Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-09 / 7. szám

1957. január 9, szerda S7.VHOIXS-SZA IMA a -NEM -Az angol bányászok nem szívesen látják a magyar bányászokat — írja a Daily Telegraph A Daily Telegraph ipar­ügyi tudósítója jelenti: — A midlandi szénbá­nyászok közül sokan nem szívesen látják magyar me­nekültek alkalmazását az angol szénbányákban. 1400 magyar menekült lakik most bányász-kaszárnyák­ban Anglia különböző vi­dékein, hogy az angol nyelv legkezdetlegesebb elemeit elsajátítsa. A Nottingham megyei szénmedence bá­nyászai kijelentették, nem félnek ugyan az idegen bá­nyászok versenyétől, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a külföldről érkezett munkások idegen szigete­ket képező zárt csoportok maradnak és nagyon nehe­zen megy felszívódásuk az angol bányászéletbe. A múltban nagyon gyakran álltak elő súrlódások és ez ártott a jó munkás vi­szonynak és a termelésnek, Csou En-laj nyilatkozata a Tryiiuna Ludu pekingi tudósítójának Mint a TASZSZ jelenti, a Trybuna Ludu hétfői szá­mában közölte azt a nyi­latkozatot, amelyet Csou En-laj kínai miniszterelnök adott küszöbönálló lengyel­­országi látogatásáról a lap pekingi tudósítójának. — Nagy örömmel fogad­tam el a lengyel kormány meghívását — mondotta Csou En-laj, — hogy má­sodszor is látogassak el Lengyelországba, ahol lehe­tőség nyílik találkozni a kormány és a párt veze­tőivel, az élet különböző területének vezetőivel, va­lamint a lengyel nép nagy tömegeivel, mindenekelőtt a dolgozókkal. E látogatás kétségkívül elő fogja moz­dítani a szocialista orszá­gok szolidaritásának és kölcsönös segítségének fo­kozódását, valamint Kína és Lengyelország barátsá­gát. Remélem továbbá, hogy ez a látogatás eiőse gíti a világ békéjének megszilárdítását, a béke el­len irányuló imperialista provokációk és diverziók meghiúsítását a békés egy­más mellett élés öt elve alapján, a testvéri orszá­gok erejének összefogásá­val. Anglia, Franciaország elvesztél 1c, az USA visszanyerte tekintélyét — az arabok szemében Az AP jelentése szerint Abdel Khalek Husszuna, az Arab Liga főtitkára vasár­nap kifejtette, reméli, hogy a Közép-Kelet jövőbeni bé­kéje az ENSZ-től függ. „Ha Izrael határain be­iül marad s ha visszavon­ják a gyarmatosítás és az imperializmus erőit, akkor az arab államok hajlandók lesznek az együttműködés­re. Senki sem tudja ecse­telni, hogy milyen nagy­mérvű tekintélyveszteséget szenvedett Anglia és Fran­ciaország a szuezi akció után. Logikailag - lehetetlen kapcsolatba nem hozni az izraeli agressziót Anglia és Franciaország bűnrészessé­gével” — mondotta Húsz. szuna. Az Arab Liga főtitkára nem volt hajlandó kom­mentárt fűzni Eisenhower­­nek a kongresszushoz inté­zet üzenetéhez, kijelentette azonban, hogy az Egyesült Államok bizonyos mértékig visszanyerte elvesztett te­kintélyét az arab országok között azzal az állásfogla­lással, amelyet a szuezi kérdésben tanúsított. Forradalmárok ? Vita folyik manapság ar­ról, hogy volt-e ellenforra­dalom a megyében? Van, aki azt mondja: „Nefti volt; hiszen nem folyt vér az utcákon, senkit fel nem akasztottak . . Nos, hadd szálljunk vitába ezzel a né­zettel. Elöljáróban le kgil szö­geznünk, hogy a részvevők között (különböző bizott­sági tagok) igen sokan vol­tak jószándékú, becsületes emberek, akik nem a nép­­hatalom ellen, hanem a múlt hibái miatt emelték fel tiltakozó szavukat. Saj-*­­nos azonban kevés kivé­tellel, még ezek a jószán­dékú emberek sem ismer­ték fel kellő időben, hogy ők csupán a kulissza sze­repét töltik be az ellenfor­radalom piszkos játéká­ban. Mint amilyen sze­mérmetlenséggel sajátította ki az ellenforradalom a nemzeti jelszavakat,- jogos követeléseket. Persze vol­tak olyanok is, akik — ta­lán inkább ösztönösen, mint tudatosan — felismerték, hogy valami nincs rendjén. A mátészalkai „járási for­radalmi bizottság” egyik értelmiségi tagja már . az első napokban fakápr.él hagyta ezt a szervet, mond­ván: . . nem tetszik ne­kem a méltóságos uramo­­zás ...” A megyei nem­zeti bizottság egyik tagja szintén hátat fordított a testületnek, látva, hogy az fokozatosan, következete­sen jobbra tolódik. Más beválasztott tagok részt sem vettek a munkában. Pesten és más helyeken már folyt a vér, garázdál­kodtak a fehér-banditák, megyénkben pedig ott gyü­lekeztek a kulisszák ■. mö­gött véres leszámolásra ké­szen a néD ellenségei. Ná­lunk valóban nem kerüli sor gyilkos terrorista ak­ciókra. Ennek elsősorban az az oka. hogv jelen vol­tak a szovjet csapatok. Ám az ellenforradalmi vezér­alakok már nyíltan megie­­’entek. Kétes elemek lép­tek szószékre, forradalmi mezt öltve, kikiáltva ma­gukat a demokrácia baíno­­kainsk. És ol-e^szólták mo­hukat. A volt fasiszta po1- eármester csalédia. a vá­rosi tanács erkélyéről így ord'tozott: ..Aki o”rtteo volt, annak egy darab szá­raz kenyér sem fog jutni obbon az országban . . .” A Nvírezvházán mesala-Tudományos sarok Emlékezzünk a fényképezés úttörőire A ma embere sokat köszön­het a modern fényképezési technika tudományos úttö­rőinek, alkotóinak. A fényké­pezés ma már nélkülözhetet­len segédeszköze a tudomány valamennyi ágának. Az isme­­retterjesztí# tol a szórakozásig mindenütt és sokféle formában kiszolgálja az emberiséget. A fényképezéssel kapcsolatos Iparok pedig tízezreknek ad­nak kenyeret. Január 9-én éppen 11* éve annak, hogy a modem fényké­pezőgép őse, a „daguerretyp” hódító útjára indult. Arrago francia fizikus 18S9. január 9-cn mutatta be a francia aka­démiának Daguerre találmá­nyát, amellyel az első igazi fényképet készítették. Azelőtt ismerték már a fény­képezés egyes elemeit, sőt kí­sérleteitek kűlönféie eljárá­sokkal is. Ezek az eljárások azonban hosszadalmas és kö­rülményes voltuk miatt soha­sem léphették át a laborató­rium küszöbét. A sötétkamrá­ról például már Leonardo da Vinci mint ismert dologról tett említést műveiben. A lencsé­ről Alhazen arab tudós nyi­latkozott még a XIT. század­ban. Dscbafar mezopotániai tudós kimutatta a7 ezüslnitrá­tok fényérzékenységét. Johann Heinrich Schulze 1727-ben a lényérzékeny anyagok felfede­zése terén még előbbre jutott. A fényképezés alapelemei te­hát külön-külön már ismertek voltak, egyesítésükre azonban csak a XIX. század elején gon­dolt és tett lépéseket Joseph Nicéphore Niépce feltaláló robbanómotor, hydralikus szi­vattyú, stb. Fényképezési eljá­rása azonban a gyakorlati életre még alkalmatlan volt. Negatívnak például olyan üveg­lemezt használt, amelyen asz­­faltoldatréteg volt a fényérzé­keny anyag és 8—12 óráig tar­tott az exponálás. Niépce el­vileg helyes úton haladt, de anyagi eszközök hiányában nem tudott clőhtn*e jutni. Ek­kor társult Daguerre!, aki előbb adótiszt, később színházi díszletfestő volt. (Daguerre ta­lálta fel a színházi életben használatos diorámát, ami nem más, mint ol3ran áttetsző kép, amelyet a napszaknak megfe­lelően világítanak át.) Daguerre és Niépce most már negatívként jóde2üsi-be­­vonatú lemezt használt, amely jóval fényérzékenyebbnek bi­zonyult az aszfaltoldatnál. — Ilyen módon, az exponálás! idő lényegesen rovidebb lett s az előhívás is egyszerűsödött. Ezzel az eljárással már elfo­gadhatóvá vált a fényképezés a gyakorlati élet számára. Da­guerre találmányát a francia állam megvásárolta, jó nyug­díjat és becsületrendet kapott érte. Daguerre után még sok to­vábbi tökéletesedésen ment át a fényképezés, amíg fejlett fokra eljutott. Niépce unoka­öccse az üveglemczes fényké­pezést is megoldotta. Ottmár Anschütz 1880-ban feltalálta a redőnyzárat s ezzel 5—6 percre rövidült le a fényképezés ide­je. Ezután már könnyebb volt az út a színes fényképekig, a másodperces felvételek, a pa­rányi részecskék és a bolygók képének megörökítéséig, a fényképezés sok csodás ered­ményéig. Az úttörőké a na­gyobb dicsőség, h«szen a kor maradi nézeteit is, akiknek hordozói ördöngösséget véltek a fényképezésben. Sok gáncs érte Daguerret és Niépcét a rokonszakmabeliek, mint a rézkarckészítők, a fametszők, a festők, stb részéről is, ak’k kenyerüket féltették az új iparágtól. Ám az új diadalát a régi fölött — amely az embe riség haladását szolgálja — késleltetni lehet, de meggá­tolni soha; (Za) kdlt értelmiségi forradalmi bizottság- sok becsületes tagja mellett ott volt az a nyíregyházi orvos is, aki fcöztudomás szerint súlyos tízezreket vág zsebre ha­vonta. Feltehetően egyetlen Sérelme volt az elmúlt ti­zenkét év alatt: nem tudta hová költeni a pénzét. — Mint „forradalmi értelmi­ség” az első napokban ki­szaladt a volt birtokára és mégfenyegette a volt cse­lédeit. Igazán forradalmi cselekedet volt! Felesége bevonult a nyíregyházi rá­dióhoz a veit polgármes­ter hozzátartozójával egye­temben és utat engedtek munkás és népgyalázó szó­noklatoknak. Vagy forra­dalmárnak nevezhetjük azt a német lovagrendes ügy­védei. aki azóta már dirz­­azidált? Kallóséra jer. ben éi környékén megjelent a földbirtokos Kállay família sarja, és azzal fenyegette a parasztokat, hogv vissza­veszi a földet. Még a gép­­állcmási gépekre is igényt tartott. Nagydoboson, T:­­<szabecse:i, Rakamazon és sok-sok más községben a régi kakastollasok jelentek meg és nem egy helyen verték, gyalázták az igaz hazafiakat. Ezek talán for­radalmárok voltak? Vajon mi . köze van a fasiszta polgármester szellemi örö­kösének, a régi birtokokra áhítozó földesúmak, csend­őrnek és kuláknak a de­mokráciához, a nép hatal­mához, Petőfi, Kossuth és a magyar munkásmozgalom nemes eszméihez? Semmi az ég világon! A nép jogos felháborodását, a hibák el­­’eni tiltakozást akarták szekerükbe fogni,- hegy ép­pen a munkások, a dolgozó parasztok repítsék eket vissza a földesúri-kapita­lista világba. És hogyan merészkedtek ezek az emberek már a legelső napokban je’entkez­­ni, aktívan szerepelni? Nyilvánvalóan tudták azt, hegy Magyarországon nem forradalom van, hanem el­lenforradalom bontakozik ki. Ezt tudták itt Szabolcs- Szatmárban is, mert ebben a megyében már az első napokban szerepeltek az ellenforradalmi elemek. Persze demokratáknak ál­cázva magukat. És nem árulunk el titkot, ha meg­mondjuk, hogy közvetlenül a szovjet csapatok második beavatkozása előtt kezdetét vette az erőszakos cseleke­detek sorozata. Letartóz­tatták a megye két mun­kásvezetőjét, az államigaz­gatási vezetőhelyekről el­üldözték a munkás- és pa­raszt kádereket, általános .ícmmunista- és szeciai ista­­ellenes ’ hangulatot szítot­tak. Egyszóval olyan lég­kört próbáltak teremteni, amelyben gátlástalanul vég­rehajthatták volna véres térrcrcselékedeteiket is. Nem volt tehát ellenfor­radalom a megyében? És ezt ma már egyre többen átják, azok a munkások, dolgozó parasztok, haza­fias értelmiségiek, akiknek egyetlen porcikájuk sem kívánja vissza az úri Ma­gyarországot. 3 Külföldi 5 ScstlanS Yard segítségért esetíez bök LiVabző Angliában szabadon sétál, mert nem Kikerüli éke; lelep­lezni. Fa tudnál* meg abból a hivatalos közle­ményből, amelyet a na­pokban tett közzé a Scotland Yard, s amely­nek aa a célja, hogy se­gítségül hívja &js angol polgárokat — együttmű­ködésre. Ebben * közlemény­ben olvasható, hagy a gyilkosok 12 százalék» szabadon és büntetlenül él, s hogy a kisebb bű­nözök száma, akiknek a nyomára nem sikerült rátalálni, még nagyobb. A Scotland Yard olyan bűntényeket is közöl, amelyeket eddig a nyo­mozás miatt szigorúan titokban tartott, s ame­lyek elkövetőit minded­dig nem sikerült kézre­­kerítenie. A Scotland Yard azt reméli, hogy ezzel a közleménnyel és a ben­ne közölt rejtélyes gyil­kosságokkal sikerül majd meggyőznie az angol polgárokat, hogy saját biztonságuk érdekében is érden-és együttműködni az angol rendőrséggé!. (Megjelent a Jűgo­­szláviai „7 Nap” című újságban.» Nem kell meglepAdni W Orchester közelében egy személygépkocsi ösz­­szeütközött egy teher­autóval. Az utóbbi telt sörösüvegekkel volt meg­rakva. A körríyék lakói, ahol a szerencsétlenség történt, nem a sebesül­tek. segítségére siettek, hanem egytöl-egyig heza­­szaladtak, majd. vödrök­kel, s üvegekkel megra­kodva tértek vissza a szerencsétlenség helyére, s üvegeikbe öntötték azt a sört, ami még meg­maradt ... Egy újságíró feljegyezte a szerencsét­lenség szemtanúinak vi­selkedését, s azután még hozzáfűzte: „Azok, akik tudják, hogy Worchester Skóciában van,, nem le­pődhetnek mer ilyen vi­selkedésen ..." Item az erkölcsük miatt ■ ■ • San Franciscóban van egy „Paradicsom” neve­zetű éjjeli mulató, ahol Éva-kosztümben fiatál lányok lejtik a táncot, s a nekik rokonszenves térfivendékeket jelképe­sen almával kínálják mag ... Ez az alma­­szám a vendégek köré­ben nagy közkedveltség­nek örvend. Nemrégiben azonban bírósági ítéle ­tei betiltották ezt a műsorszámot — mert a gyümölcskereskedők egyesülete tiitekezott el­lene. Szerintük az alma­árusítás jega egyedül csak őket illeti . . . Ez aztán aranyélet! A semleges Ausztriá­nak is van katonasága. Az új osztrák katonaság­nak azonban előírásai is vannak, amelyeket úgy fogalmaztak meg, hogy a fiatal katonákra ösztön­zőleg hassanak. Az elő­érdekességek írásokban hangsúlyozzák, hogy az osztrák katonák voltaképpen „uniformis­ba öltöztetett polgárok". Es, hogy az „egyenruhá­ba öltöztetett polgárok", hogyan élnek majd a ka­tonaságnál — azzal negy­ven paragrafus foglalko­zik. Íme néhány parag­rafus lényege: A szolgá­lati idő kilenc hónap. A szolgálat és a katonai gyakorlatok munkanapon kilenc órát tartanak, va­sárnaponként pedig hat órát. A katonák szabad­idejükben polgári ruhát vehetnek fel, a tisztek és altisztek pedig csak ma­­gázliatják a katonákat. A laktanyában kettő, négy és hatágyas szobák lesz­nek, de nem szalmazsák­kal, hanem matraccal. A katonák úgy választhat­ják meg szobáikat, ahogy nekik a legjobban meg­felel. Például: dohányo­sok és nem dohányosok. Az egyik paragrafus még azt is mondja: minden regruta a kaszárnyába hozhatja hozzátartozóját, különösen édesanyját, hogv a szülő a saját sze­mével győződjön meg ar­ról, milyen körülmények Is.zi* 1 él majd fia kilenc hónapig. I* mtgesY katonai hír A világ leggazdagabb katonája minden való­színűség szerint Muk­­karram Jah herceg, a haiderabadi maharadzsa trónörököse, aki trónra­­lépése után hatvan mil­lió font-sterling bank­számlával rendelkezik majd. A huszonhárom éves herceg, aki most egy angol katonai aka­démián tanul, hazájában egész hadsereggel ren­delkezik és a távolból tábornoki rangban pa­rancsol nekik. Diétázik A 212 kilogrammos Albu Nikola vlajkováci (Jugoszlávia) lakosról az a hír járja, hogy ő az or­szág legnehezebb embe­re. Egyetlen evésre, min­den különösebb megeről­tetés nélkül nélkül kész elfogyasztani egy hat ki­logrammos sült bárányt, persze nem csak azt, mert elcsapja az ember hasát, kell ahhoz még két kilogramm kenyér is. Az orvosok véleménye sze­rint ez az állapot nem mondható éppen egészsé­gesnek, és tanácsolták Albu Nikolának, hogy csökkentse a napi fejada­got. Az ország legsúlyo­sabb embere megfogad­ta a tanácsot, és két év óta állandóan diétázik. Napjában csak kétszer étkezik, de a hatás nem látszik, mert Nikola még tíz kilót gyarapodott a két diétás esztendő alatt. Albu Nikola most 42 éves még 11 éves sem volt, amikor megnősült, egy leánya van (113 kg-os) és egy fia (90 kg-os). Ez a bánáti földműves most már kezdi elveszíteni a diétába vetett reményét is. (Megjelent a „7 Nap” 1936. X. 13-i számában.)

Next

/
Thumbnails
Contents