Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-12 / 288. szám

SZABOtCSSZATMA» NSTB 1956. december 12, szerda A Csepeli Vas-, és Fémművek munkás- tanácsa elnöksége nyilatkozatot adott ki a tegnapi nap folyamán. A világhírű Csepel munkástanácsi nyilatkozata a munkások nevében kijelentette: félelem nélkül akarunk élni, s ezt az életet ma­gunknak kell megteremtenünk. Ennek egy feltétele van: az akarat. Akarjuk az országot megmenteni! A nyilatkozat a--------------­továbbiakban leszögezi, hogy erős kor­mányra van szükség s ezért a kormányt támogatni kell, majd így folytatja: — Dolgozni kell, azonnal! A csepeli munkások felhívják az ország dolgozóit arra, hogy kezdje meg minden­ki az alkotó munkát. Adjunk időt a kor­mánynak, hogy bebizonyítsa jószándékát. ►>%*—-------------­Életre kelt az MSZMP Ibrányban December 7. Borús, késő löszre emlékeztető délután. Emberekkel alig lehet ta­il álkozni az utcákon. Mint­ha megállt volna az élet ebben a nagy községben. Pedig nem állt meg, csak kizökkentették régi med­réből, s bizony nehezen áll vissza. Az emberek most inkább ia családi környezetben, vagy a korcsmában vitat­koznak, politizálnak, jósol­gatják a jövőt. Ezen a borongós délutá­non azonban mégis találko­zót adtak egymásnak a kommunisták. Lassan gyü­lekeztek az egyéni gazdák, fiatalok, nők, idős, kendő- beburkolódzott asszonyok, hogy életre hívják az jMSZMP-t a községben is. Ezen a napon már igazi hi­vatalos fóruma volt a vi­táknak, a vélemények kicse­rélésének. Elhatároljuk magunkat Rövid, velős beszámolót tartott Bonyhai Endre, aki kilómétereket gyalogolt a tanyáról, hogy ott legyen a párt megszületésénél. Nem beszélt sokat, de valameny- nyi résztvevő akaratát fe­jezte ki. amikor arról szólt, hogy a becsületes kommu­nisták elhatárolják magu­kat a Rákosi- és Gerő féle klikktől, amely nép-, és nemzetellenes politikát foly­tatott. Röviden értékelte a lezajlott eseményeket, meg­mutatta, hogy az ellenfor­radalom, hogyan nyergelte meg a nép jogos követelé­seit. A beszámoló után csend uralkodott. Az emberek gondolkodtak. Hirtelen egy középtermetű, bajuszos, öb­löshangú elvtárs ugrott fel. Szavai, mint a vulkánból kitörő láva, úgy égettek, megforrósították a hangu­latot. Badonics Mátyás egyénileg dolgozó paraszt beszélt. — Mi szemináriumra jártunk. Jól megtanítatták velünk a két rendszer gaz­dasági alaptörvényét. De gyakorlatban más volt a helyzet. Rákosi és Gerő életszínvonalemelésről szó­nokoltak, amikor az csök­kent. Szomorúan mondotta: hogy lehettek ennyire elva­kultak?! Mi egyszerű embe­rek láttuk, ők meg nem!? De ne csodálkozzunk ezen. Hisz nép és nemzetellenesek voltak. — Elegünk volt a Rákosi- Gerő-klikk politikájából, de nem akarjuk a földesúri rendszert sem. Elhatároljuk magunkat, becsületesen akarunk élni, dolgozni, s olyan pártot akarunk, amelynek programja fedi a gyakorlatot. Csak ilyen párt élhet, mert ez forr össze a dolgozókkal. S ezért harco­lunk, s nem engedjük, hogy gazemberek kerüljenek be a mi pártunkba; Egy csened munkás szót kár Szinte valamennyi részt­vevőt meglepte, amikor a hátsó sorokból egy fiatal ember kért szót. — Részt vettem az ellen­forradalmárok elleni fegy­veres harcokban. A gyárat védtük. A munkások ma is készek harcolni az ellen­forradalmárok ellen, mert tudják, hogy ezek az elemek a népi demokratikus rend­szert alcarják megdönteni. Mi ezt nem engedjük. Bí­zunk a Kádár kormányban, nyugodtan akarunk élni és dolgozni. Aztán a munkástanácsok­ról szólott. Elmondta az embereknek, hogy több he­lyen sajnos ebbe az igen fontos szervben demagóg elemek vannak, akik nem a munkásság érdekét nézik. Az ellenforradalmárok sze­kerét tolják. S szinte min­denki megnyugtatására mondotta, hogy a munká­sok ezek ellen is küzdenek mindaddig, míg ki nem sep- rik őket ezekről a helyek­ről. II rákosista módszerek fel ne üssék fejüket a pártban! Fülöp István idős dolgozó paraszt, mikor a csepeli elv­társ beszélt már felállt, hogy szót kérjen. Nem so­kat, de hasznos dolgokra hívta fel a figyelmet, — Nagyon kell vigyázni, hogy a régi módszerek, hi­bák fel ne üssék fejüket az új pártban. Látjuk, hogy hova jutott a párt! Hát le­gyünk figyelmesek. Nem a fegyvereknek, hanem az embereknek kell győzni. Még most össze visszaság van a faluban, de én bí­zom abban, hogy kibonta­kozik a békés, nyugodt élet. Vezetfiségválasrtás, belépés, tartózkodás őszintén, becsületesen egymás fülehallatára mond­ták meg az emberek, kiket javasolnak a pártszervezet élére, öt tagból megalakult a párt ideiglenes intéző bi­zottsága. Hárman, akik ed­dig pártonkívüliek voltak, most kérték felvételüket. A lámpa pislákolt. Fénye visszaverődött az arcokon. Egymás után emelkedtek magasba a kezek, akik fel­vételüket kérték. A papíron futott a ceruza, szaporodott az újszülött párt tagjainak létszáma. Tizenheten hatá­roztak. Voltak, akik még gondolkodtak, nem lépnek be. Becsületes emberek, akik várják a kibontako­zást, azt, hogy mit csinál a párt. hogy képviseli a nép igaz ügyét. Életre keltették a pártot. Mostmár táplálni, erősíteni akarják az ibrányiak. (-s. K. —) Bujtogatókat, rémhírgyártókat tartóztatlak le megyénkben Tegnap két munkásru­hába bújt bújtogató jelent meg a mátészalkai boltok­ban és az utcákon. Sztrájk­ra uszítottak, boltról-boltra jártak és megfenyegették az üzlet vezetőit, hogy azon­nal csukjanak be, mert kü­lönben „nagy baj lesz”. Leállították a kenyér- BZállító gépkocsit is és fel- •zólították a fönt lévőket, hogy menjenek haza. Ügyet *em vetettek a tömegre, mely idegesen, türelmetle­nül várta a kenyeres kocsi érkezését. Szinte minden mozgó járművet leállított a két bújtogató, fenyegetések közepette, hogy „elintézzük magukat, ha dolgoznak.” A két szálkái bújtogató egyike Szabó Gergely, ju­tási iskolát végzett régi őr­mester, aki úgylátszik, se- ,hogy sem tud megbékülni lassacskán helyre álló kettőjüket letartóztatta és renddel és a népi hatalom­mal. Társa Sándor József 29 éves nyírmeggyesi lakos. Tegnap a rendőrség mind­Bersodi terroristák kerültek rendőrkézre A tegnapi nap tehergép­kocsi ment végig aljas szándékkal a megye egy ré­szén. Rajta borsodi terro­risták ültek, hozták a mis­kolci rémhíreket és bújto- gatni akartak a békés la­kosság körében. Csubák Jánost, Iván Ist­vánt és Nádasi Mihályt a rendőrség tegnap este le­Megüiötie a tanítónőt — erlzetbe vették Az encsencsi iskolában tegnap délelőtt Puskás Ist­ván odavaló lakos igyeke­zett zavart kelteni és arra szólította fel a tanítónői, aki az órát vezette, hogy küld­vádirattal hamarosan bíró­ság elé kerülnek, ott felel­nek bújtogató cselekede­teikért. tartóztatta. További tény­kedésüket sikerült kemény kézzel meggátolni. Pedig Nádasi már egy vadász- fegyvert is lopott Nyírcsá­száriban, ezzel fenyegette, ijesztgette társaival Nyírbá­tor, Nyírgyulaj, Nyírvas­vári, Mérkvállaj és Fáblán- háza lakóit. Fontos rendeletek: Eltörölték a magán- kisiparosok, kereskedők aika'mazoüi adója1, a mezeoazdaságiejiesztési járulékot Fontos rendeletek jelen­tek meg. A Magyar Mun­kás Paraszt Forradalmi Kormány rendeletet adott ki arra, hogy az alkalma­zottakat foglalkoztató ma­gánkisiparosok és kiskeres­kedők alkalmazottak után kivetett külön általános'jö- vedelemadóját novemberre és decemberre törölni, a továbbiakban mellőzni kell. A kormány 1957 január 1-i életbelépéssel eltörölte a mezőgazdaságfejlesztési já­rulékot is. A rendeleteket Kádár Já­nos írta alá. SzerkesTtöi ibsne’Ek: Müller rajos, Vencseliő: Kéri felvételét a szerkesztőségbe. Közöljük, hogy egyrészt az il­letékes rendelet, másrészt az egyszerűsítés miatt sem tu­dunk új munkaerőt alkalmaz­ni. Kisvárdai tűzoltóság: Kifogá­solják, hogy a Szabolcs-Szat- már Népe november 28-1 szá­mában megírtuk, hogy: „Mire a kisvárdai tűzoltók megérkez­tek, a tűz már elaludt, nem sikerült megmenteni egyetlen szekér, vagy köteg szalmát sem.” Kérésükre közöljük, hogy a tűz 4 és 5 óra között ütött ki, önöket pedig negyed 6-kor hívták. így nem tudtak idejében kiérkezni. A tűz elol­tása különben is — mint írják — elsősorban a nyíregyházi tűzoltóság feladata lett volna. &ZABOLCSI Qfj01 ESZ £mté kizik iá, (Sándor báeii? Tegnap reggel felhívtam a villanytelepet. Olyasféle hírek keringtek, hogy a villanytelep is sztrájkbalép. A villany égett, s ez már maga is cáfolta a hírt. A mun­kástanács egy tagját kértem, s egyszerre a telefonkagy­lóból ismerős hang csendült. Régi munkatársam, Sándor bácsi hangja. A váratlan szó-találka során érdeklődtünk egymás személyi dolgai iránt, s csak úgy mellékesen megkér­deztem, hogy dolgoznak-e? — Dolgozunk, hogyne dolgoznánk, így határozott a munkástanács, nem azonosítjuk magunkat a nagy bu­dapesti munkástanács egyes elemeinek felhívásával. Ügy érzem, így gondolkodik ma minden magyar. A sztrájk ma tisztára öngyilkosság! Aztán még ezt is hozzátette: — Ebbe csak mi szólhatunk bele magyarok. Neki kell látnunk, hogy olyanra építsük ezt a mi drága, szép hazánkat, amilyennek szerettük volna látni a nehéz években. Nem tagadom Sándor bácsi, hogy amint ezt hallot­tam, tegnap a telefon mellett, kifutott egy könnycsepp a szememből. Egyszerre zsongott előttem az a sok régi emlék, beszélgetések, vágyak, tervek ködös képei, melyeket együtt fűztünk a 952-es években. Emlékszik még rá Sándor bácsi, amikor a munkások átlagbérét számíigat- tuk? Emlékszik még rá, amikor gyötrődve kínlódtunk cgy-egy kimutatással, amelyre magyarázatot kerestünk? Igen kerestünk, mert a valóságot megírni abban az idő­ben ,,nem volt tanácsos" arról, hogy az életszínvonal, a bérek, a fizetések alacsonyak. Emlékszik rá még Sándor bácsi azokra az álmokra, melyeket együtt álmodtunk: ez az ország tejjel-mézzel folyó Kánaán lehetne, ha a vezetés egy olyan kormány kezében lenne, amely megérti a népet, és amelyet a nép is megért? Megrohantak ezek az emlékek, kinéztem a havas utcára, és fülemben egyre csengett Sándor bácsi né­hány utolsó szava. „Neki kell látnunk, hogy olyanra építsük ezt a mi drága, szép hazánkat... „— külön, mély érzéssel hangsúlyozva minden szava: drága .; s szép hazánkat — amilyennek szerettük volna látni a nehéz években Igen, neki kell látnunk! s—a. Az ENSZ főtitkára utazzon Moszkvába Nagyjelentőségű javaslatot nyújtott be India, Burma, Ceylon, Indonézia a magyar ügyben Az ENSZ folytatta a ma­gyar ügy tárgyalását. Fel­szólalt az ülésen Menőn, in­diai küldött is, aki kijelen­tette, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a 16 ország javaslatát nem tart­ja kielégítőnek, s ha azon nem módosítanak, India tartózkodni fog a szavazás­tól. Ugyanakkor nagyjelen­tőségű javaslatot nyújtott be India, Burma, Ceylon és Indonézia módosításként. A javaslat szerint az ENSZ főtitkára azonnal kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunió és Magyarország new-yorki képviselőivel, majd utazzon Moszkvába, ahol minden vi­tás ügyet megtárgyalhatnak a magyarországi események­kel kapcsolatban. je haza a gyerekeket. Mi­vel szavára nem hajlott, egy faléccel megütötte a tanítónőt és- hazazavarta a gyermekeket. A provokátort őrizetbe vették. 300 millió lorint veszteség egy napi sztrájk - Oki nem dolgozik az üzemben, ne kapjon tizetést A XX. kerület küldöttei beszélgettek Kádár Jánossal A budapesti XX. kerület küldöttsége kereste fel teg­nap a kormányt, hegy be­szélgetést folytasson. A küldöttséggel Kádár János elvtárs, Kállai Gyula elv- iárs és más kormányférfiak oeszélgettek. Ezt kivonato­san ismertetjüK. A küldöttség egyik mun­kástagja kifejtette, hogy a becsületesen dolgozó munkások igazságérze­tet sérti az, hogy az üzembe bejövő, de nem dolgozó csellengők is ugyanúgy felveszik a fizetést, mint a terme­lők. Helyes lenne, ha ezek a csellengők nem kapnának fizetést. Sok szó esett a munká­ról is. Kádár János elvtá.s kijelentette, hogy a kor­mány mindent megtesz r vérkeringés megindítására. Figyelmeztetett arra a ve­szélyre, hogy egyes felbuj­tó elemek próbálják aka­dályozni a munkát, a rend he'vreállítását. A kormányelnök el­mondotta. hogy 1 napi sztrájk 300 millió forint veszteséget, kárt okoz az országnak, a dol­gozó népnek. Szóba került az is, rrü lesz a munkástanácsokkal. Kádár elvtárs elmondotta, hogy a kormány a munkás­tanácsokat megerősíti jogaikban, megerősíti azon intézkedéseiket, amelyek a munkásság érdekeit szolgálják. A küldöttség egyik tagja kérdést tett fel: mikor jelenik meg a kormányprogram. Kádár elvtárs kijelentette: már dolgoznak rajta, 1—2 héten belül kiadják az át­fogó kormányprogramot. Közlemény az Ujíehértói Állami Gazdaságról „A Szabolcs-Szatmár Népe december 11-i számában megje­lent a megyei pártaktíváról szóló tudósítást, amelyben töb­bek között szó van arról is. hogy „Üjíehértón az Állami Gazdaságban megtörtént, hogy miután nem tudták megakadá­lyozni n pártszervezet létrejöt­tét, több embernek fel" c J tak, aki jelentkezett a pártba. Az ilyen demokrácia és tör­vényellenes intézkedéseket azonban elitélik a dolgozók és azokra sújtanak vissza, akik végrehajtják.” Ezzel kapcsolat­ban szeretném elmondani, hogy a fent idézett állítás teljesen hamis, nem felel meg a valóságnak, mert kb. három hete tartottak gyűlést, az MSZMP megalakítása céljából, beterjesztették az intéző bizott­ság névsorát, amelyben nem szerepelt Csuha Gábor, a saz­üaság volt pántlikára, aki a megyei aktíván ezt a bejelen­tést tette. A dolgozók elbocsá­tásával kapcsolatban egy MDP tagot engedtünk el, mivel a munkástanács választása alkal­mával verekedett, botrányosan viselkedett, s ezt a gazdaság dolgozói határozottan elitélték. A pártszervezet régi tagjainak az a véleményük, hogy amíg Csuha Gábor a gazdaságban lesz, addig nem alakul meg a pártszervezet. Kérjük a lapban ennek közlését, s ezzel kapcso­latban azt, hogy a lap egy mun­katársa jöjjön el az Üjfehértói Állami Gazdaságba, és a hely­színen győződjön meg a cikk­ben foglaltak valódiságáról. SZÉP DEZSŐ igazgató.” Szép elv társ kérésének eleget leszüsŰM érni A világhírű Csepel üzeni a magyar dolgozóknak: KÉZI»JE HEG MINDENKI AZ ALKOTÓ MUNKÁT!

Next

/
Thumbnails
Contents