Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1956-12-09 / 286. szám
Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja ü Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának határozata A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 2-án, 3-án és 5-én folytatólagos ülést tartott. Az ülés napirendjén a politikai helyzet és a párt feladatainak megvitatása szerepelt. A napirend előadója Kádár János elvtárs volt. A beható tárgyalás és vita során az Ideiglenes Központi Bizottság 25 tagja közül 21 elvtárs szólalt fel. Ennek alapján az Ideiglenes Központi Bizottság az alábbi határozatot hozta: Az Ideiglenes Központi Bizottság határozata: (. R hazánkban 1956. október 23-án kezdődött események okai és előzményei A hazánkban 1956 október 23-án kezdődött események okainak és előzményeinek minden részletében való pontos feltárásához még további rendszeres adatgyűjtésre és elemzésre van szükség. De az események kiváltó okai, fő mozgató erői és jellemző sajátosságai már ma is teljesen világosak. Az eseményeknek négy alapvető oka, illetve mozgató tényezője volt. Ezek az okok és tényezők már jóval az októberi események kirobbanása előtt egy időben, egymás mellett, egymásba kapcsolódva és egymással kölcsönhatásban hatottak s együttesen vezették az eseményeket tragikus alakulásaik felé. Ezek az okok és hatóerők a következők: 1. A Rákosi-Gerő klikk, melynek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségében és a Magyar Népköztársaság kormányában döntő befolyása volt, 1948. végétől kezdve letért a marxizmus- leninizmus elvi alapjáról. A párt- és állami életben, valamint a gazdasági élet irányításában szektás és dogmatikus politikát, ellentmondást nem tűrő, parancsolgató és bürokratikus vezetési módszereket honosított meg. Káros módszereik rendkívül súlyos hibákhoz és bűnökhöz vezettek párt- és állami életünkben egyaránt. Akadályozták a párt- és társadalmi élet demokratizmusának kiszélesítését, durván megsértették a szocialista törvényességet. Olyan gazdasági politikát erőltettek a népre, amely figyelmen kívül hagyta az ország gazdasági adottságait, gátolta a dolgozók életszínvonalának emelését. Az önkéntesség lenini elvének megsértésével a termelőszövetkezeti mozgalmat súlyosan kompromittálták a parasztság jelentős része előtt. A szovjet példa gépies másolásával, a szovjet-magyar barátság helytelen értelmezésével, a nemzeti érdekek háttérbe szorításával, haladó hagyományaink és nemzeti értékeink lebecsülésével és semmibevevésével súlyosan megsértették a magyar nép nemzeti és hazafias érzéseit. A Rákosi-Gerő-klikk antileninista, a kommunista párttól idegen vezetési módszereivel szakadást idézett elő a párt vezetősége és tagsága, a párt és a munkás- osztály, a munkásosztály és szövetségese, a parasztság, valamint a párt és értelmiségi dolgozók között. Aláásták és gyengítették a párt tekintélyét. Ez a vezető klikk képtelen volt arra. hogy súlyos hibáit és bűneit beismerje és kijavítsa. Magatartásán lényegében a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusa után sem változtatott, annak útmutatásait figyelmen kívül hagyta. Hatalmi állásához még akkor is görcsösen ragaszkodott, amikor — főleg 1956 március eleiétől kezdve — már szemben állt vele a Központi Vezetőség jelentős része, a pártfunkcionáriusok többsége, úgyszólván az egész párttagság és lényegében már egy elszigetelt klikk helyzetében volt. A pártegységre hivatkozva minden jogos kritikát frakciozásnak minősítve, akadályozták a kérdések pártszerű és demokratikus kijavítását. A régi pártvezetés szektás politikája széles demokratikus ellenzéki mozgalmat hözott létre az 1953. nyarát követő időben, elsősorban a pártban, majd a kommunisták legjobbjainak vezetésével a dolgozók tömegeiben. A súlyos hibák következtében mélyen elkeseredett kommunisták és pártonkí- vüli demokratikus tömegek e hibák kijavításáért harcoltak, de hűek maradtak a kommunizmus eszméihez, a szucialir— társadalmi rendhez, a Magyar Népköztársasághoz. A szocializmushoz hű, széles, demokratikus tömegmozgalom részvevői ennek félreérthetetlenül hangot adtak az októberi események előtt, az októberi események alatt és azok után is. 2. Az októberi események keletkezésében és azok tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvő pártellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Losonczy Gézát választotta zászlajául. A pártellenzék e csoportjának tevékenysége pozitívnak tekinthető mindaddig, amíg harcuk — az egész pártellen- zékkel együit — a Rákosi-Gerő-klikk politikája ellen irányult. 1956. tavaszán azonban tevékenységükben olyan fordulat következett be, amely fellépésük jellegét alapvetően megváltoztatta. A kritikát — helytelenül — a párton kívülre, az utcára vitték ki, amelybe a reakciós elemek is bekapcsolódtak. Ilyenformán ez a kritika eltorzult, s többé már nem a Rákosi—Gerő-klikk pozícióit fenyegette, hanem a munkásosztály, a magyar népi demokratikus rend pozicióit és alapjait támadta. A pártellenzéknek ez a csoportja, mely a hibák kijavításához pozitív programot nem adott, egyoldalúan csak a pártot támadta, s egj-ide*űleg a reakciótól nem határolta el magát. Felbátorította a reakció erőit és jelentős mértékben hozzájárult az ellenforradalom kirobbantásához. 3. Az októberi események előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista- földesúri ellenforradalom, melynek jelentős erői működnek illegálisan idehaza, fő erői pedig Nyugat-Németor- szágban gyülekeztek és szervezkedtek. A magyar ellenforradalom célja a kapita- talista földesúri ellenforradalom, melyvolt, amelyről az 1945-ben elszenvedett veresége óta egy pillanatra sem mondott le. Ellenkezőleg, azóta állandóan szervezkedett és csak a kedvező alkalomra várt, hogy lecsapjon népi demokratikus rendszerünkre és ellenforradalmi céljait va- lóraváltsa. 4. A magyarországi eseményekben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen, A közelmúltból világszerte ismeretesek a vietnami, koreai, taivani és szuezi nemzetközi imperialista provokációk. Ezek a példák azt mutatják, hogy a nemzetközi imperializmus nem mondott le a népek leigázására, és kizsákmányolásának további fenntartására irányuló törekvéseiről, nem mondott le a helyi háborúk és egy új, harmadik világháború kirobbantásának tervéről. A nemzetközi imperialistáknak a magyar eseményekbe való beavatkozását és szerepét az októberi események előkészítésében az a mindenki által ismert tény is bizonyítja, hogy a kezükben lévő nyugati rádiók és adóállomások (Amerika Hangja és Szabad Európa) az elmúlt 12 év alatt egy percig sem szűntek meg a Magyar Nép- köztársaság és intézményei ellen uszítani. 1945-ben a földreform ellen, majd a gyárait. bányák és bankok államosítása ellen uszítottak. A legutóbbi három év alatt pedig minden erejüket megfeszítették. hogy a ténylegesen meglevő hibákat mértéktelenül eltúlozva, a rendszer elleni uszításra használják fel. Céljuk az volt, hogy a magyar kommunistákat, a demokratikus érzésű tömegeket a szocialista eszme, s a népi demokratikus rendszer, a Magyar Népköztársaság ellen fordítsák. A háttérben meghúzódó s onnan irányító nemzetközi imperialista körök bűnös szerepét a magyar események kirobbantásában bizonyítja továbbá az a tény. hogy Nyugat-Németországban ellenforradalmi célokra már évekkel ezelőtt ösz- szegyűjtötték a volt horthysta hadseregnek és csendőrségnek a hitler-fasiszták- kal együtt nyugatra menekült maradványait. Egyenruhákba öltöztették, fegyverrel látták el, katonai kiképzésben részesítették és amerikai dollárokkal fizették őkeh Előőrseiket hónapokkal az októberi események előtt növekvő számban küldték Magyarországra, hogy aknamunkát folytassanak népi demokratikus rendszerünk ellen. Az imperializmusnak Magyarországon az ellenforradalom nyeregbe segítésével egy új háborús tűzfészek létrehozása volt a célja, most már itt — Európa térségében. Az orSS;',eban lejátszódott események helyileg időr?nd^n ~ e&'es. faszaiban is — különb07,116'.! egymástól. . Az október 23-ai.1 Budapesten tüntető fiatalok többségét a Rákosi—Gero-klik. hibái és vezetési módsZ. ’ei eí.,eseredettségében az a ^ette, hogy e hibákat megszüntetve, a nepi demokratikus rendszer alapjait megerősítve, a szocializmus építésének útján haladjon előre az ország. Ez még határozottabban és szembetűnőbben így volt vidéken, az ott megmozduló tüntető dolgozóknál. Az októberi események minden részvevője tudja azt is, hogy már a budapesti fegyveres felkelést megelőző órákban — a délutáni diáktüntetésen — megjelentek az olyan, kimondottan ellenforradalmi jelszavak és követelések is, mint „le a vörös csillagokkal“, „ne használd az elvtárs szót“, „nem, nem soha!“, s ugyan akkor megkezdődött a vörös zászlók égetése is. Az ellenforradalom azonban hosszú ideig gondosan álcázta magát a tömegek előtt is csak október 30-a után, a tűzszünet idején lépett fel nyíltan, álarc nélkül. Az az ellenforradalmi erő, amely ekkor kommunistákat és más haladó munkás, paraszt és értelmiségi dolgozókat mészárolt le az utcán, már a felkelés első óráiban, október 23-a estéjének katonai akcióiban is szervezetten vett részt és tudatosan saját céljai irányában befolyásolta az eseményeket. Ugyanezt az erőt képviselték Mindszenty. B. Szabó. Lichtenstein herceg és a többiek rádióbeszé1 -ikkel. herceg Eszterhazy és gróf Ta- <ach-Tolvay fellépésükkel nyíltan a kapitalizmus visszaállítására uszítva. Mindenki előtt világos, hogy azokat a katonai manővereket, amelyek gerilla- csoportok részvételével, a rádió ostromával egyidejűleg a legfontosabb katonai* és állami vezetési szervek — a józsefvárosi telefonközpont nemzetközi vonalának osztálya, a Nyugati-pályaudvar, a Lakihegyi rádióállomás, a Ferihegyi repülőtér, a fegyvergyár, a Timót utcai katonai fegyverraktár, — elfoglalását célozták, nem az október 23-án délután békésen tüntető egyetemi hallgatók, hanem csak igen tapasztalt és képzett ellenforradalmi diverzánsok szervezhették meg. Világos az is, hogy az ellenforradalom célja nem a hibák kijavítása, hanem a néphatalom, a Magyar Népköztársaság államának megdöntése, a szocialista vívmányok megsemmisítése volt. Arra a kérdésre, hogy mi volt a Magyarországon október 23-án kezdődött fegyveres felkelés alapvető jellegzetessége: forradalom. vagy nemzeti forradalom-e, szembenézve a tényekkel csak azt válaszolhatjuk, nem volt sem az egyik, sem a másik, hanem ellenforradalom volt. Ezt az igazságot akkor is meg kell mondani, ha tudatában vagyunk annak, hogy az események során az országban megmozdult tömegek túlnyomó többsége célkitűzéseiben, szándékaiban és érzéseiben a Magyar Népköztársaság hű fia, becsületes dolgozó és jó hazafi volt, nem pedig ellenforradalmán (Folytatás a 2. oldalon.J Megyei kommunista aktíva-illés volt szombaton Nyíregyházán A beszámolót Dögéi Imre elvtárs, as MSZMP ideiglenes liözponti Bizottságánah tagja, földművelésügyi miniszter tartotta A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Ideg'enes Intéző Bizottsága szombaton a Pártolható'; Házában megyei kommunista aktívaülést tartott. Ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt a székház a megye aktivistáival. A beszámolót Dögéi Imre elvtárs, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának tagja, földművelésügyi miniszter tartotta, melyben részletesen elemezte az ország politikai helyzetét, és foglalkozott az új párt előtt álló legfontosabb feladatokkal. Elemezte ax ez év október 23-án történt eseményeket, majd az azt követő időszak értékelésére tért át. Beszámolójában szó volt a munkásosztályt, a mezőgazdaságot, s ezzel együtt a parasztságot, valamint az értelmiséget érdeklő kérdésekről. A beszámolót vita követte. Az ülés ismertetésére a későbbiekben visszatérünk. II. Rz október 23-ón kezdőd'.* »mények PS**' ohan Ipíátsznriolt. pseménvek d*3 . _
