Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-27 / 22. szám

SZ.JlBlJT.eS-32ATM.Ur KEI*» 1937. január 87, vasárnap R szakszervezeti meziaioai helyzete és a szakszervezetek feladatai (Folytatás az 1. oldalról.) laudó erősítése, politi­kai és gazdasági téren egyaránt. Ez természetesen az osz­tályharcos szakszervezetek­re vonatkozik, amelyek te­vékenységüket a marxiz­­mus-leninizmus tanítása és történelmi tapasztalata alapján végzik. Azt hiszem aziránt nincs kétség, hogy a magyar szakszervezetek jövőben más módon elképzelni, csali ezen az alapon. Igaz, sok vonatkozásban meg kell javítani a magyar szak­­szervezetek munkáját. For­mákban és tartalmilag is keresni kell az újat, a megfelelőt, a célravezetőt, de iránytűnk és tevékeny­ségünk alapja változat­lanul: a marxizmus és nem az opportunizmus és nem a smndíka'iiz­mus. tevékenységét nem lehet A társadalmi gazdaság növekedésével nőjön a reálkereset is Ha megállapítjuk is, hogy a magyar szakszerve­zetek tevékenységének íő vonala, tehát a szocializ­mus építéséért kifejtett erő­­íeszítése helyes volt, hiba lenne el nem ismerni azt, hogy a magyar szakszerve­zetek ezzel csak részben teljesítették történelmi hi­vatásukat. Mi volt a szakszerveze­tek munkájának döntő fo­gyatékossága? A gazdasági és politikai életünkben bekövetkezett hibák sok tekintetben el­torzították a szakszerveze­tek munkáját is. Szakszervezeteink nem kaptak olyan politikai és társadalmi súlyt, amely az uralkodó osztály, a mun­kásosztály legnagyobb tö­megszervezetét megillette volna. Ennek következté­ben nem volt elég lehető­ségük, hogy összhangot te­remtsenek a társadalmi érdek , és a magyar mun­kások egyéni érdekei kö­zölt Ismeretes, hogy a ma­gyar munkásosztály öntu­datosan vállalta nagy szo­cialista létesítményeink építésének terhét. Magáé­nak vallja azt az úját, amit az elmúlt öt-hat esz­tendőben alkotott. Törté­nelmi hiba volt azonban megfeledkezni arról, hogy « magyar munkásosztály áldozatvállalásának is van határa. Hiba volt megfe­ledkezni a dolgozók egyéni édekeiről. A magyar munkásosztály tisztában volt és van azzal, hogy nem kerülhet egyéni elosztásra az egész meg­termelt érték. De jogos az az igénye, hogy a társa­dalmi gazdaság növekedé­sével együtt, reálkeresete évről évre emelkedjék. A magyar szakszerveze­teknek korlátozott jogkö­rük mellett is volt erejük, hogy élve a redelkezésükre álló eszközökkel és lehető­ségekkel, némiképpen javít­sák a dolgozók élet- és munkakörülményeit. 1933-ban a kormány programja a meginduló demokratizálódási folya­mattal együtt, a szakszer­vezetek tevékenységében is új vonások jelentkeztek. A politikai és gazdasági életben azonban nemsokára ismét megszilárdultak az 1953 előtti helytelen néze­tek és módszerek. Ezek következménye komoly mértékben éreztette hatá­sát a szakszervezetek tevé­kenységében is. A szakszervezetek életé­ben jelentős állomás volt 1956 szeptemberében a IX. teljes ülés. Itt már a mun­kásosztály, a dolgozók gondja, baja, életviszonyai szabták meg a vita alap­ját. Mit bizonyít a IX. plé­­num? Mit bizonyít a ma­gyar szakszervezetek mun­kájának vázlatos áttekin­tése s értékelése? Bizonyítja, hogy a ma­gyar szakszervezetek a múltbeli általános helyzet­ben gyökerező hibáik, gyengeségeik és tévelygé­seik ellenére is a szocializ­mus támaszai voltak, a le­hetőségek határán belül ér­tek el eredményeket a munkásosztály, a dolgozó rétegek érdekében. Mindez leleplezi azokat, akik a magyar szakszerve­zetek egész tevékenységét hibásnak kiáltják ki. . Az ilyen rágalmazók célja nemcsak a szakszervezeti mozgalomnak politikai ka­landorok kezébe való átját­szása, hanem céliuk az is, hogy minden régi elutasí­tásával. merőben és lénye­gében új feladatok címén, fehérítsék a szakszervezeti mozgalmat osztályharcos Ivett, túlnyomórészt, egyol­dalúan, csak a munkaver­­seny szervezésével foglal­kozni, ugyanolyan hibá­nak tartanánk, ha a szak­­szervezetek ezentúl közöm­bösen néznék a termelést. Különösen súlyos hiba len­ne a jelenlegi nehéz gaz­dasági körülmények között, ha a dolgozók érdekvédel­mén, csupán a kétségtelenül jogos, de most nyomban teljes egészében ki nem elégíthető követeléseket értenénk. A szakszerveze­teknek is rendszeresen és alaposan elemezniük kell a gazadsági, termelési hely­zet alakulását. A szakszer­vezetek üzemi szervei ma­gyarázzák meg a szervezett munkásoknak é3 az üzem összes dolgozóinak, hogy a becsületes munkától függ, milyen gyorsan haladunk előre a felemelkedés útján. A régi, kipróbált szerve­zett munkásokra, a legta­pasztaltabb szakemberekre támaszkodva fel kell venni a harcot a gondatlan mun­­ha, az anyag-, energiapa­zarlás, a munkafegyelem lazító! ellen. A szakszervezetek a nép­gazdaság ilyen nehéz hely­zetében is mindent meg­tesznek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vításáért. A kormányzat a szakszervezetek - javaslatára már ezekben a néhéz he­tekben is. jelentős intézke­déseket tett. Az eddigi intézkedéseken túl a szakszervezetek to­vábbra is szüntelenül szem előtt tartják a dolgozók jogos igényeit. Gazdasági helyzetünk elemzése alapján azonban világosan meg kell monda­nunk, hogy a követelések megvalósítását a realitások talaján állva szorgalmaz­zuk. A szakszervezetek javaslatai Mindemellett a szakszer­vezetek jelenleg is dolgoz­nak olyan javaslatokon, amelyek megvalósításával lépésről lépésre javul majd a dolgozók helyzete. Legfőbb dolgunk tovább­ra is, hogy törődjünk a legalacsonyabb keresetű dolgozókkal, akiknek a legsúlyosabb a helyzetük. Rendezni kell a műszaki, adminisztratív dolgozók fi­zetését, elsősorban azokon a területeken, ahol a fizi­kai dolgozók bérének fel­emelése már megtörtént. Most már pontosabban fel kell mérni, milyen bérügyi intézkedést milyen határ­idővel lehet megoldani és ezt világosan közölni kell a vasút, posta, szállítmá­nyozás, a mező- és erdő­gazdaság, közalkalmazot­tak, orvos-egészségügyiek pedagógusok és más terüle­tek dolgozóival. A szakszervezetek a tár­sadalombiztosítás területén is fenntartják az október JTV IXTOMUUUIU <* WVÖD-biakban ismertette, milyen károkat okoztak a népgaz­daságnak a legutóbbi hó­napok eseményei, majd ennek következményeivel foglalkozott. A súlyos helyzetre, amely­be az októberi események következtében népgazdasá­gunk került, és még jelen­leg is van — jellemző, hogy az ipari termelés de­cember folyamán átlago­san csupán 20—25 százalé­ka volt a szeptemberinek. Novemberben még rosszabb volt a helyzet. Egyes alap­vető fontosságú anyagok­ból, illetve ipari termé­kekből a réginek csupán kis töredékét termeltük. Ez a súlyos kiesés jelenleg is érezteti, de előrelátható­lag az előttünk álló hóna­pokban is éreztetni fogja hatását a feldolgozó ipar­ban. kifizetett teljes béralap a minisztériumi iparban a szeptember havit október­ben kb. 11. százalékkal, no­vemberben kb. 8 százalék­kal haladta meg. A szakszervezetek egyet­értenek a forradalmi mun­kás-paraszt kormány nyi­latkozatával, hogy minden feltétele megvan annak, hogy 1957-ben helyreállít­suk népgazdaságunkban a termelés normális folyama­tát és az év végére a nép­gazdaság csaknem vala­mennyi ágában elérjük az októberi eseményeket meg­előző termelési színvonalat. A szakszer rezetek nem nézhetik közömbösen u termelést Hangsúlyoznunk kell, hogy amilyen helytelen volt az érdekvédelem he-23-i eseményeket megelőző álláspontjukat, javaslatai­kat. így a nyugdíjtörvény módosítását, az alacsony nyugdíjak — ezek között az özvegyi és árva nyugdi­jak — általános felemelé­sét. A nyugdíjazásnál sze­rintünk figyelembe kell venni a felszabadulás előtti éveket is, mert csak így szüntethetjük meg igen sok idős munkás és dolgozó hátrányos helyzetét. Fel kell emelni a több­­gyermekes családok részé­re a családi pótlékot. A beteg gyermekét ápoló anyák táppénzét ki kell terjeszteni két- és három­éves gyermekük betegsége esetére is. Ilyen és sok más, a dol­gozók helyzetét javító to­vábbi intézkedés fokozatos megvalósításához : az előfel­tételeket a termelés norma­lizálásával, a vásárlóerőnek megfelelő árualap biztosí­tásával teremthetjük meg. A munkástanácsok gaz­dasági tevékenységüket lé­nyegében — a vállalatok többségénél — néhány he­te kezdték meg igen nehéz körüimények között. A szakszervezetek követ­kezetesen a munkás ön­igazgatás elve mellett áll­tak és állnak. A szakszervezetekre fon­tos feladatok hárulnak a munkástanácsok , segítésé­ben, munkájának megjaví­tásában, Melyek . ezek a‘ legfontosabb feladatok?. 1. A különböző szakszer­vezeti szerveknek foglal­­kozniok kell az üzemi mun­kástanácsok Építésével. A jó módszerek általánosítá­sával, a tisztázatlan kérdé­sek megoldásával. 2. Tervet, keli kidolgozni, hogyan kívánják gazdasági kérdésekben oktatással se­gíteni a munkástanácsok tagjait. 3. A munkástanácsok működését szabályozó kor­mányrendeletben lefekte­tett elveknek érvényt kell szerezni. A munkástaná­csok nem vállalkozhatnak olyan feladatok megoldására, amely az igazgató és az üzemi adminisztráció fel­adata. Kialakulóban van a szakszervezetek és a mun­kástanácsok helyes viszo­nya. Ez örvendetes, hiszen a közös ügy gyorsabb előbb­­revitelét fogja szolgálni. E kérdés kapcsán azonban szükséges szóvátenni, hogy egyik-másik üzemben né­hány munkástanácstag olyan jogot vindikál ma­sának, hogy zavarja és bele akar szólni a szakszerveze­tek belső ügyébe — vá­lasztásokét ír ki és le akar stb. Helyes less ezeket a módszereket és gyakorlatot gyorsan abba-i hagyni. A szakszervezetek egyet­értőn >k a kormány-nyilat­­koza. megállapításával, hogy' a népgazdaság veze­tésének alapja továbbra is a tervszerű irányítás. ' A szakszervezetek szük­ségesnek tartják, hogy k ü­­lönböző, szinte minden olyan kérdésben, ámély a dolgozók élet- és munka­­körülményeivel függ össze, megfelelő szervek előtt ki­fejthessék álláspontjukat és ha . szükséges, e kérdé­sekben a dolgozókhoz for­duljanak. A Szaktanács Elnöksége arra törekszik, hogy a gaz­dasági kérdések gondos ta­nulmányozása alapján min­den lényeges kérdésben kialakítsa a saját állás­pontját. A szakszervezetek szük­ségesnek tartják: a nemrég létrehozott kormánybizott­ság minél előbb dolgozza k! a jövőben alkalmazandó gazdasági mechanizmusra vonatkozó javaslatokat. —• Ezeket szakemberek, szak­­szervezeti képviselők szé­leskörű bevonásával' tár­gyalja meg, majd terjessze a Minisztertanács elé. összegezve: Mindezek a javaslatokéi# feladatok azt szolgálják, hogy a szakszervezetek maximálisan betölthessék feladatukat. Ügy váljanak a szocializmus építésének eszközévé, hogy ennék so­rán soha ne szorulhasson háttérbe a törődés és gon­­doskodás a dolgozók élet- és munkakörülményeivel. Gazdaságpolitikánk távlatai A termelés helyreállítása után a népgazdaság egész­séges szerkezetének kiala­kítására 2—3 éves tervet kell kidolgozni. A terv végrehajtása során ki kell alakítani hazánk adottsá­gainak megfelelő népgazda­ságot. A szakszervezetek sze­rint a tervek kialakításá­ban a dolgozók életszínvo­nalának emeléséből kell ki­indulni, és ennek alapján kell meghatározni a ter­melőerők fejlesztését, a népgazdaság jövőbeni szer­vezetét. A szakszervezeteknek ha­tékonyan részt kell ven­­niök a tervek kialakításá­ban, elsősorban a nemzeti jövedelem elosztására vo­natkozó javaslatok kidol­gozásában. Fentieket fi gyei emberé­re, a 2 vagy 3 éves terv­ben az életviszonyok meg­javítását a következő mó­don lehet elérni: 1. Javítani kell a jelen­leg legalacsonyabb élet­­színvonalon élők, a sok­­gyermekes családok élet­színvonalát. Meg lehet va­lósítani, hogy valamennyi dolgozó elérje a létmini­mumot és a jelenleginél több meg is haladja azt. 2. Lényeges eredményt érhetünk el a lakáshelyzet javításában. A csökkentett mértékű beruházások le­hetővé tehetik, hogy az ed­diginél lényegesen nagyobb mértékben építsünk laká­sokat. 3. Javítható a bérből és fizetésből élők ellátása, fő­leg a kórházi és orvosi ke­zelése. Ez elsősorban úgy érhető el, hogy emeljük a kórházi ellátási normát. 4. Nagy számban, kell építeni tantermeket, fejlesz­teni kell elsősorban terü­leti jelleggel bíró bölcsődei ás óvodai hálózatunkat. A Szaktanács Elnöksége javasolja, hogy a szakszer­vezetek központi vezetősé­gei konkrétan vizsgálják meg a szakszervezetükhöz tartozó termelési. ágak helyzetét és alakítsák ki álláspontjukat a népgazda sági áeak további fejlesz­téséről is. A szakszervezetek segítsék a munkástanáesokat A szakszervezeti feladatok megoldásának feltételei Az előttünk álló felada­tok nagyok, sokkal na­gyobbak, mint eddig bár­mikor. Mi a feltétele, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom mindezeket meg­oldhassa? Ehhez szerintünk minde­nekelőtt két dolog szüksé­ges: Először: A magyar szak­­szervezetek válljanak szi­lárd elvi alapon nyugvó, a munkásfiatalomért, a mun­kásosztály ügyéért bátran és nyíltan kiálló osztály­harcos szervezetekké. Másodszor: .; Teremtsük meg a szakszervezetek szer­vezeti és cselekvési egysé­gét. Egységes fellépés és állásfoglalás kell a legdön­tőbb politikai és gazdasági kérdésekben. Ehhez viszont az szükséges, hogy a szak­­szervezetek minden körül­mények között megőrizzék szervezeti egységüket és a leghatározottabban fellép­jenek a munkásosztály egy ségét bomlasztó minden tö­rekvéssel szemben. A szakszervezetek függetlensége Az október 23-i esemé­nyeket követően létrejöttek az üzemekben a munkás­igazgatás új szervei: a munkástanácsok. A mun­kástanácsok létrejöttének körülményei miatt e szer­vek működése, tevékenysé ge kezdetben nem alakult megfelelően. Ismeretes, A függetlenségen mi — inállóságot értünk. Aszak­­;zervezetek a murikásosz­­:ály pártonkívüli, önkéntes szervezetei, amelyeknek negvan a maguk önálló szervezeti életük, demok­ráciájuk, alapszabályuk. — Jgyeit önállóan, demokra­­ikusan kívánja intézni. A szakszervezetek vi­tathatatlanul a prole­tárdiktatúra alapján állnak és ez meghatá­rozza viszonyukat a proletariátus pártjához és államához. önállóságuk birtokában a politikai és' gazdasági élet ninden területén hangot ídnak a dolgozók érdeké­ben kialakított vélemé­nyüknek, javaslataiknak. A szakszervezetek nem enge­­lik meg a beavatkozást és tanulva a múlt hibáiból — következetesen fellépnek minden olyan intézkedés­sel szemben, amely a dol­gozók, a munkásosztály és a munkáshatalom érdekeit sérti. Sokan feltették mostaná ban a kérdést: Miért nem támogatták a szakszerve­setek a sztrájkot sem no­vember 4 előtt, sem ne­hogy nem azon céllal ala­kultak, mint amilyen fel­adatokat most el kell vé­gezniük. A munkást an á­­’3ok jó része nem fcglalko­­*ott gazdasági feladatok­kal. Ellenforradalmi, re­akciós erők egy részüket a.iát politikai céljaik érde­kében használták fel. vember 4 után. Világos és egyszerű erre a válasz. — Ezek a sztrájkok az ellen-. forradalmi erőket segítet­ték és nem a szocializmus építését, a munkásosztály ellenségeinek, nem pedig a munkásosztálynak használ­tak. Nem támogattuk és nem érthettünk egyet aa ellenforradalom által su­galmazott igen sok esetben a munkásokkal szembeni terrorral erőszakolt úgyne­vezett sztrájkkal, mert fe-i 'élességét éreztünk a dol­gozók iránt és nem tartot­tuk helyesnek, erkölcsös­nek, esetleg „taktikai”, szempontból, magyarul meg­mondva opportunizmusból igazat adni a sztrájkolok« nak, akik szinte kivétel, nélkül becsületes, de meg­tévesztett dolgozók voltai;,.. vagy éppen a sztrájkra,, uszítóknak. Mit eredményeztek ezek a sztrájkok a munkásosz­tály számára? Kisebb ke­resetet, a vízbetöréses bá-‘ nyákat, , kevesebb szenet, munkanélküliséget. Sokári ma már egyetértenek ve­lünk ebben, de azt kérde­zik, mi elvileg a szakszer­­(Foly tatása a 3. ollalorO. Gazdasági helyzetünk az októberi események után

Next

/
Thumbnails
Contents