Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-13 / 36. szám
KELETMAGYARORSZAO 1Ö57. február 13, szerd» m) „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél“ r Általános iskolások levele külföldre távozott pajtásukhoz Barabás! Kint van a végeken, a nagy Szovjetunió tőszomszédságában. Egy oldalról dombok,, kis hegyek állják körül, de a község tornyával a dombokon túlra néz, mintha tájékozódni akarna a világban. Apró házai a hóban ülnek. Messze van és mégis elért a posta és két levelet hozott. Két levelet, amelyek ii'jú szivek hazaszeretetének lángocskái. Levelek jöttek és bennük gyermekszívek üzennek külföldre ment testvéreiknek, külföldre távozott magyaroknak, - . íme a két levél! Kedves Emikém! Nagyon meghatott, mikor meghallottam, hogy itthagytad édes Magyarországot. Nem tudom, hogy tudtad itthagyni ezt a földet, amelyen annyiszor „apáink vére folyt." Emikém! 16-án voltam nálatok és nagyon meglepődtem, mikor láttam, hogy még édesapád is sír, pedig ritkán lehetett látni, hogy könny csordult volna ki a szeméből. A kishugod, Rozika, odajött hozzám és azt mondta: „Látod Margit, milyen rossz testvérem van nekem! Itthagyott, elment és nem gondolt arra, hogy mennyi könnycsepp és bánat marad utána.“ Kedves Emikém! Remélem, hogy ezt a levelet ha megkapod, akkor el fogsz egy kicsit gondolkodni és visszajössz Magyarországra. Emikém! Gondolj csak a nagy költőre, aki azt írta: Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar. Bölcsőd ez, majdan sírod is, mely ápol s eltakar.“ Ha ott százszor is jobb helyzeted van, mint itthon, hagyj ott mindent és gyere haza. A közmondás is azt tartja: Mindenütt jó, de legjobb otthon! Emlékezz csak vissza, amikor a Margitszigeten sétáltunk, egy szál virágot letéptél és azt mondtad: „Jaj, de szép Budapest!“ Gondolj vissza mindenre, ami itthon történt és gyere haza! Itthon várunk! Csókol a messze távolból barátnőd MARGIT, (Tóth Margit VIII. o, tanuló) Szomorúan fogsz visszagondolni j hazádra, amit oly könnyel miien í elhagytál Kedves Marikám! Nem bírom elképzelni, hogy Te, aki oly finom szeretetteljes, komoly lány voltál, hogy tudtál eltávozni hazádból. Igaz, hogy ezek az események, amik történtek, sok megpróbáltatással jártak és sok ifjút elragadtak hazájából. Nem gondoltál édesanyádra, aki mindent megtett azért, hogy neked zavartalanabb, boldogabb életmódot biztosítson, mint neki volt. Barátnőidre sem gondoltál, akik együtt örültek veled, ha örömöd és együtt búsultak veled, ha bánatod volt. Te még szebb és jobb életre gondoltál? Gondolj a fecskékre, vagy a gólyákra, ami sok fáradságon keresztül, de mégis viszszajön, hogy hazájában költse ki fiókáit. Ne gondold, hogy olt tejbe-vajba fürösztenék — lehet, hogy valakit — de soknak fáradságos munkával kell biztosítani megélhetését. És Te akkor szomorúan fogsz visszagondolni hazádra, amit oly könnyelműen elhagytál. Jöjj vissza! Addig jöjj, míg lehet és míg vár valaki. Itthon még helyrehozhatod hibádat és valamikor nevetve gondolsz e lépésedre. Szerető barátnőd: VIOLA. (Jászai Viola Vili. o. tanuló, Barabás.) A z asztalon felhangolva hevert a sokszázéves hegedű. Hallgattak a húrok, melyek sokat szóltak halkan, sírva, lágy melódiát hallatva és vidámságot keltőén, táncrakerekítően. Finom gyantapor fehérlett rajta, ami lehullt a húrról. A hegedű mellett feküdt a vonó, készen arra, hogy érte nyúl jón a kéz. Ki tudja hány gazdája lehetett, amióta a mester kiadta a kezéből. Elajándékozhatták a tehetősebbek, akiknek még drágábbra jutott pénzük, vagy eladhatták a megszorult emberek és így jutott máshoz, — hiszen a zeneszerető ember nehezen válik meg a hangszerétől. A vevő B. Gy. őszhajú, viseltes kabátba öltözött, finomkezű ember, csillogó szemmel nézte a hegedűt, felvette, megpengette a húrokat és nézegette hoszszan. — Tetszik. . — ennyit mondott, s letette. A hegedű zsongva köppant az asztalon. Másképpen, finomabban teszi le az, akinek jóban, rosszban barátja a hegedű, — Kérem, játsszon rajta, hadd halljam, hogy szól A hegedű régi gazdája a vonó után nyúlt, elnyújtotta a gyantán és a. csendes szobában felsírt a muzsikaszó, — kifolyt a négy húrból, mint illat a himporral telt szirmokból, szivet, lelket markolászolt. — A fiamnak szeretném megvenni. — magyarázta az apa. — Volt már hegedűje, igaz nem ilyen márkás, mint ez. Nagyon szépen játszott rajta. Sajnos el kellett adni az adósság, meg a kenyér miatt. Nehezen vált meg tőle. — A belső zsebéből le-' véltárcát vett elő, és már borította is asztalra a boKissé megkésett Szánjatok levélkék, mint eleven lángok, gyújtsátok fel a külföldre ment, megtévesztett magyarok szivében a hazaszeretet meghamvadt fáklyáját. Gyújtsátok fel bennük annak tudatát, hogy a magyarnak e földön, amelyen született, kell igaz, boldog hazát teremteni, s e munkában nekik is részük van. Visszavárja, vissza hívja őket a föld, a nép, a haza. Jöjjenek! ríték tartalmát, a sok egy: és kétforintost, tízest és' százast. Számolta. — 98, 100.ISO::,] 300 íí» — felnézett ijedt' tekintettel. — Ennyi van. A hiány* zót 25-én megadnám ,.: Egymásra néztek, !— Tényleg, még mindigi kevés! Ugye megvárná ® következő nyugdíjig?! Na-t gyón szeretem a JiamuL Azt akarom, hogy örüljön és boldognak lássam. Esténként amikor játszana, hallgatnám, és én is vele örülnék, meg a család is. IP nnyi szeretetve csak ~ J egy apa képes, Eztl a szeretetet akkor érzi/ igazán a gyermek, amikor maga is szülő lesz. Az apa, az őszhajú, nyugalmazott tanár úgy ter-\ vezte, hogy csak akkor, viszi cl a hegedűt, ha égé-1| szén kifizeti a vételárat.1, De elárulta, hogy vasárnap éppen esztendeje lesz; annak, amikor a fia régi hegedűjét el kellett adnia kényszerű helyzet miatt. Nem volt nehéz dönteni és oda adni a hegedűt, hadd vigye az apa, aki fa-; Ián a fiánál is boldogabb1 lett ezen a napon. O. A, Ünnepi meglepetésnek szántam — Lajoskáin! Helyreigazítás Lapunk február 12-i szá-j mában „Három választás; Vitkán” címmel cikk jelent meg, melyben az utol-*! só alcím alatt névelírás tör-! tént, A helyes szöveg a következőképpen szól: Én láttam a listát. Felírkálták. rá a kommunistákat — magyarázta Balogh Pál 19-es! kommunistának, a termelő-' szövetkezet hű katonájának' Gál Sándor, (s. k.) Október 23-án éjjel Nagy Imiét, a bűnös pártvezetés ellen már régóta harcoló pártellenzék legismertebb politikusát nevezték ki miniszterelnöknek. Kétségtelen, hogy benne a becsületes, szocializmust akaró dolgozók tömege nagyrészt megbízott. Nagy Imre rendkívüli bonyolult helyzetben kezdte meg miniszterelnöki tevékenységét. Az október 23-i események során, amikor a magyar nép fellépett a régi párt- és államvezetés súlyos hibái ellen, az imperialisták által támogatott belső ellenforradalmi elemek fegyveres zendülést robbantottak ki a népi állam ellen. Megkísérelték megsemmisíteni népünk szociális vívmányait, visszaállítani a kapitalizmust, a fasiszta diktatúrát. Rákosiék hibás politikája, a pártban dúló frakcióharc megbontotta a kommunisták pártjának egységét. Mit kellett volna Mit kellett volna tennie Nagy Imrének ebben a helyzetben? Mint kommunistának, mint ismert és népszerű országvezetőnek az lett volna a kötelessége,, hogy s nép jogos igényeinek kielégítése mellett határozottan lerántsa a leplet a sötét odúikból clőbúáó ellenforradalmi patká-Eszmei és szervezeti egységét egyaránt. A dolgozók egyrészének megrendült a párt iránti bizalma. Gerőék még október 23—24-én is görcsösen ragaszkodtak a hatalomhoz, — de nem mertek a munkásokhoz, a párt tagjaihoz a pártfunkcionáriusokhoz fordulni, mert nem bíztak bennük. Amikor a legnagyobb szükség lett volna a határozott vezetésre, magasfokú szervezettségre, a pártszervezetek magukra maradtak, tevékenységük megbénult. Az ellenforradalom ebben az időszakban azt a taktikát alkalmazta, hogy a rákosiék elleni népharag, a nemzeti függetlenség bajnokaiként lépett fel s így igyekezett a tömegeket a maga oldalára állítani. Ezzel az volt a céljuk, hegy fokozatosan megszerezzék a legfontosabb hatalmi pozíciókat s azok birtokában nyíltan is felléphetnek, teljes győzelemre vihetik a burzsoá restaurációt. tennie Nagy Imrének ? nyokról, elszigetelje tőlük a dolgozókat, talpra állítsa a kommunistákat, munkásokat és harcba vigye őket a nép ellenségei ellen. Csakis ezen a módon lehetett volna megakadályozni azt a mesterkedést, hogy az ellenforradalom a szocializmust akaró tömegekkel kapartassa ki maga számára a gesztenyét. Vannak olyan vélemények, hogy az októberi események során mindkét restauráció ellen kellett harcolni, de a fő feladat a „sztálinista-rákosista“ restauráció meggátlása, a régi hibák kijavítása volt. Nem vitás, hogy igen nagy feladatok várnak a párt- és államvezetésre a hibák kijavítása terén. Helytelen lenne azt is elhallgatni, hogy a hibák kijavítása még mindig vontatottan ment. De a júliusi párthatározat óta, Rákosi leváltása óta egyre gyorsabban s a pártban már megnövekedtek azok az egészséges erők, amelyek képesek lettek volna helyes úton tovább vezetni népünket a szocializmus felé. Éppen ez aggasztotta a nép külső és belső ellenségeit! Éppen ezért robbantotta ki az ellenforradalom a véres zendülést saját bűnös céljai érdekében. Később, a hibák teljes kijavítása után már nem számíthatott volna arra, hogy félrevezetheti a dolgozókat. Aki tehát józanul szemléli az eseményeket, megállapíthatja: októberben a fő veszélyt már a burzsoá ellenforradalomra törő ellenség képezte. De végeredményben is. A kommunista párt és a szocializmust építő állam hibáit csak a kommunista párt, a népi állam javít- 1 hatja ki. Ha az ellenforraNAGY IMRE ES CSOPORTJA dalmárok veszik kezükbe a hibák kijavítását“ a szocializmust kapitalizmussá, fasizmussá „javítják“! A párton belüli ellentétek másodlagosak Ha tehát Nagy Imrének és cscpertjának a hibák kijavítása volt is a célja, éppen ennek érdekében kellett vclna teljes erővel fellépni az ellenforradalom ellen. Bármilyen nagyok és fájdalmasak is a párton belül, a kommunisták között meglévő ellentétek, csak másodlagosak a szocializmus és kapitalizmus ellentéteihez viszonyítva. Ha va| laki ezt szem elől téveszti és a fő feladatokat más meggondolásból kiindulva jelöli meg, letér a marxizmus-leninizmus útjáról, veszélybe sodorja a szocializmus létét, szándékaitól függetlenül az ellenforradalom szálláscsinólója lesz. Mit tett Nagy Imre és csoportja? Igyekeztek élére állni egy olyan mozgalomnak, amely sokféle irányzatot foglal magában s amelyben egyre inkább az ellenforradalom volt a karmester. Ezzel a magatartással le lehetett leplezni, az ellenforradalma t ? Ellenkezőleg! Éppen az ellenkező történt: Nagy Imréék magatartása megtévesztette a tömegeket, elterelte a tömegek figyelmét az ellenforradalmi mesterkedésekről. Nagy Imre ezt a magatartást azzal tetézte, hogy engedményeket tett az ellenforradalom javára. Ezek az engedmények rnár meszsze túlmentek az október 23-i követeléseken és lényegében a ssocialismus Jeladását jelentették. Ezt tények bizonyítják. Nézzük csak ezeket az engedményeket: 1. Nagy Imre teljesített minden, a kormány átalakítására és jobbra tolódására irányuló követelést. A kommunisták egyre jobban kiszorultak a kormányból és helyüket jobboldali, politikusok foglalták el. Ez a jobbratolódás oly gyors és nagymérvű volt, hogy több a burzsoá demokrácia talaján álló nyugati újság ezt kérdezte: „nem torkollik mindez a fasizmusba?“ A legfontosabb, leglényegesebb dolog a hatalom kérdése. Megvédeni és megőrizni a proletáriátus hatalmát. A Nagy Imre-féle kabinet sorozatos, jobboldali tendenciájú átalakítása a proletárhatalom fokozatos feladását jelentette. 2. A többpártrendszer létrehozása önmagában nem jelent feltétlenül burzsoá restaurációt. De az adott helyzetben, amikor a valóságban nem létezett a kommunista párt, kommunista ellenes terror dühöngött, döntő befolyást gyakorolt a tömeghangulatra az ellenforradalmi demagógia — a többpártrendszer a proletárforradalom felszámolását jelentette. (Jól emlékezünk a nyíregyházi szociáldemokrata párt alakuló gyűlésére, ahol az elnök dühödlen ellenezte a kommunisták pártjával való együttműködést. Aki pedig kommunisták nélküli koalícióra gondol, az csak kapitalizmust akar. Még ha „szocialistának“ nevezi is magát. Ha van is egyes szocializmust építő országokban több párt, ezek elismerik a munkásosztály, a kommunista párt vezető szerepét s valamennyien a szocializmus építésének alapján állanak. De miféle szocializmust lehetett volna építeni a gombamódra szaporodó, Mindszentyt támogató „keresztény“ pártokkal, a Barankovics-párt utódjaként Á .HEGEDŰ
