Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-27 / 48. szám
2 :zsm keletmagyarorszAg 1957. február 27, »rerda őszinte liesiélgeíés egy volt pái»ítitkar»i*nl arról: s milyen aggodalmai vannak! őmiatta jöttem Barabásra. Elég régi ismerősöm, jó barátom. A legutolsó pillanatig párttitkára volt a falunak. Most még nem lépett be az új pártba. Hazudnék, ha azt mondanám: azért jöttem, hogy megagitáljam. Értelmes ember, tíz éve tanít a községben, itt lakik szüleivel együtt, iskola igazgató, aki mielőtt belépett volna a kommunisták nagy közösségé oe, számolt azzal, hogy azt miért teszi. Most azonban mégis tartózkodik. Éppen ezért kerestem fel. Megtudni mi az oka? Tudom, hogy 1 mmunista, annak vallja magát Fiók Béla, ez a hatalmastermetű, de mégis szerény, örökké vidám, jókedvű ember, akit a falu ; nja-nagyja, öregje-fiatalja ismer, szereti s mindenben kikéri véleményét. Ülünk, s beszélgetnénk, c?ak éppen azt nem tudom, hogyan is kezdjem. Nem akarok egyből nekirontani a kérdéssel. Bár arcán látom, szeméből kiveszem: tudja, hogy mi érdekel. így hát 5 kezdi. — Ez hiányzott nekem látod. Most jól érzem magam. Tudom, hogy élek. .Érted. Szemei csillognak, mint egy nagy gyereknek, akinek teljesült a leghőbb vágya. — Ez nem volt megadatva nekem az előbbi években. Alig búvik elő a nap, már az iskolában van. Szinte már névszerint tudja. milyen sorrendbe jönnek a gyerekek. Egyiket másikat megbarackolja, a kádár Kovács kislányának a haját megsimogatja, Turoczi Bénit, meg a másik nagy focist rendreutasítja, végigjárja a tantermeket, ellenőrzi jó meleg-e a terem és így tovább. Most állandóan itt van az iskolában. Ez kell ő neki. Valósággal szerelmese mesterségének. Igazi pedagógus. — Tudort ezelőtt mi volt? i ÚJ FILMEK ♦ ♦ i sorosain ♦ I Nyíregyházán Amikor nagyon néha az iskolába bementem, a gyerekek csaknem megtapsoltak. Csodálkoztak azon, hogy látnak. Pedig nem volt sok órám. S még azokat sem tudtam megtartani. A kötelesség szólított. Meg néha mások is — legyintett.- - Volt eset, amikor órát kellett ott hagynom. No. de ezt hagyjuk. — mondja mert úgy érzi, rossz még rá gondolni is. Igazat kell neki adnunk. — Nézz ide — mutatja haját. — Harminckét éves vagyok, s megőszültem. Nekem magánéletem nem volt, míg párttitkár voltam. S mi volt egy ilyen falusi titkár sorsa? Fiók Béla igazgató-tanító. Ki legyen az oktatási áb. elnö- _ ke, ha nem ő? Csinálta. J Községi tanácstag. Végezte | a munkát itt is. Megbízták a kultúrotthon igazgatói tisztségével is. 1956 tavaszáig járási szakszervezeti* elnök. A Fmsz. igazgatóságának tagja. S ,. mellékesen” tanító.* igazgató. — Mindig volt valami aj községben. Éjfél előtt sóhaj nem láttam az ágyat. Ha a legeltetési bizottság tartott valamit, ott kellett lennem. Ez volt az illem. Szól-? tam itt is egy-két szót a szövetkezeti politikáról, ha gazdagyűlés volt, ott vártak. Belefáradtam nagyon. Pihenésre van szükségem. S ezt az iskcla szerelmese a tanítványai között találja meg. S fél attól, hogy na belép a pártba, újból viszszajön, amivel ő akkor sem, most sem ért egyet. Nem lát biztosítékot erre. — Nézd, akkor is ígérték, hogy megszabadítanak a sok funkciótól. No, levettek kettőt. Felmentettek, mint szakszervezeti vezetőt és kultúrotthon igazgatót. De maradt még egy csomó. Nem értett egyet a vezetésben megmutatkozó helytelen módszerekkel, azokkal a szemléletekkel, amelyek nem elősegítették a fejlődést, hanem gátolták: — Tiszaszalka szocialista község volt. Itt volt két függetlenített párttitkár. Mi dolguk volt? Jóformán semmi, hisz nem ilyen helyen van a nagy munka. Barabáson viszont nem volt egy sem. Miért? Mert csak 89 párttag volt. 100 kellett volna, akkor adtak volna itt is a község számára egy függetlenített embert. Itt volt egy alapszervezet. Ebben csupán két földmunkával foglalkozó ember volt. A többi alkalmazott. Én úgy érzem, nem töltötte be hivatását ez a szervezet. Nem tudtuk közelebb hozni a parasztságot a párthoz. — Ügy gondolod, ezután is így lesz? — Nem tudom. Nem rendeződtek még bennem a dolgok, a múlt hibái. így kétséges, hogy ne tételezzem fel, maradt azokból még sok. Ha nem leltem volna párttitkár, s nem láttam volna, nem mondanám .:: Sokszor el is mondtam. Meghallgatták, ígértek. Közben maradt minden a régi.:: Gondolkodó, előrelátó ember Sok igazságtalanság érte már. Értelmiségi ember. akivel bíz október előtt is éreztették, hogy „más, mint a többi kommunista”. — Október 23-án titkán értekezleten voltam Vásárosnaményban. összevont taggyűlést kellett volna tartani a faluban. Megbíztak levezetésével. Ellenőrként viszont egy olyan elvtársat bíztak meg, aki még ott sem volt ezen a tájékoztatón. Azt mondták, hogy én értesítsem, s mondjam el neki a szempontokat. Nem bíztak bennem úgy, mint egy másik kommunistában. így történt a kulák-kér_ dés tisztázásakor is. Ide való Barabásra. Ismer mindenkit. A telekkönyvtől kezdve mindent megvizsgált az igazság érdekében mielőtt falugyűlés elé vitte volna a dolgot. Lenin tanításai szerint járt el. Még sem neki adtak igazat. Elismeri, hogy ellenforradalom volt hazánkban. De azt állítja, hogy ez nem mindenütt egyformán zajlott le. Bántja, hogy az egyik igazgatói értekezleten többek között erre a kérdésre kellett feleletet adnia: „Tantestületéből kik voltak benne a „nemzeti” „forradalmi” bizottságban?” — Elsőnek oda írtam a magam nevét. S megkérdeztem: Ezek szerint én ellenforradalmár vagyok? Nem — válaszolták. Ügy látszott akkor, hogy megnyugszik. De most is látni lehet, hogy nem, bántja őt, mert ő kommunista, nem tartja magát ellenforradalmárnak, .. csak a tói nincs meggyőződve még a mai napig sem, hogy a járás egyes vezetői őt minek tartják, hová sorolják ezek után?! Persze, ilyenkor már arról nem szól a krónika, hogy akkoriban maguk a járási vezetők ösztökélték arra, hogy legyen benne ő is, mert mégis csak jobb, ha a kommunisták irányítják az eseményeket. S Barabáson, bizony nem is volt különösebb baj. Mert a községek sem egyformák. Barabáson bor terem. Nem is akár milyen. S akkoriban már ugyancsak forrt, majd minden háznál. Felvonultak, himnuszt, szózatot énekeltek, Kossuthnótákal dudolásztak, Fiók elvtárs mondott egy pár keresetlen szót a múlt hibáit illetően — nem volt nehéz dolga, hisz párttitkári értekezleten tájékoztatták róla — s aztán arra kérte az enu bereket, hogy menjen t; haza aludni. Haza is mentek minden követelodzés nélkül. A járási bizottság javaslatára alakították meg a „nemzeti bizottságot” is. Rend, fegye- l lem volt a faluban. Hallgattak az igazgatójukra. Éjjel-nappal talpon volt. Az iskolában is folyt a tanítás — négy napig volt csupán szünet — mintha mi sem történt volna. S bizony jöhettek a járási „forradalmi” bizottságtól az utasítások, hogy a tanácstól ve- j gyenek át mindent, nem hajtották végre. Sőt! Megbízták, megerősítették a tanácsok Nagy köze van mindehhez Fiók ólának. S most mégis, valahogy mellőzik, s úgy érzi, mintha nem lenne rá szükség. Elég erős az értelmiség ellenes hangulat és sajnos, vannak, akik egy kalapba rázzák a becsületeseket, volt MDP-tagokat a csibészekkel, az ellenforradalmárokkal. Nem helyes ez. S ezért is nem tudja most, hogy mit csináljon. Úgy gondolja, egyelőre jobb, ha tartózkodik. — Egyelőre nem lépek be a pártba — mondja. Segítem .;: de — itt elakad mert nyilván nem tudja, hogyan. Hisz a faluban még nem alakult meg a partszervezet. Hozzákellene fogni. De ki? ö volt a párttitkár. Hallgatnak rá az emberek, a kommunisták. Ö azonban még vár. Pedig kár, ha a pártot összetéveszti egyesek hibás nézeteivel, magatartásával. Farkas Kálmán ,************* ********************* *************************** Szalagavató a Közgazdasági TechnikumbanJ Vidámság, jókedv, életöröm — reggel 4 óráig tartott Egész héten nagy volt az izgalom a Közgazdasági Technikum IV. C. osztályának leányai között. Nagy eseményre, az érettségi előtti szalagavató ünnepségre készülődtek. Bármennyire is előrelátóak voltak a lányok, hiába, kijutott az izgalomból az utolsó pillanatokra is. Tanárokra, vendégekre átterjedt a boldog várakozás. A megjelent mamák együtt „drukkoltak” lányaikkal. Szántó Erzsiké, az osztálytitkár nyitotta meg az ünnepséget. Hogy miről beszélt? Talán mindegy is az, hiszen az érettségizők csak szép dologról beszélhetnek, mert a kellemetlen is kedvessé válik ilyenkor, különösen, ha leányok ajkáról halljuk... Öröm, életkedv csendült ki minden elmondott szóból s bizakodás a jövőre, az elmúlt hónapok bizonytalansága után. Lányok, mamák örömkönnytől fátyolos szemét lehetett látni, mikor Zajtai Antalné, osztályfőnökük, mindannyiok kedves Julika Nénije keblük fölé tűzte a halványkék szalagocskát. Rajta egy nyitott könyv, a tudás jelképe. 1953—1957. Négy év gondban, örömben a tudásért. Jelkép e kis szalagocska, az életrejelöltség jelképe. S mint dr. Merényi Oszkár, az iskola igazgatója mondotta, hogy ha néhány hónap választ is még el az életbe lépéstől, ez a jelvény a foko-Melyiket a 9 közül? (magyar) Dr. Dauwitz házassága (német) Don Juan (francia) zott önállóságot, az ön-i állóságra való törekvést < is jelképezi. Miről lehetne még szól-, ni, hogy röviden, de so-! katmondóan számot ad- < hassak erről az estéről? Hősköltemény lenne leírni azt a szeretetet amire toliam nem is ké-j pes, — amely több száz; kilométerről elhozta a ma- ! mákat, hogy egy örömök-! ben gazdag estét kapja-! nak. Azért, hogy kislá-! nyaik boldogságában gyönyörködjenek, ami mun- < kában, aggodalomban eltöltött életüknek legna-j gyobb ajándéka. A tanári kar, a 21. élet-] be készülő lány s a ven-] dégek meleg barátsága < volt az, ami az ünnepséget] felejthetetlenné tette a < jelenlévők számára. * Samu András ***************************************** »♦♦♦♦♦♦■»♦♦♦♦♦♦< A kék sirály (jugoszláv)
