Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-28 / 49. szám
•> KELETMAGYARORSZAG 1957. február 28, csütörtök A (niijtogiiiafolcsiak most már különbséget tudnak tenni Hazafiak és hazaárulók Zalka Máié szülőföldjén ...Magyarországon meg kell valósítani az ígéret földjét, a jövő országát. A magyar paraszt számára — lesz licly Magyarországon — hirdette Lukács tábornok, lia megtanul harcolni az igazi ellenség ellen. Könnyes szemmel beszélt Magyarországról. Huszonöt évig készült haza. Otthon akart lenni, amikor osztják a földet. A földet most felosztották, de Máté nincs itthon. (Idézet Illés Béla: Zalka Máté című könyvéből.) Készült haza, készült a földosztásra attól a perctől kezdve, amikor 191G- ban orosz fogságba esik és mint tisztet külön tiszti lágerbe teszik. Ö ezt nem tűrte, a legénység közé kérte magát. Otthagyta a tiszti láger kényelmét, hogy a munkásokkal és parasztokkal lehessen. 1917-ben az elsők között áll a forradalom zászlaja alá. Magyar ezredet szervez és legendás hírű tetteket visz véghez. Megakadályozza, hogy a szibériai arany vonat a fehérek kezébe kerüljön, oroszlánrésze van Kiev felszabadításában és többek között ae ő ezrede semmisíti meg a Perekopot védő Wrangelcsapatokat. Kétszer is megsebesül a hosszú harcok alatt. Miután a Szovjetunióból kiűzik a betolakodókat, rövidesen Törökországban találjuk a Kemál-féle nemzeti felszabadító háborúban. Amikor pedig Spanyolországban megindul a fasizmus támadása, Zalka Máté ismét fegyvert ragadott és Lukács tábornok néven vezeti annyi győzelemre dandárját. 1937. júniusában, Huescánál egy ellenséges akna kiragadta őt a szabadságért küzdő harcostársai sorából. Bárhol, a végtelen orosz pusztákon, török földön, vagy Madrid alatt mindig azért fogott fegyvert, hogy közelebb hozza a magyar nép szabadulását, hogy minél előbb ház; jöhessen földet osztani. A halál ebben megakadályozta, de fegyvertársai, a szovjet katonák 1945-ben eljöttek felszabadítani a magyar népet, hogy megvalósulhasson Zalka álma. És megvalósult az egész magyar földön, még Zalka Máté szűkebb hazájában, Tunyogmatolcson is. 12 évvel ezelőtt, ahogy ő akarta, a szegény parasztok úgy szabdalták széjjel a Luby, Kölcsey, Klein és a többi nagybirtokot a Szamos mentén. Tunyogmatolcs dolgozói azzal is Iparkodtak hálójukat leróni a községük nagy szülötte iránt, hogy a múlt évben Zalka Máté születésének hatvanadik évfordulóján márványtáblát állítottak a szülőházának falába, melynek közepét a hős bronzból készült mell-plakettja díszítette. Igen, t kell írni, hogy díszítette ; : ■ A kuiákbanda gyalázkodása 1956. október 26, késő délután. Móricz Miklós és hasonszőrű kulákfiatalok hazajöttek Mátészalkáról és azonnal hozzáláttak a felvonulás szervezéséhez. Első dolguk volt, hogy arra kapható suhancokat berugassanak, akikkel aztán elkezdték kiabálni az utcán: „Aki magyar mind velünk tart, aki hazafi vonuljon ki”. Egyesek félelemből, mások az elmúlt években ért sérelmek miatt, többen pedig azért csatlakoztak a felvonuláshoz, hogy annak túlkapásait csökkentsék. így történt aztán, hogy többszázan felvonultak Tunyogmatolcson is. A tunyogi részről vonultak át a Szamos hídján Matolcs felé. Volt ott Himnusz, Szózat, Talpra magyar... nemzetiszin, hangzatos jelszó, csak a szervezőkben, a hangadókban hazafiság, magyar szív nem volt. Ahogy áthaladtak a hídon, azonnal elkezdték kiabálni: „Verjük le Zalka Mátét, dobjuk a Szamosba”. A becsületes emberek egyrésze próbált lemaradni, mások csilítani a huligánokat, de hasztalan volt. Móricz Miklós és a többi kulák, csendőr ivadék, a mindenre kapható Lakatos Sándorok, a leitatott duhajok baltával, járomszögek-kel és vasvillával nekiestek az emlékműnek. A földretiport plakettet — a halott- és hősi ereklyegyalázók ellenére — két férfi felvette azzal, hogy viszik a Szamosba. Az elállatiasodott hazaárulók követték őket és csak akkor tágítottak, amikor látták, hogy az tényleg a vízbehullt. Utána mentek a termelőszövetke set ellen. Azok tették ezt. akik Petőfi nevel emlegették, akik hazafinak merték magukat nevezni. Hej, ha Petőfi újra ott lett volna, mert csak néhány méterrel odább állt valamikor az a kurta kocsma, Levél a pártmunkáról Milyen segítséget várnak az MSzMP alapszervezetek a felsőbb szervektől? ahol gyönyörű versét írta. Ott ivott egy kocsmában a matolcsi szegény legényekkel, és ugyancsak megmondta a magáét az odaüzenő uraságnak, de csendreintett, amikor egy szegény édesanya betegségéről hoztak hírt. A hőst gyalázók ezt a Petőfit merték a szájukra venni, aki a koronás fejeknek, a koronára vágyó Ottóknak már több mint száz évvel ezelőtt kötelet ajánlott. A tunyogmatolcsi „hazafiak” Mindszentyt akarták, Ottót a koronával éj vissza azokat a földesurakat, akik a szegényektől még a nótát is megtiltották. Azt a vörös zászlót tépték szét, amit már Petőfi megénekelt, amire a Világszabadság jelszót képzelte. A szövetkezet sziklasziiárd maradt A következő napokon a volt jegyzők, Horthy-tisztek nagyon gyorsan forradalmi bizottságok titkáraivá vedlettek. November 30-án a volt tanácselnöknek és titkárnak felmondtak. A községben külön alakult a tunyogi és külön a matolcsi részen egy-egy forradalmi bizottság. Az egyenlőséget, testvériséget hirdető „hazafiak” a hatvan családot magábafoglaló Szabadság Hajnala TS'Z- ből egyetlen tagot sem akartak a bizottságba bevenni. Nagy nehezen ráálltak, hogy egy tagot beengedtek azzal a kikötéssel, hogy párttag nem lehet. A forradalmi bizottság többször magához hivatta a tsz. vezetőit és megakarták őket győzni arról, hogy a szövetkezeti mozgalom csődött mondott és ne erőlködjenek, oszoljanak fel. A termelőszövetkezeti tagok azőóban erre nem voltak hajlandók, mert őket nem a szavak, hanem a tények — a jobb élet — tartja bent a tsz.-ben. Ezért voltak képesek még iettleg is kiállni a szövetkezet mellett, amikor felvonultak ellenük. Ezért mentek ki a jogtalanul bevert karókat és csóvákat kidobálni a tagosított földből. Azt a néhány családot, aki hallgatott az ellenforradalmárokra és szét akarta belülről robbantani a szövetkezetét, nagyon gyorsan közgyűlés elé vitték és kizárták. Most 56 család 78 tagja sziklaszilárdan dolgozik tovább a szövetkezetben és tervezi a még szebb jövőt. És Zalka Máté emléke magasan lobog A közelmúltban a községi tanács elnökénél megjelent Májer László, aki a helyi malom munkása. Elmondta, hogy ő volt az egyik személy, aki a Zalkaplakettet a Szamosba dobta, de olyan helyre dobták, ahonnan még akkor éjszaka kivették és elásták a part mellett húzódó kertbe. Maid másnap éjjel hazalopták Mikes Pállal és azóta őizik Zalka Máté képmását azárt. hogy az idő előrehaladásával újra átadhassák a község népének. A bronzplakett a tanácsházán van, de nem sokára visszakerül a hős szülőházára, természetesen azoknak a költségén, akik leverték. Májer László nem kiabált és most sem kiabál, hogy ő milyen hazafi. Ugyanígy nem hangoskodik Jakó Károly tszelnök és egy tsz-tag sem. pedig ők az igaz hazafiak (és velük együtt a község többségei, mert ők kiálltak a nép boldogulásáért:. nem úgy. mint akik teleszájjal ordítozták, hogy milyen hazafiak és a hazát, a földet a szegény emberek talpa aló! az elnyomó földesuraknak akarták visszajátszani, örök leckét kanták a tunyogmatolcsiak is. hogy néni az a hazafi, aki torkaszakadtáhó! önmaga* dicséri és nemzetiszínbe öltözik — ez könnyen lehet hazaáruló is —. hanem az, aki tesz is a hazáért, hogy a haza ne csak fogalom legyen, hanem a népnek joga. kenyere is legyen. CSIKÓS BALÁZS. Súlyos hiba volna ha úgy ítélnénk meg az elmúit 12 esztendőt, hogy a párt mindent rosszul csinált, és mindenben tévedett. Ezt különösen jól elemzi a Kínai Kommunista Párt központi lapjában megjelent „Mégegyszer a proletárdiktatúráról” című cikk. Ezt azért kívánom elöljáróban elmondani, mert a volt MDF vagy korábban az MKP igen helyesen törekedett arra, hogy a centralizmus a legmesszebbmenőkig érvényesüljön. Ugyanakkor — különösen a volt MDP-ben, a demokratizmus túlzottan háttérbe szorult. Nem kívánom részletesen taglalni a személyi kultusz káros hatását, csupán anynyit, hogy az alapszervezeteinket, s a párttagokat tétlenségre, várakozó álláspontra, az úgynevezett „felülről megadott szempontok alapján” való munkára nevelte. A felsőbb pártszervek részéről az elapszervezetek számára az úgynevezett „szájba rágó” instruálás volt a ctivai, amely egyáltalán nem az önállóságot segítette. E rossz módszerrel szakítani kell. — Hogy félreértés ne essék a centralizmusnak továbbra is érvényesülni kell, még talán jobban:; mint eddig, de ez csak úgy;; valósulhat meg, ha a de- ' mokratizmus is jobban érvényesül. Ennek érdekében azt kell tenniük a felsőbb szerveknek, hogy ne határozzanak meg minden kis részfeladatot (minden hónapban mi legyen a taggyűlés napirendje, vagy mikor tartsanak minden esetben vezetőségi ülést, és így tovább), — a felsőbb szervek munkatársai ne az állandó szempontok ievite lét végezzék, hanem a felső szervek tanulmányoz zák az egyes alapszervezetek önálló tevékenységét * ellenőrizzék, hogy a párt* általános politikája egy-egy ♦ intézkedésben hogyan ju * kifejezésre. J A pártalapszervezet ve * zetöségeivel úgy foglalkoz- * zunk, hogy növeljük önál-« lóságukat, ezt pedig úgy* lehet végezni, ha nem min-1 den kérdést és dolgot a* kiküldött határoz meg, ha-I nem gondolkodásra neve ♦ lünk. El kell érni, hogy ui maguk fejével gondolkozza- $ nak a kommunisták é- í kritika nélkül ne fogadja-* nak el semmit, egy-egy I kérdés eldöntését sokolda- ♦ lúan vizsgálj antik meg, és? úgy cselekedjenek. Nagyon | fontos, hogy a felsőbb szer- ♦ vek nagyobb bizalommá $ legyenek az alapszervezetei- ♦ iránt, mint a volt MDP } Erre csupán egy példát sze ♦ reínék elmondani. Többj esetben előfordult, hogy a J volt MDP Központi Yeze « tőség egyes intézkedésen* előbb megtudtuk az ame « rikaj rádióból, mint a fel- j sőbb szervektől. (A Nagy* Imre-kérdés, a XX. Kong-* resszus szigorúan bizalmast anyaga.) t A felsőbb szerveknek ja-* vítani kell a tájékoztatást,♦ hogy előbb a párttagság* tudja meg a dolgokat, mielőtt a közvélemény elé kerülnének azok, hogy helyes álláspontot tudjon képviselni a dolgozók előtt. A bizalom másik része, hogy a felsőbb szervek fontosabb határozatok hozatala, és intézkedések megvalósítása előtt a párttagok véleményét kérjék ki. A szakvéleményt is. — Ekkor a felsőbb szervek akarata egyezni fog a párttagok akaratával és érvényesül az a lenini tétel: a párt az akarat és cselekvés egysége. Több MSZMP alapszervezet van, amelyik jól dolgozik. Nem vár mindent intézkedésre a felsőbb szervektől, hanem önállóan, a párt politikájának végrehajtásán dolgozik. Nyíregyházán a II. kerület intéző bizottsága rendszeres inspekciót tart, ahol tanácsot és segítsget ad a dolgozóknak és párttagoknak. Elég sokan járnak tanácsért. Ököritófülpösön az alapszervezet intéző bizottsága szoros kapcsolatot teremtett a dolgozókkal és dolgozókat érintő fontosabb kérdéseket tárgyal meg. — Igyekeznek helyes választ adni a dolgozók kérdéseire., Vitaesteket szerveznek, pártnapokat tartanak az időszerű kérdésekről. A héten megtárgyalják a földkérdésről szóló rendelkezést Minden alapszervezel: szívlelje, meg a lenini tételt: „ha meg van adva a helyes irányvonal, minden a végrehajtástól függ! A párt helyes irányvonala adva van, rajtunk, kommunistákon múlik, hogy hogyan hajtjuk végre. Vadon Gábor, a párt megyei intézöbizottó ságának munkatársa. Fóti Pál: FEHÉR KÖNYV Kezemben könyv. Feliér. Benne képek, barna betűsorok. És elém idézve Az ordas, bestiális gyilkosok. A képen — nő: csonkán, Egy más — lábánál fogva lóg a Szivet bicskáztatok S röhögtetek e gyilkos orgián. fán, .Emiit özvegy — árva, Amott kínzóit és megtépett rokon .;. De mi ez tinéktek? ,..S megrökönyödve tovább olvasom. Zászlók meggyalázva, Hős-halottak köve összetörtén. -., És fekszik a hulla Mellén tépett párttagsági könyvvel. Üj vadító képek: Autón vonszolt, húzott tetemek.; ? De háttérben „ő” áll, Ki mindezen csak kéjjel nevetett. Elég e vízió, Tetemre hív c rémes szörnyűség, lm bújjatok elő, Kik azt mondjátok: tette ezt a nép. Ti, háttérben állók, Kik szátokkal is lángot szórtatok, Ti, vérszagú vadak: (A) nép elé, bomlott agyú farkasok! És a nép majd ítél, A nép, mely utcára menve jóra virt, De beleszóltatok S okádtátok az ördögi halált! A népnek bűne nincs, .4 bűn tiétek, fehér ordasok, És a nép most ítél: (A) vért nem mossa le senki rólatok! A bűn tiétek hát S feloldozni alóla nem lehet. A népnek vétke csak: Hogy fel nem ismert előbb bennetek. De ez a nép okult És titeket átkozva emleget: A lecke drága volt — (De) igy becsaphi mégegyszer nem lehet A harcból acélként, Eázve jön és kiáltja: itt vagyok! Szíve, agya kigyúlt, És túléli a vészes jóslatot. ... S kezemben könyv. Feltár. Már nem szédülök úgy a lapokon: Mert hiszek a népben S a könyvei máris hittel lapozom.
