Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-06 / 30. szám

KELETIM AG VARORSZÁG 1957. február 6, szerda Amiről elfeledkeztek! Hová lett régi híre, neve. I Kv // () /) / s, t i A kisvárdai dombvidék szőlőtermelésének: gondjai Kicsi, egészen aprócska ügyről van szó, Amely szót sem érdemelne tu­lajdonképpen, ha ... Ha nem lennének ennyire feledékenyek a városi ta­nácsnál, esetleg a város­gazdálkodási vállalatnál egyesek. De ez igen ko­moly feledékenység, ami­vel — ha csak néhány sorban is foglalkoznunk kell. Biztosak vagyunk abban, hogy írásunk szín­helyére sem sajnálnának fáradtságot, ha tudatában lennének a veszélynek. De az ember igazán nem kívánhatja, hogy ... ilyen terebélyessé fajuljon ez az apró, c seprő pana­­szocska. Hogy menjen be az em­ber az utcáról a lakásába félméteres vízen keresz­tül? Beakarják-e egyáltalán fejezni az immár felsze­dése évfordulóját ünneplő járda betonozását, vagy miért szedték fel a koc­kaköveket, amikor arra soha senki nem panasz­kodott? Ez foglalkoztatja a Bocskay utca elejétől a Béla utcáig terjedő rész lakóit. Itt a zöldpaprika Zöldpaprikát szállítottak piacra a karcagi Béke Tér-} melőszövetkezet üvegházai-♦ bői. Szépen fejlődik a mint-« egy 10.000 paradicsompa-* lántájuk is. A kisvárdai dombvi­dék szőlőtermelésének múltja a XVII—XVIII. századba nyúlik vissza. Nem. világhírű s nem is olyan nagy országos múlt ez, de a Nyírségben bi­zony itt rakták le a sző­lőtermelés alapját, egy­­időben a Nyírbátor és Sóstóhegy környéki tele­pítésekkel. S nem is ter­meltek rossz bort. 500 hold. Ennyit tett ki a kisvárdai szőlősker­tek területe. Sajnos már csak múltidőben, mert a jelentős területen csu­pán 60—80 holdon műve­lik a szőlőt. A többin rablógazdálkodás folyt, s jórészén már a kipusz­tult szőlőtáblák helyén a szél nyargalászik a ho­mokkal, vagy a gaz ütöt­te fel a fejét. Több, mint 600 gazdája van a hegy­nek (nem mondhatjuk, hogy szőlőtermelők) s bi­zony nagyon kevés köz­tük a jó szőlősgazda. Ezeket mesélte el Frank Vilmos, aki úgymond harmadik a rangsorban a szőlőtermelők között Kis­várdán. Ez pedig nem egy utolsó helyezés, s büszke is a keze mun­kájára. Hol a karó? Kis biztatás, néhány jó javaslat után még ok­tóber közepén — 10 sző­lősgazda 14 holdon — el­határozták, hogy szak­csoportot alakítanak, mert mégiscsak könnyebb úgy megoldani az anyag­­beszerzést, s így össze­tartozva sokat segíthet­nek egymásnak is jó szó­val ezzel, azzal. Ügy ok­tóber 20 körül össze is jötttek, elkészítették az alakulási jegyzőkönyvet, de bizony az aláírása en­nek az alakítási okmány­nak még ma is igen fog­híjas. Közrejátszott az elmúlt események szülte bizonytalanság is, hogy ilyen nehezen bontako­zik ki a végleges elha­tározás. De nagyobb súllyal esik latba az, hogy a tíz társulni szándékozó gazdának — habár az anyag, felszerelés hova­tovább megvan — nincs az, ami a szőlőben a leg­fontosabbak közé tarto­zik: a karó. A szőlőhegy kultúrájá­nak az enyészése bizony a szőlőkarók pusztulásá­val járt együtt. Karóra lenne szükség, mert..; mert ellopták, eltüzel­ték. De karót nem kap­nak. Enélkül pedig a leg­jobb akarat mellett sem lehet a társulás tagjai­nak maradéktalan jó példát mutatni a többi gazda felé, olyat, hogy felbuzduljanak a látotta­kon és ismét kezükbe vegyék a szőlőskert sor­sát úgy, hogy az minden­képpen jövedelmező le­gyen. S mindehhez nem kell más a földművessövetke­­zetek járási központja részéről, mint csupán jó­akarat, hogy ne törjön ketté már csírájában ennek a szőlőtermelési szakcsoportnak a nagyon hasznos kezdeményezése. (SA) ^}ÍűÍ(LSlZ A megye „legjobb tehene“ a nagykállói Szegíűi Évi rekordja: 8372 kilogramm! A kisvárdai embercsempészek bukása Korbács Antal kisvárdai lakos eddig négyízben volt büntetve különböző üzérkedés és csempészés miatt. Az ellenforradalom idején szabadították ki a börtönből. Miután kiszabadult, fürgén munkához látott. Korbács Antal régi „mestersége” volt a csempé­szés. Először tiltott árukkal foglalkozott, majd 1948- ban embereket is csempészett át a határon. Az októ­beri események után úgy látta, hogy ismét itt van az ó szezonja, virágzásnak indul az üzlet, az embercsem­pészés. Ismerősöket és barátokat keresett börtönből haza­jövet Kisvárdán és környékén. Hű segítő- és toborze­­társa volt testvére, Korbács Pál, aki szintén gyakor­latot szerzett már előzőleg is az embercsempészés ma­gas iskoláján. A két Korbácsot a szokás hatalma, de inkább a pénz ördöge i-abságba ejtette. Jól fizetett az embercsempészés, ötezer forintért vitték át sze­mélyenként a disszidálni vágyókat. Mielőtt lebuktak, körülbelül 20 embert vittek át a határon. Ez volt a jelige, így értesítette a külföldre szállí­tott egyén Korbácsokat a sikeres utazásról. Amikor a Szabad Európa rádió közölte, hogy „kinyílott a virág ', Korbács Antal egy megbeszélt helyen, ahová szerző­désileg letétbe helyezték a pénzt, átvehette az őt meg­illető ötezer forintot. Kisvárda környékéről Katona András és csa­ládja és a Kozma-család is külföldre akart távozni. Hozzájuk csatlakozott még egy lány, Kovács Olga s. Az út azonban nem sikerült. Néhány nappal az indu­lás után Kozma József visszajött Kisvárdára és leve­let hozott Katonáéktól, akiket közben elcsíptek, hogy nem fizetik meg a pénzt, mert az öreg csempész be­csapta őket, egy ismeretlen helyre szállította, mond­ván, hogy itt az osztrák határ. Amikor a rendőrség ieleplezte és letartóztatta Korbács Antalt és Korbács Pált, régi katonai térké­pet találtak náluk. Kiderült hogy Korbács Antal az első világháborúban az osztrák határon teljesített szolgálatot, itt szerezte határmenti ismereteit, s innen szerezte a térképet is, melynek segítségével csempész­te az embereket. A rendőrség a két embercsempészt letartóztatásba helyezte. A nyomozást a rendőrség még tovább foly­tatja. Miután befejezik, a bíróság elé kerülnek az embercsempészek az összes bizonyító jelekkel és a lefoglalt pénzzel együtt. Állattenyésztésünk biz­tatóan fejlődik, különö­sen a szarvasmarha te­nyésztés. Néhány adattal szeretnénk ezt igazolni. Megyénkben ma 4534 darab törzskönyvezett te­hén van, amelyek terme­lése egy esztendő alatt átlagosan 300 literrel nö­vekedett. Különösen a Nagykállói Kísérleti Gaz­daságban értek el az ál­lattenyésztők szép ered­ményeket. Itt a tehenek átlagos évi tejhozama 300 napra számítva: 5593 kilogramm. Itt mondjuk meg, hogy ugyan még nincs befejezve az orszá­gos értékelés, de az elő­jelek szerint a nagykál­lói gazdaság az első öt között lesz. Ebben a gaz­daságban 5 darab 7000 literen felüli tehén van. : Közöttük a Szegfű, ame­lyik a megye legjobb te­hene, évi 8372 kilogram­mos hozammal. Rendszeresen értékelik ; az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek helyzetét. E szerint az állami gazdaságok között a megyében a balkányi az első 4214 kilogrammos tejtermelési átlaggal. A termelőszövetkezetek kö­zött a vencsellői Szabad­ság vezet 3961-es átlag­gal. Levél fi Kölcsey utca lakosainak A napokban írtam a Kölcsey utca lakosainak kérelméről „Tíz család — egy villanykörte" címmel. Értesítem az utca lakóit: a minap lei elet hozott a posta szerkesztőségünkhöz. Jó hírt tudatok. Földest Mihály élv.árs, a városi tanács építési és közlekedési osztálya nevében levélben fordult a Tiszántúli Áram­szolgáltató Vállalat Igazgatóságához, hogy a Kölcsey utcában mintegy 90 méter vezetékkel, illetve gyújtó­szállal egy utcai falikar, féléjjeles égővel felszerel­tessék az ott lévő villany póznára. A megrendelést fel­vették a TITÁSZ-nál. Végre két év után! De azért még várjunk! Most minden a TITÁSZ-on múlik. Reméljük a lakosokkal és a városi tanács ille­tékes osztályával együtt, hogy hamarosan hozzálátnak a munkához a villanyszerelők, s nemsokára égni fog a villany a Kölcsey utcában is. (FK)-ár Ezután még jobban megbecsülik , egymást! Újjáéled a berkeszi Bajcsy-Zsilinszky Tsz \/t egye, sőt országszerte ismert volt a berkeszi Bajcsy-Zsilinszky Termelőszövetkezet az el­múlt években. Októberben mégis úgy nézett ki, hogy ebek harmincadjára jut. A külső nyomás, a belső han­­goskodók vaklármája miatt a szövetkezetei feloszlat­ták. Nem tartott soká azonban ez az állapot, mer de­cember 15-én a legszilárdabbak közül 20 család újra megkezdte a közös munkát s ma már 60 család 7fí tagja szorgoskodik a közös gazdálkodás régi hírnevé­nek a visszaállításán. Jönnének már azok is vissza, akik élharcosai vol­tak a közös verejtékkel szerzett vagyon szétherdálá­­sának, de a tsz. vezetői alaposan megválogatják, hogy kit vegyenek vissza a magára talált nagy családba. Ezután még jobban megbecsülik majd egymást és a. szövetkezetei, mert belekóstoltak a bizonytalan­ságba. Végzik a soronlévő feladatokat. A 67 holdas gyümölcsös felében elvégezték az istállótrágyázást, amit még műtrágyákkal is kiegészítenek majd. A gyü­mölcstermelő brigád — amelyből csak 4 tag ment el — úgy tervezi, hogy a múltévi 30 vagon helyett az idén ötvenet termelnek. Hogy valóra váljon elhatározásuk, megkezdték a metszést és a faüsztogatást a gyümöl­csösben. A dal szárnyain Nagysikerű est volt 1 iszavasváriban Minden vasárnap vidé­ken turnézik a Központi Művészegyüttes. Tiszavasváriban az el­múlt vasárnap nagysikerű népdalesten vettek részt a község dolgozói. Az estet a Központi Művészegyül-SVED KÉPESLAP Álom ez? Valóság? Gyermekek színes képze­letében él ez a kép — mert nálunk már nem vi­rágzik a léggömb-kultusz. Svédországban még gyakori ez a látvány, — mely annyira felderíti a gyermeki szíveket. tes rendezte, illetve tar­totta meg. Ez a lelkes kis csoport úgyszólván min­den vasárnap más és más vidéki kisvárosban, falu­ban végzi áldozatos mun­káját. Az elmúlt időkben a baktai járásban jártak, most a tiszalökiben, s to­vábbi meghívást kaptak. A csoport tagjait már nagyrészt ismerik me­gyénk zenekedvelői. — Affine Bocskay Ibolya lágy altját, Gábor Áron kifejezésteli baritonját, és Pankotay István zengzetes hangját sokszor hallottuk, — de nem elégszer! A kemferansz, Kása Pál, a fiatal előadóművész tehet­ségét csak ezután ismer­jük meg, hiszen kibonta­kozóban van, de annál több dicsérő szót kell rá mondanunk. Az estre jellemző, hogy negyed hétkor kezdték meg, s negyed tízkor alig tudták befejezni, mert a közönség minden számot újra kívánt hallani. A leg­nagyobb sikert megyénk népdalai alkották, kétszer, háromszor kellett ismétel­ni például a „Nincsen széna, nincs szalma’’, „Kertem alatt ne törd a rést”, „Utca utca, vig ecsedi utca . . ” stb. című népdalokat. Ennek külön érdekessége, hogy a dalok legnagyobb része most fog megjelenni a tanács mű­velődési osztályának kia­dásában. (Danes Lajos gyűjtése a legtöbb.) Eddig a népdalok elő­­adásától általában „fáz­tak” az előadóművészeké Hiszen a legtöbb meg­hívó helyen inkább Dán­­kó, vagy más nótaszerzők dalait kérték. Baktalóránt­­házán is így volt. Azt együttes azonban úgy ál­lította össze a műsort, hogy a második felében népdalok szerepeltek. És, éppen a műsor második, felének volt nagyobb si­kere. Természetesen, a siker­hez maguk az előadók is hozzájárultak kiváló tech­nikájú, gyakorlott szerep­lésükkel. Nyírbogdányy Petneháza és Nyirgyulaj községek dolgozói, — hon­nan az elkövetkező időre az együttes meghívást ka­pott, — majd eldönthetik, hogy a népdaloknak, vagy az énekeseknek van-e na­gyobb részük a szép estek­ben. Yb. 40 mázsa répamag Negyven mázsa takar­mányrépamag érkezett a napokban a kisvárdai járás; földmüvesszövetkezeti bolt-/ jaiba. A szövetkezetek terv-» be vették, hogy beszerzik a járás lucernamag szükség-* letét is. Tárgyalásaik ered­ménye; a jövő hét .eleién megérkezik, az első szállít-1, mány.

Next

/
Thumbnails
Contents