Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-17 / 40. szám
KELETMAGYARORSZ^G 1957. február 17. vasárnap Gi'telniisi^i »■■két volt Xiíri'^yliiiííín t>ad Európa'’ csak sztrájkot szervez, de munkabért nem tfizet. Petőfi Sándor vörös lobogóját. Azt a vörös lobogót, amit Rákosi meggyalázott, az ellenforradalom újdonsült barbárjai pedig a könyvekkel együtt megégettek. Honnan fenyegeti veszély a magyar függetlenséget Igenis, mi vállaljuk a Kossuth-címer mellé az öt-Ha a sztrájk, a csendes szabotázs, az amerikázás miatt vékony lesz a boríték, azért ne a Kádár-kormányt szidják, hanem kérjék a különbözeiét a „Szabad Európától. 'Mert, ha a megtévesztett dolgozók Kádár szavára hallgattak volna és nem az LNSZ-csapatckat várták volna, akkor ma tömve (lennének az üzletek és Iraktárak és füstölni való is lakadna bőven. Mi erről nem tehetünk. iMi előre figyelmeztettük Iegész munkásosztályunkat: .majd eljön ennek a pocséklásnak és tétlen életinek a böjtje is. Ügy akartak itt egyesek nemzeti függetlenséget, hogy idegen, nyugati csapatokkal akarták megszállatni országunkat. Ezek a megtévesztett emberek azt hitték, hogy a nemzeti függetlenséget a dolgozók nemzetközi összefogása nélkül is meg lehet védelmezni. Mennyit szavalták a 'Talpra magyart és menynyit hivatkoztak Petőfi Sándorra. De meg kell mondjuk az érdemtelen kisajátítóknak, hogy Petőfi nem feledkezett el a nemzetköziségről. ö tudta, vallotta, hogy a magyar szabadság csak az összes haladó erők nemzetközi öszszefogásával védhető meg. Büszkék vagyunk rá, hogy a leghaladóbb hazai örökséget követjük, amikor a háromszinű zászló mellé odatűzzük az utópista szocialista ágú vörös csillagot, mert ez a világ összes dolgozói nemzetközi összefogásának, a munkások egyetemes felebarát! szeretetének jelképe. Annak a szabadságnak a szimbóluma, amelyet Petőfi Sándor „világszabadságnak” nevezett. Mi éppen azért vagyunk szovjetbarátok, mert országunk függetlenségét védjük, S a rend helyreálltával az ország szuverenitását meg is valósítjuk. De ugyanakkor megmondjuk világosan és félreérthetetlenül, hogy mi a Szovjetunióval való, hibáitól, fogyatékosságaitól megtisztított szövetség hívei vagyunk. Jobban szeretjük mi ezeket a kérgestenyerű szovjet munkás- és paraszt fiúkat, mint azokat a finom modorú, parfőmös, glasszé kesztyűs fasisztákat, akik a „Szabad Európánál” jó meleg szobában ülnek, hazudoznak s eközben régi gyáraik, földbirtokaik visszaszerzéséről álmod óznak. Honnan fenyegeti veszély a magyar függetlenséget? A Szabad Európa urai még nem is jutottak a hatalom birtokába, országunk sorsát. a politikát, termelést, sztrájkokat máris Münchenből és New Yorkból kezdték irányítani. Mindenki tudja, hogy a szovjet katonák és tisztek nem akarnak Magyarországon sem miniszterek, sem államtitkárok . lenni. De azok Nyugaton miniszterek akarnak lenni a magyar munkás, paraszt miniszterek helyén. És nem a magyar népet, hanem a kasszát akarják. Melegebb szív dobog a szovjet katonák ruhái alatt, mint a Szabad Európa dörzsölt fasisztáinak pénztől, bosszú- és hatalomvágytól megrontott kebelében. A forradalmi munkásparaszt kormány megalakulásával új korszak kezdődik nemzetünk életében. Mi megvetjük Rákosi klikkjét, mert az nem becsülte meg a magyar nép értékeit, értékes hagyományait, s tehetséges népünk egyéni kezdeményezéseit. Ennek a korszaknak vége. Szabad ut nyílik a magyar géniusz és a haladó magyar kultúra kibontakoztatásához. A dolgozók zöme már túl van a „Szabad Európa” hazudozásain. Egyre többen vetik fel magukban: hová álljunk? Nem abban kell most dönteni, egyetértünk-e mindenben Kádár Jánossal, aki különben még véletlenül sem zsidó, hanem tőzsgyökeres budapesti vasmunkás. Nem is arról döntünk, hogy orosz, vagy jugoszláv utón járjunk, örökre véget kell vélnünk az esztelen és gondolkozás nélküli másolásnak. Mi a saját feltételeink által meg(6. folytatás) Nem szívesen mondom fehér hímfelebarátainkról, de ott fenn azok nem vetik meg túlságosan a szurtosképű fehérnépet sem. De egy nigger férfinak minden körülmények között óvatosabbnak kell lennie még akkor is, ha olyan fehér lánnyal szűri össze a levet, aki ott lakik a homokdombokon. Ha a niggerek rászánnák magukat . . , — De a Barlow-psalád is odafent lakik — jegyezte meg Bert. — Csak nem Shep Barlow valamelyik leányáról van szó? — De igen, Katy: Shep Barlow saját lánya. A seriff szója tátva maradt a csodálkozástól. Meredt szemmel bámult Bertre és hitetlenkedve rázta a fejét. Az íróasztalon fekvő papírok közül néhány lesiklott és lebegve ért földet. — Tyüh, a fene rágja ki! Shepnek a lánya! Bert bólintott. — Hát, ha így van, akkor bizony nagyon csúnyán áil a dolog — nyögte ki hosszabb hallgatás után a seriff. — Shep Barlow nem az az ember, akivel ajánlatos lenne egy tálból cseresznyét enni. Kilenc évvel ezelőtt azért ölt meg egy niggert, mert véletlenül eltört egy kapanyelet. És alig néhány évvel azelőtt kitekerte az egyik nigger nyakát még ennél is semmibbért. Hogy mi volt az a dolog, arra már nem emlékszem. De azt egész biztosan tudom, hogy Shep Barlow nem afféle ember, aki szótlanul hajlandó az ilyesmit eltűrni, különösen pedig akkor nem, ha éppen az ő lányát erőszakolták meg. — Éppen ez az, amit már mondani akartam, mindjárt, amikor felébredtem. Hogy fontos ügyről van szó. Jim Couch azt mondta . . . — De egyetlen szót se szóltál arról, hogy ebbe a kalamajkába Shep Barlow is bele van keverve — íörmedt alantasára a seriff, feltápászkodott a karosszékből, majd minden egyesúlyérzékét latbavetve. megeövekelte magát két oszlopos lábán. — Mert így már egészen másképpen fest a dolog. Ebből irtóztatóan nagy kalamajka lesz, ez olyan holt biztos, mint ahogy a nap holnap hajnalban megint feikel. Cifra kalamajka lesz ebből, annyi szent! Belemarkolt az íróasztalon álló széleskarimájú* üvegtartályba, jó csomó dohányt húzott ki belőle, nekilátott, hegy a dohányzrcakóját megtömje. De a keze annyira reszketett, hogy több dohányt szórt el az íróasztalra, mint amennyit a zacskóba sikerült gyömöszölnie. Amikor végül készen volt ezzel a művelettel, kezének egyetlenegy erélyes mozdulatával a kiszórt dohányt lesöpörte a padlóra. I______________________________________________________________________" szabott úton akarunk járni. Nem lenne érdemes erről beszélni, ha napjainkban nem állnának még a túloldalon becsületes munkás és paraszt tömegek, akiknek a Melyik oldalon állnak a deklasszálódott grófok, bárók, volt csendőrök, dzsentri származású horthysta tábornokok, és a volt magyar mágnások? Melyik oldalon van a cigányság munkakerülő része? Kit támogatnak a dunántúli magyar telepes parasztokat lemészárlással fenyegető veit SS katonák? Melyik oldalon vannak a részegeskedők és azok a munkások, akik azt követelik, hegy a lógósok ugyanannyi bért kapjanak, mint a szorgalmasan termelő munkás? Melyik oldalon állnak azok, akik gyermeküket pesti lakásukba bezárva, vagy a nyugati határon hagyva cédulát hagynak a csonttá fagyott hullán: „Gyermekünk még lehet, de szabadságunk nem.” Ne oktassanak ki bennünket hazafiságra azok, akik egy nap bőgve éneklik az „itt élned, halnod kell“-t, s másnap szemrebbenés nélkül hagyják ott hazájukat. A kiszökött orvosoknak méltán vetették szemükre ausztriai kollégáik, hogy akkor hagyták cserben hazájukat dollárért, amikor a vérző magyar népnek szüksége volt orvosi segítségre. Hát lehet az ilyen disszidálókat hazafiaknak nevezni? Azok a bányászok, akik mi oldalunkon van a helyük. Hová álljunk? Mindjárt könnyű lesz .választani, ha megállapítjuk, hogy melyik oldalon állnak a dolgozó nép különféle rendű és rangú ellenségei. vélt anyagi előnyökért Nyugatra távoztak, távozásukkal magyar munkástestvéreik tízezreinek a szójából ütötték ki a kenyeret. Hát ez a hazafias cselekedet? Nem. Ez a magyar haza cserbenhagyása néhány dollárért. Gondolkodjanak azok, akik még a túloldalon állnak. Nézzenek széjjel, kiknek a társaságába kerültek, és jöjjenek át a túloldalról oda, ahol a helyük van. Vajon a disszidálok hazaszeretetből hagyták el hazájukat? Halálfélelemből? Nem. Kizárólag önös anyagi érdekből, anyagi előnyök miatt. Azzal a tudattal mentek Nyugatra, hogy ha hazájukat cserbenhagyják, akkor Nyugaton jobban élhetnek. Nem kell azt nekünk tagadnunk, hogy egyes nyugati államokban magasabb a dolgozók életszínvonala, mint nálunk. Nincs ebben semmi csodálatos. Hiszen Nyugaton a technika sokkal fejlettebb. Egy emberre 15—20-szor annyi gép jut, mint nálunk, < keze munkája tehát 15—20-szor annyi gyümölcsöt hoz. Mi ettől még messze tartunk. A nyugati technikai színvonalat mi 10 év múlva sem fogjuk még elérni. De ott kezdődik a hazafiság: vállalni a nehezebb, keservesebb feladatot, csekélyebb anyagi előnyökért. S ott kezdődik a hazaárulás, amikor valaki azt mondja: , mit kínlódjam itthon? Nem érdekel nemzetem sorsa, Nyugatra megyek. Igen. mi így látjuk. A hazafiak azok, akik itthon maradnak. A hazafiakat nem a disszidálok között kell keresni, hanem azok között, akik itt. akarják nemzetünk életét megújítani. Akik Petőfivel azt vallják: Bármilyen barna is az a kenyér. Itthon sokkal jobbízű énnekem A fekete, mint máshol a fehér. Mi ezt a nehéz és terhes hazafiságot akarjuk vállalni és ennek vállalására hívunk fel minden igaz magyar hazafit. A reakció inccskolódik és piszkolódik. Még ezt is vállalni kell. Petőfi Sándor is vállalta annak idején a harcot, bár mint Naplójában írja — Lerósz spionná” és .„zsidóbérenccé“ nyilvánították. A mi ügyünk igaz ügy. melynek győznie kell | és győzni is fog! S ez csak egyen múlik: az igazi magyar hazafiak bátor kiállásán. Most mutassa meg, hogy ki milyen hazafi, amikor az ellenforradSlmi reakció erkölcsi tömegnyomása és fizikai fenyegetése ellenére kell kiállni a gátra, szénében gyalázott, rágalmazott, de egyetlen lehetséges út mellett. Melyik oldalon állnak a dolgosó nép ellenségei — Lehet, hogy majd Jim Couch idetelefonál . , , — kezdte el Bert. — Mi az, hogy lehet? Lehet, az semmi! —' reccsent rá Jeff, de azért a hangja nem volt túlságosan magabiztos. — Máris vedd ki a horgászbotomat abból a fülkéből. Néhány napra halászni megyek és punktum. Amíg távol vagyok, te és Jim nézzetek minden után, már amenynyire tőletek telik. De nehogy eszetekbe jusson, hogy bármiképpen is .intézkedni merészeljetek az én határozott utasításaim nélkül. Bárki bármit is mondjon, nektek, helyetteseknek, annyi jogotok nincs, hogy akár egy botot is felvegyetek a földről az én beleegyezésem nélkül. — Igenis, Jeff seriff — hangzott Bert tisztelettudó válasza. Jeff egymásután három vagy négy fiókot ráncigólt ki és a szúnyogcsípés elleni olaj után kotorászott. Végre ráakadt, az izzó vülanygömb felé tartotta és megnyugodva látta, hogy az üvegcsének csaknem feléig ér a sárgás folyadék. A dugaszt jó erősen benyomta az üveg nyakába, aztán hanyag mozdulattal zsebrpvógta. — Néhány nap múlva szabadon bocsáthatód ezt a Sam Brinsont, de jól kösd a lelkére, hogy én mondtam: ha még egyszer eszébe jutna, egy jelzáloggal megterhelt kivénhedt kocsival üzérkedjen, egyenesen a bírósághoz fordulok és olyan cifra letartóztatási végzést hozok ki onnét, hogy attól kezdve keze-lába meg lgsz kötve. Ami pedig téged illet, ha visszajövök a halászatról és azt a zárkát megint tele találom nigger szajhákkal, úgy ellátom mindkettőtök baját, hogy attól koldultok. A legutóbb is elmentem néhány napra és amikor visszajöttem, úgyszólván minden egyes zárkában egy nigger fehérnépet találtam Mondd meg Jim Couchnak, hogy én mondtam: keressetek magatoknak más helyiséget a cicázásra. Nem vagyok hajlandó tovább túrni, hogy ha magatokra maradtok, örömtanyát csináljatok a fogházból. Ha ilyesmi még egyszer előfordul, olyan cifrát mondok mindkettőtöknek és olyan istenigazában ellátom a bajotokat, hogy a falnak mehettek tőle. Megértetted? — Igenis, Jeff seriff — mondta Bert. It. FEJEDET Mialatt Bert a kis fülkében kotorászott, hogy előkerítse főnöke horgászbetját, Jeff McCurtain dongó léptekkel kiment a tornácra, felnézett a csillagokkal kivert égboltra. Attól a pillanattól kezdve, hogy benthagyta Bertet és hallotta, mint csapódik be a rácsos ajtó mögötte, nagyon magányosnak érezte magát. Tudta, hogy életének legsivárabb és legelhagyottabb négy-öt napját kell eltöltenie a Lord-öböl környékén. Bárcsak Corrát is magával vihetné, hogy eleven ember legyen a köze! lében. De tudta, hgy a felesége semmiképpen sem kapható erre. Lebaktatott a lépcsőn, felnézett a második emeleti hálószoba ablakaira. A szoba még világos volt és Jeff látta, hogyan libeg Corra árnyéka erre-arra. Jeff azt is tudta, hogy Corra most csak azért virraszt, mert meg akar bizonyosodni arról, hogy ö valóban elindult az öböl fele. 12 (Folytatjuk) •%