Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-24 / 273. szám

1956 november 34, szombat

SZABOLCS-SZATMÄH S£Pt

3

A i áhtsza a Pi'U vdáimk 1 szolnoki Szabad Népről

A Borba szerdai számában a következő címmel közli Jozse Szmolenak, külpolitikai szerkesztőjének kommentárját: „Tito elvtárs beszéde a TASZSZ tolmácsolásában“. A kommentár többek között így hangzik:

A moszkvai Pravda hétfői számában jelentést közölt Joszip Broz-Titónak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárának Pu- iában elmondott beszédéről. Ez a jelentés tulajdonképpen a hír és a kommentár keveréke, amely különösen második részében kritikai megjegyzéseket tartalmaz Tito elvtárs beszédéről és általában Jugoszlávia politikájáról.

Nincs kifogásunk az el- ! len, hogy a TASZSZ szűk- j ségesnek tartotta magát a j hírt egy polemizáló kom- j mentárral összekötni. Mindamellett úgy hisszük, az a I mód, ahogyan a TASZSZ ! Tito elvtárs beszédével po- ! lemizál, nem áll összhang- j ban a kommunisták közötti szabad, becsületes, nyílt és egyenrangú vita normáival. A TASZSZ igen súlyos vádakat hozott fel a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és személyesen Tito elvtárs ellen, de nem támasztotta alá semmiféle ténnyel. Módszertanilag a TASZSZ megtartotta a polémia régi. módját, azt a módot, amely [ voltaképpen a szovjet köz-1 véleménynek nem adott le- I hetőséget arra, hogy mégis- j merje azokat az igaz állás-j; pontokat, amelyek ellen a jj bírálat és a polémia folyik.

A szovjet olvasó a> TASZSZ jelentéséből csak azt tudja meg. hogy Tito beszédében ..sok téves álláspont van“, de nem mondják meg neki, hogy melyek ezek az álláspontok. A bírálatnál;, • hogy meggyőző legyen, mindenekelőtt tényeket leéli tartalmaznia.

A TASZSZ kommentárja azzal vádolja Tito elvtársat, hogy beszéde egyes olyan kijelentéseket tartalmaz, amelyek formájuknál és tartalmuknál fogva ellentmondanak a proletár-internacionalizmus és a dolgozók nemzetközi szolidaritása elveinek. A TASZSZ azonban nem mondja meg, hegy melyek ezek a kijelentések.

A legsúlyosabb vád kétségtelenül az, hogy mi beavatkozunk mások bel- ügyeibe. Az ember természetesen azt várná, hogy egy ilyen súlyos vádat Tito elvtárs beszédének kivonatai és idézetei kísérik. A TASZSZ cikkében azonban nyoma sincs ennek. A TASZSZ bizonyára alátámasztotta volna bíráló megjegyzéseit és vádjait a Tito elvtárs beszédéből vett idézetekkel, ha abban valóban lettek volna olyan helyek, amelyek igazolhatták volna ezeket a vádakat. De éppen azért mert Tito beszédében ilyen helyek nincsenek, s mert a TASZSZ kommentárjának írói hiába törekedtek arra, hogy ilyen idézeteket találjanak, a TASZSZ vádjai nem hangozhatnak meggyőzően.

A TASZSZ cikkében felelőtlenül igen súlyos vádakat hoznak fel Jugoszlávia politikai vezetősége ellen, amelyek semmivel sincsenek bizonyítva. A TASZSZ jelentésének abban a részében, amely a bírálatot és a vádakat tartalmazza. Tito elvtárs beszédének csak egy idézete található. De még ez az idézet sem teljes. Sőt, mi több. nem idézték még az egész mondatot sem, hanem csak a felét. Egy világos gondolat- menetből kiragadtak néhány szót és azt önkényesen magyarázták.

Tito elvtárs a régi sztálini elemek és a szocializmus továbbfejlesztésére törekvő új erők közötti ösz- szetűzésről szólva rámutatott a szocializmus érdekeinek megfelelő új viszonyok fejlesztésének folyamatára, s a többi között a következőket mondotta:

Elvtársak! Ez a harc nehéz és hosszantartó lesz, mert most valóban arról van szó, vajon az új irányvonal győzedelmeskedik-e a kommunista pártokban, amely irányvonal tulajdonképpen Jugoszláviában fo- gamzott és amelynek elég sok elemét tartalmazza az SZKP XX. kongresszusának határozata is. Arról van tehát szó, vajon győzelemre jut-e ez az új irányvonal vagy ismét a sztálini iránvvonal győz. Jugoszláviának nem szabad'be- gubóznia. minden irányban tevékenykednie kell, de nem más országok belső eláásásával. hogy azokban negatív excesszusokra ke! rüljön sor, hanem eszmei téren, érintkezésekkel és tárgyalásokkal, hogy az új I szellem győzedelmeskedhes- j sék.

íme. hogyan vette át a j TASZSZ ezt a részt:

! Tito azt állította, hogy a j jövő attól függ, vajon győz- I e a kommunista pártokban ! az új szellem, amely Jugo- ! szláviéban kezdődött. Nem I lehet meg nem látni, hogy j az ilyen irányzatok határo- j zott kapcsolatban állnak á j jugoszláv sajtó ama cikkéivel, ámenekből egyre gyakrabban kidomborodik az a gondolat, hogy úgymond Jugoszlávia útja a szocializmusba az egyedül hiteles, sőt az egyedül lehetséges útja a szocialista fejlődésnek csaknem minden országban.

A TASZSZ-nak ebből a tálalásából elsősorban az tűnik ki, hogy Tito gondolatát teljesen önkényesen magyarázták, sőt mi több. annak teljesen más értelmet tulajdonítottak. Az idézésnek ez a módja — amidőn egy fél mondatot kiragadnak és azt önkényesen magyarázzák — egyenlő azzal a módszerrel, amelyről az előbb beszéltünk és aminek nem lenne szabad előfordulnia a kommunisták közötti vitában.

Ami pedig azt az állítást illeti, hogy a jugoszláv sajtóban olyan cikkek jelentek meg, amelyekből kiütközik az a gondolat, hogy a szocializmusba vezető jugoszláv út a szocialista fejlődésnek egyedül lehetséges útja, ugyanúgy kívánatos lenne, ha a TASZSZ konkrétan idézte volna ezeket a cikkeket. Mi ugyanis ilyen cikkeket nem vettünk észA Népszabadság november 11-i számában — „Amiből nem kérünk“ címmel egy cikk jelent meg, amely tiltakozik a Szabad Nép I további megjelenése ellen.

A történelemnek tarto- í zunk azzal, hogy feltárjuk, ! hogyan is készült ez a „bot- i csinálta Szabad Nép“, i Hát tényleg ez illik rá —- botcsinálta. Ilyen még nem volt a magyar sajtó történetében. A legutolsó hír is csak úgy mehetett bele, ha azon rajta volt Andics Erzsébet vagy Béréi Andor kézjegye. Ugyanazokat lehetett beolvasni a szolnoki rádióba is.

Amikor Friss István átjött a szerkesztőségbe, hogy instrukciókat adjon, miről [ és hogyan írjanak az újság- ) írók — jéggé dermedt min- : denki. A Rákosi—Cerő ! idők sorvasztó fagya ült i meg minden őrzést, gondo- i latot.

j Miket is hallottunk? Többek között: értelmiségi locsogás, hogy október 23-án a Gerő beszéd olaj volt a tűzre! A tragikus események lényege az előkészítésben van. Hogy hónapokon át feszítették a húrt írók, újságírók, értelmiségiek, a Népszava s fokozatosan jelentkeztek azok a követelések, melyek már kívüles- tek a népi demokrácia talaján.

Aztán: mi volt a vasutss- ság kifogása Bebrits Lajos minisztersége ellen, mikor egy igen rendes, hozzáértő szakember? Alig lehetett meggyőzni s nem is győztük meg, hogy az egész ország vasutasainak egyöntetű Bebritsről a véleménye, ígérgetett nyakló nélkül 3 mikor elment egy-egy gyűlés után, ment minden a

Elhalasztották a felsősimái betörés tárgyalását

j Meglehetősen nagy érdeklődés előzte meg a nyíregyházi járásbíróságon szerdára kitűzött tárgyalást. Az ügyészség Farkas János — felsősimái lakcst — társadalmi tulajdon elleni bűn- cselekménnyel vádolta.

A bíróság szerdán döntést nem hozott, mert két fontos tanú nem jelent meg a tárgyaláson. Elhatározta, hogy pénzbüntetés terhe

mellett felszólítja a bűnügy tisztázásának szempontjából igen fontos tanút, hogy a közeljövőben kitűzendő tárgyalásra okvetlenül jelenjen meg. Szerdán a védelem is tanúkat jelentett be és a bíróság a tényállás teljes tisztázására kész meghallgatni a védelem által kért tanúkat is. A tárgyalás időpontjáról hírt 1 adunk.

régi kerékvágásban. A Járműjavító 100 éves jubileumi ünnepségén ő a fejesekkel a Tisza-szállóban ünnepelt, az egyszerű melósok kint a műhely kultúrházá- ban. A cserkeszőlői űtát- adás lucullusi fényűzés mellett történt, Bebrits Lajos nemcsak a pincéreket, hanem a hamutartókat is Pestről hozatta le erre az alkalomra.

Mindegy: pedig Bebrits Lajos egy nagyon jó szakember.

És méghogy gyilkosoknak is nevezték liákosi klikkjét a Rajk-per miatt. Mikor emberileg lehetne arról beszélni, hogy tudatosan a népi demokrácia ellen cselekedtek-e Rákosiék.

Alig, vagy talán nem is volt semmi beismerés arról, hogy — amint Kádár János elvtárs is mondotta — a tragikus események alapvető oka a népeilenes vezetésben, a Rákosi—Gerő klikk bűnös munkájában van. Erről — ismételjük — alig vagy semmi szó nem esett.

Ellenben volt dühös kirohanás, mikor azt fejtegette — hogyan kell írni. Semmiesetre sem úgy — mondotta, — mint azt egyik cikkükben tették. Az hülyeség! — szószerint így.

Mi is volt a hülyeség abban a nem közölhető cikkben? „Elmondhatjuk, hogy az utóbbi években csak elmagyaráztuk a problémákat. Illetve fejbológató já- nosok hosszú során át lentről felfelé „regisztráltuk“ a helyzetet. Buzdítottuk több- termelésre. tervtúlteljesítésre a munkásokat, ugyanakkor nem gondoskodtunk az élet egyik legalapvetőbb előfeltételeiről, a normális lakásviszonyokról.

Ez mutatta, mennyire elszakadt a felső vezetés az élet igazi kérdéseitől, az élet követelményeitől. Azt hittük, az értekezletek, a szólamok elegendők a munkakedvhez. Holott a valóság más volt. Hiába hallott a jövendő legszebb vívmányáról a munkás, ha úgy kellett neki mindennap munkába állnia, hogy nem tudta kipihenni magát éjszaka. Becsurgott rá az eső, sírt a nagy család, mert be- sivított a szél a rossz ajtón.! ablakon.

A személyi kultusz bűv- j körében megrészegült veze-!

tők alaposan elfelejtették, mit jelent a rossz lakás, a túlzsúfolt, egészségtelen otthon. Hogy azokban csak az elkeseredés nő minden olyan állítással szemben, hogy az életszínvonal javul.“

Szó volt még a cikkben a munkavédelmi intézkedések elhanyagolásáról, egyes igazgatók prémium-vadászé- sáról s azzal fejeződött be. „Erre többé nem kerülhet sor. Biztosíték rá Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányunk, melynek vezetését olyan elvtársak végzik, akik szenvedést, megaláztatást, börtönbüntetést éltek át a Rákosi-klikk működése, alatt. Ennek a kormánynak! a programmja — az embe-1 riesség, a szocialista demok-! rácia programja. Ebben véJ zető helyen áll sokat szenvedett munkásosztályunk jobb, emberibb életkörülményeinek megteremtése.“

Ezek voltak a „hülyeségek“, melyek miatt nem közölhették a cikket. Aj Friss-féle instrukciókról sajnos nem vitatkozhattunk! egyenlő jogú párttagonként.1 Olyan volt a hangnem is, hogy mást ne említsünk. Akinek a nézetei ennyire távol állnak az élettől, a párttagság, a nemzeti gondolkodástól, annak hiába is hoztuk volna fel egyik főérvként: 1948—49-ig a világ minden nagytehetségű prófétája se tudta volna a pártvezetés ellen fordítani, a magyar dolgozó népet; Amit azután vétkeztek Rá- kosiék-Gerőék, azt helyes és jogos volt feltárni és a demokratizmus alapján har-t colni ellené.

A nemzet életében bekövetkezett tragédia arra is megtanít bennünket, hogy a rákosista vezetőket többé nem szabad megtűrnie az új pártnak (azóta történt ebben változás a legfelsőbb vezetésben is.) A Rákosi- Gerő klikk hívei még ezrek halála után sem hajlandók elismerni, hogy képtelenek a néppel egyetérteni, képtelenek elfogadni, hogyj nem jó vezetők.

Ennyit a szolnoki Szabad Nép történetéhez.

(A Szolnolcon megjelenő Tiszavidék c. lap' cikkéből.)

Az újfehértói helyzet

Forradalom a falu képére és hasonlatosságára

Nem hittem volna, hogy lehet még jelszó, ami a tizenkét év ,aiait atomjaira bomlasztott, de rendelkezésekkel, közigazgatási módszerek mázával látszólag mégis összekapcsolt falus: társadalmat mozgásba hozhatja. És mégis megyénk egyik hosszú, vonuló karavánhoz hasonló falujában, Üjfehértón is ez történt. A forradalom idején ebben a faluban két jelszó vitte utcára az embereket:

— Le a begyűjtéssel!

— Vesszen a tagosítás, termelési biztonságot!

A forradalom többi jelszavai közül a paraszti tömeg főleg azokat fogadta cl és sorolta a magáéi közé, melyek e két fontos követelés megvalósítását segítik, a régi visszatérését gátolják.

E faluban a forradalom eseményei is ezt mutatják. A felvonuló tömeg a nemzeti sajátosságokat háttérbe szorító időkre emlékeztető dolgok eltávolítása után a községi tanács eié vonult, megválasztotta a nemzeti bizottságot. Elűzte a begyűjtési megbízottat és helyettesét, aztán a Következő naplókban, amikor a boltok kinyitottak, hozzá- Keöett vásárolni és kereskedni. így csinált forradalmat h falu népe a maga képére és hasonlatossahelyben ada el árúit. A másik helyben vett és a károsok piacain árusított. A Középparasztok zöme ter- melvényei gyorsan romló részét — tej, tojás, túró stb. helyben, a többi részét a közeli városokban szekér- r 51 árulta. Ez volt a paraszti szekerező kereskedelem. Gyorsan fejlődött akkortájt a marha-, sertéskereskedelem is. Ez; az úgynevezett kupeekedő és csenzár kereskedelem volt.

1945 után egy ideg még virágzottak a faluban a kereskedelemnek ezek a módjai. Minél inkább közeledünk azonban 1948-hoz,

Milyen Tolt és ni ilyen a falu képe?

1945 előtti években, hónapokban a kereskedelem földszintjét, a kiskereskedelmet elfoglalta a parasztság. Boltok nyíltak a keresztutak sarkán — néhol három is egymással szemben. Gyorsult a tömegek rétegeződése, a különböző érdekcsoportok elkülönülése és versenye. A gazdák zöme termelt és piacon eladta termelve- nyeit. Ez piaci kosarazó, batyúzó szintje volt a helyi kereskedelemnek. Efölött volt az úgynevezett kofálkodó kereskedelem. — Ennek két ágazata volt. — Egyik helyben vett és

annál inkább zsugorodik. Az állami kereskedelem térhódítása, a begyűjtés, a termelési biztonság rom 'lása húzta ki alóla a gye- i kényt.

I A falu magába rcskadt, \ jde nem vóit mozdulatlan, j lA még meglévő közössegek j tovább bomlottak, széthuli- I tak. Az emberek az elien- j alias legvégső békés mód- j jához, a befelé forduló, i fogcsikorgató hallgatáshoz, j oelső szembeforduláshoz ío- ] tyamodtak. (Ezt a hallga- j cást akkor egyetértésnek [ könyvelte el a Rákosi-1 klikk.)

így érte a községet a j forradalom szele. A lelkek* jben, a szívekben őrizgetett parázs pillanatok alatt felizott ós lángra lobbant. Elsöpörte a tömegerő mindazt, ami nem tetszett, ami nem szolgálta érdekeit, és most kezdi kialakítani a parasztság a maga termelő- eladó arculatának megfelelő, 1948-ban megszakított életformáját.

A falu új képe

Röviden így lehet elemezni,: induló kisparaszti kereskedelem, az adszi-nesze. A feleslegek újra piacra kerülnek. Bort, tojást, húst, zsírt, tyúkot, burgonyát, búzát árulnak a piacon, lábasjószágot a hetivásáron. Éled, régi és új erőkkel töltődik fel a kereskedelem falusi földszintje, folyik az egymás mellé és egymás fölé rendeződés.

Családokon, rokonságon belül hatnak, és bontják a tizenkét év alatt mesterségesen — helyesen vagy hibásan — tereintett közösségeket. A hatás kétirányú: bomlanak a formák és bomlik a közösségi tudat, egyre inkább uralomra jut a kisugárzó „mindenki magának“ gondolat. AprózódiK tovább a falu társadalma és ma még nem lehet látni, mi az, vagy mi lesz az, ami u falut újra közösséggé kovácsolja.

Ez a falu közösséget senkivel sem vállal. Most úgy látszik, hasztalan volt az elmúlt tizenkét évben any- nyiszor, annyi tanfolyamon, szemináriumon tanított és hangoztatott munkás-paA forradalom e pontnál megállt. A cél most a paraszti kereskedelem kibon-*' takoztatása és tartósítása, a „nagy halak“, a „feneket*! len zsákok“ nélkül.

A forradalomban le nein vezetett, hosszú évek alatt, összegyűlt erők, indulatok; szenvedélyek azonban te-! vább hatnak.

raszt szövetség. E községi parasztsága magának akad élni és csak kereskedelmen aia: ülő kapcsolatot akar tartani a munkásosztállyal, Érdekeinek e szűklátókörű felfogása útját állja annak, hogy bár ki, bár mire mozgósítsa most e falu tömegeit. A terjedő anarchizmus, ami mindenféle társadalmi rendnek ellensége, erősíti ezt az állapotot; összeütközéseket szül ott is, ahol még ez a most kialakuló helyi, de sok más helyen feltalálható életforma békességet és egyetértést' tesz szükségessé.

Ez a helyzet Üjfehértón, ebben a vonuló karavánhoz hasonló, félig nyírségi, félig hajdú jellegű faluban*

Komló és ütköző erők