Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-05 / 29. szám

1951. február 5, kedd ....... — KÄL^TJiAGYAROESKÄG (Folytatás az 1. oldalról.) le a kérdést és csalt a lé­nyegét nézzük. Mi a szocialista forrada­lom fő jellemzője? 1919-ben Magyarországon szocialista forradalom volt. Megszüle­tett a proletárdiktatúra. Ezt 92 ellenforradalmárok leverték. 1945 és 1947 között ismét szocialista forradalom ment végbe. Mi határozta meg ennek a lényegét? Az, hogy milyen társa­dalmi osztály ragadja ke­zébe a hatalmat, 1919 már­cius 21-én éppen úgy, mint betetőzésképpen 1947-ben, a magyar munkásosztály ra­gadta a hatalmat a kezébe. A hatalom elvtarsak, rendkívül fontos dolog m osztályharcban. Min­dennél fontosabb' Mert egy társadalmi osztálya hatalom birtokában mindent megtehet, de ha a hatalom nincs a birtokában, talán sem­mit sem tehet. Ezért az osztályharcban a cél mindig a hatalom. Ezt a hatalmat a munkásosz­tály meghódította. A hata­lom birtokában mindenek­előtt társadalmi tulajdonba vette a termelési eszközö­ket. Ez történt 1919-ben és 1945 és 1947 között is. A termelési eszközöket, vágj’is a gyárakat, bányákat, a bankokat, a földet a dolgo­zó osztályok vették birtok­ba. Ahogy azt már 1843- ban, 1849-ben Marx meghir­dette a szocialista forrada­lom céljaként, a kisajátító­kat kisajátították. A szocialista forradalom lényegéhez, tartozik, hogy a kultúra eszközeit is birtok­ba veszi az . új uralkodó osztály: a mi 'viszonyaink között a rádiót, a sajtót, az «kólákat, a színházakat stb. Ez a folyamat nálunk végbement, a munkásosz­tály a hatalom birtokába került, azt mindenki ponto­san tudja, aki nem akar ködösíteni. Ezek után csak úgy ve­tődhet fel a kérdés: ki le­het az. aki ezzel a hata­lommal szemben fegyverrel támad? Ellenforradalom tói van szó, teljesen vilá­gos. Ahogy 1919 augusztus másod’kán. úgy 1956 október 23-án is meg­kezdődött Magyarorszá­gon az ellenforradalom. Az. ellenforradalom Is folyamat. Az. ellenforradalmároknak általában nem könnyű a nép elé állni, mert az el­lenforradalmárok nem hir­detik meg valódi céljaikat. Egyetlen e lenforradalmár sem. mondhatja, hogy ked­ves magyar nép, én azelőtt burzsuj voltam, 10.000 hol­das nagybirtokom volt, vagy bányarészvényes vol­tam, nagyszerűen éltem, nagyszerűen tudtam a né­pet nyúzni, hát legyetek szívesek, szavazzátok meg, hogy én kerüljek újra ha­talomra. (Derültség.) Ezért az ellenforradalom mindig beburkolja, elhomályosítja, elködösíti célkitűzését és olyan mozzanatba kapasz­kodik, amely többé kevésbé szimpatikus lehet a töme­gek előtt. Például: 1919-ben as ellenforradalom azt mondta: nem jó a dikta­túra, az kemény dolog, le­gyen inkább demokrácia. És mit csinált? Megdön­tötte a proletárdiktatúrát, de első lépésként nem el­lenforradalmi kormányt ál Ütött fel, nem is annakcr-t dekében agitált, hanem | szakszervezeti kormányt ajánlott az országnak. Az idősebb elvtársak nagyon jól emlékezhetnek rá. Azt mondta az ellenforradalom: nem kell nekünk proletár­­diktatúra, több demokrá­cia kell és szakszervezeti vezetés kell. És nyeregbe segítette a Peidl-kormányt és a Peidl-kormány hat na­pig uralkodott, aztán jött a Friedrich-kormány, utána jött a Horthy — és azután következett a kommunisták és a haladó emberek lemé­szárlása, az országból való kiüldözése, az ellenforra­dalmi terror és a burzsoá­zia diktatúrája 25 eszten­dőn keresztül. Miért érdemes erre visz­­szaemlékezni? Azért, mert október 23-án sem azzal jött a burzsoázia, hogy nagyon kellemetlen, hogy a gyár már köztulajdon, ad­játok vissza. A nagybirtokos sem mondta meg akkor, hogy adjátok nekem visz­­sza a 20.000 holdat. Hanem azt mondták, hogy a1 sztá­linizmus ellen kell harcolni — emlékezhetünk rá — „ki kell javítanunk a hibákat”. Persze a kijavítást úgy ér­tették, hogy agyonütni ma­gát a szocialista forradal­mat is. Figyelembe kell ven­nünk, hogy a regi hibák miatt na gyón sok munkáséin­­bér, parasztember, sőt diák is el volt kese­redve és ezért ezzel a jelszóval nagyon sok embert betudtak csap­ni, Nem úgy, hogy itt felkelt a nép harcolni a szocializ­mus ellen, mert ez az el­lenforradalom közönséges hazugsága és rágalma, nem a nép harcolt a Magyar Népköztársaság ellen, ha­nem az ellenforradalmá­­rok. Az ellenforradalom célja, a kapitalizmus visszaállítása volt Az ellenforradalom célja természetesen a hatalom visszaszerzése volt s nem az ilyen vagy olyan hibák kijavítása, hanem a régi földesúri-kapitalista i világ visszaállítása. Nem teóri­áról van itt szó — hiszen 1919-ben még tudták csi­nálni — hanem történel­mi tapasztalatról. Most, október 23-án is ezt akar­ták. Ezt mindenki tudja, aki B. Szabót hallotta a rádióban. Ez a volt kis­gazdapárti vezető azt mondta, hogy az 1930-as kisgazdapárti program hí­ve. Mindszenty is kijelen­tette, hogy elvileg a ma­gántulajdon alapján áll. Mindenki tudja, hogy mit jelent a magántulajdon a gyárak és a bankok vi­szonylatában. Azután azt mondta: az egyháznak mindent vissza kell kap­nia, mégpedig hamaro­san. Persze itt az egyház elveszett kincsei között nem az oltári szentségre gondolt ő sem, mert az megmaradt, ellenben nem maradt meg az a 930.000 hold, ami 1945-be az egy­ház kezén volt. Nem olyan nehéz te­hát megállapítani, hogy forradalmi események voltak-c ezek vagy ellenforradalmiak, csak nem szabad túrni a ködösítést, a lényeg­ről kell beszélni és akkor mindenki meg­érti a lejátszódott el­lenforradalmi folyama­tot, Nagyon fontos az álcá­zás felismerése. 1930-ban Németországban weimari köztársaság volt. Polgári demokrácia úgynevezett demokratikus jogokkal, le­hetett szavazni, így, úgy, amúgy. A monopoltőke diktatúrája érvényesült Németországban akkor is, de már nagyon terhére volt az a „sok“ szabadság. Messzemenő háborús ter­vei voltak a német mono­poltőkének és ezért elin­dította útjára Hitler Adolf nevű fasisztát. De amikor elindultak, ők sem mond hatták, hogy vissza a monopoltőke nyílt dikta­túrájához, mert ezzel a német munkások valószí­nűleg nem értettek volna egyet. A szocializmus olyan erős gondolat volt a népekben már akkor is, hogy ezt nem kerülhették meg és ezért kitalálták a „nemzeti szocializmust.“ Azt már régesrégen kiele­mezték, hogy ez a nemzeti szocializmus, sem nemze­ti, sem szocializmus nem volt. Erre nem vesztegetek sok időt, mert Önöknek volt alkalmuk a nemzeti szocializmus áldásait a sa­ját bőrükön tapasztalni a második világháború alatt, a német megszállás alatt, a Szállási rezsim alatt, i Ez a nemzeti szocializmus a német dolgozóknak, Európa dolgozóinak, az emberiségnek a második világháborút és az embe­rek millióinak legyilkolá­­sát hozta. Mostanában új jelszót dobtak fel az imperi­alisták. 1956-ban erő­sen propagálták a nem­zeti kommunizmust. Dulles külügyminiszter úr 1956 tavaszán tartott beszé­dében azt mondta: bele kell törődnünk abba, hogy ezek­ben a keleteurópai orszá, gokban a társadalmi élet irányítói önmagukat kom­munistáknak tartják és ne­künk azért kell harcolni, hogy ezeket az embereket, j mint kommunistákat elsza I kítsuk Moszkvától. Ez volt j Dulles programja. Ezzel egyidőben kiadták a nem zeti kommunizmus jelszavát és kezdték a kommunista kát megkülönböztetni. Ezt I mondták: az egyik puha | kommunista, a másik ke. j mény kommunista. Az egyik sztálinista, a másik liberális, az egyik interna­cionalista kommunista, másik nemzeti kommunis­ta és kinyilatkoztatták, hogy ők a nemzeti kommunista törekvéseket támogatják minden rendelkezésükre álló erővel. A nemzeti kom­munisták közé sorolták töb. bek között Nagy Imrét. A reményüket Nagy Imrébe helyezték, mint egy ismert „nagy tekintéllyel rendel­kező” magyar „nemzeti kommunistába” és énnél: megfelelően irányították po­litikájukat. Végezzünk legalább itt Nógrád megyében ezzel a nemzeti kommunizmussal, Ezért vetettem fel a német országi hasonlatot. Ez az úgynevezett nemzeti kom­munizmus nem ikertestvére e annak a nemzeti szocia­lizmusnak, amelyet 1930- baji' ágyaitok ki' az imperia­listák a néptömegek becsa­pására? Én azt hiszem, ikertestvére és a magyar forradalmároknak szembe kei] szállniok ezzel a jel­szóval. Nincs nemzeti kom­munizmus! A nemzeti kom­munizmus hamis jelszó. A dolgozók megvetésére való, mert a kommunizmus inter­nacionalista, a világ dolgo­zóinak világnézete. (Taps.) Az a meggyőződésen!, hogy a „sztálinista-ráko­­sistá” és hasonló jelszavak is befejezték pályafutásu­kat. Eddig több szocialista országban is beszéltek erről, de súllyal három szocia­lista országban: Jugoszlá­viában, Magyaro.-zágon ás Lengyelországban. Magyar­­országon november 4-én a forradalom visszaütött es világossá vált, hogy az el­lenforradalom ellen kell harcolnunk és nem valami­lyen képzelt sztálinizmus vagy rákosizmus ellen, mert miközben ilyen képzelt fo­galmakkal vesződünk és vi­tatkozunk, az ellenforrada­lom megfojtja a magyar proletárdiktatúrát; A lengyeleknél a Trybuna Ludu novemberben már azt írta: „Nem tűrhetjük becsületes kommunisták ül­dözését a sztálinizmus ki­agyalt jelszava alatt.” A kegyelemdöfést a kínai elv­társak adták meg egy na­gyon nagy értékű marxista művel, amely a Zsen Min- Zsipaoban megjelent. Eb­ben leleplezték és megsem­misítették ezt a hamis jel­szót és teóriát. Kik a magyar nemzeti függetlenség igazi harcosai f \ annak elvtársak, aki­ké* megtéveszt a tisz­tánlátásban Nagy lm- ' re és társainak sze­repe. Nincs semmi okunk ezek­nek az embereknek kom­munista múltját elemezget­ni, mert az most alárendelt, tizedrangú kérdés. A té­nyek alapján kell eligazod­nunk, Nagy Imre, Losonezy Géza, Háy Gyula, meg Zelk Zoltán igenis szította a fegyveres támadást a Ma­gyar Népköztársaság ellen és védelmezte á forradalmi erők megmozdulása után is az ellenforradalom ügyét. Nem Mindszentyt, meg B. Szabót, meg herceg Eszter­­házy Pált, meg gróf Takách- Tolvayt változtatta ■ forra­dalmárrá Nagy Imrének, Losonczynak, meg Háy Gyulának a csatlakozása, hanem ők léptek az ellen­­forradalom útjára. (Taps.) Beszéltünk az úgyneve­zett nemzeti • szocializmus, meg a nemzeti kommuniz­mus osztálytartalmáról. Nézzük meg ezeknek a jel­szavaknak másik, a nemzeti felét. És itt is a lényeget nézzük. Voltak ugyanis, akik azt állították, hogy ok­tóber 23-a valamiféle nem­zeti forradalom volt.. Kik harcoltak a nemzeti függetlenségért? Az előbb már említettem, hogy nem Horthy harcolt a magyar nemzeti függetlenségért 1919 tavaszán, hanem a salgótarjáni vörös katonák, Horthy Szegeden a francia katonai parancsnokságon, Btehlen István pedig Becs­ben, a bécsi ellenforradalmi komiténéí áruba bocsátot­ták a magyar nemzet füg­getlenségét azért, hogy osz­tályuralmukat visszaszerez­zék. Árulásuk sikerrel járt, mert a nemzet függetlensé­gét' elárulva, megnyerték az „Entente”-be tömörült im­perialisták támogatásét, és az Entente támogatásával vérbefojtották a magyar proletárdiktatúrát — de ugyanakkor megölték a ma­gyar nemzeti függetlenséget is. A II. világháború idő­szakában nem Horthy, nem Kállai Miklós, és általában nem a földbirtokosok és burzsoák védték a magyar nemzet függetlenségének ügyét, ök annakidején -el­mentek Berlinbe és eladták a magyar nemzet független­ségét, eladták a magyar né­pet Hitler háborús gépezete számára. Magyarországot 1944 március 19-én meg­szállták a német fasiszták ez a magyar népnek 600.000 ember életébe került. Ez nem a nemzeti függetlenseg védelme, hanem elárulása volt, A nemzeti függetlenség nagy és szent dolog, elsősorban a nü szá­munkra, a kommunis­ták számára szent do­log és nem a burzsoák szamára, A nemzett függetlenségért a II. világháború idején a kommunisták, Rózsa Fe­renc, Schönhercz Zoltán, Ságvári Endre és társaik Harcoltak, akik közül sokan elestek ebben a harcban. És a felszabadulás idején? Hogyan kaptuk vissza nem­zeti függetlenségünket? Á világ első szocialista álla­mának, a Szovjetuniónak segítségével, (Taps.) És most, október 23-án ki védte, ki támogatta a magyar nemzeti független­ség ügyét? Dulles, az ame­rikai külügyminiszter ta­lán? Vagy Éden, az akkori angol miniszterelnök? Vagy azok a francia imperialis­ták, akik ma is gyilkolják Algír hazafiait? Ezek új gyarmatot kerestek maguk­nak. Vagy talán Kisbarnaki Farkas Ferenc, aki 8 eszten­deje eszi az amerikai ágyugyárosok kenyerét, aki 8 esztendeje tartja fegyver­ben 11.000 csendőrét, meg fasiszta tisztjét , Nyugat- Németországban, amerikai pénzen, amerikai ruhákban, amerikai cigarettával ellát­va? Ezek a magyar nemzet függetlenségének a védői? Nem elvtársak, nem ők, Mint mindig, most is a kommunisták voltak a magyar nemzet füg­getlenségének védelme­zői. Ezért halt meg a szocialis­ta forradalmár Mező Imre elvtárs, a budapesti párt­­bizottság titkára, Kalamár József elvtárs, a veterán csepeli forradalmár, Aszta­los ezredes, aki a buda­pesti pártbizottságot védte és a többi kommunista mártír. Ök a magyar nem­zet függetlenségéért is hal­tak meg, nemcsak a szo­cialista forradalomért, akár­csak azok a szovjet kato­nák is, akik az ellenforra­dalommal szembeni harc­ban estek el. Függetlensé­günk leghívebb katonái itt vannak a kommunista ak­tívagyűlésen és hozzájuk tartoznak mindazok a be­csületes hazafiak, akik ve­lünk együtt védik a nem­zet függetlenségét. (Taps.)f || Azt mondják, hogy ide gén csapatok vannak Ma­gyarország'területén — már mint a szovjet csapatok. Nos, elvtársak, ezek a ka­tonák testvéri, szocialista ország csapatainak katonái, az októberi forradalom fiai és leányai, a mi testvé­reink és segítőink. Szá­munkra nem idegen csapa­tok. Hogy mi az az. idege», csapat, azt megtudták volna azok az elbolon­­dított diákok, ha októ­ber 23-a még két vagy három hétig folytatódik éa ide tényleg idegen, imperialista országé* és kormányok csapatai jöttek volna. Megtudták volna, mit je­lentenek idegen csapatok egy ország területén. Felteszik a kérdést így is; hát nem volt hiba a szov­jet-magyar viszonyban az elmúlt években, nem vol­tak-e olyan dolgok, ame­lyek sériették Magyaror­szág szuverenitását? Meg kell mondani elvtársak: voltak ilyen hibák Sztálin, életének utolsó éveiben. De ezek nem olyan hibák voltak, amelyek veszélyez­tették nemzetünk függet­lenségét. A hibákkal pedig úgy vagyunk, hogy jelen­tős részük már kiküszöbö­lődött és ami még van, mi kijavítjuk. A Szovjetunió, nak nem kell terület Be­széljenek akármelyik szov­jet emberrel, azt mondja: nincs még egy olyan gaz­dag ország a világon, mint az övék, nekik semmiféle területre nincs szükségük, ők nem akarnak más né­pek rovására, vagy terüle­tén elérni semmit sem. És ez így is van, elvtársak: A Szovjetuniónak bé­ke kell, az kell, hogy a baráti országok kö­zött éljen, van prog­ramja, isméitek a fel­adatai , amelyek meg valósításán Szerencsé* re, az emberiség sze­rencséjére — nagy si­kerrel dolgozik. zl párt kérdéséről Annyit akarok csali mon­dani: az a régi tétel, hogy a proletárdiktatúra vezető ereje' a párt, semmit sem változott. Párt nélkül, ’ a párt vezetése nélkül nincs proletárdiktatúra. E bajok­nak, amelyek október 23-a után köszöntöttek a népre, egyik forrása az, hogy a párt vezetősége nem állt a helyzet magaslatán. A párt-, vezetőségében október 24-c­­reggelén olyan helyzet volt, hogy a pártvezetésben bent voltak a szocialista fórra-, dalom árulói is. . Ez a magyarázata an­nak, hogy a legnehe­zebb időkben, a sors­döntő napokban a több százezernyi magyar kommunista nem ka­pott a pártvezetőségtől világos, egyenes útmu­tatást. Most a párt vezetésében olyan emberek tömörültek,' akikben megvan az az eltö­kéltség, hogy tanulnak -.i múlt hibáiból. Mi leszámol­tunk és leszámolunk a Rá­­kosi-féle szék (arianizmussal is, amely a tömegektől sza­kította el a pártot, leszámol­tunk és leszámolunk a Nagy Imre-féle osztályáru­lással is, amely az összes dolgozóktól elszakította » pártot és az ellenforrada­­(Folytatás a 4. oldalon.) Kádár Jánosnak, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének felszólalása a salgótarjáni nagyaktíván 3

Next

/
Thumbnails
Contents