mely egyikezett túlharsogni a daráló duruzsolását. Az udvar templom felől eső részén az öreg termelőszövetkezeti kovács munkálkodott. Lovat patkóit. A cserépgyártó üzemben is szorgoskodtak. Gyártották az egyéniek által megrendelt háztetőre valókat. A gyümölcsös is jól ide látszott. Ott is dolgoztak. Befejezéshez közeledik a metszés. Balogh Miklós, a Békeharcos TSZ elnöke tűnődött. Meg lehet, hogy a közös gazdaság jövő terveit forgatta fejében. Nem tudom, nem is kérdeztem. Azt láttam, hogy megelégedettség sugárzik arcáról, mint valamennyi emberéről, akivel itt találkoztam. Én ezeken gondolkodtam. Hogy duruzsolt a fűrész októberben? Hogy álltak helyt az emberek? Mert a tsz. megmaradt. Sőt! Abban az időben több egyéni gazda választotta a szövelkezetst. Viasza a negyvenötön állapotok elé! Olyan se hideg, se mekg falunak tartották Nábrádot eddig. Most ez megdőlt. Kiderült az októberi napokban. Miután itt is „megszüntették” a népi hatalom szervét, a tanácsot, jegyzőválasztásra került sor, hisz csak így lehet a tsz-t feloszlatni, 45 előttre visszaté.ni. Ez persze nem ment máról holnapra. Szenczi Győző tiszteletes uram, Szabó László, az fmsz igazgatóságának a tagja, Kóla Lajos és néhány társuk, miután zászlót bontottak, gondjuk volt arra, hogy ala. posan előkészítsék a szövetkezet feloszlatását. Miután széttépték, elégették, sárbatiporták a vörös zászlókat, elégették az iratokat s alaposan befeketítették a kommunistákat, jól tudták, hogy mihez kell fogniok. Szenczi tiszteletes úr gyújtó hangú beszédet mondott. A felvonulásról a tsz-be akartak menni, azonban mégis csak meggondolták dolgot: jobb ha „törvényesen” csinálják. F lugyűlést hívtak össze. Ezzel azonban melléfogtak. m«rt tudomására jutott a termelőszövetkezet tagjainak is, akik részt vettek a tanácskozáson. Hiába jelentette ki Kosa Lajos, a „forradalmi” tanács elnöke a földvisszaadást, nem hallgattak rá. Ha el nem ruccan, még talán meg is mondták volna neki, hogy mit adnak viasza. A tiszteletes úr é- barátai azonban nem nyugodtak. Szenczi pap — miután hazaérkezett a „járási forradalmi bizotts. üléséből, mivel annak is tagja volt — beszámolt a tapasztalatokról, hatják meg. I. a teljesített müszaknormák utáni bére-1!******» »» ♦ ♦ ♦ »*♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦+♦♦ ♦♦♦»♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦+♦♦♦♦♦♦♦ zés, II. a természetes mérjtékegység utáni bérezés, fill, az elvégzett munka ‘után járó díj meghatározott százaléka. Ez eddigitől az is eltérő, hogy minden traktoros havi 210 forint átalánybért kap a teljesítménybéren felül. Ez a bér a gépkarbantartást, ki- és bevonulást, az időjárás vagy egyéb okok miatti kiesést díjazza. Ez a bér akkor is megilleti a traktorost, ha gépállomás nem tud részére munkát biztosítani. Természetbeni juttatásként a gépállomások dolgozói a cséplőrész 15 százalékát kaphatják állami felvásárlási áron. Megszűnt a kettősség, most már minden munkáért a gépállomás fizeti a dolgozóit, A termelőszövetkezetek ugyan megegyezhetnek a traktorossal, hogy munkaegységet írnak neki jóvá, de ez kötelezően nincs előírva. A prémium megszűnt, viszont céljutalmakat tűzhetnek ki az egyes munkák jobb, gyorsabb elvégzése érdekében. Vojsánszky József elvtárs, • MEDOSZ ÁMG felelőse bírálta az egyes gépállomásokat, ahol nem megfelelően gondoskodnak a munkásvédelemről. Sok hegyen van munkaruha, de nem jadják ki, várják az új rendese tét, holott amíg az új rendelet meg nem jelenik, addig a régi szerint kötelesek eljárni. Mátészalkán néhány forintos költség miatt | piszkosan, testetlenül adták ki a dolgozóknak a hálókocsikat. Több helyen baj van az üzemi konyhák higéniájával is. Az ott dolgozó személyzetet nem küldik rendszeresen orvosi vizsgára. Számos gépállomásról a sport és kulturális felszerelések eltűntek és • gépállomások vezetői emiatt nem is igen törik a fejüket. Ezek a dolgok nem közvetlen juttatások az elvégzett munka után, mint bér, de népi demokráciánk ezt biztosítja a dolgozóknak és ezt is is meg kell adnj. .Áldott elvlárs a munka BEETHOVEN Megemlékezés halála 130. évfordulójára Michelangeloval szokták egybevetni egyéniségét, életművét. Az erő, a hősiesség, a küzdelem művészei ők, nagyvonalú, lenyűgöző alkotások megteremtői. Ez a kép van meg a zenekedvelőben. Beethovenről, ami nem helytelen, legfeljebb nem telje.'-. Az évforduló mindig alkalmas egy-egy emberi nagyságról alkotott ismereteink felújítására, esetleg a nézőpont kitágít isóra. a róla alkotott kép teljesebbé tételére. Hogyan látjuk ma, mást élév század után Beethovent, mit jelent számunkra, mi biztosítja műveinek maradandó értékét és nem szűnő népszerűségét? Azt hiszem, itt kell megfogni a kérdést az utoljára leírt szónál: a néoszerűségnél. A népszerűség, zeneileg alacsony műveltségű közönségnél nem mindig a legértékesebb művekhez kapcsolódik. Es mégis van egv „értékes“ népszerűség, amit a nehezebb műfaj arra alkalmas művei könnyűszerrel elérnek. Beethoven művei általában első hallásra sem tévesztik el hatásukat. Bűnek oka az, hogy neki sikerült talán először a zene történetében zenéjével mindenkihez, mondhatjuk bátran: a tömegekhez szólni Mozart és kortársainak zenéjében, minden értékük mellett is van bizo-A NÁBRÁDIAK — Abban a szerencsés helyzetben . vagyunk — mondotta —, hogy községünket két ember fogja képviselni. Én és Török Béla. S ekkor megejtették a jegyzőválasztást is. Török B .lát volt főjegyzőt jelölték. S ezek utá behivatt-k Balogh Miklós elvtársat, a tsz. elnökét. — Ha 48 órán belül nem leltároznak f-1 és nem osz- S'tók szét ami szétosztható, akkor mi fogunk menni intézkedni — fordult Szenczi tiszteletes Balogh elvtárshoz. — Én ezt nem csinálom, mert erre törvényes intézkedés nincs! S addig míg nem jön rá, együttmaradunk! — válaszolta az elnök. Szenczi pap és a többiek pedig már fenték a fogukat. Hisz az ülésen ö jelentette ki: „visszatérünk az 1945 előtti állapotokhoz. Az 1945 óta megjelent törvények érvénytelenek.” Sói! Ök már jegyzőt is választottak. nincs többé tanács, ők dirigálnak, s ez a Balogh így beszél. I kommunisták dolgoznak, a ierme'őszövetkezei tovább él A kommunisták jól tudták, látták, mit akarnak Szenczi tiszte1 etesék. A szövetkezetben tömörültek hát valamenyien. Megbeszélték a tennivalókat. Gyűlést hívtak össze, ahol kimond ták: akár mi történik együtt marad a termelőszövetkezet. Itt a kommunisták javasolták, hogy állítsanak fel őr- 1 séget. Meg is szervezték. A pártszervezet egy pillanatra sem szűnt meg működni. Állandó felvilágosító munkát végeztek a párttagok. Taktikai megbeszéléseket tartottak. A vezetőséget megerősítették, kibővítették 5 tagra. Élére Bancsi Sándor elvtársat, egy fiatal kommunista tanárt választották meg. Éjszakánként több héten keresztül álltak őrt a kommunisták és a pártonkívüli tsz-tagok a közös portán, vasvillával. Próbálta volna ide beienni a lábát olyan ember, aki a szövetkezet feloszlatását akarja. Majd megmutatták volna neki. hová menjen. Ebben az időben a pártszervezet vezette, irányította a termelőszövetkezetet. Az emberek dolgoztak, nem állt le a munka egy pillanatra sem. Hiába küldtek 5—10—12 tagú delegációkat Balogh elvtárshoz a feloszlatás végett. A felelet ez volt: a tagság együtt akar maradni. Pedig sokszor ott hadonásztak a kommunista vezetők orra előtt, mégis kiálltak a szövetkezet ügye melleit végig. Most mutatkozott meg igazán az is, miért van szükség jó erős pártszervezetre a termelőszövetkezetekben. Akiknek földet Ígérnek A termelőszövetkezet ellenségei látták, hogy úgymond „törvényesen“ — saját törvényeik szerint — nem mennek semmire. Más, piszkosabb eszközökhöz nyúltak. Üzengettek a tsz egyes tagjaitól, hogy oszoljon fel a közös. Másoknak földet ígértek, ha kilépnek, s hozzájárulnak a tsz felbomlásához. Váradi Miklós, aki a vörös zászlót tiporta sárba, Pásztor Imrét, meg Szarka Bélát agitálta. — Bomlasszátok íel a tsz-t. Én jóindulatból mondom nektek. Jobb lesz — magyarázott nekik. — Nem oszlatjuk, együtt maradunk. A tagság így akarja — kapta meg a választ. Pásztornak és Kollár Lajosnak földet ígértek. Mindhiába. A tagság kemény maradt, mint a kő. Kitartott akarata mellett. Sőt! Pász“I tor. Szarka és Kollár elvtársak beszámoltak a vezetőségnek. mi történt velük. Taggyűlést hívtak össze, hogy megbeszéljék a teendőket. A vezetőség figyelmeztette a kommunistákat, a pártonkívülieket, hogy ne engedjék magukat félrevezetni, megvesztegetni. „Legj’en mindenki józan, az ivással vigyázni keli, nehogy valakit hálójukba kerítsenek. Kommunisták löbbedmaguklcal járjanak a; utcán'1 — szólt a határozat, amit elfogadtak. S ehhez tartoták magukat kommunisták, pártonkívüliek egyaránt végig. így álltak helyt november 4-e után is és minden nyomás ellenére megvédték a termelőszövetkezetüket. Akik helytálltak Egy ember lépett ki közülük, de jött helyette öt. Nemcsak azok edződtek eb- L-m a harcban, akik ebben az időszakban léptek * be, s látták hol a helyük, de főleg azok, akik bent voltak. Ezeknek volt mit védeniük. Valamennyit névszerint kellene megdicsérni, s kezet fogni velük hősi tettükért. Gratulálni Baka Elek bácsinak, aki Cá éves fejjel éjt nappalá téve őrködött a közös vagyon felett. Kezet szorítani Kosztyú Józseffel, Szarka Bélával, a többi kommunistával } pártonkívülivel, akik ott} voltak az első sorokban, ha} a szövetkezetét kellett vé- ♦ deni Sok párlonkívüli ed-i ződött ebben a harcban s } vált kommunistává. Varga} Sándor azóta kommunista- } nak vallja magát, akit fel is } vettek soraikba. } I Tudtam most már. miért } volt olyan nyugodt az arca,} bizakodó a tekintete Balogh ♦ Miklós elvtársnak. Mert} ❖ olyan család forrott itt egy- } be Nábrádon a Békeharcos * Termelőszövetkezetben, amelynek tagjai nemcsak * napsütésben, hanem a leg vadabb viharban is álltak. Farkas Kálmán helyt} nyos előkelő, tartózkodó, kissé arisztokratikus fonás. A realista zenei ábrázolás úttörője, Mozart, még benn élt a rokokó elegáns, főúri világában, ami érezhe tó csodálatosan tökéleles, választékos muzsikájában is. Beethoven egyéniségének formálásában már az új korszak., a francia forradalom korszaka, erősen szerepet játszik. Zenéjének újszerűsége is éppen vszintersénében, mindenkihez való szólásában, mindenki problémáival<r megszól’altat ásábnn rejlik. Beethoven valóban a küzdelem zenésze. Az egyes zenei témák torlódása. örvénylése, a visszafojtott, maád hirtelen kitörő indulatok, a klasszikus formák néha alig-alig való megtartása, a váratlan helyeken levő hangsúlyok, a hirtelen megtorpanások: ez az Élet zenéje, az Ember zenéje. Az Emberé, akinek állandó küzdelme a sorssal nehéz harc ugyan, de győzelem.mel kell hogy végződjön. És ez az. ami Beethoven zenéjének egyik fővonása: a nehezen, küzdelem árán, de mégiscsak megszerzett győzelem optimista, gyakran az újjongásig elérkező hangú ábrázolása. Gondoljunk az Egmont nyitányra. az Ötödik szimfóniára,> valamint a többi, komor moll hangnemben elinduló és diadalmas durban befejeződő művére. Életének kicsengése ; az Öröm nagy szimfóniája, a Kilencedik. Ezt a művet egy magányba visszavonult, tragikus süketségben élő, sok keserűséget elszenvedő lélek írta. De a napsugárnak, az őrömnek,' a természet szépségeinek, a líra különböző árnyalatainak zeneszerzője n cm' i*t jelenik meg először. A Hegedűverseny. a Tavaszi szonáta, a Pastorale szimfónia zeneszerzője éppenúgy Beethoven, mint az Eroica vagy a Sors-szimfónia alkotója. És irt Beethoven Für Elise-t is! Hadd hívjam fel a figyelmet Beethovennek erre az arcára ts, amelyet talán kevéssé ismertünk. Ezekben a művekben is érezzük az óriást, a scherzo!c humorában is egy nagy ember tréfálleozását érezzük megszólalni, akinek nem ajánlatos elrontani a jókedvét. A nagy freskók zeneszerzője nemcsak az általa megújított hangú zenekar nagy hangzásai-! ban otthonos. Megújuló' hangon szólal meg kamaramuzsikáia is, elsősorban a vonósnégtiesekben. Ebben a műfajban találja meg élete utolsó nehéz' éveinek is zenei kifejezési módját. Bethoven él ma is. elevenen, érthetően, mert mindenki nyelvén szól. Az öröm-óda „átölellek, Emberiség“ hangját eltalálta életműveivel, ember beszél az emberhez, az emberekhez, mindenkihez, a kor megújuló társadalmából fakadó, de ugyanakkor merészen egyéni. előremutató és magasrendűen művészi hangján. Állandóan erőt és az újba, a jobba hitet adó zene ez ma is, szellemi tápláléka a ma emberének is. STRAKY TIBOR
