Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-16 / 292. szám

SZAB0LC5-SZATMAR NEM 1956. december 16, vasárnap Miért váltották le az Alkaloida Vegyészeti Gyár igazgatóját ? (Folytatás az 1. oldalról.) nem nézhet az illetők sze­mébe, nem mondhatja sze­mükbe az igazságot, — nem becsületes dolog ki­mondani fölötte a döntő szót. Márpedig Varga Já­nosnak csak akkor mond­ták meg, hogy a dolgozók más igazgatót akarnak, mi­kor a döntés már megszü­letett. Antitakratikii; volt a szavazás A nyílt szavazáskor a szavazók, hangulatok és kezdeményezők hatására cselekszenek. Miért nem biztosították a titkos sza­vazást, ha már ezt a kér­dést üzemi munkásgyűlés elé vitték?! Láttam az írást, melyet december 6-i keltezéssel Horváth Gyula igazgató Közérdekű hírek küldött a Vegyipari Igaz­gatóságtól, s melyben az áll, hogy a munkástanács javaslatára felmondanak Varga János igazgatónak. Elgondolkoztató, hogy az igazgatóság nem vett annyi fáradtságot, hogy felülvizsgálta vol­na az elbocsájtási ügyet. Visszaadják a jogtalanul elvett iparengedélyeket A megyei tanács végre­hajtó bizottsága' határoza­tot hozott arra, hogy azon. nal felül kell vizsgálni az iparengedélyek megvoná­sát, fe! kell számolni az e téren meglévő jogsértése­ket és azoknak az iparo­soknak, akiktől jogtalanul vonták meg az iparenge­délyt, azt rassza kell adni. Ennek alapján az illeté­kesek több sérelmes ügyet vizsgáltak felül és intéz­kedtek. így például annak idején megvonták az ipar- engedélyt Tarr Gyula nyír­egyházi cipésztől, aki An­tal Józseffel dolgozol1­A József Attila Műve’ő- dés Házát figyelve már szinte megszokottá vált, hogy négy-öt ablak világit esténként az emeleten. Ta­lán a város dolgozóinak nagy többsége nem is tud­ja, hogy itt lassan egy hó­napja már 11 szakkör mű­ködik. A színjátszók, a szim­fonikus zenekar, a képzőművészeti szak­kör, a fotó, a bábszak- kör, a népi együttes ze­nekara és táncesoport- ,ja, az irodalmi szak­kör, a szabó-varró szakkör és a csaknem egész, nap működő ze­neoktató részleg. És utoljára, de nem utolsó * serban a dekorációs szak- 2 csoportot is meg kell em-t líteni. Hiszen az ő kezük { munkája a művelődési ház • előtti néhány hirdetőtábla. $ Néhány szakkört külön* meg kell említeni. Vegyük X elsőnek a bábosokat. A ♦ bábszínház-terem ismerős ♦ a nyíregyháziaknak. Hiszen* gyermekeik sokszor meg- $ fordulnak itt, sok kedves $ délelőttöt és délutánt tői- { lőttek már el e nagyin t szép színházteremben. t A bábszínpad valószínű 2 Keletmagyarország leg- « modernebb, legjobban ♦ felszerelt bábszínpada. * Tökéletes technikával, X gombnyomásra, kapcsolásra* működik az egész beren.de-* zés, olyan bonyolultan,* mint egy nagy színház | színpada. Egyelőre vasár-1 nap déíelőttönként gyér-1 mekelőadásokat tartanak ♦ csak. De ez a színpad al-1 kalmas sokkal komolyabb s műélvezetet is nyújtani. | Felnőtt előadásokat is ie-X hetne itt rendezni. Egyelő-Z re sajnos szövegkönyvük $ nincs, de ezt a hiányt a* nyíregyházi írók szövetsé-« gével majd pótolják, s a;;-* kor megörvendeztetik Nyír-« egyházát néhány szép báb-* előadással. ­Néhány szót a nagyszin-l pádról. Itt most átalakí-J tási, tökéletesítési munkát X kezdenek. Ez meglepetés ♦ lesz a nézőközönség szá-X rY\Ór>a mivf mn i-írl e» irohrln. * vendégek számára. A mű­velődési húz igazgatója ar­ról beszél, hogy szívesen látnák már a Csokonai Színházat, vagy a Filharmóniát a színpadon. Ügy gondoljuk, a varos színház és művészetet sze­rető társadalma is vái ja már a jó előadásokat, sz'lp hangversenyeket. A népi együttes tánc- és zenekara minden héten kedden és pénteken talál­kozik. Folynak a próbák, sőt a tánckarba ríj 'arcoké*, is látni. Csak a kórus nem próbál, itt egyrészt techni­kai akadályok vannak, más­részt pedig sokan hivat­koznak a kijárási tilalom­ra. Azt mondják, próba után nem érnének haza a j város távoli részeire, j A József Attila Művelő-» dési Ház, e néhány példából is látszik, igyekszik min­dent megtenni azért, hogy a város kulturális élete mennél hamarabb a nor­mális körülmények között folyjon és fejlődjön tovább. A művelődési ház vezető­sége már tárgyalt arról, hogy a közeljövőben (kará­csony másnapján, vagy Szilveszterkor) vala­milyen nyilvános elő­adást rendez. Adófizetési felhívás Az október 23-át követő események következtében országunkat ért súlyos gazdasági nehézségek minél hamarabbi megszüntetése, gazdasági életünk talpra- állítása szükségessé teszi, hogy mindenki a legmesz- szebbmenőkig vegye ki részét országunk újjáépítésé­ből. Ezt a közös célt csak úgy tudjuk minél hama­rabb elérni, ha állampolgári kötelezettségeinknek, így adófizetési kötelezettségeinknek is pontosan e'eget te­szünk. Felhívjuk ezért megyénk adófizető lakosságát, hogy fennálló adó­tartozásaikat rendezzék. Mindazoknak, akik adótartozásaikat 1956 december 31-éig rendezik, a teljes kamatmentesség mellett még 2 százalékos kamattérítést is biztosítunk. Pénzügyi szerveink a fennálló adótartozás összegé­ről csekkbefizetési lap csatolása mellett értesíteni fog­ják az adózókat, de a fennálló adótartozás összegéről a községi adóügyi megbízottak vagy községi vb. tit­károk is felvilágosítást adnak. Megyei tanács vb. pénzügyi osztálya. Lehet, hegy jól, vagy nem jól ismerik Varga Jánost az igazgatóságnál, de a be­csület úgy kívánta volna, hogy a döntés előtt őt is meghallgassák. Mint a főmérnök és a munkástanács vezetője mondta, pályázat alapján akarnak új igazgatót a gyárban. Mindaddig a fő­mérnök. a főkönyvelő és a munkástanács elnöksége felelősséggel biztosítják, hogy az üzem zavartalanul i termeljen és rentábilisan j működjön. A gyár a 48 órás fizetés- I nélküli sztrájk után to- i vább dolgozik. Több dolgo­zóval beszéltünk vezsté i problémákról és Varga Já­nos személyéről is. Többen nem találják vezetésre alkalmasnak Varga Jánost iMég többen nem szívesen »beszélnek erről a kérdés­iről. Kézzelfogható bűnt, »vagy hibát nem tudnak el­lene. Eltávolítása mellett ► szavaztak, mert ilyen volt ► a hangulat. A dolgozók ►tudják, hogy ezt a hangu­latot kik keltették. Ha ►ezekben a személyekben {van a bizalmuk, s valóban {a Varga Jánossal szembeni {bizalmatlanság nem mes­terkélt dolog, akkor is ► vigyázzanak arra, hogy ► ki lesz gyáruk igazga­{ lója. {Úgy szóljanak és cseleked­jenek, hogy munkásbecsü- [' étükön soha ne essen ►csorba! [ A munkástanács Varga ► Jánost előbb gondnoki ál­dásba akarta helyezni, de ► kérésére műszaki beosz­tást kapott. Korábbi veze­tése alatt a gyár nem dol­► gozot rosszul. Most, amikor [az igazgató munkájában [nagyon sok segítséget ad- [hat az üzemi munkást a- ínáes, nem hagyták kibon­takoztatni az igazgató új­► szerű törekvéseit. » Vajon hogy látja Varga ► János ezt a kérdést? Hegy ► látja helyét a gyárban? ► Megkérdeztük erről, s mert {a gyárban a dolgozók elő't {nem adták meg neki a szo­bás lehetőségét, az újság [hasábjain fog egy későbbi [számban erről nyilatkozni. • O. A. Egy kis cserepes ház egyik szobájá­ban három ember beszélget. Előttük kancsó, a poharakban aranyszínű borocs­ka. A legidősebb szépen őszülő ember, őszbe öregedő nyár. Szemében él még a régi tűz szikrája, arcán a férfiderű. ra­gyogása. Olyan érett derű ez, aminek soha sem hahota, hanem bölcs mosoly a kalásza, mert bizony az ötven év a köz­mondás szerint is a bölcsesség kora már. Különben ez az ember testes, piros férfi. A másik a harmincat alig haladta meg egy-két évvel. Barna, szenvedélyes, han­gos beszédű. Látszik rajta, hogy 6 is tartja a közmondással: aki harminc éves korában nem vitéz, jó éjszakát neki. Él is vele, most ragadja meg az élet kor- mánykerek'.t, osztályfőnök. Mint min­denki ebben a korban, egy kicsit diktá­tor, pattogó, mert saját tervei közép­pontjában érzi már magát. A harmadik egész fiatal. Rá is talál a közmondás: aki húsz éves korában nem kedves, nem lesz belőle semmi. Kedves gyermek még. Ügy ül, hogy abból is látszik: szíves és megtisztelő hívásnak engedett, amikor idejött. Szava halk, mindig vá.ja a bölcsebbek bólintását. Ösztönösen érzi ebben a Igorban az em­ber, hogy tudása könyvízű, nem érlelték még egyénivé a küzdelmes évek. Pelyhes álla, lányos arca gyöngédségre vall, ma­gas homloka viszont már jóslat: egykor lesz belőle valaki. Félórája is van, hogy érintetlen a po­hár. Fel dteti a jóízű beszéd az ivást. Kátúm tanát auzeltafői — Amikor én fiatal egyetemista vol­tam — beszél álmodozva a legidősebb — egyszer tüntetni akartunk. Volt egy jó­ságos öreg professzorom, ondom neki. Végignéz rajtam cs azt mondja: Fiam, ebben a korban még gatyakorcon alul a bölcsesség. Okosat már láttam ilyen ko­rúban, de bölcset még soha. Márt azt hit­tem, le kivétel leszel.. . — Lefegyverző! — jelenti ki az osztály­főnök. — Meglepő! Izbb. álmélkodik a legfiata­— Az! — hagyja rájuk az öreg, majd tovább folytatja. — Hát én ezt nem mondtam az enyimeknek, de azt mond­tam, hogy aki a legokosabb köztete :. . jöjjön be hozzám, hadd beszélek vele. — És? — Volt vállalkozó? Az öreg bólint. — Volt! — A legpajkosabb, a leggyengébb! — Fantasztikus... — kiált fel a barna. — Hát...! Az öreg mosolyog a hatáson, — Végignézek rajta, a szemüveget is, leveszem. Küldtek, vagy magadtól jöttéi? kérdezem. Tanár úr kérem ... dadog ja zavarában, de aztán feltalálja magát és azt mondja: Mondja meg nekem tanár úr, miért ellensége maga a diákoknak9 — Ez már szemtelenség! — kiált fél­hangosan a barna. — Ez már az! — ért egyet a fiatalabb. — Nem vagyok én ellenségetek, de éppen azért. Lógás ez nektek már, nem sztrájk. Hát mi lesz a. bizonyítvánnyal? — magyarázza jóságos mosollyal az öreg. — Az volt a bajotok, kifogásotok, hogy nem okos emberek vezetik az országot, hát hogy fogjátok ti, ha. nem tanultok. Erre feláll, mert közben leültettem és kijelenti kereken: Mi a munkásokkal tar­tunk, most pedig megyünk haza. Csóválják a. fejüket, Az ősz ember bölcs haraggal az osztályfőnök indulat­tal, mindjárt robbanva, a legfiatalabb a két idősebbhez igazodva. — Én felpofoznám! — pattog az osz­tályfőnök. Az ősz ember a fejét csóválja. — Nem. Abból még baj is lehet! — inti társát. Ennek is eszébe jut, hogy ezek a diá­kok úgy meg vannak keveredve, hogy.. Baj lehelne belőle igazán. — Magúiénak ártanak — teszi hozzá az öreg. Őszintén sajnálom őket, különö­sen azokat, akik most is tanulnának, de még sem jutnak szóhoz. Azt is saj­nálom, hogy egyszer megírják ennek a kornak a történetét, amellé, hogy az if­júság bátran állt ki fegyverrel is a job­bért. az is odakerül, hogy a felkelés után a kósza hírek áldozatául esett és nem­hogy jobb, hanem gyengébb korosztályok hagyták el az iskolák kapuját. No, de fiaim... Felemeli a poharat, újra a fény felé tartja és gyönyörködik a szépen tükröző borban. Bachus e percben nyelvére csöp- penlette a mámort. Isznak. Egy ideig csend, aztán a bölcs ember újra megszó­lal: — Valamikor ilyen jó borocska mellett, de soka t elénekeltem ... Halkan énekel. Két út van előttem, Melyiken induljak... Olyan ízű a hangja, mint késő ősszel a fán maradt pókhálós almáé. A másik két ember is elgondolkozik. Talán azon, hogyan is dalol az öreg, vagy azon, hogy ő bizony már megjárta az élet útját, de vajon hová jutunk mi. Az öreg nem dalolja a dalt végig. Tű­nődve azt mondja: —• Mert fiatal koromban írni is szeret­tem volna, ' a tanári pálya is tetszett. Végül is két úton indultam, de az egyi­ken elestem, a másikon meg már szá­momra nem sok van hátra... Mert, bi­zony másként éltünk mi akkor és ezt nem értik meg az én gyermekeim ... Olyan az arca, mint mikor a szép nyárutói égre feljönnek a jellegek.-» Keíetmagyarország legmodernebb bábszinpada Tizenegy szakkör dolgozik a művelődési házban Egy 1919-es kommunista levele: Fogjunk össze és dolgozzunk? Az elmúlt nehéz napokban váltótársammal, Kiss Józseffel, akivel együtt egy Zetoron vagyunk, állan­dóan dolgoztunk, tervünket nem egyszer duplán tel­jesítettük. Szívesen végeztük munkánkat, mert a múlt rendszernek lehettek hibái, s vannak ma is javítani valók, de az ország, a haza az a miénk, dolgozóké, s munkánk haszna nem Andrássy gróf zsebébo kerül, hanem a városi munkás, a falusi paraszt jobb életé­hez járulunk vele hozzá. Dolgoztam azért, mert nem akartam, hogy 1919 megismétlődjék. Nagyon jól ismerem a fehérterror rémuralmát, gaztetteit ahhoz, hogy a zavartkeltők félrevezessenek, behálózzanak. Az előbb említett Andrássy gróf kastélyának szenespincájében már még- izleltem, miiyen világ lett volna nálunk, ha győz ez ellenforradalom. Szenigáli főhadnagy különítménye 125 botot vert rám, s legalább annyi rúgást és pofont kaptam. Nem kell az a világ se nekem, se minden épeszű dolgozónak, ahol „vitéz” Vén Zoltán százados 30 nap fogdára ítéli az embert, mert nem csókolt ke­zet feleségének. S vannak még mindig olyanok, akik nem látják világosan: a Mindszenthy, Eszterházy uralma ezeket a rémséges időket hozta volna vissza. Ezeknél az em­bereknél még több-kevesebb sikert tudnak elérni az ellenforradalom bérencei. Én azt ajánlom: gondolkoz­zanak, fontolják meg jól mit cselekszenek. Jólehet van még számtalan jogos követelés, elintézetlen pa- •nasz, de vajon hogyan lehet a hibákat jóvá tenni, a panaszokat orvosolni, ha nincs termelés — az élet alapja Fizetés emelést követelsz? Ha gondolkodva kö­rülnézel, örülsz, hogy kapsz tért és ezen még tudsz vásárolni valamit! Ma egyetlen dolog van, amit tenni lehet és kell, nemcsak a jobbléthez, hanem ahhoz, hogy a katasztró­fát elhárítsuk fejünk felől: összefogni és dolgozni. Aki nem ezt teszi, nemcsak maga ellen, hanem az egész ország népe ellen vét, mert az ellenforradalom szeke­rét tolja és hozzájárul az ország pusztulásához. Fejérvári Pál, Fehérgyarmat. együtt. Tarr Gyula vissza-; kapta iparát. Ez az intézkedés nagy; megnyugvást kelt megyénk; kisiparosságának körében,; hiszen a Rákosi-önkény; idején őket sokszor való-! ságos ncpellenségként ke-1 zelték a hivatalos hatosa-! gok, attól függetlenül, hogy! becsületesen dolgoztak. • Mindez a szocialista tör-; Vényesség súlyos megsér-; téséhez vezetett ezen a te-: ren is. Most a megyei ta-: nács végrehajtó bizottsá-; gának illetékesei teljes: erővel dolgoznak a sérel-! mek orvoslásán, a jogos! panaszok elintézésén.

Next

/
Thumbnails
Contents