Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-29 / 301. szám

BZABOLCS-SZAT.MAH ?J®FB 1935. flevembcir 2?, sWMibat Legyen kitüntetés állami vállalatoknál dolgozni A dohányfermentáló dolgozói bizakodással tekintenek a jövőbe Práviez Bélától, a me­gyei Építőipari Vállalat Korábbi villamost Kérünk KEDVES KISVASÚTI DOLGOZÓK! A Sóstói-ii(i dolgozó asszonyok nevében kérjük » segítséget Naponta ja­nink dolgozni a városba, felülünk — sokszor felül­nénk — a villamosra, hogy rövidebb idő alatt érjünk munkahelyünkre. Munkánk fél 8-kor, 8-kor kezdődik, de kisgyerme­künket még d kell vinni a bölcsődébe. Villamos azonban nem indul csak 7 óra után, vagy esetleg 7 órakor. Ezt a járatot nagyon ritkán tudjuk használni, sietünk, kap­kodunk, félünk, hogy el­késünk munkahelyünkről. Azt kérjük, — ha van rá lehetőség, — indítsa­nak egy korábbi villamost. t:gy gondoljuk, ennek nem sok akadálya van, hiszen a kijárási tilalom hajnali 4 órakor megszű­nik, nekünk pedig na­gyon sokat segítenének, ha kérésünket teljesíte­nék. Sóstél-űtl asszonyok. az építőipari munkások tu-; dúsuk legjavával, az épít­kezések jó és pontos idő­ben történő befejezésével szereznék vissza régi jé hírnevüket. igazgatójától a jövő tervei felől érdeklődtünk. •— Az elmúlt években, leromlott az állami építő- ivari vállalatnál dolgozó kőművesek és ácsok, épí­tőipari dolgozók hírneve. Kiváló szakemberek hagy ták el a vállalatot és sok olyan dolgozó került he­lyükbe, akik más helyen, úgymond nem állták meg helyüket. A szakmunkások 3Ä? ’SUüsstés a Tiszába dobták az áldizatoti Interjú a vállalat főmérnökével lenne magas szintre emel­ni az állami építőipari vál­lalat és más állami válla­latok munkájának mércé jét, ezzel együtt a hírne­vét. El kellene érni, hogy az állami vállalat véle■ menyét kikérjék kisipari és szövetkezeti munkák átvételekor, ppúgy, mint a mestervizsgáztatásoknál. Ha az anyagi érdekeltség meglenne, ezzel megoldód-] na az is, hogy ► szakmák, legjobbjai szinte verseng-j nének azért, hogy államij vállalatnál dolgozhassa-I nak. Szeretném, ha az új j esztendő meghozná ezt n változást az állami építő- j iparban is. Szeretném, haj BZtenJT ! Elmúlt a „vihar“, lecsil­lapultak a kedélyek, meg­szűnt a nyugtalanság, megkezdődött a komoly yTyTTrvrTTyTVTTyvTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTyTTVTTtTVyvvvTTyr . Meg ölfék Baloghot Szinte ön-; tötte bele a bort, pálin­kát a két Tóth. Mikor az áldozat már jól kiké­szült, szekérre ültették és 1 kivitték a Tiszapartra, El­mentek vele Milotáig, ahol végrehajtották a rablógyil­kosságot. összerúgdosták, összeta­posták, agyonverték Ba­loghot, elrabolták a nála! lévő ezeregynéhány forin­tot és a folyóba dobták. A holttestet még ezideig nem tudták kifogni. A tettesek őrizetben vannak és ja­nuár 10-én kerülnek a vád­lottak padjára, UJ KÖNYVEK Ssóválíás után \ ■d agyonütötték apjukat \ Máthé Lidia; Bujdosó szó. kötve 20.50 Ft, Kb. 352 oldal, Td.usztri.ri6 Máthé Lívia „Búj* dosó síó“ c. most megjelent hőnyi véből* Regény a XVIII. századból, a magyar nép történél-1 mének egyik legszomorúbb szakaszából, az ellenrefor- [ máció véres elnyomásának, s az ezt követő független-! ségi mozgalomnak korából. öreg már előzőleg is fényé-1 getőzött, ásót fogott, hogy az ő udvarán ne járjanak keresztül. Amikor munka-1 végeztével a fiatalok visz-“ szaindulták, az apa becö-1 vekelte a kaput és ismét I ásóval hadonászott a két* fia orra előtt. Endre volt a hevesebb természetű. A kezében lé­vő baltával apja fejére suj-2 tott. A szerencsétlen apai koponyacsonttörést szenve dett és november 30-án a 1 mátészalkai kórházban meghalt. A tett tényleges elkövetőjét, Kosa Endrét t az ügyészség őrizetbe vet­te. A bűnperben január 15-én tartanak tárgyalást. Kosa Sándor, aki jelen volt a gyilkosság alkalmával, mint bűnsegéd kerül az igazságszolgáltatás elé. munka A dohánygyári dolgozók ha gulata is nyu­godt, vezetők és munkások a jövőt fürkészik kutató szemmel és sok reménnyel. Vajon Grasselly Miklós főmérnök hogyan látja a gyár munkáját és fejlődé­sét; 1957-ben. — Rend, nyugalom van gyárunkban, Intézkedést hoztunk a dolgozóknak kedvező bérezésre. Meg­szüntettük a normarend­szert, s örömmel tapasztal­juk, hogy órabéres rend­szerrel is legalább annyi mennyiséget és sokkal jobb minőséget termelünk, mint korábban a norma rend­szerben, Jó hatással van -t termelési kedvre a kor­mány által engedélyezett béremelés is. A munkafel­tételei jók a gyárban, ter­vünket teljesíteni tudjuk. Arm a kérdésre, hogy mi a véleménye a főmér­nöknek a munkás önkor­mányzatról, ezt válaszolta: — Rövid múltja van csak vállalatunknál a munkás- tanácsnak, de máris el­mondhatjuk, hogy felbe­csülhetetlen segítséget je­lent. Ötven tagú a mun­kástanács üzemünkben, közülük tizenegy a szük­körű vezetőség tagja. A legjobb műszakiakból eg szakemberekből áll. El­mondhatjuk, hogy a mun­kástanács vállalatunk gaz­dasági vezető szerve. Pa­pírformák, utasítások nél­kül dolgozunk együtt. Utolsó kérdésként agyár dolgozóit, a dohányterme­lőket és a megyét is érintő kérdésről, a szivarkagyár létesítéséről kérdeztük Grasselly Miklóst. Sokat beszélt a tervekről. — Gyárunkban megvárt a szivarkagyártáshoz szük­séges helyiség, a gépek kezeléséhez szükséges szakerőt is biztosítani tud­juk. Már történt intéz­kedés, hogy egy vágógé­pet, egy töltőgépet és egy csommagológépet szerez­zünk be. Egyelőre leg­alább azt szeretnénk elér­ni, hogy a dohányterme­lőknek járó, mintegy 68 millió szivarkát a gyárban állítsuk elő, ne kelljen más dohánygyárból igériy- bevenní. Tá^-labbi célunk az, hogy a szivarkaüzemet későbben egy külön gyári résszel bővítsük. Remél­jük, hogy 1957-ben ezen a térén is jelentős sikereket fogunk elérni; O. A, UJ KÖNYVEK Katkó István: Opálka és a forgószél. Kb. 272 oldal, kötve lß.— Ft, Az író a felszabadulást követő izgalmas és' for­rongó időszakot ábrázolja szatirikus regényében. Békéért harcoló — ezt a nevet viselte a székelyi kö­zős gazdaság. A név után — azt hihette az ember, — hogy itt erős volt a békés életre, összetartásra és bol­dogulásra való törekvés. De nem így volt mégsem. Szinte a megalakulás tó. kezdve széthúzás, belső harc, személyi ellentét dúlt a tagság soraiban, amit csak fokozott a gyenge ve­zetés, a felső szervek túl­zott beavatkozása és a kü­lönféle megkötöttségek. Sem a faluban lakó földes pa­rasztok, sem a tanyai volt cselédek nem érezték jól magukat ebben a laza kö­zösségben. Az Öze-tanyai azegényparasztok többször megkísérelték az elszakr- dást és külön tsz. megala­kítását, de a felső szervek mindannyiszor elzárkóztak e czándék megvalósítása elől. Most aztán az októberi ese­mények hatására a tsz. fel­oszlott. Nincs mit tagadni: az egész tagság fellélegzett, még az öze-tanyabeli volt cselédek is. Első pillanatok­ban csak azt érezték, hogy Erős Janus 6 holdas pa­raszt, a házigazda, fürkész­ve vizsgálta a vendégek ar­cát. Ifjú Polenszky János, a volt tsz-traktoros lehajtott tejjel támaszkodott az ajtó­félfának. A hosszú Here Pál csillogó szemű, fekete hajú felesége mellett állt és ki- bámuit az ablakon. A házi­gazda tekintete legtovább ezt a házaspárt környékez­te, majd a többin is átsza- >adt futólag. A mély hall­gatás neki azt mondta, hogy ezek az emberek, akárcsak ő, rágódnak bslüí a sorsukon. Mihez kezdje­nek ezután? A tsz. volna a 1egjobb, de nem úgy, ahogy eddig volt, hanem ahogy már régóta akarják: a ta­nyán a tanyasiakkal. De mit szólnak ehhez a töb­biek? Polenszky János tör *e meg a csendet: — így van jól, csak a traktort sajnálom . . . A traktoros öccse, Mihály, aki vöröshajú, jóképű fia­talember, a bátyjának for­dult: — Sajnálsz te egyebet is! Erre mindenki felélénkült. Való igaz, van egyéb saj- nálnivaló is. Egymást túlli­citálva sorolták fel, hogy mennyi terményt, menny; pénzt kaptak a tsz-től. Jól éltek, jobban, mint a cse­lédség idején. A családokéi vannak látva lábbelivel, ru­házattal. Tehén, disznó, ap rójószág van minden csa­ládnál. Vajon tudtak vol­na-e egyesek, — mint pél­dául Erős János is, —olyan szép, zsalugáceres, csator­nás, festett-tornácos házat építeni, ha nem lett volna tsz-tag? Erre Erős Ján:s is .agadólag rázta a fejét. — Mindnyájan jelen tő-égte!j.'- aen bólogattak arra a meg állapításra, amit özvegy Erős Andrásnó tett kezét keresztbe rakva a mellén: — Mégis csak jó az a téesz! Istenem látja lelte­met, hogy igazat mondok... Az igazi önkéntesség December 18-án, amikor ez a beszélgetés lezajlott, senki sem hívta meg- a ta­nyasiakat Erős János házá- aoz. Hiszen gyakran össze­jönnek itt szomszédolm hí­vás nélkül is. Nemcsak a -ágas, szép lakás, hanem a jó és okos szó örömben, jajban egyaránt szívesen hangzik el itt. Különben is megszokták már a tanya­iak, hogy ügyes-bajos dol­gaikat együtt beszéljék meg, mint most is. Este azzal végződött a beszélgetés, hogy jó lenne a tanyán új sz-t alakítani, hiszen a ta­nyasiak többsége ezt akarja. Állami épületek és tartalék­tőid rendelkezésre áll, a többit pedig majd előterem­tenék közös akarattal. A tanya 4—5 kilométernyire esik a falutól. A hír nehe­zen jut el oda. Nem voltak tisztában az új tsz. megala­kításának ügyeivel. Már ■'lőzőleg is puhatolóztak a árásná!, de ezután sem lel­tek sokkal okosabbak. Ezért úgy határoztak, hogy kül­döttség menjen a megyéhez és kérjen támogatást a meg­alakuláshoz. Erős János és ifjú Po­lenszky János december 19-én jó hírekkel tértek naza Nyíregyházáról. El is mentek minden házba és ismertették a kormány ál- iáspontját a szövetkezések ügyében. Másnap összeül­lek Erős Jánoséknál, hogy Az új tsz. létszáma, gaz­dasági alapja ugyan kicsi, de a tagság lelkesedése an­nál nagyobb. Az Öze-tanyai állami épületek környékén elterülő 60 hold állami tar­talékföld és a bevitt földek mintegy 100 holdas, össze­függő táblát alkotnak. Ez a körülmény is fontos ahhoz, hogy jövedelmező legyen a termelés. Az istállók egye­lőre üresek. Erős János vitt be egy pár lovat, 1 csikót, szekeret, vetőgépet, hengert. Egy kazal szalma maradt a tanyán, amit már nem osz­tanak szét, hanem a közös­ben hagynak. A munkaegy­ségre kiosztott burgonyá­ból visszavittek a közös ve­rembe 20—25 mázsát tava­most már közösen határoz­zanak a fontos kérdésben. A jelenlévők lelkesen és egyhangúlag mondták ki a megalakulást. Mind a 16-ati aláírták a belépési okiratot. Az Öze-tanyán ezzel meg­valósult a régi óhaj. Üj me­zőgazdasági tsz. alakult, amelyet a magyar történe­lem egyik legdicsőbb hősé­ről, Rákócziról neveztek el. szí vetőmagnak. Van 30 hold őszi vetésük is, amit nagyon nehéz viszonyok között tet­tek a földbe. A téli napokat tervezge- téssel töltik öze-tanyán. Az állam már nem köti meg a kezüket. Azzal foglalkoz­nak, amihez értenek, ami jövedelmet hoz. Az már bi­zonyos, hogy dohányt, bur­gonyát és takarmányt is termeinek a kenyérgabona mellett, mert jó adottsá­gaik. ezeket egyenesen kí­vánják. Az állattenyésztést is igen kedvelik a tanyán bizonyos, hogy ez is jól fog sikerülni, hiszen kedvük, szakértelmük megvan hozzá. <Za) Első lépések és tervek : Tiszakóródon zajlott le a : 'gyilkos emberölés még ok- 1 ! tó bér 28-án. Elvetemült, 1 Lelkiismeretlen gyilkosok i I követték el ezt a rémre- s igénybe illő, szándékos em- 1 íberölést. A két gyilkos: ! ►Tóth István és Tóth István ' ÍJózsef. 1 ; Kótyagos fejjel megne- ►szelték, hogy italostársuk- 1 i-riál Balogh Lászlónál sok 1 ►pénz van. Gondolták „eite- 1 ►szik láb alól” így hirtelen I ►gazdag emberek lesznek és 1 ►isten tudja számonkémi t ►tőlük a bűntettet, ha már ( ►csak a lábuk nyomát üt- i ►hetik Itatták egész este 1 Katkó Istvánnak első regénye je­lent meg „Opálka és a forgószél“ címmel. P Kétségbeejtő családi tra- Egédia vonult egy másik E község bűnügyi történeté­ibe. Ópályiban élt idősebb ► Kosa Sándor, aki egy ki- ►csit kikapós természetű ► volt. Vadházasságban élt ►egy nővel. Innen szárma- ►zott minden bonyodalom, ► mert a két legény fi a, ►Sándor és Endre igen szé­► gyelte az öreg életét. — ► Emiatt többször össze­► vesztek, mindennapos volt ►a családi perpatvar. ► Végül nem tudtak meg­► lenni egy fedél alatt, kü- ►'önköltöztek a fiúk. No- ►vember 23-án aztán újabb ► és egyben végzetes szóvál­tásra került sor az apa cs ► két fia között. A két fiú a ►szülőktől örökölt földre ►hajtott szekérrel, de azt ►csak az apjuk udvarán le­►► Az Oze-tanva összetart... hamar elkomolyodva üldö­géltek Erős János lakásán az összeült szomszédolók. megszabadultak valami na­gyon rossztól. De az első hrftmteli szavak után esak­„Mégis csak jó az a téesz...“

Next

/
Thumbnails
Contents