Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-24 / 273. szám

r XIII. évfolyam, 273. szám Ara: 5Q fillér A Megyei Pártelnökség és a Megyei Forradalmi Munkás és Paraszt Tanács lapja KOMOLY FEGYVER Kérdezzétek meg az idős munkásokat! Ők tudják a legjobban elmondani, hogy micsoda erő feszül a mun­kásosztályban, micsoda rémületet, riadalmat keltett a tőkésekben, gyárosokban, a csendőrszuronyok mögött reszkető Horthy-urakban, ha a munkásság felemelte szavát és sztrájkba lépett! így verselt erről József Atti­la, a proletárok dalos szíve: „Csak nézzétek a drága jó­szág — hogy elvadult, a gép! — Törékeny falvak recs- csennek össze, — mint tócsán gyönge jég, — városok vakolata omlik, — ha szökken; s dong az ég.“ Igen, valósággal döngölt az ég, ha végigfutott az üzemeken az üzenet: „sztrájk!“ Irtóztató szó volt ez a tőkések előtt! Most a munkásságnak ismét sztrájkjoga van. Forra­dalmi vívmány ez, hogy soha többé vissza ne jöjjön az az átkozott önkény, amelyet a magyar dolgozó néptől idegen Rákosi és Gerő-klikk vezetett be hazánkban. A sztrájkhoz joga van a munkásoknak: tiszta és forradal­mi akaratuk határozott kinyilvánítására, amikor arra szükség van. Érthető, hogy ehhez a joghoz ragaszkodik munkásosztályunk — az elmúlt évek szomorú tapasz­talatai, súlyos hibái késztetik rá. De vajon ez azt jelen­ti-e, hogy a fegyverrel felelőtlenül, komolytalanul bán­junk? Semmiképpen nem jelentheti — mint ahogy a tőkések uralma idején sem nyúlt komolytalanul és el­sietve, meggondolatlanul ehhez a nagy fegyverhez a munkásság. Az idős munkások erre is jó és igaz tanúk! Százszor megvitatták, megrágták, amíg kimondták a sztrájkot, gondosan mérlegelték a körülményeket. S ime most, a nép országában, sajnálatosan tapasztalni, hogy túlságosan könnyen teszik le az emberek a szerszámot, csukják be a boltokat, iskolákat. Elég egy meggondolat­lan s azóta már megbánt, revidiált gyorsán' kimondott szó, vagy egy rémhír, vágj1 egy terrorista fenyegetés, s máris áll a munka. Sztrájk ez vajon? Talán nem is le­hetne annak nevezni, nem lehetne minden esetben ezzel a harcos múltú, komoly szóval kifejezni. Komoly fegyver a sztrájk és nem játékszer! S meg kell mondani őszintén: országunk mai helyzetében, álla­potában csak a legvégső esetben nyúlhatunk ehhez a fegyverhez. Hosszú hetek óta állt a termelés, az élet ebben az országban s közben fogytak a javak, ipar­cikkek, fogyott a szén. az áram, a gáz — nőtt a nyug­talanság, az idegesség. Ilyen helyzetben sztrájkolni nem más, mint nemzeti öngyilkosság! Katasztrófa! A mun­kások, a dolgozó emberek katasztrófája! Nézzetek csak körül! Ki örül ma annak, ha áll az üzemekben a mun­ka, nem folyik a tanítás, csukva vannak a boltok, s en­nek következtében egyre üresebb a piac is?! Éppen azok az elemek, akik a múltban irtóztak és rettegtek ettől a szótól: ..sztrájk!“ Mert az anarchia, a további gazda­sági pangás, a riadt légkör a munkások hatalmát gyen­gíti, az ellenforradalmat segíti. Ezt jól meg kell érteni a munkástanácsoknak, mielőtt a sztrájkról döntenének valamilyen követeléssel kapcsolatban. Érezniük keli óriási felelősségüket az egész nemzet előtt az ország sorsáért, jövőjéért. Nem arról van szó, hogy nincsenek jogos követelé­sek az országban, a megyében, a városban. Nyíregyhá­zán. Vannak ilyen követelések s ezekkel mi is egyet­értünk. De azzal nem érthetünk egyet s nem érthet egyet egyetlen megfontolt ember sem, hogy minden kö­vetelésért sztrájkot kell indítani. Mintha talán nem le­hetne tárgyalni a kormánnyal más módon? Éppen a közelmúlt mutatta meg, hogy lehet. Hiszen ez a kor­mány a munkások és parasztok forradalmi kormánya, amely a munkásosztály hatalmáért vívott harc érdeké­ben született meg. Érthető az elmúlt évek súlyos hibái után, hogy nincs meg a teljes bizalom. De hogy teljes bizalmat kiváltó intézkedések, rendeletek szülessenek, ahhoz rend, nyugalom és békés termelőmunka szüksé­ges. De sürgősen! Szinte az utolsó órában kell kiáltani! Idős munkások! Munkástanácsok! Megfontoltságo­tokra, felelősségérzetetekre van szükség ezekben a n: néz és bonyolult időkben. Ne engedjétek meg, hogy felül­kerekedjenek a felelőtlen és tapasztalatlan demagógok, akik között igen sok az ellenforradalmi elem. Legyetek harcosak, de legyetek bölcsek is. Amilyen harcos és amilyen bölcs az a hatalmas forradalmi erő. amelyet így nevez a világtörténelem: munkásosztály) Bőrárut hoznak Budapestről A KIOSZ városi és me­gyei titkárságától négytagú küldöttség utazott Buda­pestre egy élelmet szállító gépkocsi-karavánnal, hogy a bőrös kisiparosok részére bőrárut szerezzenek be. Ütjük sikerrel járt. Két gépkocsi bőrárut, kb. 50— 60 mázsa talpat kapnak. Az anyagot a cipész és csizma­dia kisiparosok részére ki fogják osztani. A kisipari szövetkezetek részére hasonlóan két gép­kocsi bőrárut szerzett be a KISZÖV megyei titkár­sága. A budapesti munkástanács és a kormány megállapodása: Megszűnik a sztrájk! A Kossuth-ródióban pén­teken reggel 6 órakor Ba­lázs József, a budapesti munkástanács tagja ismer­tette a budaDesti munkás- tanács és Kádár János mi­niszterelnök alábbi megál­lapodását: A budapesti munkásta­nács küldöttsége folyó hó 23-ra virradó éjjel megbe­szélést folytatott Kádár Já­nossal, a magyar forradal­mi munkás-paraszt kor­mány elnökével. A megbe­Belgrúdi hivatalon közlemény: Nagy Imre és társai elhagyták a jugoszláv nagykövetséget A belgrádi rádió csütör­tökön éjfélkor közölte: a jugoszláv külügyi államtit­kárság a következő közle­ményt tette közzé: Nagy Imre volt kormá­nyának egyes munkatársai 1956. november 2-án azzal a kérdéssel fordultak a buda­pesti jugoszláv nagykövet­hez, vajon menedéket talál­hatna-e néhány pogrom által veszélyeztetett személy a budapesti jugoszláv nagy- követségen? A jugoszláv kormány elv­ben pozitív választ adott erre a kérdésre. Ennek az elvi beleegyezésnek alapján ez év november 4-én kora hajnalban menedéket kere­sett a budapesti jugoszláv nagykövetségen: Nagy Imre, a Magyar népköztársaság volt miniszterelnöke, Lo- sonczy Géza volt állammi­niszter, Szántó Zoltán, Do- ráth Ferenc és Lukács György, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt előkészítő bizottságának volt tagjai, továbbá Tánczos Gábor, Haraszti Sándor. Jánosi Fe­renc, Fazekas György, Szi­lágyi János, Erdős Péter, Vas Zoltán, Rajk Júlia, Ná­dor Ferenc, Újhelyi Szilárd, Vásárhelyi Miklós, valamint 15 asszony és 17 gyermek. Ez év november 18-án sa­ját elhatározásából elhagyta a budapesti jugoszláv nagy- ; követséget Vas Zoltán, Er­dős Péter, Lukács György, Szántó Zoltán és Nádor Fe­renc, november 22-án 18.30 órakor pedig Nagy Imre, Lcsonczy Géza, Donáth Fe­renc, Tánczos Gábor, Ha­raszti Sándor, Jánosi Fe­renc, Fazekas György, Szi­lágyi János, Újhelyi Szilárd, Vásárhelyi Miklós, ezek fe­leségei, gyermekei és Rajk Júlia. ; A Népbolt vásározó részlege Nyíregvházán árusít Akadályokba ütközik n Népbolt vásározó részlegé­nek vidéki működése. A legnagyobb akadályt a köz­lekedési zavarok okozzák. A meglévő gépkocsik főkén*, élelmiszert szállítanak és az áru utánpótlását intézik. A mintegy 5 millió forintot kitevő árukészlet értékesíté­sét a vásározó részleg ezért is kényszerülve van a vá­rosban eszközölni. A Béke-száiló aiatti bol­tokban férfi, női és gyer­mek konfekció árut és mé­terárut, a Totózó melletti boithelyiségekben cipőt, to­vábbá férfi és női divatcik­keket fognak árusítani. A vásározó részleg dolgozói átmenetileg tehát e két he­lyen fognak működni. A be­rendezkedés után — ami legalább egy napot igény oe vesz — megkezdi az árusí­tást. szélés eredményeként meg­állapodtak a következők­ben: 1. A budapesti munkás- tanácsot a kormány ta­nácskozó testületként te­kinti, javaslatait minden esetben megvizsgálja és döntéseinél figyelembe ve­szi. 2. Kádár János miniszter- elnök ígéretet tett arra, hogy a munkástanácsokról szóló törvényerejű rendelet azon pontját, amely az igazgatók kinevezéséről szól, a budapesti munkás- tanács kívánsága szerint újbóli megfogalmazás cél­jából a Minisztertanács elé terjeszti. A budapesti mun­kástanács kívánsága, hogy az igazgatókat a mun­kástanács pályázat alap­ján válassza, meg. 3. A budapesti munkás- tanács közleményeit össze­kötőin keresztül a rádió­ban és a sajtóban ismerteik A budapesti munkástanács a tárgyalások eredménye­kén felhívást intéz az or­szág összes üzmeihez, bá­nyáihoz, közlekedési és szállítási vállalataihoz, hogy a gazdasági élet normali­zálása érdekében a sztrájkjog fenntartása mellett a munkát hala­déktalanul vegyék fel. Egyben közlik a dolgozók­kal, hogy a tárgyalások to­vább folynak. Csepeli vélemény A Csepel Vas- és Fém­művek központi munkásta­nácsa a rádióban ismerte­tett felhívásában súlyosan elítélte a november 2i-re meghirdetett országos mun­kástanácskozás betiltását. (Tudvalévőén a tiltó hatá­rozat nyomán rendelte el a munkástanács a 48 órás sztrájkot.) A csepeli mun­kástanács egyöntetű véle­ménye az, hogy az ülés betiltása elleni tiltakozás végett a kibontakozás je­lenlegi egészen kezdeti idő­szakában súlyos hiba volt a budapesti munkástanács részéről az általános sztrájk kihirdetése. Az ép­pen meginduló munka új­bóli megszakítása a ma­gyar nép, a magyar mun­kásság lelkét még mindig meg nem értőknek csak újabb fegyvert ad a kezé­be a kivívott munkáshata­lom aláásására és értel­metlenül súlyosbítja az amúgyis rendkívül súlyos gazdasági helyzetet. A csepeli központi mun­kástanács egységesen kije­lenti, hogy nem ért egyet az ideiglenes budapesti munkástanács 48 órás sztrájkfelhívásával és felszólítja a csepeli munkásokat, hogy fe­gyelmezettségüket őriz­zék meg és a munkát, a. forradalmi vívmá­nyok megvédésének és a kibontakozásnak je­lenleg legfontosabb alapját folytassák. A Csepel Vas- és Fém­művek Központi Munkás- tanácsa elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül fel­veszi a szénbányák mun­kástanácsaival a kapcsola­tot, hogy közös erővel tá­volíthassuk el azokat az akadályokat, amelyek a széntermelés teljes erővel való megindítását akadá­lyozzák. Végül a munkás- tanács az utóbbi napokban megnyilvánuló alaptalan őrizetbevételek és eltűné­sek, valamint a november 21-i országos munkásta­nácsülés elleni tiltakozásul folyó hó 22-én küldöttséget indított a kormányhoz. Az írószövetség nyilatkozata Román kormán;» - ég pártküidöttsfg érkezeit Bmlapeslre November 22-én román kormány- és pártvezetők­ből álló küldöttség érkezett Budapestre. A küldöttség, amelynek vezetői Gheoighiu Dej, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének első titkára és ChivuStoica, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnö­ke, tárgyalásokat folytat az Elnöki Tanács, a forradal­mi. munkás-paraszt kor­mány és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt képvi­selőivel. A Magyar írók Szövet­ségéhez mind gyakrabban .Meznek kérdést a mun­kásság köréből, milyen ta­nácsot adnak az írók a sztrájk folytatását, vagy a munka felvételét illetően. Az írószövetség a sztrájkot annyira a munkásság sa­játos fegyverének tartja, hogy ebben a kérdésben mindenféle kezdeményező lépésre csakis a munkássá­got ismeri el illetékesnek. Az írószövetség a békés munka, a szabad élet mi­előbbi biztosítékát kívánja, hogy zavartalanul és új eszközökkel bár, de válto­zatlan erővel küzdhessünk a forradalom vívmányainak megőrzéséért és továbbfej­lesztéséért. Ezért az író- szövetség helyesnek tartja, hogy a termelőmunka mi­nél előbb induljon meg, vagy ahol már folyik, ott fokozódjék. Ennek elérésére szüksé­gesnek látja azt is. hogy a kormányzat szervei sürgő­sen tárgyaljanak a mun­kásság teljes jogú megbi- zottaivai. A Magyar írók Szövetsége újból hangsú­lyozza, hogy a magyar nép forradalmi követeléseit ma­radéktalanul magáévá te­szi és azokért minden ere­jével harcol: Magyarország társadal­mi és gazdasági rend­szere a demokratikus eszközökkel felépített szocializmus legyen a nemzeti sajátosságok fi­gyelembevételével, érvényben tartva az 1945-c^ földreformot és a gyárak, nagyüzemek, bányák, ban­kok társadalmi tulajdon­ba vételét. Az irodalomnak, a mű­vészetnek a forrada­lomban kivívott leg­szentebb joga a szabad­ság és az igazmondás. Ezt a jogot megvédjük e; népünk iránti felelősséggel éiünk vele. 1956 november 24, szombat

Next

/
Thumbnails
Contents