Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-12 / 35. szám

KELETM AGY A RORSZÄG 1957. február 12, kedd /V incs olyan kérdés, amelyet gyakrab­­^ ’ ban tennének jel napjainkban, akár megfontoltan, akár helyesen meg nem fogalmazva, mint ez: összeférje a két fogalom, a hazafiság és a nemzet­köziség. Sokan, kevés politikai tisztánlátással mereven úgy is megfogalmazzák ezt: vagy hazafiak vagyunk, v....y talaját vesztett világpolgárok, akik nemzeti múl­túnk hagyományait vagy megtagadják, vagy csak mint szép emléket őrizgetnek. Mind tÖl’j-n kezdenek világosan látni, — hogy az elmúlt események vizsgálata szélesedik haza. kban, — mind több ha­zafi előtt tisztul a kép: ha az október 23-i eseményeket tekintjük, nem beszél­hetünk másról, mi t arról, hogy egy ba­lt .ny elleni tüntetéssel megmozdult né­pet ellenforradalomba sodort a reakció. Nem is szeretem ezt igy emlegetni: ellen­forradalom, sokkal helyesebb így: súlyos tragédiába, végveszedelembe. Hisz igaz, hogy október 23-án, amik rr még Nyíregyházán a nemzeti színű zász­lók megjelenti k a házak ormain, keve­sen gondoltak fegyveres harcokra, az arcokon az öröm boldog mámora volt, hogy máról holnapra megtisztult népi demokratikus államunk élete, s az utolsó néhány év, (legfeljebb 4-5 esztendőről le­het beszélni eként) egy nap alatt kivi­tette magából az - 'a nem valót, az ön­kényt, az antidemokratikus vezetést, s tág lehetőségeket nyitott az emberek, előtt. Beszéltem akkor tanárokkal, mű­szaki értelmiségiekkel, s nagyobb részt munkásokkal, akik el évekig együtt, egy vállalatnál dolgoztam. Senki sem kívánt olyasm '* hogy dőljön meg szocialista ál­lamunk rendje, s térjenek1 vissza az úri­osztály kizsákmányolót, s ä"falusi bér­munkások farkasai. De gondoltak rá KZ­lern’"együtt ezek az emberek, hogy a. zászlölényétés, "a kezdett''szép szabok'' mögött már éppen a farkasok fogai csat­tognak, s'hogy Bildapesten már folyik a vér? Nem. J\J agyon kevesen gondoltunk erre. Ma már tisztábban látunk, s ha véle:nényeinkben vannak eltérő mozza­natok, egyben nagyobbrészt egyetértünk:, szocializmust, és nem kapitalizmust aka­runk. Szocializmust, amelyben' a gyen­gébbet nem tiporja el a szabadverseny, nem ítéli kény-kedv szerint a tőke, és hivatalnokbérencei, s amelyben a tehet­séges, dolgozni kívánó embereknek jö­vője biztos. Tudja-e ezt a kapitalista államrend biztosítani? Bizonyos' fokig — és főként ■ 7 -a régi kapitalista országokban igen. Azonban itt, Magyarországon? Itt, ahol az ipar messze elmaradt a nyugati álla­mokétól, ahol az iskoláztatás színvonala a felszabadulás előtt majdnem „nem európai” volt? Haladhatott volna 12 év alatt' ennyit előre ez a sokat szenvedett haza? Nem. Emlékezzünk csak, mennyit haladt 1932-től 1944-ig. Emlékezetes szá­mok. Közbe esik egy nagy munkanélkü­liség, s egy esztelen háború. Amennyi áldozatot hozott az ország ez állampolgáraiért a felszabadulás óta. ennyit nem hozoti volna egyetlen kapi­talista illám sem. Igaz, hogy amennyi áldozatot hoztak az állampolgárok, any­­nyit nem nyúj'otiak volna egy kapitalis­ta államrendnek feni ri dolgozók száz­ezrei. Haladtunk, bár elmondhatjuk, hogy ez a haladás' sokszor nagyon .ke­serű kenyeret jelentett, sokszor könnyet', éle erősen haladtunk. És Végső fokón ez ma már a legfontosabb. A legtöbb keserűséget az jelentette', hogy .érzelmeinkről kellett hall­gatnunk. Elmondta egy pártfunkciónál rlus, hogy amikor gyermeke halálos be­­■ tegen küzdött otthon, őt megdorgáltálc, mert késett a gyűlésről. Igen, az érzel­mek bilincsben hevertek, családi élet, nemzeti élet alig volt. S ez pont Magyar­­országon, ahol az érzelmi élet oly feszüli voll mindig. Ezért, ezért ragyogott fel az öröm október 23-án Nyíregyházán. De az első mosolyok hamar lefagytak, leher­­vasztotta a vér, a megdöbbenés, s később a felismerés, hogy az öröm nem is annak szólt, amiből született. Ti? ehéz volt megérteni, mi is készült. ' Sokan még ma is ingadoznak. Ez csupán idő kérdése. Az a nép, amely ezer éven át megőrizte magát, nem haladhat huzamosan helytelen irányba. Nem is halad. Csak egy irány lehet a helyes, az, amely hazánk fel-irágoztalásához vezet. Az az -irány, amely egyre gazdagabb, nyugodtabb, boldogabb éveket hóz a ma­gyarokra, s nem vért, nem romokat, nem fájdalmat. Ez pedig a világszerte élő. munkásmozgalom iránya, amelynek Ame­rikában éppúgy, mint Kínában, a Szov­jetunióban és Angliában, nálunk is a piros zászló a jelképe. Külsőség, Igaz. De az elmúlt évek annyira szorítottak a kül­sőségre, hogy éppen a piros zászlót látta meg népünk az önkény jelvényének. S ez volt a végzetes hiba. A magyar nem­csak lovas nemzet, hanem zászlós nép is, a szó szoros értelmében. A nemzeti­színű lobogóért él, hal. Ennek a zászló­nak háttérbeszorítása, megveté ; és meg­tagadása, ugyanakkor a vörös zászló túlzott előtérbehelyezése, — ismétlem, külsőség csupán, de hazánkban nagy je­lentőségű, — helytelen fényt vetett tii egész munkásmozgalomra. Ezért jelent­kezik ma még sokakban/ így a kérdés: vagy hazafiak, vagy nemzetköziek, le­hetünk, de a kettő együtt nem. ' . nemzetiszín zászlónak hazánkban sok évszázados' hagyománya van. A vörös zászlónak kevés. De ridgy jpvője. És ezt felismerd muszáj, a vele szemben elfogultaknak is, ha május elsején a nyu­gati országokba látogatnak. A nemzeti színű zászló lobogtatása igen sok, tö­ménytelen vérébe került a -magyarnak. A vörös zászló boldog munkás életet ígér. Mi büszkék vagyunk múltunkra, büsz­kék vagyunk magyarságunkra, s aki ezt elvenné tőlünk, csak életünkkel együtt veheti el! De kicsi nemzet vagyunk, sze­retnénk végre megnyugodni a történe­lemben, s fejlődni, mint a szerencsésebb fekvésű államok, hiszen annyi tehetség annyi alkotó kedv van a magyarban. S fogunk is fejlődni, fogunk haladni. Csak nem szabad szem elől téveszteni egyik zászlót sem. Az egyik, amely nemzeti függetlenséget, s sok, sok évszázad böl­­c ességét, a másik, amely alkotó jövőt, szabadságot jelképez. Meg tudjuk e őrizni egyiket a másik nélkül? Lehetünk-e független állam a nagy imperializmus korában? Lehetünk, ha egyúttal nemzetköziek is vagyunk. Ha részesei vagyunk a világ békére törekvő nagy munkásmozgalmának. Építhetünk-e, fejlődhetünk-e nyugodt harmóniával? Igen, ha megtartjuk nem­zeti- függetlenségünket. Más korok, más körülmények, — egy ■ évszázaddal kell előbbre lépnünk.' Haza­fiak .vagyunk, vagy nemzetköziek? \ji magyarok vagyunk. Szeretjük a ‘ hazánkat, hűek vagyunk történelmi múl­tunkhoz. De szeretjük, és megbecsüljük ■ a világ népeit is, az embe riséget, amely - . nek nagyobb fele sohasem akart vérre'. gazdagságot szerezni, lianém'mint mi, — ■.élni, és csak élni akart. SIPKAY BARNA. Volt>e ellcnfoi'i’íidalom sí községekben ? A szovjet emberek az injltíeió ellen Legyenek önállóak a termelőszövetkezetek Felszólalások a megyei pártaktíván A kommunisták megyei pártaktíváján számos részt­vevő szólalt fel. Többek kö­zött Mester Bálint turri­­csei dolgozó paraszt. Elő­ször a pártépítésről beszélt és hangsúlyozta, hogy a kar­rierista elemeknek nincs he­lyük az új pártban. Arról is szó volt, hogy a múltban a párt és állami vezetés sok hibát követett el. Ezeknek a hibáknak többet nem sza­bad előfordulniuk. Végül rá­mutatott arra, hogy Turricsén is garázdál­kodott az ellenforrada­lom, az úgynevezett forradalmi tanáé« elnö­ke, a község volt ku­­lák főbírójának rokona cs bizalmasa lett. A móstani elnök sem állja meg a helyét, támogatja a kulákokat, nem segíti a szegényparasztokat és ter­melőszövetkezeti tagokat. Ugyancsak a turricsei hely­zetről beszélt ifjú Kiss Jó­zsef, az Üj Élet TSZ tagja. Elmondotta, hogy a szövet­kezetét annak idején egy kulák felbújtására kellett feloszlatni. Ma újra él a szö­vetkezet és gazdálkodik. Felhívta az illetékesek fi­gyelmét arra, hogy a községben az ellen­forradalmi elemek még mindig nyíltan garáz­dálkodnak. üldözik a párttagokat és a ter­melőszövetkezeti tago­kat (Azóta az. illetékesek már intézkedtek.- Szerk.) Volt-e ellenforradalom Tiszahecsen Kondor Bál elvtárs tisza­­becsi küldött azt bizonyí­totta, hogy községében el­lenforradalom volt. Az el­lenforradalmi elemek le-Nyírbogdányban, mint a megyében annyi helyen, szintén erőszakkal, tör­vénytelen úton oszlatták fel a Dózsa Termelőszövet­kezetet. Az úgynevezett feloszlató gyűlésen a tag­ságnak több mint egyhar­­máda meg sem jelent, a megjelenteknek pedig még a 60 százaléka sem egye­zett bele a feloszlásba. En­nek ellenére megkezdték a vagyon széthurcoiását. A Földművelésügyi Mi­nisztériumban is megtör­tént az átszervezés. Erről illetékes helyen tájékoztat­ták a Magyar Távirati Iro­dát. A jövőben lényegesen növekszik a, helyi mezőgaz­dasági szervek, állami in­tézmények hatáskörei önál­lósága, de úgy, hogy . to­vábbra ■ is fenntartsák a mezőg: z.íazági, term .lés tervszerűségét. A. jövőben igyekeznek megteremteni az összhan­got az- állam céljai és a termelők.. érdekei között, elsősorban- a termálok anyagi" érdekeltségének megteremtésével,. Gondos­szerelték a laktanyát, a honvédséget hazaküldték, a fegyvereket elszedték. A forradalmi bizottság vezetői és tagjai csen­dőrök, kulákok, hort­hysta katonatisztek vol­tak. Elővették a régi huszárkar­dokat, gumibotokat, felzsi­­nórezott csendőrruhákat. Ezt máig őrizték, á leg­utóbbi házkutatások során találták meg náluk. Kondor elvtárs a továbbiakban 'ar­ról beszélt, hogy bár most kevesebb a kommunisták száma a községben, de egy­ségben és akaratban erő­sebb a pártszervezet, mint azelőtt. Sokat segített a Szovjetunió Görög János, záhonyi ál­lomásfőnök elmondotta, hogy az ellenforradalom mintegy 2 és félmillió kárt okozott a záhonyi állomá­son. A tolvajok olyan árut is elloptak, amelyet a Szov­jetunió, mint kereskedelmi útvonalon, küldött hazán­kon keresztül Jugoszláviá­nak, Ausztriának. Ez két­szeres kárt jelent orszá­gunk számára. Majd így folytatta: — Nem lehet eléggé hangsúlyozni,. hogy ' a szov­jet emberek milyen sokat tettek azért, hogy Magyar­­országon ne: legyen infláció. A Szovjetunió hatalmas mennyiségű árut szál.-, litött az első perctől kezdve, hogy megindul­jon országunkban az élet. De nemcsak árut adott,, ami­kor a mi munkásaink az ellenforradalmi demagógiá­tól félrevezetve nem akar-A szövetkezeti gazdálko­dást akarók hcsstaob idő óta sürgetik a szövetaezet visszaállítását. A múlt szombaton összejöttek cs u család úgy döntött, hegv visszaállítják a Dózsa Te.­­melőszövetkezetet. A köz­ségi tanács telefonjelentése' szerint a 10 család hétfőre megduplázódott, vagyis teg­nap már 20 család vallotta magát a Dózsa TSZ. tagjá­ii i gazgaiásEta u kodni kívánnak arról, hogy a kitűzöttt célok megvaló­sításához a szükséges esz­közök- — gépek, felszerelés, növényvédelmi, állatgyó­gyászati szerek stb. — ren­delkezésre álljanak. Egyik, legfontosabb célja volt, az átszervezésnek, hogy az eddiginél -lényegesen ol­csóbbá tegyék a mezőgaz­dasági igazgatást cs a ter­melés irányítását. Ezt . je­lentős mértékben elérték azzal, hogy mind a -föld-' művelésügyi - minisztériumi, mind a megyei, a j !ü\ s mezőgazdasági apparátus dolgozóinak létszámát több mint ötven' százalékkal csökkentették, tak dolgozni, és szovjet em­berek rakták ki az aján­dékárut. Végezetül arra hívta -fel a figyelmet, hogy -feltűnően növekszik a balesetek szá­ma a vasútnál. Ezt nem le­het tovább tűrni, a bíró­ságnak és a szakszervezet-, nek szigorúan felelősségre kell vonni a balesetek oko­zóit. Erősítsük a termelö­­szüveikezetek önállóságát Szabó Sándor tarpai kül­dött arról számolt be, hogy az ellenforradalmi elemek ott is leverték a vörös csil­lagot, fegyvert szereztek il­legalitásba kényszerítették a pártot, listát készítettek­és a csendőrökkel tárgyal­tak, hogy vegyék át a kar­hatalmat. Varga Bertalan a nagydobos! termelőszö­vetkezetről szólott, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az illetékesek erősítsék a termelőszövetkezetek önállóságát A múltban az is előfordult — mondotta, —. hogy a já­rási pártbizottság nem egy esetben kényszerített . ben­nünket tsz-tagok felvételé­re. Mi megválogatjuk, hogy kit veszünk fél tagnak és1 ez csak a mi ügyünk. . ..Kanda Pál elvtárs,. ,.a. Nyíregyházi Épületszerelő Vállalat szakszervezeti el­nöke arra hívta fel a ..tíz. gyeimet, hogy a városi párt intéző bizottsága nem végfez; megfelelő munkát. Ennek tudható be, hogy . számos nyíregyházi üzempcl; vállalatnál fordult elő a racionali­zálások során, hogy az ellenforradalmi elemek befolyására a legbecsü­letesebb dolgozókat küldték el. Felszólalt Eánczi József elvtárs, a gulácsi Kossuth Termelőszövetkezet elnöke is. Elmondotta, hogy az utóbbi hónapokban 30 szá­zalékkal növekedett a ter­melőszövetkezet tagsága. Szintén hangsúlyozta az ön­állóság fontosságát,: azt ter­meljen a termelőszövetke­zet, ami jövedelmező. ■ Bízhatnak a dolgozók a karhatalomban Javodics József őrnagy, felszólalásában a honvéd­ségről. és karhatalomról be­szélt. Elmondotta, hogy az októberi események kezdetén a honvédség semmiféle utasítást nem kapott felsőbb helyről, j megkezdődött a bomlá­si folyamat. Ezt a folyamatot az ellen­­forradalmi elemek terjesz­tették. Majdnem . teljes egészében felbomlott.a nyír­­egyházi ezred, is. Szilágyi,. Kábái. Demeter és Rácz bementek a laktanyába és a katonai tanács megvá­lasztását követelték. - Ez­­anarchiát, szült. Most- meg­erősítjük- -hadseregünket. Ügy dolgozunk, . .hogy a dolgozók bízhatnak a hon­védségben, a karhatalom­ban. . Újra működik a nyírbogdányí Dózsa TSz nak. Mepszüntették a túlzott liözjionloísílást a mezőgazdasági 2

Next

/
Thumbnails
Contents