Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-06 / 283. szám

1956. december 6, csütörtök SZABOLCS-SZATMAR NEPD aranyérmei- szerzett tegnap Keleti Agnes Három BIRKÓZÁS Kedden este 5 súlycso­portban rendezték meg a második fordulót. A magyar ' . 'senyzők négy súlycso­portban szorítóba léptek, s hárman újabb győzelmet arattak. Könnyűsúlyban Tóth pontozással győzött Rossine (szovjet) ellen. A finn Lehtonennak még nincs hibapontja, Tóth Gyu­la következik utána egy hibaponttal. Váltósúlyban Szilvási győzött Holt (amerikai) el­len, középsúlyban Gurics Atli (török) ellen. Jansen (svéd) áll a leg­jobban, egy hibaponttal, két hib- ontja egyedül Gurics- nak van. Félnehézsúlyban Nikola- jev (szovjet) győzött Ko­vács (magyar) ellen. Nilsson áll a legjobban egy hiba­ponttal, Kovács kiesett. KF-'KPÁR Az ezerméteres állórajtos verseny döntő résztvevői: Rosseau és Presenti. A kétezer méteres tan­dem verseny döntőjét Cseh­szlovákia Ausztráliával vív­ja. A négyezer méteres üldö­ző csapatverseny döntőjébe Az Österreichische Volks­stimme keddi számában vezércikkben az Ausztriá­ban lévő magyar menekül­tek kérdésével foglalkozik. A lap megállapítja, hogy a menekültek nagyrészt a harci cselekmények és a lelkiismeretlen külföldi rádiópropaganda okozta pá­nikhangulat hatása alatt jöttek át Ausztriába, ahol súlyos csalódás érte őket. Hangsúlyozza továbbá, hogy a menekültek többsége élni kíván azzal a lehetőséggel, amelyet a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának amnesztia-rendelete nyújt es mielőbb vissza akar tér­ni otthonába. Franciaország és Olaszor­szág jutott. TORNA Kedden megkezdődtek a férfi tomaversenyek. Az összetett csapatverseny él­csoportja így áll: 1. Szovjet­unió 282.50 pont, 2. Japán 282.40 pont, 3. Csehszlová­kia 276.90 pont. CÉLLÖVÉSZET A kisöbű sportpuska ösz- szetett olimpiai bajnokságá­nak küzdelmei során a ma- ar Krefce Sándor 1154 kö­rös eredményével a 10. he­lyen végzett. VÍZILABDA Az Olaszország—Egyesült Állam találV ■'zó 3:2 arányú olasz győzelemmel ért vé­get, KERÉKPÁR Kedden délután lefutot­ták a négyezer méteres ül­döző csapatverseny döntő­jét. Az olimpiai bajnoki címet Olaszország váloga­tottja szerezte meg Fran­ciaország előtt. Az olasz csapat ideje 4:37.4 p., a francia együttesé pedig 4:42.2 p. volt. A vezércikk élesen kifo­gásolja, hogy bizonyos osztrák és nyugati körök, valamint sajtóorgánumaik politikai tőkét szeretnének kovácsolni a magyar mene­kültek tízezreinek meggon­dolatlan lépéséből és mai szerencsétlen helyzetéből. A lap ezután a következő­ket írja: „Mind a menekültek többségének, mind Auszt­riának létérdeke, hogy az osztrák, kormány a lehető legrövidebb időn belül tár­gyalásokat kezdjen a ma­gyar kormánnyal a mene­kültek szervezett hazatele­pítéséről.” VÍVÁS A férfj kardvívók két csoportban mérkőztek a döntőbe jutásért. Az A j csoportban Kárpáti Rudolf lett az első és kitűnő ví­vással mind a hát ellenfe­lét legyőzte. Itt meglepe­tésre az olasz Daré lett a nyolcadik, mert egyetlen győzelmet sem tudott sze­rezni. A B. csoportban vívott a másik két magyar ver­senyző. A csoportelsőséget Kovács Pál szerezte meg hat győzelemmel vereség nélkül. A második Gere- vich Aladár lett öt győze­lemmel és két vereséggel. Innen is kiesett egy olasz versenyző, Ferrari, aki há­A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az alábbi határozatot hozta a forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű társadalmi szervek meg­szüntetéséről: Az 1956. október 23-át követő zavaros időkben a minisztériumokban, országos hatáskörű szerveknél, ható­ságoknál, valamint egyéb hivataloknál, vállalatoknál, intézeteknél és intézmé­nyeknél forradalmi bizott­ságok és más hasonló el­nevezésű szervek (— a to­vábbiakban forradalmi bizottságok —) létesültek. A forradalmi bizottságok mű­ködését a kormány 1/1956. XI. 9. számú rendeletének 2. paragrafusában és a 6/1956. XI. 12. számú ha­tározatával szabályozta. A hivatkozott kormány- határozat rendelkezéseit fi­gyelmen kívül hagyva, egyes helyeken az úgynevezett forradalmi bizottságok gá­tolják az intézkedésekre jogosult törvényes szerve­ket, sőt jóval a rendkívüli események elmú'ta után is­meretlen személyek egy magát „a forradalmi bi­zottságok központi intéző |rom győzelemmel és négy vereséggel csak ötödik tu dott lenni. A döntőben tehát mind a három magyar versenyző ott lesz a bajnokságra pá­lyázók között. •k Az olimpiai küzdelmek további eseményeiről ma nem tudunk beszámolni a Magyar Távirati Iroda üzemzavara miatt. A Kossulh-rádió szerda déli jelentése alapján kö­zöljük, hogy Keleti Ágnes három torna-számban nyert tegnap olimpiai bajnoksá­got. Ennek részleteiről és a többi eseményekről holnap tájékoztatjuk olvasóinkat. bizottságá”-nak nevező szer­vet hoztak létre. A tapasztalatok szerint a forradalmi bizottságok sem­miféle közérdekű tevé­kenységet nem fejtenek ki, ellenkezőleg, ahol még lé­teznek és működnek, tevé­kenységük károsan befo­lyásolja és gátolja az ál­lami és a gazdasági szer­vek munkáját és a közér­dekű feladatok megoldását. Ezért a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány a forradalmi bizott­ságokat és azok központi intéző . bizottságát a mai nappal feloszlatja és mű­ködésüket megszünteti. A forradalmi bizottságok által törvényellenesen el­távolított vezetők haladék­talanul térjenek vissza be­osztási helyükre, ahol to­vábbi munkába állításuk, vagy munkaviszonyuk meg­szüntetése tekintetében az dönt, aki az általuk beltöl- tött munkakörben kineve­zésükre, illetve felmenté­sükre a hatályos jogsza­bályok értelmében jogosult. Dr. Münnich Ferenc sk., a forradalmi munkás­paraszt kormány elnök- helyettese. Az osztrák kormány kezdjen tárgyalásokat a magyar menekültek hazatelepítéséröl fi magyar forradalmi munkás­paraszt kormány határozata £ZAIiOLLSl QjOlESZ (Vanatén r í /’jfehértón úgy megrohanják a vonatot, hogy az pillanatok alatt tömött ruszlisüveghez hasonlít. Mert ha a sógor egy kocsit kiválaszt, negyven rokon követi, ha nem több a felszállásnál. Hangzavar is lesz, innen-onnan a hangzavaron túl mégis csak kiszűrhető egy-egy mondat, egy beszélgetés fele, vagy negyede. Megtudjuk, hogy már négy erdőt irtottak ki Ü jfehértón. Meg azt is, hogy na majd a rendőrség közéjük néz. Egy másik hang szerint a nagy fatolvajoknak nincs mit fél­niük, mert helyettük majd azok fogják leülni a kisza­bott időt, akik esetleg egy szál fát vittek el vállon a ki­irtott erdőből. Mert a peches emberek törvénye ilyen; Egy asszonyság az ajtó mellett „Szabad Európa“ leg­újabb üzeneteiről beszél. Felismerni vélte valamelyik újfehértóit, egy másik veszi át a szót tőle. . — Bizony én is mennék, dehát még le találják lőni az embert. Mert lövöldöznek már a határon ám. — Mit keresne maga ott — szól közbe valaki. Aj asszony tovább nyelvel. — Hogy hogy mit? Hivtak már engem. — Kofa van ott elég — mondja a másik; — Ha nem hiszi, hogy hívtak, hát még azt is meg­mondom. hogy egy újfehértói ember üzletet nyitott Franciaországban, a Keljfel torony árnyékában. Az akart feleségül venni. — Kell is maga annak — mondja valaki, de már a2 egész kocsi nevet. A „Keljfel“ torony árnyékában min­denki elképzeli a termetes újfehértói kofaasszonyt — francia divat szerint öltözve. Valahogy így volt a beszélgetés. Elgondolkodtató. Mennyi, de mennyi nyelvet nem tudó, primitív gondol­kodású ember gondolkodik most a kiszökésen azt híve, hogy ott kolbászból fonják a sövényt, hogy ott tárt ka­rokkal fogadnak mindenkit, olyanokat is, akik az Eiffel tornyot Keljfel toronynak emlegetik. A jelek azt mutat­ják, hogy még a nyelvet tudó. nemzetközi szakmákkal rendelkező kivándorlottaknak sem fonják kolbászból a sövényt, még azok sem csinálják meg a szerencséjüket, mert a legkecsegtetőbb a francia idegenlégió. RÁDIÓMŰSOR December 6, csütörtök Kossuth-rádió: 4.30: Hírek,­utána 8.00-ig zenés műsor, köz­ben: 6.00: Falurádió. — 6.30: Egészségügyi tanácsadó. 7.00: Hírek, mozik műsora, időjárás- jelentés. 7.45: Naptár. 8.00: Mű­sorismertetés. 8.08: Könnyűze­nei hangverseny. 9.00: Jön a Mikulás, a jó öreg Télapó. A Gyermekrádió műsora. — 9.20: Gyermekdalok és népdalok. — 9.40: Ravel: Lúdanyó meséi. — 10.C0: Hírek. közlemények, sport, időiárásjelentés. — 10.20: Operarészletek. 11.00: Petőfi: Levél Arany Jánoshoz. 11.30: Dalok és hangszerszólók. 12.00: Déli harangszó, hírek, sDort, időiárásjelentés. 12.10: Toki Horváth Gyula és zenekara játszik, Miklós Kata és Petri Miklós énekel. 13.00: Falurádió. 13.10: Haydn: Gyermekszimfó­nia. 13.20: A lusta klsrigó. Me­seopera. Irta: Marotányi Fe­renc és Pápa Relli. Zenéjét szerezte: András Béla. A Gyer­mekrádió műsora. 14.00: Idö.iá- rásjelentés, közlemények, mű­sorismertetés. 14.15: Szórakoz­tató zene. 15.00: Hírek, közle­i mények, sport, Időjárásjelen- I tés. 15.15: Operettrészletek. — 16.00: Milyen emberfajták él­nek a földünkön? Előadás. — 16.30: Schuman: D-moll szoná­ta. 16.57: Műsorismertetés. — 17.00: Hírek, időjárás.ielentés. — 17.15: Legszebb Verdi lemeze­inkből. 17.55: Olimpiai híradó. 18.00: Az Állami Népi Együttes zenekara játszik. 18.30: Lányok, asszonyok... 18.45: Jeanette Mac-Donald és Eddy Nelson filmdalokat énekel. 19.00: Kül­politikai hírösszefoglaló. 19.12: Debussy: Részletek a Gyer­mekkuckóból. 19.24: Jóéjszakát gyerekek. 19.30: Napról napra... tudósítások, riportok, jegyze­tek. 20.00: Hírek, idöjárásjelen- tés. 20.10: Erkel: Bánk bán. Opera 3 felvonásban. Közben: 21.io-től 21.25-ig: Olimpiai hír­adó. 22.17-től 22.32-ig: Hírek, műsorismertetés, időjárásjelen­tés, 23.12: Tánczene. 24.00: Hí­rek, idójárásjelentés. Himnusz. Petöfi-rádló: 8.10-töl 9.00-ig, 12.15-től 13.00-ig. 15.15-tői 16.00- lB. 17.15-tői 17.55-ig és 22.1.5-től 23.00-ig üzenetek. Egyébként azonos a Kossuth rádió műso­rával. @£iíizik a szán Margarétos rét, ősi Dráva- menti liget, hamvaslcérgü fűzfákkal, minden a tavaszt, a fiatalságot, a szépséget le­helte itt. Egy fiatal katona és egy idősebb poroszkált ló­háton az országúton, s ahogy Icanyarodik az út, szinte fölszisszentek, oly szép volt a táj. A fiatal megrántotta lova kantárját, $ befordult a rétre, a másik ló követte. Az idősebb tiszt maga is hajlott egy kicsit a gyönyörködésre. A rét szé­lében a szakaszvezető leug­rott a lóról, s térdig gázolt a margarétban. A százados­ra nézett, aki szintén le­szállt lováról és furcsa ér­téseket tükrözött arca. A szépség varázsa, az ifjúság varázsa szorongatta torkát. A szalMSzvezeiő elengedte a kantárt, s nagyot füttyen- tett. Egyet lendül és cigány- kereltezvc messzi röppent. A távolból visszanézett, vissza is kiáltott. — Laci bácsi, gyere te is a százados megrándult egy kissé, végigfutott rajta valami nagy-nagy vágy, s t -égsem indult. A fiú lassan ballagott visszafelé, nagy csokor margarétát nyalábol- va magához. Már egész kö­zel volt, amikor újra meg­ismételte. — Gyere na. — A száza­dos erre már nem felelt. — Kém, nem lehet. — És a vállára nézett. A 47-es di­vatos kihajtósruha vállán ott fénylettek csillagjai. Ke­sernyésen jegyezte meg — nehéz a vállam. — A fiú el­értette, de azért biztatta. — Ne törődj vele, itt nem lát senki. —Nem is az a baj. — S talán nem is az volt a baj, hogy látja valaki, hanem az, hogy elszaladt az idő, s mé­lyen megszántotta szívét- lelkét a negyvenhez közele­dő férfinek. É kép régen kísért. A na­pokban, amikor szánkózó fiatalokat láttam, újra eszembe jutott. De jó lenne szánkózni, s meg is indul­tam, de félúton én is meg­álltam, mint annakidején a százados. Kacagni még tu­dott ő is, hiszen kacagni nem nehéz, de gond nélkül kacagni talán csuk a fiata­lok tudnak. S hogy ki az öreg. ki a fiatal, s hol a ha­tár, azt oly nehéz megálla­pítani. Akik ott szánkóztak — egy húsz éves lány és egy huszonkét éves fiú — fia­talok voltak. S akik nézték őket, egy huszonnégy éves fiatalember, s egy harminc­két éves férfi, ők sem öre­gek, hisz az ő vérüket is for­ralta a lány önfeledt kaca­gása. Gyönyörködtek, mint ifjak gyönyörködnek virág­zó leányok szemében. Hall­gattak, mint szerelmesek hallgatnak, ha lelkűk mu­zsikál. És mégis nagy volt a különbség. A huszonkét éves — szánkózott, megfür- döt a hóban — és a huszon­négy éves ifjú korban oly közel vannak, de az egyik már birkózik az élettel, már oly gondja, baja van, me­lyet maga vállalt ugyan, s mely mégis megköveteli, hogy egész lényével adóz­zék. A fiatalabb egyete­mista, politizál néha, álmo­dozik, terveket sző, s ha kell, harcol is, s mégis ön­feledten kacag most. A kí- virágzott szerelem elűzött mindent. Politikát, álmodo­zást, tervezgetést. Vagy job­ban mondva csak az álmo­dozást hagyta meg, s csalár­dul ezt erősítgeti: mert hisz ö ha jövőre végez, s orvos lesz, biztosan jó orvos lesz, hiszen annak kell lennie. Ezt parancsolja a szerelem. S ez álmodozás, s szerelem közepette, most gondtala­nul szánkózik, mi t egy kis­diák. A huszonnégy éves gon­dolatban a gyermekkort ke­resi. Emlékeket kutat, ily virágzó szerelmet idézne vissza, de ez nem sikerül. Kicsit kesernyés lesz a szá­ja, nincs emlék, bármily kincsesbánya is a gyermek­kor s az ifjúkor emléktára, szegényebb egy ily önfeledt ifjúi szerelemmel. Most, hogy ott áll, tudja jól, hogy néki már nem jöhet ilyen szép, s ilyen nagyszerű, minden gondtól mentes szenvedély. Hogy miért? A válasz oly nehéz. Huszon­négy éves ifjú, d. jalami olyat vállalt, mely többet követel, mint amennyit kor szerint megadhatna anélkül, hogy korának minden jel­lemvonását megőrizhetné. O nemcsak a maga jövőjén gondolkodik, hanem az egész kibontakozáson töri fejét. Ehhez akar valamit hozzáadni, s huszonnégy éves korát meghazudtolva türelmes ebben a harcban. A harminckét éves, a volt szakaszvezető kesemyésebb jóval, mint a fiatalabb néző. Most érzi talán először azt a súlyt, mely a századosra nehezedett akkor, amikor cigánykerekezni hívta. No nemcsak azért, mert a szóra­kozás, a cigánykerekezés vagy szánkózás már fizikai fáradtságot is okozhat, ha­nem azért is, mert ő már sokkal serényebben sürget­né a jövendő kibontakozá­sát, mint fiatalabb társa. Fogy az idő, s türelmetle­nebbé válik az ember. Fogy az idő, s a negyvenéves, vagy idősebb, az már min­den napot sajnál, mely topo- gást és nem előrejutást hoz. Mert ki adja vissza az elfu­tott napokat? Ki adja vissza a negyvenéveseknek az el­telt tizenkét esztendőt ? Sokszor kérdezik és sok­szor mondják, hogy ők már nem várhatnak a jobbra még tizenkét esztendőt, mert 52 évesek lesznek. És mit ér a jobb, ha már az a jel­szó, hogy „hatvanfelé, haza­felé!" Messzi jutottunk, de tán mégis közelebb ahhoz a for­dulóhoz, amely az ember életében egyszer bekövetke­zik. Az ifjúkor határán va­lahol saját álmaink össze­folynak, s helyt adnak egy­re jobban a közös vágyak­kal. Azt mondják: először egyén, aztán kollektivista az ember. Ez így igaz, s ta­lán a két serpenyő merre billenőse határozza meg az ember vágyait és az ember arcának vonásait is, ha szánkózókat néz, ha marga­rétos rétet lát, s azt az ér­zést is, mely az élét sürge­tését diktálja. Szánkózó fiatalok, szán­kózzatok csak, kacagjatok önfeledten, s boldogan, higgyétek, hogy hamar, s nagy küzdelem nélkül ki­alakul körülöttetek úgy az élet, hogy érdemes lesz élni. E küzdelem, melyet azért vívunk, hogy ilyen legyen, maradjon kissé távol tőle­tek, hogy a kialakult job­bat teljes valótokkal élni tudjátok. Huszonnégyéve- sek, harminckétévesek, s negyvenévesek, ti pedig sürgessétek rendületlenül az élet jobbra fordulását, hogy ne kelljen visszakövetelni az idő elteltével egyetlen hiába — leélt évet sem. H. Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents