Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-10 / 34. szám

W51. február 10, vasárnap KELETMAGYARORSZÄG 7 A munkástanácsok csak akkor dolgoshatnak jól, ha bekerülnek soraikba a kommunisták Az újpesti kommunisták aktíragyalcse A Magyar Szocialista Munkáspárt IV. kerületi intézőbizottsága szombaton délután aktívagyűlést ren­dezett az Egyesült Izzó dísz. termében. Amint az előadó beszámolójában is utalt rá. a november óta születet* újpesti pártszervezetekben többségben vannak a mun­kásmozgalom idős, régi har­cosai. Zömükben most is ezek töltötték meg zsúfolá­sig a hatalmas termet. A beszámolót Ambrus János, a kerületi párt inté­zőbizottság elnöke tartotta. A beszámolóban idézett számok beszédesen tanúsít­ják, hogy alig három hónap alatt Újpesten is lendüle­tesen fejlődött a kommu­nisták pártja: hatvan párt­­szervezet alakult már a leg­fontosabb munkahelyeken, túlnyomórészt üzemekben. De dolgozik már a párt a lakókörzetekben is, meg­alakult a kommunista pe­dagógusok csoportja. Amb­rus János az elmúlt időszak harcairól szólva elmondotta, hogyan törekedett az ellen' forradalom ebben a város­részben is november és de cemberben a párt és a kor­mány elleni aknamunkára, hogyan lázított, szervezke­dett az „újpesti parlament”. A kommunisták a kar­hatalom segítségével gátat vetettek ezeknek a próbálkozásoknak és résen állnak most is, hogy visszaverjenek bármilyen ellenforra­dalmi aknamunkát. Nagy taps fogadta ezt a ki­jelentést s a gyűlés szinte valamennyi felszólalója visszatért a kérdésre, hang­súlyozva, hogy a kommu­­-dstáknak ma egyik leg­fontosabb feladatunk erőt szegezni szembe az ellen­forradalommal, ugyanakkor a felvilágosító szó fegyve­rével harcolni a félreveze­tett dolgozók bizalmáért. Ezekről a kérdésekről szólt egy idős munkásasz­­szony, Becker Andrásné, aki egyszerű szavakkal fo­galmazta meg a becsületes emberek véleményét a „for­radalom” egyik „hőséről”, Mindszentyrői: „Ha ez az ember valóban az egyház szolgájának tart­ja magát, akkor köte­lessége lett volna, hogy megtartsa az ötödik parancsolatot: „Ne ölj! Mindszenty ölt a sza­vával, hiszen gyilkos­ságra uszított!” Dobos Ferenc, a Hazai Pamutszövőgyár párt inté­zőbizottságának elnöke el­sőként vetette fel a mun­kástanácsok kérdését, amellyel azután még szá­mosán foglalkoztak. Az ő üzemükben — mint mon­dotta — a munkástanács a dolgozók érdekképviselőjé­nek vallja magát, tettei azonban mást bizonyítot­tak: nem akarta engedé­lyezni a párt szervezését, nem akart helyiséget adni • pártnak. „Elég erősek va­gyunk, meddig tűrjük még az ilyen jelenségeket?” — tette fel a kérdést. A választ megadta több munkatársa, akik egybe­hangzóan leszögezték: a munkástanácsok csak akkor dolgozhatnak jól, hg bekerülnek soraikba a kommunisták, akik a párt politikáját szilár­dan képviselve segítik a fontos gazdasági fel­adatok megoldását. Nagy érdeklődés fogadta Szabó József pedagógus felszólalását, aki — mint mondotta — kötelességének érezte, hogy felemelje sza­vát és elmondja, milyen al­jas mesterkedésekkel igyek­szik most az ellenforrada­lom az utolsó lehetőséget megragadva, a gyermeke­ket felhasználni provoká­cióra. Nagy taps tanúsította hogy a gyűlés minden rész­vevője egyetért véleményé­vel. Pedagógusnak és szü­lőknek egyaránt min­dent meg kell tenniök, hogy a példátlanul go­nosz terv meghiúsuljon. A termet zsúfolásig töltő kommunisták hangulata mutatta, hogy valameny­­nyiök szívéből szólt Tren­­csik István harhatalmista őrnagy, az Izzó egykori dol­gozója, amikor arról be­szélt, hogy a katonák védik a munkáshatalmat, megvé­dik a szocialista társadalom minden hívét. Mi azért is vagyunk, — mondotta lelkes taps közepette, — hogy a haladó embereknek, a kommunistáknak ne kelljen félniök. A részvevők közül bizonyo­san sokan személyesen is tapasztalták, amitől' az őr­nagy beszélt: azt, hogy a karhatalmisták az üzemeket járva, szorosan vett felada tűkön túl is minden alkal mat megragadnak, hogy segítsenek a helyi, problé­mák megoldásában. Dénes István, a Préslég-A párt a mi eszünk, becsületünk, lelkiisme­retűnk! Hányadszor hangzott el ez az igazság az elmúlt évek alatt! Ki tudja, kik és hányszor hivatkoztak Lenin, a nagy proletár hadvezér szavaira?! Sok­szor, nagyon sokszor, s mégsem vigyáztunk elég­gé. A párt soraiba olyan elérnek kerültek, akik megbomlasztották az egységet. Karrieristák, ingadozók, árulók, akik az ellenforradalmi ese­mények alatt megmutat­ták igazi arcukat. Mond­juk meg őszintén, sok volt ilyen az MDP-bten. Mi nem akarjuk, s vi­gyázni fogunk arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártba ilyenek ne kerüljenek be. Azt akar­juk, hogy a mi pártunk magasra emelje a prole­tárnemzetköziség szent vörös zászlaját, mely alá szilárd, meggyőződéses, a marxizmus-leninizmus eszméjéhez hű, a szoci­alizmus építését magáé­nak valló kommunista sereg sorakozik. Sokat, nagyon sokat kell ezért minden kommunistának tenni. Rendezni a párt sorait, megvizsgálni, kik azok az emberek, akik a pártba felvételüket ké­rik. Sajnos van már ta­pasztalatunk az elmúlt évekből. Nekünk nem szabad azokat a hibákat szerszámgyár technikusa ar­ról szólt, hogy a pártnak nagyobb figyelmet kell for­dítania a tömegszerveze­tekben az ifjúsági szövetsé­gekben és a szakszerveze­tekben végzendő munkára. Horváth Kálmánná — a Hazai Pamutszövő egykori dolgozója — ugyancsak so­kakat foglalkoztató kérdé­seket vett fel: figyeljenek fel a kom­munisták arra a jelen­ségre, hogy helyenkint ismét köpenyegforgató karrieristák tűnnek fel a pártszervezetekben. Szólt arról is, hogy ke­rüljék el a régi hibákat és ne menjenek el sü­ket fülekkel a dolgozó­kat foglalkoztató kér­dések, panaszok mel­lett. Az aktívaülésen jelen volt Kádár János elv­társ, a Magyar Szocia­lista Munkásnárt Ideig­lenes Intéző Bizottságá­nak elnöke, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány el­nöke. Igen nagy érdeklődéssel fo­gadott felszólalásában fog­lalkozott a pártszervezés, a pártvezetés kérdéseivel megvilágította ipari terme­lésünk, a munkástanácsok időszerű problémáit, beszélt a kormánynak belpolitikai életünkre vonatkozó elgon­dolásairól. Elemezte az el­lenforradalom problémakö­rét, megvilágítva néhány volt vezető szerepét. Ezután elfogadta a gyűlés az intézőbizottságnak az üzemi pártmunkára vo­natkozó határozati javas­latát. A kormány határosain vállalati gazdálkodás megszilárdítása érdekében teendő intézkedésekről A kormány eddigi intéz­kedései és a dolgozók erőfe­szítései, a baráti államok segítségével együtt lehető­vé tették — az elmúlt hó­napok során elszenvedett hatalmas károk és veszte­ségek ellenére — pénzünk szilárdságának megőrzését. A fogyasztási cikkeket a dolgozók változatlan állami áron vásárolhatják meg. Az infláció veszélyének teljes elhárítását azon­ban akadályozza az a körülmény, hogy a ter­melés önköltsége nagy­mértékben megnöveke­dett. Az egyes termékek ön­költségét más tényezők mellett jelentősen növeli nemcsak a kormány által engedélyezett béremelés, ha­nem a teljesítmények csök­kenése is. A teljesítménycsökke­nés mértéke sok eset­ben többszörösen meg­haladja a béremelés kihatását. Az önköltség ilyen ala­kulásának biztosítására a forradalmi munkás-paraszt kormány a következőket határozza: A kormány szükségesnek tartja, hogy a termelés költségei már a legközeleb­bi időben s legalább a ko­rábbi, vagy azt megközelítő színvonalon alakuljanak, mert csak így hárítható el az árak általános emelke­dése, az infláció. Indokolt eltérésként a következő té­nyezőkből eredő költség­­többleteket lehet figyelem­be venni: a) A kormány által en­gedélyezett béremelés, b) az egyes helyeken, ahol korábban túlzottan feszített normák voltak, az ebből eredő teljesítménycsökke­nés, a minisztérium (me­gyei, fővárosi, megyei jogú városi, továbbiakban me­gyei V. B által jóváhagyott mértékben). c) A termelő kapacitás­nak a minisztérium (me­gyei V. B.) által elfogadott mértékű, átmenetileg csök­kent kihasználásából eredő többletköltségek. A vállalatok gazdálkodá­sa az önálló elszámoláson alapszik, ezért azokkal a vállalatokkal kapcsolatosan, amelyeknél a fenti ténye­zők számításba vétele után a termelési költségek a korábbi szintet nem halad­ják meg, további központi intézkedésre nincs szükség. Abban az esetben azon­ban, ha az indokolt helyes­bítések ellenére a termelési költségek meghaladják a korábbi színvonalat, a vál­lalat a minisztérium által kiadandó utasítás szerint köteles programot készíteni arra, hogy a termelési költ­ségeket milyen intézkedé­sekkel, ütemben és határ­időre csökkenti a reálisan elfogadható mértékre, A kormány utasítja a mi­nisztériumokat (megyei végrehajtó bizottságokat), hogy a vállalatok által el­készített programokat a népgazdasági érdekeik szem előtt tartásával vizsgálják felül és segítsék a vállala­tokat szervezetileg és az anyagellátás vonalán is a kitűzött feladatok végre­hajtásában. A programok összesített adatait — beleértve a fent felsorolt költségtöbbleteket — a minisztériumok (me­gyei V. B.-k) tárgyalják meg a pénzügy mini szérium­­mai és a munkaügyi mi­nisztériummal. Ez a határozat az ipar­vállalatokra vonatkozik és már a február havi gazdál­kodás során alkalmazni kell. Vj rendelkezés a inasán kisiparosok a kiskereskedők jövedelmi adójának csökkentéséről — enyhítik az adókat A Pénzügyminisztérium a közelmúltban nagyfontos­­ságú rendelkezést adott ki a jövedelemadók csökken­téséről. A rendelkezés je­lentősen könnyít a magán­kisiparosok, a kiskereske­dők és az önálló szellemi foglalkozásúak helyzetén. Az elmúlt év második felé­ben —- mint ismeretes — az adófizetési kötelezettsé­get már csökkentették. Az idén az —■ az első félévben — a tavalyi adóösszeget Elvi engedmény nélkül! Vigyázzatok elvtársak a pártra, mint a szemetek fényére elkövettünk, amelyeket elkövetett az MDP, s an­nak nem egy vezetője. Az MDP pártépítési politikájában sok hiba volt. Nem volt-e talán hi­ba, helytelen gyakorlat az, hogy a párt-alapszer­­vezetek vezetői számára egy időben megszabták, hegy havonta hány dol­gozót vegyenek fel párt­tagnak, tagjelöltnek? S ha nem haladt úgy a pártépítés, mint ahogyan azt felül megkívánták, volt bírálat. Nagyon vigyázni kell most a pártépítésre. Ügyelni kell arra, hogy a munkásosztály tagjai közül a legtöbben és a legjobbak legyenek a párt tagjai. A termelő­szövetkezeti tagok, gép­állomási dolgozók, állami gazdasági munkások, ki­váló értelmiségiek, — akik szilád meggyőződé­sű kommunisták — he­lyet kapjanak a pártban. De mi a legfőbb szem­pont? Ezt egy pillanatra sem szabad szem elől té­veszteni. Legyen bármi­­lye foglalkozású valaki, ha a marxizmust-leniniz­­must magáénak vallja, egyet ért a párt politiká­jával, s tevékenyen veszi ki részét a szocializmus építéséből a maga front­ján, akkor a kommunis­ták között van a helye. Megyénkben csaknem 7000 tagja van a Szocia­lista Munkáspártnak. — Nem nagy ez a szám, tud­juk. De hisszük azt is, hogy többen leszünk, mert többen vannak kommunisták ebben a megyében. A párt létszá­mát azonban nem enged­jük és nem engedhetjük elvi engedmények árán növelni. Ezt minden kommunista vésse jól emlékezetébe, s lebegjen állandóan szeme előtt. Az első vonalban dolgozó kommunistákon múlik az, hogy növekszik elvhű, becsületes emberekkel a párt. Sok volt becsületes MDP-tag van még, aki tartózkodik a pártba lé­péstől. Az a veszély áll fenn, hegy ezek az elv­társak kimaradnak a pártból. Sok helyen ép­pen azért, mert nem ke­resik fel őket. Nem arról van szó, hogy könyörög­jünk nekik. Ez elvtelen korántsem ez az általános, és helytelen dolog len­ne, s nem vezetne jóra. De mégis el kell menni hozzájuk, világosan meg­mondani nekik, hogy a későbbiekben már csak mint új tagok léphetnek sorainkba, tehát elvesztik régi párttagsági idejüket. Minden esetben meg kell nézni, kiket veszünk fel. Nem egy helyen visszautasították azoknak a felvételét, akiket a nagyravágyás, a karri­erizmus, s nem a meg­győződés vitt a pártba va­ló jelentkezésre. így cse­lekedtek a nyíregyházi városi IV. kerületi párt­­szervezetben is. Igazuk volt az elvtársaknak. Az ingadozókra, talpnya­­lókra, karrieristákra, na­cionalistákra, ellenforra­­dalmárckra semmi szük­ségünk. Nincs, és nem lehet számukra hely a kommunisták pártjában. Meg kell ezt monda­nunk világosan, hisz ha csak 7000 tagja is van megyénkben a Szocialista Mukáspártnak, kezd je­lentkezni olyan veszély, hogy egyes pártszerveze­tekbe nem megfelelő, nem meggyőződéses em­berek kerültek be, vagy kérik felvételüket. Ko­rán! sem ez az általános veszik alapul azzal a vál­toztatással, hogy a befize­tendő összeg a tavalyinál 20 százalékkal alacsonyabb, A rendelkezés szabályozza azt is, hogy kik mentesül-* nek teljesen a jövedelmi adó fizetési kötelezettsége alól. E szerint azokat kell mentesíteni, akik elmúltak 65 évesek, s gépi erő nél-' kül, egyedül dolgoznak —» szolgáltatást vagy javítást végeznek. A mentesség ez év január 1-től érvényest hisz ma a kommunistáit ébersége megnövekedett, s nagyon megnézik^ kik kerüljenek a pártba. De figyelmeztetnünk kell már most Idejében «re. A faluban, az üzem-* ben, a gépállomásokon, intézményeknél a kom­munisták, az alapszerve­zetek vezetői ismerik a legjobban az embereket. Ök tudják azt, ki mit ér. Ne tervek szerint, he­ti temezések alapján ha­tározzák meg hát a párt­­szervezet taglétszámának növelését. Első és leg­főbb dolog legyen, hogy kinek milyen a meggyő­ződése, mennyire veszi ki részét a szocialista épí­tő munkából, s hogyan vélekedik a pártról, an­nak program járói, célki­tűzéséről. Az emberek tanulmányozása legyen az első dolog. Növekszik és növeked­ni fog a párt tekintélye, befolyása, mert vigyá­zunk arra, hogy ingado­zó elemek, karrieristák, nacionalisták, ellenforra­­dalmárok ne kerüljenek sorainkba. Csak így lehet és lesz élcsapat pártunk, s tudja vezetni a népet Vigyázunk pártunkra, annak tisztaságára, mint a szemünk fényére, s pártmunkánkat elvi en­gedmények nélkül, a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen tanítá­saira építjük. Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents