Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-19 / 294. szám

1956. december 19, szerda SZABOIXS-SZATMAlt NfiPB Gyilkosság méreggel telt injekciós ; fűvel — Mit csináljunk a kislásiityd ? As ellenforradalom Budapesten Nemrégiben jelent meg az „Ellenforradalmi erők a magyar októberi esemé­nyekben” című úgynevezett „Fehér-könyv”. Ebből kö­zöljük az alábbi részletet: „Még folyik a vizsgálat és folynak a kihallgatások. Nincsenek még minden részletre kiterjedő jelenté­sek az 1956 őszi budapesti fehérterrorról. De a már elkészült hiányos és szűk­szavú beszámolók is eleget mondanak arról, milyen politikai erők léptek színre a kezdődő - anarchia napjai­ban és ki ellen irányult a kezükben lévő fegyver. Egy szemtanú vallomása Oravecz László budapesti lakos mondta el a követ­kezőket: „1956 október 31-én 14 óra 30-kor Budapesten, a Lenin körút és a November 7 tér sarkán állva a követ­kező esetnek voltam szem­tanúja a Lenin körúti Mű­vész mozival szembeni jár­dán haladó férfira valaki rákiáltott: „Avós!”. Az il­letőt, aki khaki színű nad­rágot és a Dózsa Sport­egyesület színét viselő tré­ningruha blúzt hordott, megrohanta a tömeg és bántalmazni kezdték. Az így keletkezett tumultust kihasználva, valaki az elfo­gott férfi nyakába helyezett egy drótból összecsavart ká­belt. Ennek segítségével a már elalélt embert a Lenin korút és az Aradi utcasar­kán egy vasbolt előtti fára felakasztották. A meggyil­kolt- ember nyakába táblát akasztottak ezzel a felírás­sal: „Tóth áv. százados. így jár minden ávó-s.” Senki nem . ellenőrizte, hogy kik azok az emberek, akikre ráfogták, hogy az Államvédelmi Hatóság tag­jai. A bestiálisán meggyil­kolt emberek hecckampány és rágalmazás áldozatai. Egy félrevezetett fiatal vallomása ..Bányai Csaba 15 éves fiú, akinek fegyvert adtak és aki egy ún. „különleges osztagban” kapott beosz­tást, ezt mondja: „November 2-án és 3-án 10-es csoportokban clhe­lyezkedtünk lefoglalt pol­gári lakásokban. Ezekbe ci­peltük fel áldozatainkat. ‘Méreggel telt injekciós tű­vel megöltük, majd a lát­szat kedvéért fejbelőttük őket.” Ez a fiatal fiú elmondot­ta, hogy „különleges oszta­gukat” tizes csoportokba osztották, s közölte azt is, hogy november 9-én összes parancsnokaik „autókba ül­tek és elmentek valahová.” Sziklai Sándor halála Egykori volksbundista svábok, akiknek élén Esz- terle József . fellőtt, már 10 nappal az októberi esemé­nyek előtt megfenyegették a Budakeszin lakó Sziklai családot, hogy kiirtják őket. Október 25-én felfegyver­zett banditák támadták meg a házat, kézigránátot dobtak a lakásba, majd be­nyomultak. Sziklai Sándor ezredes revolverrel védeke­zett és egyik támadóját le­lőtte. A banditák kézigrá­nátjától azonban ő maga halálos sebet kapott. Apó­sát, Kiss Lajost, a benyo­muló banditák baltával verték agyon. Sziklai Sán­dor a munkásmozgalom ré­gi, ismert harcosa, apósa, Kiss Lajos pedig régi kom­munista volt, 1919 óta tag­ja a pártnak. Néhány tény Néhány arcképet és né­hány tényt írtunk itt le. Azt kívánjuk megmutatni, kik és milyen , célokra akarták kihasználni az ok­tóber 23-i eseményeket. A IX. kerületben mű­ködő egyik fegyveres cso­port vezetője Laskovícs Vera, Illatos út 5. sz. alatti lakos, büntetett előéletű, közismert prostituált volt. Csoportja nagymennyiségű fegyverrel rendelkezett. A Ferenc körút, a Mester ut­ca és a Tompa utca kör­nyékén garázdálkodtak. — Laskovics állandóan részeg volt és válogatás nélkül tüzeltetett mindenfelé. Szilágyi János 16 éves fiú évekig a nyomorék gyermekek otthonának la­kója volt. A kórházban, ahová sebesüléssel került, nevetve mesélte: „Én egy civilruhás száza­doshoz kerültem és meg­adott címekre jártunk le­számolni az ÄVH-sokkal és a kommunistákkal. Egy alkalommal a Royal szálló környékén az egyik ház III emeletére mentünk egy címre. A századosunk azt mondta, hogy egy ávós-hoz megyünk. Otthon találtuk feleségével és 6 esztendős kislányával együtt. A szá­zados először összeverte az ávósl, majd kiszakította a füleit és ollóval lekaszabol­ta az orrát. Utána egy so­rozatot engedett bele. Köz­ben az ávós felesége mene­külni próbált, de a csopor­tunk egyik tagja egy lövés­sel leterítette. Utána —bár gondolkodtunk, hogy mit csináljunk a kislánnyal — őt is lelőttük . . . Nemcsak ide mentünk fel, minden nap meg volt a magunk feladata.” Sz. E. börtönből szaba­dult nő, akit november 8-án fogtak el, amikor el akarta hagyni az országot, a következőket mondja el: „Horváth János kb. 28 éves géplakatossal ismer­kedtem meg. Ez a Horváth János abban a házban, ahol lakik, agyonlőtt négy vagy öt ugyanott lakó ávóst. Ezenkívül vitt még oda ávósokat a pincébe és ott valamennyit agyonlőtték.” Budapesten, a IX. kerü­letben agyonlőtték Turner Kálmánt, a Hazai Fésűs- fonó öreg hegesztőjét, mert részt vett a párt székházá­nak védelmében. Ugyanebben a kerületben kihívták házának kapujába Lábadi József tanácstagot és ott hasbalőtték. Lados Károlyt, Kispest tanácselnöknőjének férjét a lakásán géppisztoly soro­zattal ölték meg. Százával tartóztattak le és hurcoltak el becsületes embereket. A III. kerület­ben letartóztatták Bihari Ottót, a Goldberger gyár párttitkárát és Molnár Er­nőt, a kerületi pártbizott­ság titkárát. Ugyanebben a k u-ületben fegyveresek ke­resték fel lakásán az Ál­lamvédelmi Hatóság egy 70 éves nyugalmazott, volt gazdasági tisztviselőjét. Az idős ember a támadók elől a világító udvarra vetette magát és szörnyethalt. Az elhurcoltak egy részét az ellenforradalmi különítmé­nyek a gyűjtőfogházba vit­ték. November 3-án már az államvédelmi hatóság több száz tagja és 120 pol­gári személy volt őrize­tükben. Kivégzésüket 5-ére tervezték. Más különítmé­nyek más börtönökbe hur­colták áldozataikat. Soka­kat viszont a helyszínen végeztek ki. November 4-én a II. ke­rületben a Mártírok útján elhurcolták egy élelmiszer- üzlet elől az ett sorban álló férfiakat és letartóztattak az utcán tartózkodó több más férfit. Közülük a kom­munista párttagokat agyon akarták lőni. Tervük vég­rehajtását a szovjet pán­célosok megjelenése aka­dályozta meg. 13 tonna francia gyógyszer Budapest számára A francia nsmzetgyülés vitája a magyar helyzetről A francia nemzetgyűlés kedden délelőtt megkezdte háromnapos külpolitikai vi­táját, amelynek keretében első helyen a magyar hely­zettel foglalkozik. Georges Bidault volt mi­niszterelnök (MRP) beszé­dében azt fejtegette, hogy a magyarországi esemé­nyekre a nemzeti jelleg nyomta rá bélyegét. Pineau külügyminiszter felszólalásában a magyar kérdés megoldásával fog­lalkozott és sürgette, hogy Magyarországot — Ausztriá­hoz hasonlóan — nyilvánít­sák semlegesnek. Ez — mondotta — biztonságot nyújtana a Szovjetuniónak is. A francia kormány — fűzte hozzá« Pineau — min­den erejét latba veti ennek a megoldásnak az érdeké­ben. A külügyminiszter a to­vábbiakban elmondotta, hogy Franciaország eddig 10.000 magyar menekültet fogadott be. A magyar se­gélyakció keretében Fran­ciaországban eddig 300 mii-* lió frank készpénzt, továbbá 734 tonna ruhaneműt és más használati cikket gyűjtöttek. Ezen felül 15 tonna gyógy- szert küldtek Budapestre. A nemzetgyűlés külpoliti- 1 1-clí vitája folyik. A párissi vasmunkások szolidaritásukat fejesték ki a magyar döf gosókkal A párizsi vasmunkás székházban hétfőn este 3500 résztvevővel nagygyűlést tartottak, amelyen André Stil, a l’Humanité főszer­kesztője beszámolt három­hetes budapesti látogatásá­ról. Beszámolója után a nagygyűlés határozati ja­vaslatot fogadott el, amely testvéri üdvözletét küldi a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és szolidaritását fe­jezi ki a magyar dolgozók-i kai „abban a harcban, ame­lyet a Szovjetunió segítsé­gével vívnak a magyar reakció ellenforradalmi kí­sérleteinek megtörésére.“ 3 gyógyszerészeket az orvosokkal egyenlő bánásmódban kell részesíteni Orvosolják a gyógyszerészek több régi, jogos panaszát Több mint háromezer gyógyszerész több régi és jogos sérelme vár mielőb­bi orvoslásra. Az Egészség- ügyi Minisztériumban és a Magyar Orvosok, Gyógy­szerészek, Égészsségügyi Dolgozók Szabad Szakszer­vezetében ezzel kapcsolat­ban a következő tájékozta­tást adták az MTI munka­társának: — Az elmúlt években az orvosok és á gyógyszerészek elbírálása erősen különbö­zött egymástól. Miben állt e:-. a megkülönböztetés, hol mutatkozott a megbecsü­lés, a bizalom hiánya? Az Egészsrvügyi Mi­nisztériumban például az önálló gyógyszerügyi főosztály vezetője soha­sem volt gyógyszerész. Jogos panasza a gyógysze­részeknek, hogy a megyei vállalatoknál nincs minde­nütt biztosítva a szakveze­tés, vagy hogy munkavi­szony, fizetés és egyéb szempontokból. — kivéve az fi fiatalkoriak nem tekintheti politikai menekülteknek A magyar kormány jegyzéke az osztrák követséghez A Külügyminisztérium többek között a következő­ket közli: A Magyar Népköztársa­ság Külügyminisztériuma 1956. december 18-án az Osztrák Köztársaság buda­pesti követségéhez jegyzé­ket juttatott el. A külügy­minisztérium sürgette a Magyarországra visszatérni kívánó magyar állampolgá­rok ügyének rendezését. A jegyzék részletesen ismer­teti a magyar kormány ed­dig tett lépéseit, majd le­szögezi: a Magyar Népköz- társaság Külügyminiszté­riuma mély sajnálattal álla­pítja meg, hogy a fent em­lített kérdésekben az Osztrák Köztársaság kormánya és az osztrák hatóságok részéről mind- ezideia semmiféle intéz­kedés nem történt. A magyar Külügyminiszté­rium teljes mértékben in­dokolatlannak tartja az oáztrák hivatalos szervek magatartását, amely lehe • tétlenné teszi a bécsi ma­gyar követség beosztottjai részére a különböző tábo­rokban élő és hazatérni kí­vánó magyar állampolgárok hazautazásának elősegíté- ,sét, valamint a magyarok hazatérését intéző bizottság ausztriai működését. A magyar Külügyminisz­térium kénytelen feltételez­ni, hogy ennek az eljárás­nak csak az lehet a célja, hogy elodázzák és meghiú­sítsák az Osztrák Köztársa­ság területére távozott ma­gyar állampolgárok fontos, tájékoztatását, a hazatérés akadálymentes és büntető­jogi eljárás nélküli lehető­ségéről. Az 1956. október 23-át követő magyarországi ese­mények következtében az Osztrák Köztársaság terüle­tére távozott gyermekek és ifjak túlnyomó többsége a szülők megkérdezése, szülői engedély nélkül," leginkább kalandvágyból hagyta el a családi otthont, mint erre a magyar Külügyminiszté­rium 1956 november 28-án átnyújtott jegyzéke már utalt. Sajnálatos, hogy ez. a jegyzék, mint már eddij említettek is, osztrák rész­ről mindezideig érdemben megválaszolatlanul maradt. Az érintett családok ez­rei türelmetlenül vár­ják az osztrák kormány álláspontjának ismerte­tését, mert tudják, hogy kizárólag az osztrák kormányon és annak hatóságain múlik a fia­talkorúak gyors haza­térése, és meggyőződé­sük, hogy ezeket a gyer­mekeket és ifjakat nem tekinthetik politikai me­nekülteknek. A magyar Külügyminiszté­rium ismételten kijelenti, hogy magyar részről a fia­talkorúak gyors hazahoza­tala érdekében mindent megtesznek és nyomatéko­san követelik, osztrák rész­ről sürgősen nyújtsanak le­hetőséget a fiatalkorúak csoportos, vagy egyénen­kénti hazahozatalára, ame­lyet szülők százai megrázó írásokban sürgetnek az il­letékes magyar hatóságok­nál. intézeti gyógyszertárak dol­gozóit — a gyógyszerésze­ket vállalati alkalmazottak­nak tekintik. Régi kívánság, hogy ezen változtassanak, s úgy bírálják el a gyógy­szerészeket is, mint az egészségügyi intézmé­nyek dolgozóit. — A minisztérium kol­légiuma több konkrét határozatot hozott, ame- ' lyek szerint a jövőben a gyógyszerészeket az or­vosokkal egy er lő elbí­rálásban kell részesíte­ni. — Nyugdíj szempontjából különösen hátrányos hely­zetben vannak azok a gyógyszerészek, akik 1950- ben léptek állami szolgálat­ba. Mivel az államosítás óta csak hat év telt el, a "je­lenleg érvényes rendelkezés szerint nyugdíjat még nem 1 'phatnak. Emiatt az idős gyógy­szerészek nagyrésze kénytelen munkában maradni, mert másképp nincs biztosítva a meg­élhetése. Az elgondolás az hogy a szakképesítés megszerzésének időpont­jától számítson a nyug­díj-jogosultság. Az államosításokat követő időben nagyon sok gyógy­szerészt nem engedtek ugyanabban a gyógyszer- tárban maradni, ahol már évek óta ismerték, hanem áthelyezték más megyébe, kiszakították régi otthonuk­ból. Hátrányos helyzete volt a. gyógyszerészeknek a ház-államosításokkal kapcsolatban is. A minisztérium a szakszer-* vezettel közöse.i már kidol­gozott egy előterjesztést, amelynek alapján a kor-i mány foglalkozik majd az­zal a kérdéssel, hogy a gyógyszerészek ingat­lanai tekintetében is az általános házállamosítá­si rendelkezések legye­nek érvényesek. A minisztérium lehetővé kívánja tenni, hogy a gyógy­szerészek kívánságuknak megfelelően — lehetőleg a lakóhelyükön — kapjanak beosztást. Ezzel összefüggő igen figyelemreméltó intéz­kedés, hogy az esetben, ha újabb sérelmeket nem okoz, és nem megy a gyógyszer- ellátás rovására — a volt gyógyszertár tulajdonosok a korábban általuk vezetett gyógyszertárakba is vissza- helyezhetők akár mint ve­zetők, akár mint beosztot­tak. A megüresedett gyógy­szertárvezetői állások betöl­tésére — a tervek szerint —■ ezentúl pályázatot hirdet­nek. A gyógyszertár vállalatok megyei decentralizálását to­vább folytatják. A gyógy­szertár vállalatok igazgatói teendőinek ellátásával —- az ilyen állások bármely okból bekövetkező üresedése ese­tén — csak gyógyszerész bízható meg. Varsóban aláírták a lengyel-szobiét szerződést December 17-én este 20 órakor a Lengyel Miniszter- tanács varsói épületében szerződést írtak alá a Len­gyel Népköztársaság kor­mánya között az ideiglene­sen Lengyelországban tar­tózkodó szovjet csapaton jogállásáról. Fi«l osztrák kiiÉ ügy miniszter a magyar menekültek problémájáról Az Európa Tanács mi­niszteri bizottságának pá­rizsi ülésén Figl osztrák külügyminiszter nyilatko­zott a magyar menekültek ausztriai elhelyezésének problémáiról. Közölte, hogy Ausztria az utolsó hat hét­ben 150.900 magyar mene­kültet fogadott be. Eddig körülbelül 60.000 menekült hagyta el Ausztriát. Fel­hívta az Európa Tanács államait, hogy pénzügyileg támogassák Ausztriát a menekültek elhelyezésével kapcsolatos perblémák meg­oldásában. A PAP jelentése szerint lengyel részről a szerződést Rapacki külügyminiszter és Spychalski nemzetvédelmi miniszter, szovjet részről Sepilov külügyminiszter és Zsukov marsall honvédelmi miniszter írta alá. A szerződés aláírásánál jelen voltak a pártvezető­ség és a kormány tagjai, Gomulka, Cyrankiewicz, Ochab, Albrecht, valamint a lengyel hadsereg több tá­bornoka. Ugyancsak megje­lentek a lengyel és a kül­földi sajtó tudósítói is. A szerződés aláírását kö­vetően Cyrankiewicz, a Mi­nisztertanács elnöke foga­dást adott a szovjet kor­mányküldöttség tiszteletére.

Next

/
Thumbnails
Contents